Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-28 / 49. szám
1957. február 28., csütörtök Orosházi melléklet M I ÉRT KELI.? Manapság sokat beszélünk előtt a különböző „átprofilíro- arról, hogy az állami vállalatok zásokat” foganatosították. Miönállósága nagyobb teret nyújt ért kellett egy vállalatot, mely arra, hogy gazdasági feladatait egy harmonikus egységet kész állam a vállalat és a dolgo- pezett és maga látta el azokat zók érdekében, de végső fokon a feladatokat, melyek a gazda- az életszínvonal emelésére fejt- ságos működést biztosították — hesse ki. Ha azonban a vállalat tehát a felvásárlást, beszállí- niegpróbál — a népgazdaság íást, feldolgozást, értékesítést úgy szétszeletelni, hogy egy szilérdekében — erre az útra lépni, akkor minduntalan szembe vállalatból négy vállalat találja magát a kerékkötők se- lessen egyszerre: regével, és a helyes útra induló szekér megfeneklik. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat, mely az ország 1. Mezőgazdasági Értékesítő Központ (MÉK); 2. Baromfifeldolgozó Vállalat; 3. Baromfiszállítási Vállalat exportja szempontjából igenje- (SZÖVAUT); lentős szerepet tölt be, több 4. Baromfi- és Tojásértékesiévtizedes tapasztalat alapján tő Vállalat, memorandum formájában lei- Hogy miért? — ezt csak azok fejtette az élelmezési miniszter tudják -— talán még azok sem előtt azt a módot, hogy mi- — akiknek érdekük volt, hogy képpen lehet a vállalat tenné- a bürokrácia útvesztőjén kékéit olcsóbbá tenni anélkül, i észtül fenntarthassák az ál- hogy ezáltal akár a belföldi, lám kárára is a gazdasági befo- akár az export áruk minőséig“ lyásukat. veszélyeztetve lenne. Ez a mód A vállalat dolgozói már-már nem valami új — sok beruhá- úgy láttáit az elmúlt hónapok- zást igénylő — technikai mód- ban, hogy a józan ész diadalszer bevezetése, sem pedig ár- maskodik a bürokrácia feleit, politikai manőver. Nem jelent olyan rendelkezés látott, napvi- senirni mást, csak azt, hogy lágot decemberben, hogy avál- vissza kell állítani a baromfi- lalat maga vásárolja fel a terve ipar korábbi szervezeti egyse- teljesítéséhez szükséges élőba- gét, és rá kell bízni az iparra romfit és tojást. Ezáltal azt hit- azt, hogy saját maga gondos- tűk, hogy a gazdaságos terme- kodjon az alapanyag (jelen lés nemcsak utópia márad, ha- esetben az élő baromfi és tojás) nem meg is valósul. így ment felvásárlásáról, feldolgozásáról ez, — bár kisebb zökkenők vol- és értékesítéséről. A vállalat tak, mert a kerékkötők serege ennek a feladatnak megfelel, nem akarta hadállásait feladni mint ahogy megfelelt az előtt — egészen február 13-ig, ami- is, hosszú évtizedeken át, mi-kor is a bürokrácia felsőbb szinten diadalt aratott, és a vállalatnak be kellett szüntetni a közvetlen felvásárlást. Így újra közbe ékelődik az első számú felvásárló szerv: a földművesszöveíkezetek és a Baromfifeldolgozó Vállalat közé egy második számú felvásárló szerv, jelen esetben a MÉK, amelynek az a szer-epe, hogy a földművesszövetkezetek által a termelőktől megvett baromiakat és tojást a szövetkezettől megvegye és eladja a Baromfi- feldolgozó Vállalatnak. És ezért a nagyfontosságú ^nélkülözhetetlen” gazdasági tevékenységért a népgazdaságnak komoly árat kell fizetni. Hogy ez az ár tetemes, arról minden illetékes meggyőződhet a vállalat január havi könyvelési adataiból. S hogy ez a februári döntés nem lehet jó, elég ha annyival utalunk, hogy a vállalat már elkészítette negyedéves tervét, mely tükrözi a népgazdasági törekvéseket. Most át kell dolgozni az új konstrukció szellemében, és ez bizony egyáltalán nem tükrözi azt, amiért harcolni kell és ami a népgazdaságot is előre viszi. Ezeken az érveken felül még sok-sok érve van a vállalatnak, amely végső fokon a laikusokon kívül az ipar életét jól ismerőket is arra a meggyőződésre kell, hogy vezesse: ez így nem maradhat, alaposan meg kell vizsgálni az illetékeseknek. Talán érdemes lesz ezen egy kicsit elgondolkozni... Apróhirdetések r.. éteremben először és nem szívesen. Éreztem, hogy minden leírt szó nyomán jeges ellenszenv r.ő és egyre terebélyesedik irántam a kiszolgáló személyzetben. 1957 február 16-án elzarándokoltam a- tisztálkodók helyi „Mekkájába“, az orosházi „Dianna“ fürdőbe. Déli harangszó lilán érkeztem, s örömmel állapítottam meg, hogy csak hatan vannak előttem, kádfürdőre várakozók, tehát rövidesen sorra- kerülök. A legnagyobb csodálko- zésormá azonban a szolgálatban lévő kartácsod az utánam jövőnek mondta: „A következő szobába most már a doktor úr megy be.“ Mindig nagyon tiszteit nt azokat, akik embertársaik gyógyítására szentelik életüket, akik a szenvedést enyhítik. Úgy gondolom, több megbecsülést, több tází eletet, s talán több kedvezményt is érdemelnek. Ezért nem is szóltam, hogy én következek; Mégis vitába szálltam önmagámmal. Hiszen az orvosnak is csak van szabadideje, más is csak munkaidő után mehet fürdőbe. Akkor milyen jogon illeti az indokolatlan elsőség? Ha megilleti, miért éppen éh előttem? Hárman is bementek niár, amióta itt várakozik. Ha sietnie kellett, miért nem engedték be azonnal, ha meg volt ideje, miért nem várt addig, amíg sorraköv étkezik? Azt nem kell mondanom, hogy az én önérzetem is ágaskodni kezdett egy kissé. Úgy gondolom, hogy öregbítette volna az orvosok tekintélyét, ha a „doktor úr“ megjegyzi. hogy még nem ő következik. Persze, akkor még jobb szívvel engedtem volna soron kívül bemenni. Közben őrömmel láttam, hogy mégsem kell sokáig várnom, mert egy szoba újra megüresedett. A legnagyobb csodálkozásomra és bosszúságomra mielőtt még kitakarították volna, már oda is bement egy ember, s még hozzá nem is orvos! Lám a rossz példa mennyivel ragadósaid), mint a jó. Az orvos bement soronkívül, ti át ő is. Én türelmes voltam, de ő nem. Az eset végleg kihozott sodromból, szóvá is tettem. Az illető — kék plasztik kabátos — Jó ember azzal védekezett, hogy én már az előbb következtem, most menjek utána. Sőt, még azt merte javasolni, hogy menjek .két kádas szobába. Egészséges volt a humorérzéke — nem mondom. Végül megrökönyödött ábrázatom előtt komótosan becsukta az ajtót. A szolgálatot teljesítő kartáasnő tárgyilagosan megjegyezte: máskor jobban figyeljen! Ezekután kötszere* erővel szólalt meg bennem az önérzet — s a panaszkönj-vet kértem;-.: Kicsit viszolyogva, de mégis elszántan róttam bele a sorokat. Nem szeretem jogaimat érvényesíttetni, jobb ha azokat mások elismerik. Sokan így vagyunk ezzel. Csakhogy azt sem szeretjük, ha indokolatlanul megvonják tőlünk azt a jogot ami megillet bennünket. Mi hát a megoldás? Hogyan le, hetne ért a kérdést éles szóváltás, bosszúság nélkül közmegelégedésre elintézni? ? ? Emberibb magatartással, több jóindulattal a közönség és a fürdő-alkalmazottak részéről egyaránt. Ezt azonban ritkán tapasztaljuk. Egyetlen megoldás tehát: sorszámot kell adni minden jegy mellé! Nem első eset és nem egyedül én kérem ezt, de ez a kérés még eddig süket fülekre talált. Vagy talán borravaló kedvéért hunynak szemet az ilyen szabálytalanságok felett? Úgy gondolom, ez minden be- oeütetes, jóérzésű íürdőző kívánsága. „Egy vízimádó“ nevem a panaszkönyvben Magános nö üres, vágj’ bútorozott : szobái keres. Címet: Magyar Hirtievő- I be, Orosházán. ! Kifogástalair, Jó áUapoliban vensiék ’T&gy szabó varrógépet: Gabrvai szabó. Orosháza, Rákóczi út 1/8; ! Hirdetmény. Elveszett 2 darab csikó, egyik fekete kanca, kétéves; másik egyéves pej, osödör. Megtaláló .jelentse legközelebbi remSSroégen. JC&kasszéM fOrdön 260 négyszögöl teljek eladó; BrdeSűfldní Sejteti Nyíri Sándor, Budapest, XXH. kar.r Vihar U. Ír az. Beköltözhető híz, gyümölcsössel eladó. Orosháza, Csengeti utca 1/*; Az Orosházi Sütőipari Vállalat felvásárol tnlnden mennyiségben száríziket, napraforgó-szárai, rúzsét. É.deMőürd: Ady Bodra U; 9. sz. Szombat esti kuHúrbázi bálon aötét- szífrlce Sélüoabát eüceeréiőöotí. elcseréld adj* le a kultúrházban saját kabátja helyett; Levelezés útján bárki titoktartással, szerencsésen férjhez mehet, megnősülhet; válaszbélyegért, bővebbet Kincses leánykérő, Orosháza. : Érettségizett, 23 éves, házias, vallásos húgomat térihez adnám, bútor, kelengye, lakással, csak jehernes, diplomáé vagy érettségizetthez. Barna, zenekedvelő“ Jelige, Magyar Hirdető, Orosháza; Totem® got minden mennyiségben; legmagasabb áron veszek; Orosháza; Töhötöm utca 49. Egy jobb családból való nő háztartásban elhelyezkedne, esetleg tanyára. Orosháza; Könd utca 50. jíne-as „NEW XMPEBIAL” 500-as mo- ! torkerékpár, első, hétsó teleszkóppal, J sportüléssel sürgősen eladó. Hosszú | Sándor, Csorvás, Táncsics u. T0. 42 éves özvegy férjhez menne S0 év j körüli komoly parasztférfihez. Hét |hoíd föld és három ran. „Vígkedélyú” jeligére Magyar Hirdetőbe, Orosháza. ! Komplett keményfa hálószobataútor, ' eladó. Oroáháza, Pacsirta u. T/c. 4 békés megyei népCjság ÍGY Jó AZ EGYÖTTLET Fütyül a friss tavaszi szél, a nedves fekete hantok szinte kérik már a magot, a gyenge palántát, az éles ekevasat. A futó felhők mögül ki-kibúvó langyos napfény, mint valami tavasz- tündér ébreszti az őszi zöldvetést, az útszéli pázsitot, a fehér házak előtti bodzabokrokat. A földeken már megmozdult az élet. Itt gallyalják az akácsort, odébb egy traktor húzza a barázdát, távolabb egy tanya végben pi- rosruhá* asszony gereblyézi a rögöket. A Szentesi út végén járunk, baloldalt messziről piroslik a termelőszövetkezet központi épülete. Serény kezek emelik az új gépkocsi garázsát. Épül, szépül az egykori zsellérek közös birodalma. A F iharsarok szívét a hajdan 80 fillérért elővett rákó- czitelepi embereket is megtévesztették a sokatigérő szavuk. Némán tűrték ezek a sokszor ásóval-kapával felvonuló emberek, hogy Mag Béla és Papp Géza diákok leverjék közös eredményeik okleveleit, kitüntetéseit. Elhitték a köpönyegforgató Stemmer Józsinak, Takács Pistának és Kasza Andrásnak, hogy „lesz föld minden nincstelennek, csak verjék szét a közöst.“ — Továbbszolgáló cselédek vagytok! — sűgta-búgta a fülekbe az ellenség. És sokszor hajnalt jelzett már a kakas, mikor elcsendesedett az urával vitatkozó asszony. Sokan a „fene választotta” ki- rendelíeágvezető Síemmernél keresték a gyógyírt. Ott hagyták magukba tömni Fekete Domokos elméletét, hogy „mindenkinek jut elegendő föld, ha szétmemnek.” Xem gondoltak a főidnél kuli ek arra, hogy ez csak addig tartott volna, míg a volt földbirtokosok meg nem érkeznek Akkor aztán ballaghattak, volna újra a Kossuth szobor «-lé. Sokat kivitt az ár, mikor az egyik asztalnál a kilépők, a agSái náJ a bennmar adók írták alá az íveket. Papp János, Tlélgfci Farkas Mihály sok embert kicibált akkor a szövetkezetből. Vo- lenszky Imre, Pólyák István, Volenszky István kezében remegve sercegett a toll, mégis elmentek. Olyan is akadt, áld többször ide- oda írta a nevét. Felbomlás helyett 83 aláírás került a bennmaradok ívjére. Nem a röpcédulákat osztogató Papp Jánoson, hanem <á párt hű harcosain, az első aláírókon múlott, hogy ez így történt. Talán durván hangzottak Soós János és Tóth János megjegyzései, hogy „az a becsületes ember, aki nem lép ide-oda“,. Abban a légkörben, mikor 'arról Tolt szó: marad-e a közös, sem — szükséges volt. Szükséges, mert sokakat megmételyeztek a hangoskod ók „földosztásai“ és az ide -oda táncolás Pupp Jánosnak, Fekete Domokosnak kedvezet t. Úgy a bentintnrud(ísnál,mint az új pártba való átigazolásainál, visszahúzó erőként jelentkezik az asszonyok magatartása. Egy oldalról nézve érthető is ez. Zsigovics Józsefeié is sokszor éjfélig várta párt- és gazdasági ügyekben ülésező urát. A csalód szűkében volt az apai gondoskodásnak, szeretetnek. Most nehéz az elhatározás. No, meg itt van Soós János is, sfló kiállt» a legnehezebb napokban, de „most azt hiszi nála kezdődik minden“. ■(§■ ez így is van és ez hiba, de ha Lentiék, Tóthék, Soósék nem a asi a lábukon, nem lenne most a tagságnak biztos a hoinai nemcsak! üdvül, de belül is akadtak akasztani akarók és „Kádé csendőr“-őzök. Az úgynevezett ötös bizottság működése sokaknak nem tetszett. Mégis igaz, hogy ezek az emberek akadáij’ozták meg a vágj’on széfchurcolésát, az állatok elkötését, ölt állták még éjjel is az őrséget. Abban az időben RákóczMelepen is kevesen voltait, min mindenütt az országiban. Ma már erős lábakon áll a rákóczitelepi Haladás, (voll Vörös Csillag.) Nem kevesebb, mint 100 tagot számláinak a megmaradt 600 holdon. Zetont, hozzávaló munkagépeket és tehergépkocsi: készülnek vásárolni. Kétségtelen, hogy sok volt a hiba, a parancsolgatás az elmúlt évek alatt. A bennmaradok máris meggyőződhettek role, hogy okos gazdasági és eszmei politikai vezetése lesz szövetkezetüknek. Mert ilyet akarnak. Másfajta nekik sem kell. Ezért kérték már 24-én átigazolásukat az új pártba, de ezért változtatták, módosították alapszabályukat is megfelelően. A továbbszolgáló cselédeknek mondott emberek, meet a maguk elhatározásából, nekik megfelelően termelnek, 290 hold őszi búzát, 50 hold tavaszi árpát, 30 hold zabot, 145 hold kukoricát, takarmányrépát, dohányt, napraforgót, cukorrépát, stb. A maguk elhatározása szerint osztják ki a háztáji földeket: a 260 munkaegységet teljesítő családfőnek 1 holdat és 200 szögölt lucernásnak. Maguk állapították meg, hogy 50 éven felüli férfiaknál 200 legyen a kötelező munkaegység, hogy a családtagok 140 munkaegység után 300 szögül háztájit kapnak, hogy a házasodó fiatal is 800 szögölt kap pótlásnak. Ok határozták el, hogy földjáradék ne szerepeljen alapszabályukban, de ezeken kivin is, ők, a tagolt irányítják már teljesen a közös gazdaságot. így jő az együttléit, az egymást megértő emberek nagy eredményekre képesek. Az októberi események vihara komoly figyelmeztető volt a Rákóczi-telepieknek is. Bizonyos, hogy vannak egynéhányat! még, akik csak azért maradtok bent, mert nem kaptak földet. Olyanok is vannak, akik már mélyen megbánták az elhamarkodott kilépést. A helyes út meglátása nem megy egyszerre, mindenkinél. Akik ezt az utat mutatják, és keresik a még tökéletesebbet, a nehéz napákban megvéd téli a vagyont. Most pedig szervezik soraikat, hogy jómódú, boldog életet teremtsenek a közös munka minden •észesének.- ni -