Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

1957. február 27., szeld*

Néhány tanulság

Dévaványáról

Végétért Dévaványán is az el- mat védő karhattilmiatákhoz. A k n forradalmárok bauásikodása.' volt MDP tagjai tömegesen jelent- A község kommunistái már köznek átigazolásra és az elmúlt megszervezték az MSZMP-t. Janu- hetekben öt alapszervezet létesült, álban negyvenkilenc párttagot Ha ezt kommunista alapossággal vettek fel, közöttük négy olyan végeznék, azt mondhatnánk: nagy- elvtársat, akik az ellenforradalom szerű. Sajnos azonban a dévavá- gaztettei láttán álltak a népi hatal-1 nyai elvtársak

nem nézték meg eddig, hogy kiket vesznek fel az MSZIMI^be

így került a pártba Dékány Imre hogy jó eredménnyel szervezik a is. A felvétel idején bíztak benne párt napokat, melyen legutóbb 300 az elv társak. Később, amikor a fő vett részt, többségében panasz- karhatalom tetten élte ellen fórra- tok. Számos kérdést tisztáztak. Ködalmi plakátok ragasztásán, azon- zöttük elsőnek azokat, melyeket az nal őrizetbe vették. Dékány Imre j ellenség terjesztett a tsz-ból való esete, tanulságul szolgál számukra, kilépéssel kapcsolatban. Dévavá- hogy az ellenség hogyan siet az | nyán arról beszéltek, hogy. aki ki- egyre erősödő pártba. Ügy véljük, lép a tsz-ből, azokat több adóval hogy nagyobb körültekintéssel j terhelik, ami erőszakkal vissza- megakadályozhatták volna felvé-1 tartja a csoportba. Ez nem fedi a telét. Nem nagy számokra, de erős | valósé goi. A párt és kormány tópartra van szükség, amelynek tag- j vábbra is a nagyüzemi gazdálko- iai megingat hatatlanok bármilyen jdáant való áttérés mellett áll, de időkben. Az azonban dicséretükre [ kizárólag a lenini önkéntesség Válik a dévavámyai elvtársaknak, falapján.

Nem kényszerítenek senkit sem arra, hogy közösen gazdálkodjon, de arra sem. hogy egyénileg gazdálkodjon

A pártszervezet vezetői látják, j A partnapok ilyen kérdésekre Is hogy községükben a parasztok kö- ; választ adnék. A kormány eará- zött bizonytalanság van. Ezt a bi- nyű határozatát országosan végre- zonytalanságot a rémhírterjesztök hajtották. Felszámolták a begj’űj- azzal szélesítik, hogy a beadás ^ #ZÄrveketj rj€W1 lesz többé be- xnegszüntetése csak taktikai fogá- , sa a kormánynak. A rémhírek el- i seo-8a lÄ:‘aÄ- gondol koztat ják a parasztokat. ! A község lakói

várják az új pártnap tartását

hogy nagyobb számmal vegyenek jdalom — mondotta Csaba elvtárs, rajta részt az őket érintő kérdések ; az intéző bizottság elnöke. A község kommunistái mindent elkövetnek, hogy segítsék a helyes kibont- " ütközést a lakosság között, a termegbeszélésében.

Azt akarjuk, hogy minden

pa-i

raszt tisztán lásson: mit akar a melési kedv és biztonsóg^lovábl^i, part — és mit akart az ellenfóira- 1 megerősödése érdekében

I tanácstagok sokat segítenek a töldrendezésben Békésen

Az utóbbi években a tagosítások következtében Békésen is számos egyénileg dolgozó parasztot ért sérelem. Az októberi napokban azonban sokan nemigen törődtek ezzel, hanem igyekeztek búzát vetni olyan területeken is, amit néhány héttel előbb bctagosítottak. Az ősszel bevetett területekre a tanács segítségével igyekszenek békés egyességet kötni a termelőszövetkezetek és egyéniek. Legtöbb esetben az illető gazdának visszaadják a vetőmagot és kifizetik a ráfordított munkabért, de előfordul olyasmi is, hogy az aratja le a búzát, aki elvetette és ősszel cserélik ki a földet.

Kártalanítási és földigénylési ügyben naponta többen keresik fel Békésen a községi tanácsot. Ilyen címen mindössze kilencszáz holdnyi területet tudnak kimérni s az igénylés jóval több. Ezért nagy körültekintéssel kell dolgozniuk, hogy újabb törvénysértésekre ne kerüljön sor. Igen sokat segítenek ebben a munkában a tanácstagok, akik a kerületükben jól ismerik a termelőket. A már megkezdett földmérésnél messzemenően figyelembe veszik a tanácstagok javaslatait. Különös gondot fordítanak Békésen arra, hogy mindenekelőtt az évek óta mintagazdálkodásról ismert gazdák ige nyeit elégítsék ki, mert nem mindegy, hogy egy bizonyos területről mennyi terményt takarítanak Ive.

liXiáiTiAfTutXiXiTiX'Tll.TXtTXt'TXájTXI i^iTHliTIjT'JUTJJ1

Előkészületek

a Nemzetközi Nőnapra

A nőtanácsok országszerte készülnek a nemzetközi nőnapra. A Magyar Nők Országos Tanácsa március 7-én délután öt órakor a fővárosi tanács dísztermében műsoros ünnepséget rendez. Ezenkívül számos megyei és budapesti kerületi nőtamács rendez ünnepséget, vagy beszélgetéseken emlékezik meg a nőnap jelentőségéről.

A március 8-án született kisgyermekek mamáit a Magyar Nők Országos Tanácsa bébiholmival ajándékozza meg. Az ajándékcsomagokat a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság nőszervezetei, valamint az osztrák és a bolgár nőszövetség által küldött adományokból állítják össze.--------------rrrat-------------Mes

bantiiatatlan egységben

címmel dokumentumkötet jelent meg, amely magában foglalja mindazokat a kormány- és párt- közleményeket, amelyek a szocializmust építő országok kormány- és párt küldötteinek tárgyalásairól 1956. q^tőber 30, óta napvilágot láttak.

Ülést tartott hétfőn

a Békés megyei Ivók Munkaközössége

Február 25-én ülést tartott a résztvevői egyhangúlag elfogadták Békés megyei írók Munkaközös- í a bírálóbizottság tagjainak érté- sége. Az ülésen megválasztották kelését, majd kérték a Népújság a Békési üzenet című irodalmi! szerkesztőbizottságát, hogy a bí- folyóiral négy tagú szerkesztőd- j rálátok eredményét közöljék az zottságát és megbeszélték a folyó- . újságban. (A szerkesztőség helyt irat következő számának anyagait. : ad e kérésnek.)

Ugyancsak a hétfői ülésen szá- 1 Az írók Munkaközössége ez- moltak. be a pályázatok bírálói is j után határozatot hozott, melyet a a beérkezett művekről. Az ülés' következőkben közlünk:

Az írói toll f egy terével a #socialism uh

ügyéért munhálhodunh ! |

— A Békés megyei írók Munkaközösségének nyilatkozata —

A Békés megyei írók Munkaközössége hétfő este ülést tartott Békéscsabán és a következő határozatot hozta:

1. A Békés megyei írók Munkaközösségének tagjai megvizsgál va a múlt év októberi elleniorraialmi eseményeket és az

23-át megelőző időszakot, határozatban kimondja, hogy ,*» f

elhatárolja magát azoktól az íróktól, akik az írói toll fegyt < |

visszaélve, az ellenforradalmi események előkészítésében köa iítv, vagy közvetlen részt vettek, majd október 23-a után magatartásukkal és cselekedeteikkel a néphala'om árulóivá váltak.

2. A munkaközösség tagjai kinyilatkoztatják, hogy irói működésüket a szocializmus építése ügyének szentelik és minden képességükkel a magyar nép igazi érdekeit szolgálják.

S. Együtt dolgoznak mindazokkal a köH .zel, írókkal és iro- dalombaráfokkal, akik céljaikkal egyetértenek.

Békéscsaba. 1957. február 25-én.

Békés megyei írók Munkaközösség«.

Tegnap egy borbélyműhelybe mentem be, régi szokásomhoz hűen, borotválkozni. Mivel nem rám várt a mester, így nekem kellett őrá várni, amíg az előttem lévő személyeket megborotválta. A falusi szólás-mondás azt tartja: ha a nagy világ híreiből, vagy a falu eseményeiről akarsz hallani, akkor a borbélyhoz menj el. Nem, én nem ezért mentem, már írtam mi volt a célom. Mégis az előttem várakozó három ember beszélgetésére felfigyeltem, miután a felkínált széken helyetfoglaltam. Nem tudom miről beszéltek megérkezésem előtt, de a három közül a legidősebb zavartalanul folytatta beszédét.

„Én soha nem voltam párttag — mondta — de a kommunisták munkáját régóta figyelem és ha tehettem, szabad pártnapokra mindig elmentem. De leginkább csak hallgattam. Meghallgattam a jó és a rossz előadásokat, ugyanígy a hozzászólásokat. Utána beszélgettem a párttagokkal, kommunistákkal. Sokat hallottam tervekről, termelésről, egyszóval az ország gondjairól. Azok sem voltak nagy emberek, egyszerű munkások voltak, velem együtt. Mégis az ország gondját-baját viselték szívükön, és egy jobb, és boldogabb jövőről beszéltek és bátran megmondták véleményüket. Ilyennek ismertem meg a párttagok és kommunisták egy részét. Sokszor elmondták, hogy vannak hibák, de majd kijavítják, bízzak én is a többi társaimmal együtt azokban az elvtársakban, akik 1945 után életet teremtettek az országban, és megkezdték az ország építését.

Jött 1956 október 23-a. Felvonulások, tüntetések napja, utána fegyveres harcok, öldöklések, rombolások. S majd a falun, nálunk is megkezdték a kommunisták üldözését. Én itt is csak

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

Az igaz úton

a kommunisták Járnak

szemlélő voltam, illetve mégsem. Nem nézhettem tétlenül, amit egyesek akartak. A pérttitkárt és a tanácselnököt elhívtam hozzánk, mert agyon akarták verni őket. Mindkettőt megmentettem, mondta kissé emelt hangon ezeket a szavakat. Közben én is kíváncsi voltam — folytatta most már kettőnknek beszédét. Megnéztem, mit csinálnak a tanácsházán a többiek. Alig tudtam bemenni az épületbe, olyan sokan voltak. Ismerősök is akadtak köztük, különösen a szónok, mert éppen gyűlést tartott, amikor odaértem. A nagy hangú szónokot én is jól ismertem, az ügyvédi munkaközösségnek is tagja volt. Onnan kizárták, mert kulák volt. ö mondta a többek között, hogv „hazafiak. polgártársak, drága magyar barátaim. A mi napunk is eljött végre, majd megmutatjuk mi most már azoknak a csirkefogóknak... és rendet teremtünk. minden kommunistát agyonverünk.” Ezek a szavak maradtak meg fülemben. Hogy ezután még mit mondott, nem tudom, nem 'halottam.

Gondolkodtam.

Eszembe jutott a kommunistákkal folytatott beszélgetésem, majd az, hogy én két kommunistát rejtegetek. Ügy éreztem: azok a szavak, hogy hazafiak, magyar barátaim, nem nekem szóltak. Idegenül és hidegen csengtek fülemben. Miért? Gondolataim nem hagytak nyugodni. Én nem vagyok magyar? Nem vagyok jó hazafi? Csak ők, akik emberek életét akarták elvenni, csak azért, mert nem akarnak többet kulákok cselédei lenni. Nem maradhattam tovább közöttük, elindultam hazafelé. Útközben, hogy kivel találkoztam, nem tudom, nem emlékszem. Otthon türelmetlenül vártak védenceim, és kérdésekkel halmoztak el. Mi ven a tanácsházán? Mit csinálnak? Kik vannak ott? Nem tudom — válaszoltam. Az estét szótlanul töltöttük el. A vacsorát is a magyar ember szokásaihoz hűen, szótlanul fogyasztottuk el. Azután lefeküdtünk. Én egész éjjel nem aludtam, forgolódtam. Már azt is megbántam, hogy eljöttem a tanácsházáról. Magyarnak éreztem magam, ők is azok, és hazafiak, azt mondták(?i) Ügy éreztem, nekem is ott kell lenni közöttük, de nem mentem másnap sem. Később hallottam, hogy mit csináltak. Csalódottnak éreztem magam. Hát ilyen a magyar ember? A hazafiak tömek-zúznak és embereket vernek meg. Szégyellem a magyarságom is már.

Hát ilyenek vagyunk ? Embereket bántunk, mi, magyarok, mert azok kiálltak elveikért, mert kommunisták? i— ezek a gondolatok foglalkoztattak napokig. — így teltek el a napok. így jött el 1956 november 4-e. Szovjet harckocsik jelentek meg községünkben. Nem, nem lőttek. A puszta megjelenésük láttán a tanácsháza új lakói sápadtan kérdezgették egymástól, hogy most mi lesz? Erre már & párttitkár adta meg a választ. ”Most mi csinálunk rendet. És az eseményekből levonjuk a tanulságot. Az eddig elkövetett hibákat kijavítjuk, s az eddiginél sokkal jobban fogunk őrködni pártunk tisztaságára, s megvédjük a munkásparaszt hatalmat, és megakadályozzuk, hogy az ilyen hazafiak akár csak néhány órára is kezükbe vegyék a hatalmat. Ekkor abbahagyta ismeretlen szónokom a beszédet, és ezután már én kértem arra. hogy beszéljen még a további eseményekről, a jelenlegi

meglátásairól. A további eseményekéi mindenki ismeri, — mondta. Ezután néhány napig nem találkoztam sem a párttitkárral, sem a tanácselnökkel. Ök dolgoztak. Amikor ismét találkoztam a párttitkárral, sokáig beszélg; i- tünk, többek között elmondta, hogy szervezik a pártot, délután lesz az alakuló taggyűlés. A helyet is megjelölte hol lesz. Nem mondta, hogy menje el, de amikor búcsúztunk és megszorítottuk egymás kezét, úgy éreztem, még mondani akart valamit. Ezután egyedül maradtam. Üresnek éreztem magam körül mindent. Újra nyugtalan érzések szorongattak. Ügy éreztem, mennem kell valahova. Majd elindultam. Utam a párttitkár által meghatározott irányba vezetett. Amikor az ajtón bementem, nem nagyhangú emberek fogadtak, hanem kilenc elvtárs, akik párttagok akartak lenni, és azok is lettek, velem együtt.

Igen, beléptem a pártba, mert úgy éreztem, ott a helyem, olyan emberek között, akik a legválságosabb időben is kiálltak a pártért, a munkáshatalomért, és akkor is a kibontakozásban bíztak, bíztak abban, hogy az ügy, melyért eddig dolgoztak, nem veszhet el, hanem tovább fogják építeni a szocializmust, hogy minden becsületes dolgozó boldogan élhessen. Ebben a tudatban vettem át hosszú kézszorítással

az MSZMP ideiglenes tagsági igazolványát. S ekkor úgy éreztem, olyan elvtársakhoz tartozó lettem, akiknek munkájuk nyomán eltűnnek az ellen- forradalmi erők gaztetteinek nyomai, és helyébe egy szebb és boldogabb ország épül.”

Ezzel befejezte emlékezéseit, mert már őrá került a sor a borbélyszék- ben.

Ekkor határoztam el magam, hogy megírom, amit ez az idős ember elmondott a borbélyműhelyben.

— Dr. Bondár Imre —