Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 10. szám

1967. január 13., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Emlékezz orosházi proletár J ! 1945 előtt piaci nap alkalma val gyerek- és felnőttfiangtól volt zajos a Kossuth-szobor környéke. Árulta a proletár, a zsellér a bőrét. Valóságos sza­badkereskedelem volt ez... Ha sok volt a „kínálat” olcsó volt az ember. Párt és szakszervezet nem nyújtott védelmet a nagy­birtokosok, a kulákok korlátlan alkudozásával szemben. Há­nyán és hányán voltunk, kik rongyosan, éhezve sínylődtünk abban a reményben, hogy dél­ben hátha jó ebédet ehetünk ott, ahová a mostoha „sors” kényszerített. És mit kaptunk? Legfeljebb azt mondták: ejnye fiam, de vékony don»ajú vagy, nem kellesz! Hát igen: a köménymagos le­ves nem hizlalta a proletárgya- reket. Tépte a nélkülözés, az éhezés vihara. És mégis örül­tünk, ha munkához jutottunk. Hányszor és hányszor elin­dult velünk a vonat Kenderes­re, vagy a felvidékre, Gálfi úr uradalmába. Ti, Rákóczi-telepi- ek, azt hiszem emlékeztek még. Megérkezéskor várt bennünket a nagy szalmakazal, az üres dohánypajta, s a szalmahordás. De tévedés ne essék nem szal­mazsákba, hanem csak úgy a \ földre... Ügy, mint a disznó... Kinek milyen rongyai voltak, azzal takarózott. Dolgozni? — hajnaltól ameddig az ember lá­tott. Utána még nem pihenő következett, hanem ki-ki a ta­risznyából főzött magának va­lamit. ha ugyan a napi kemény munka után jólesett az enniva­ló. Emlékeztek még inségmun- kások, hogyan fagyoskodtunk a községháza udvarán, hogy leg­alább egy-két napos munkát 1 kapjunk? És mi voltunk, akik 10 fillérért vettük a lókolbászt, 5 kilónként a iát Igen: mi így éheztünk és fa­gyoskodtunk. Habár vannak ma szónokok, akik azt hirdetik, hogy akkor is volt munka, csak a dologkerülők, naplopók nem akartak dolgozni. Azt mondom: erre válaszoljatok nekik ti. i Nem vonom kétségbe, hogy ! az elmúlt tizenkét év alatt nem volt hiba. Tudjuk, történtek olyan dolgok, melyek idegenek a kommunista és különösen a I leninista eszmétől, és károsan ‘ hatott a munkásosztályra. De nem kérünk az olyan rendszerből, ahol olyanok szónokolnak mun-1 országon emberkereskedés, de kásjólétről, akiknek semmi kö- ! elég volt az uradalmakból is! zük a munkásosztályhoz, mint Soha többé nem akarunk például Kiss (volt főszolgabíró csendőr szuronyt látni! úr), vagy Torna Gergely, aki j Építsük hazánkat igazán ma- még 1956-ban is 10—15 idény- gyül. módra. írjuk zászlónkra: jellegű ^ munkással dolgoztatott. munkfá minden becsületes ma- (Ugyanis Torna ^ bolgárkei lés,,). ^af em{,érnék, kenyeret az éhe- Köszönjük az o aemokráciáju- Z0nek, nyugodt, boldog pihenést kát. Huszonöt évig elég volt, de becsületes munkában elfáradt elég volt 1956-ban is. Az okto- munkásnak. Az Igazság mel- ber 23-a utáni néhány nap alatt jettünk van, bíznunk kell: győzni újra —, de igen jól — mégis- fogunk! mertük őket. Nem csalódtunk, bennük: a régiek maradtak. Csapó Janos Soha többé no legyen Magyar- * Orosháza, Rákóczi-telep.-----------------—----«=■=—— ----------­Fe gyrerrejtpjfptértéi’t 14 évi börtön Rideg Károly 29 éves, nőtlen csanáda pácai lakos, aki az októbe­ri események idején faluja forra­dalmi bizottságának, elnökségi Moziműsor Brigád Mozi: Január 10—18- ig: Három asszony. Francia film. Tizenhat éven felüliek­nek. Szabadság: Január 8—16-ig: Emberek a havason. Magyar film. Terv mozi: Január 12-től 15- ig: Gonosz favágó. Jugoszláv film. tagja volt, 1944. ősze óta rejtege­tett egy 635-ös Frommer pisztolyt hét tölténnyel. December I3-án, | házkutatás sorén a karhatalmi szervek megtalálták az elrejtett fegyvert s a fővárosban tartózko­dó Rideg Károly helyett öccsét tartóztatták le. Amikor Rideg ha­zajött s megtudta, hogy körözik, ja környékbeli tanyákra menekült. Szerdán azonban elfogták és Bé- ! késcsabán csütörtökön a kecske- i méti katoni bíróság, mint rögtön- .ítélő bíróság 14 évi börtönre, va- , lamint politikai jogainak tíz évre való felfüggesztésére ítélte. (Utijegyzetek) Kattog a vonat kereke. Az ab­lakon át nézem, mint suhan el mellettünk a havas táj. Bent a 1 fülkében meleg van. Utitársaim. I csendes, rendes emberek!? De tá­ján bemutatom őket: j Velem szemben egy reménytel­jes ifjú ül négy évének súlyával [ a vállán, akár égy megtört, mun- : kában fáradt ember. Anyja, pi- I rospozsgás, teltkeblű asszonyság. Minden pillanatban megkérdezi ] tőle; mit adjak fiacskám, cukrot, \ süteményt, vagy almát? Nem kell — gügyögi a reményteljes cseme- j te. Magával van elfoglalva. Ka- I limpál a lábával, néha-néha \ megrág. Odébb húzom a lábam, j ; de ő megint megtalálja, ismét \ megrúg. Látja a mama is mit csinál csemetéje, de nem szól,! J igaz, minek is szólna, hiszen j j mindezt oly kedvesen csinálja, I j olyan ennivaló... * j A csemete mellett jó negyve­nes ember ül, harcsa bajusszal, sáros csizmákkal. Láthatólag nem találja helyét. Fészkelődik, fész- ; leelődik, majd kinyújtózik, lábait l előre vezeti, s közben a sár ott 1 marad a nadrágomon. Olyan j szerényen teszi mindezt, hogy I még köszönetét sem vár élte, hi­szen S olyan szerény ember... * Döccenve áll meg a vonat, a csemete, a mama és a szomszé­dom leszáll. Három vastagon öl­tözött ember foglalja el helyü­ket. Kicsit összébb húzódunk, mert új szomszédom elég tere­bélyes. Egy pillanatra felállók, hogy megcsodáljak egy tapsifü­lest, amint rémülten menekül a kutya elöl. A helyemre vísszaül- j ni nem tudok, mert a kabátos ké- j nyelmesen elhelyezkedett, s el­foglalta az én helyemet is. Úgy látszik így állva kényelmesebb lesz nekem.... * Mezőtúron átszállók az oroshá­zi vonatra. Van hely bőven. Szarvason viszont sokan szállnak fel, megint préselődünk. Mellém egy idős nénike ül, két nagy cso­maggal. Mindkettőt az ölébe te­szi, legalábbis 6 így gondolja. Le­het, hogy téved, ezt onnan gon­dolom, mert az egyik elég súlyos csomag az én lábaimon nyug­szik. Nem tűröm sokáig, behú­zom a lábam a pad alá, s leesik a csomag a földre. Ejnye fiatal­ember, nem tud vigyázni! — így a nénike —■ leveri a csomago­mat... j (4*! Így van ez valahogy. Utazni jó... SZABÓ ZSIGMOND A „DOLGOZÓ" GRÓF Könnyekig meghatott bennünket az a tény, hogy a Mezőberényi Tég­lagyár vezetése egy igen agilis, rátermett, szocia­lista öntudattól fűtött, s a munkások, parasztok mélységes „szeretettel“ elárasztott ember, sze- mélyszerint Gróf Kun László őnagyméltósága kezébe került. Az iránta érzett retten­tő nagy hálánk, amiért alaptéglákat akar gyár­tani szebb és boldogabb jövőnk építéséhez. Szinte elfelejteti velünk az egy­kori cselédsorsot, meg­aláztatást, a nyomort, a munkanélküliséget. Egy szóval mindent, amit édes és ükapáink kaptak a kékvérrel, a henye és tivomyázó természettel megáldott grófurainktól. Mert ugyan van-e még ezen a forgó sárgolyóbi­son egy másik ilyen nagy lelkű gróf, mint amilyen Kun László őnagyméltó­sága? Nincs! Ne is pró­báljon senki párját ke­resni sem lámpással, sem reflektorral, mert úgy­sem talál. A többi gróf hozzá képest nemcsak szamár, hanem tölckelü- tött szamár is, mert vagy kint külföldön acsarko- dik a magyar nép szabad­ságának visszaállításáról, vagy idehaza suttog, si­ránkozik, hogy lassan el­fogyását a temérdek csa­ládi ékszer, amit az ezer holdakon „összeizzadt“ — az igába fogott nép. A marhák nemhogy be­férkőztek volna valame­lyik üzembe, a munkások bizalmába, akik közül néhányon még most is tisztelik a rangot, a mél­tóságot, s ha egy tőről metszett, ősrégi család­ból származó gróf le­ereszkedik hozzájuk még azt is elfelejtik, hogy egykor minden év négy­öt hónapján át a flasz­tert köpdösték munka- nélkiil a piactéren. Az egy báró Gudéníusz kivé­telt képezne a többi tök- kelütött közül, mert ő is beférkőzött Dévavá- ványán a Gyapjútermelő Vállalat dolgozóinak bi­zalmába, s mint a mun­kástanács tagja, kiváló sikerrel szervezte a sztrájkot s az örökös tün­tetést. Dehát ő csak egy kis bárócska, közönséges pirosvérű alak, aki nem ősrégi családból szárma­zik, s nem örökölte, ha­nem pénzért vette a bá­rói koronát. Ha visszaáll- na az a 12 év óta sóvár­gott és tavaly október 23- a után már majdnem visszaállt rend, akkor ő gróf Kun László apellál­na a királynál, vagy an­nak hiányában a kor­mányzónál az ilyen rang­bitorló alakok ellen. S az ő szava nyomna is a latban. Hiszen minden tőle telhetőt igyekszik megtenni a saját és a többi grófok kiváltságá­nak visszaállításáért. Hát ne hatódjon meg könnyekig az ember és ne kiáltson háromszoros hurrát Kun Lászlónak? És azt, hogy éljen addig, mint Matuzsálem, de le­hetőleg kőfejtő munkás- I ként valamelyik kőbá-: nyában. Bizonyíték: Egy arany híd — Négy évig tartott Hitler holttányilvánítása _ „Megállapíttattik, hogy Adolf Hitler, született 1889. április 20* án Braunauban, halott. Elhalálozásának időpontja: 1945. április 30, 15.30. Berchtesgaden, 1956. oki. 25, Bíróság Dr. Stephaunus s. k.‘‘ A berchtesgadeni bíróság feketetábláján kifüggesztett hirdet­ménnyel Hitlert hivatalosan holttá nyilvánították. A német tör­vényszékek sok időt fordítottak az alapos kutatásra. Az 1952. óta folyó eljárás során 42 tanút hallgattak ki, akik Hitler utolsó ber­lini tartózkodásakor közvetlen környezetéhez tartoztak. A 42 tanú között szerepel 13 volt szovjetumóbeli fogoly, aki csak 1955-ben, illetve 1956-ban tért haza. A bíróságok a tanúvallomások mellett az összes létező bel- és külföldi sajtót és irodalmat is áttanulmá­nyozták; Április 29-én. és' 30-án Hitler — noha még akkor is a felmentő csapatokban bízott ■— búcsúzott környezetétől. Búcsúzáskor többek előtt hangoztatta, hogy végeredményben tábornokainak áldozata lett, Az oroszok időközben eljutották a Wilihelm-strasseig. A kancel­lári hivatal területe számtalan löveg összpontosított tüze alatt ál­lott, az épületek egy része égett. Ebben a helyzetben minden pil­lanatban számoltak azzal, hogy az oroszok bármikor benyomulhat­nak a bunkerba. Április 30-án 15.30 órakor Hitler a bunkerban lévő dolgozószobájában leadta a halálos lövést. A szomszédos helyisé­geiében várakozó bizalmiak, köztük Göbbels és Bormann a halot­tat ülő helyzetben találták. Éva Braun holtan feküdt mellette a dí­ványon. Hitler jobb halántékán látható volt a lövés, a kiszivár­gott vér halántékán megalvadt. Lábánál két lőfegyver feküdt, egy 7,65 és egy 6,35 milliméteres pisztoly. A lövést nagyobbik méretű pisztolyból adta le és szobájában a lőporszag érkezhető volt. A ki­sebbik pisztoly érintetlen volt. Éva Braun holttestén semmiféle sérülést nem állapítottak meg. Testéből erős mandulaszag áram­lott, ami bizonyította, hogy ciánkálival mérgezte meg magát. Hitler Adolf és Éva Braun holttestét néhány perccel a lövés leadása után személyi szolgálatának tagjai kivitték a birodalmi kancellári hivatal kertjébe, ott mintegy 150 liter benzinnel leöntöt­tek és Göbbels és Bormann, valamint Krebs és Burgdorf táborno­kok jelenlétében meggyújtották. Április 30-án, a késő esti -órákban a két hulla maradványait egy tölcsérszerű lyukban elásták. Megállapítást nyert, 'högy az oroszok hamarosan megtalálták a két holttest maradványait. 1945. május 9-én, illetve 11-én egy orosz bizottság Berlinben Hitler fogtechnikusának asszisztensnőjé­nek bemutata a kertben talált fog so r-kés zieteke t. A lcót tanú, egy­mástól függetlenül, megállapította, hogy Hitleré, illetve Éva Bra­uné volt. A döntő bizonyíték egy aranyhíd volt, amelyet 1933-ban Hitlernek készítettek, s amelyet a felső állkapcsán hordott. Ezt az aranyhidat 1944-ben megrövidítették 11 tagról 9-re. Ez az aranyhíd a harapási próbánál pontosan ráillett a megtalált állka­pocsra.----------ggjnri-jvLZZ: O ---------­OLV ASÓINK FIGYELMÉBE! Február 1-től lapunk előfizetésbe is megrendelhető; Az elmúlt napokban egyre többen fordultak hozzánk azzal a kérés* sei, hogy lapunkat előfizetésben szeretnék megrendelni. Ennek eleget téve a megrendelés módjáról az alábbiakat közöljük: A postahivalatok a kézbesítők útján az egész megye területén a na­pokban megkezdik az előfizetések felvételét; A lap előfizetési dija havonta 11 forint, Január 31-ig megrendelt la­pok beindítása február 1-től történik; A postahivatalok a kézbesítők útján a megrendelt lapokat házhoz, tt- letve a megrendelő által megadott címre kézbesítik. I-apunk megrendelhető ezenkívül a lapból kivágható megrendelőlapon i*l Olvasd, terjeszd a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁGOT! Megrendelőlap 195 < I I év ; H I I I I I I li I I 1 i I hó 1-től megrendelem a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG című lapot; A havi előfizetési díjat: 11.— FT-t a nyugtával jelentkező postakézbesítőnek fizetem ki. A megrendelő pontos címe, ahova a lap kézbesítését kéri: Névi • i | i | i i | | i Város: Községi i s Sitiit! i; i kerület t s $ e t i utca lllllilllllll az előfizető aláírása; 1 Postahivatal Beindítva: tölti ki. 195; | | 1 I i f | 1 \ i 6 i » t e 1 1 1 1 hírlapfelelős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom