Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-31 / 26. (25.) szám
lttö'. január 31., csütörtök Meqterentettnk az infláció elkerülésének feltételeit, a termelésen múlik, hegy végieg megvédjek pénzünk értékét Sajtótájékoztató az Országos Tervhivatalban Kiss Árpád, az Országos rült, hogy a szánbányák hely-' csökken bizonyos energia- és Tervhivatal elnöke kedden dél- zete nem olyan rossz, és a után tájékoztatta a sajtó kép- szénbányászat munkaereje sem viselőit a népgazdaság helyze- olyan kedvezőtlen, mint ahogy téről. | azt nemrég láttuk. A szénbáE lmondotta, hogy iparunk nyászat januári átlagtelj esi tmé- helyzetének alakulása rácáfolt nye elérte az október 23. előtti arra, ahogy legjobb szakembe- eredmény 59 százalékát, és ez reink is vélekedtek még a múlt az arány fokozatosan tovább év decemberében a kibontako- -<avuL Rendkívül nagy segítsé~ . «T ezelőtti állapotokról is arra ie sz^nszállításai. Az ország hetett következtetni, hogy az vezetői az ipar munkáját úgy október 23-át követő esemé-1 szervezték meg, hogy lehetőleg nyék több évre visszavetették j kevés dolgozót kelljen elbocsá- iparurk fejlődését. Azóta kidé-! tani. anyagigényes cikkek termelése. Csökkentjük a közszükségleti j cikkek exportját. A lakosság ellátásának és a népgazdaság talpraállásának feltételeit a kormány biztosította. Biztosítottuk annak feltételét is, hogy az ország elkerülje az inflációt. A termelés növekedésén múlik, hogy pénzünket végleg megszilárdítsuk. Jelenleg a termelés még nem áll arányban a vásárlóerővel. Sokhelyütt igen keveset termelnek a kifizetett munkabér - I hez képest. Ezen a helyzeten Az élelmiszeripar 107, a köny- | helyzetnek megfelelő segítséget; sürgősen változtatni kell, még- I nyűipar 99, a bányászat 104 nyújtja. pedig úgy, hogy fegyelmezett százalékát kapja jelenleg a régi Népgazdaságunk „unkával dolgozzék mindenki energiamennyiségnek. Az ener- lodese tehát biztató. Az 1957-es j . 5 [ giahelyzet javulása most új terv nagy körültekintéssel ké- \a munkabérért, problémát, az anyagellátás kér-; szül, amely figyelembe veszi a dését állítja előtérbe. A magyar ,lakosság szükségleteit, ener-_____ ______; ___________ ko rmány a Szovjetuniót kérte, gia- és nyersanyagtól Fásainkat. múlva már az 1957-es tervhogy ezen a területen is nyújt- A terv előreláthatólag a jövő; son segítséget. A Szovietunió hónap közepére készül el. A • ■* igen gyorsan és készséggel fel- végleges számok még nem isajánlotta ezt a segítséget is. sőt meretesek, annyi azonban bizo- nagy hatáskörrel rendelkező nyos, hogy jelentős mértékben0! bizottságot küldött Magyaror- növekszik a közszükségleti dk-j szagra, amely a pillanatnyi ‘ kék gyártása, s átmenetileg1 ------ —---------------———---------------------------------------Aa energiahelyzet az utóbbi időben nagyot javult Az Országos Tervhivatal el-! nöke megígérte, hogy néhány So’ohov: „CSENDES DON“ c. regénye Síimen fSyoletunhél *%orjet film ítészül a% idén — Külföldi szakemberek is részt tesznek a filmgyárak munkájában ,V E N N I 'cseré LNI 'elad N I ;A K A R ? Évről-évre jobban fejlődik a szovjet filmgyártás. Számos nemzetközi versenyen elért döntő siker bizonyítja fejlődésük egy- egy fontos állomását. Ebben az évben — a tervek szerint — 87 új művészi filmet forgatnák. A tervek között szerepel egy nagyszabású történelmi film is, mely a polgárháború éveinek eseményeit örökíti meg. A kievi filmstúdió „Igazság“ című filmalkotásában az ukrán népnek a szovjet hatalomért vívott harcát eleveníti meg. Több mint 50 film témáját híres, irodalmi művök adják. Filmforgató könyvet írnak Alexej Tolsztoj „Golgotha“, Sölobov „Csendes Don*’ és Puskin „A kapitány leánya“ című művéből. Számos filmet külföldi szakemberek bevonásával közös produkcióban készítenek el. Hozzászólás HIRDESSEN A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG HASÁBJAIN V I OUtáhtúúfaágtapok I. Böngészve a Független Újságot — melyet a szívet-lelket őrlA októberi vihar szült — szembeötlőit, hogy az első szám „homlokára“ vastag betűkkel írták szerkesztői: „Célunk: ...a szín tiszta igazságot írni, minden párttól és szervezettől függetlenül.“ Szembeötlő, hiszen már az első szám első oldalán minden kommentár nélkül közli a lap Mindszenty kiszabadulásáról szóló hírt, mely szerint „szenvedéseinek véget vetett a győzelmes magyar forradalom -, valamint Mindszenty rövid nyilatkozatát, amely így szól: „Fiaim, ott fogom folytatni, ahol nyolc évvel ezelőtt abba kellett hagynom.“ Mondom, minden kommentár nélkül közölték e hírt a lap szerkesztői, ha csak az utolsó mondatot nem vesszük kommentárnak, hogy „a hercegprímás szerdán reggel megérkezett budai villájába". LTülönben ez szín tiszta igazság volt, csupán a ,,függetlenség“ sántított kissé. Hiszen a hír minden kommentálás nélkül a lap szerkesztőinek Mindszenty álláspontjával való azonosulását jelentette, aki két nap múltra (november 3-án) a rádióban azt is ismertette, hogyan folytatja „munkálkodását“. (Nevezetesen: a tízezer holdak visszaállítását.) Bizonyara ebből az álláspont-azonosságból ered, hogy a. november 4-i számban közölte a szerkesztőség tt pápa Mindszentyhez küldött táviratát, melyben kifejezi, hogy „tündököljék a hűség, amelyet ....őseiktől örököltek“. j^/Jwiden kétséget kizáróan bizonyságai nyert 1945 előtt és után. ■valamint október 23-a titán, hogy Mindszentyék hűek voltak az „ős időktől örököltek"-hez, a tízezer holdakhoz és egyén Ilyen aprósághoz, melynek ily‘ módon való igenlése, mintahogy azt a Független Újság tette (hiszen a- pápa táviratához sem fűzött kommentárt) talán mégsem egészen ,,független“ dolog. Mert ugyebár a történelemből is ismerjük, hogy voltak mindig a közéleti emberek között, akik a haladást szolgálták, voltak, akik nem, sőt a tömjéntől kezdve a bitófáig mindent igénybevettek, hogy elfojtsák a haladást. Nem beszélve arról, ezekben a küzdelmekben ideig- óráig egyszerű, becsületes emberek is a haladást gátló erőkhöz pártoltak, amíg a valóságot nem ismerték meg. De, aki tollat vett a kezébe — mint jelen esetben a Független Újság szerkesztői — azok tudták, hol állnak, milyen oldalra akarják az erőviszonyokat eltolni. Erről különben a Független Újság első számában megjelent vezércikk is tanúskodik, amely Orsi Tóth László tollából ered, aki többek között ezt írta: ...arra is fel kell készülnünk, hogy eddig kivívott eredményeinket megvédjük úgy, ahogy kiharcoltuk.“ „eredményeket“ kellett, hogy megvédjenek? Többek közt: Mmdszentyt ne akadályozza meg senki, hogy elmondhassa .,rádiószózatát“, hogy büntetlenül útón-útfélen agyonverhessék november élsejé iitáii Is tf ‘kommunistákat. Mert ugyebár micsoda „gyönyörűséges“ volt, amikor Kelemen Lajos kőbányai kommunista géplakatost 34 sebből vérezve és agyrázkódással a kórházba kellett vinni. (Fehér könyv 12. oldal). Hogy milyen ügy mellé álltak a Független Újság szerkesztői, azt a november 3-án megjelent lapban közölt cikk is .színtisztán" jelzi, amely Fekete Pál tollából ered. Ilyen mondatokat irt le: „Az 1943-06 esztendő nem hozott változást, sőt!“ Mintha azért derengene valami az ember agyában, legalább is úgy emlékszem, hogy felosztották hazánkban a nagybirtokot, köztulajdonba vették a tőkések gyárait, s ha nem tévedek 1945 után szűnt meg Magyarországon a munkanélküliség. írhatnám én Is: sőt! De »lég ennyi is, hogy a Független Újság színtiszta igazságát“ „látva lássák” az emberek és azt, hogy kiktől voltak függetlenek a szerkesztői, (Folytatjuk) esetéhez Vasárnapi naplómban elun n egy olyan érdekes, de mag., „u is tanulságos történetet, mely rői. azt állítottam, hogy — bár mindennapi — mégis ezreket foglalkoztat, és elsősorban a fiatal lányok problémája. Még pontosabban: azoknak életében nagy probléma, akik ezért, vagy azért, de nem találták még meg párjukat, és közben, ahogy múlnak az évek, úgy erősödik bennük a természetes vágy, hogy asszonyok legyenek, hogy megismerjék az élet egyik legnagyobb, legszebb érzését, a szerelmet. A kérdésekre nem adtam választ, hiszen mindezekre választ adni, csak az egyéni vélemény fenntartásával lehet. Vasárnap óta néhány nap telt el csupán, de már több levél érkezett a „Naplóm“ címére, érdekes, és igen figyelemreméltó hozzászólások az említett Évi esetéhez. Kiragadom most egy levél néhány sorát. Egy békéscsabai olvasónk írta — bár a nevét nem említi — írásából azonnal megállapítottam, hogy egy nőolvasónkról van szó: „Nem tudom elítélni Évit — írja. ö bizonyára egy tiszta forrású érzésnek engedett pillanatnyi mámorban, amikor nem érdemes a jövőbe nézni, vagy visz- szatekintve sajnálni a múltat. Aki számítón gondolkozik, úgy jár, mint a szép virág, — egyszer csak elszárad, semmi lesz, hiába őrzi magát, — eljön a gondtalan pillanat, és Évi sorsára juthat. Nehéz a választás... Azért mégsem érdemes úgy a másvilágra költözni, hogy még az életnek gyümölcsét le sem szakítjuk...“ Nem akarom kommentálni levélírónk álláspontját, csupán az ő szavaival még: „...élhetünk becsületes életet...,“ — mondja, és ebben igaza van. Az érzés becsületessége és tisztasága a döntő mindenben, a szeresemben is. Szeretném, ha eme is kapnánk választ, minél többet és főleg a fiataloktól. S. E. A nevét nem tudom. Nem is beszéltem vele, \csak láttam hófehér haját, kissé görnyedt alakját, ráncos, duzzadt erektől és a maró hidegtől majdnem ülás kezét, a- mint keményen, elszántan fogta az annyira fiataloknak illő géppisztolyt. Békéscsaba utcáin láttam a karhatalmisték öreg hadnagyát, a „vén zászlótartót“. Próbált keményen, láthatóm keményen menni, és kutatóm nézett az emberek szemébe. Szerettem volna odamenni hozzá és megkérdezni tőle: Mondja, hadnagy bajtárs, nem ■nehéz az a fegyver? Tudom, megharagudott volna érte, és talán gúnyt érezhetett volna szavaimból, S ha magára ismer, vagy sejti, hogy róla van szó, tudom, neheztelni fog, mert öregitem. Nagyon kérem, bocsásson meg nekem. Hiába, a kort nem mindig lehet letagadni, mert múlnak az évek, s vele elröppen a fiatalság is. „A vén zászlótartó“ Láttam őt és az emlékezés furcsa kis lángokat gyújtott ki berniem. Égett, szörnyen égett az arcom, amikor Pestre gondoltam, a zúgó árra. Pusztító fegyverek durranása lüktetett a- gyamban, s ártatlan emberek eltiport élete fojtogatott. Fiatalságom minden értékét elveszettnek éreztem, hiszen én is ott éltem. Katóim voltam, én is lőttem. Fájdalom, de legyünk őszinték és mondjuk meg nyíltan: Mi fiatalok adtuk a termőtalajt mindennek. Bennünk a nagymértékeit tudás és a féltett ápolás lázadt fizok ellen, akik minket féltve óvtak, és szerették volna, hogy tudásban gazdagok legyünk. Volt nekünk igazságunk, de sok volt a feledés is. Azt akartuk, hogy művelt emberek vezessék az országot, s lám jelentkeztek is a , terháziak kiművelt" eszes a többiek. Nehéz volt megállni, de azok állítottak meg bennünket és azok kergették el a díszmagyarökat, akiket a vezetésből a- kartun k eltávolítani: a mi „műveletlen“ apáink. Ezekre kellett gondolnom, amikor megláttam az őszhajú harcost. Lehet, hogy nincs érettségije, de harcolni azt úgy tud, ahogy egy apa harcolhat fiának jövőjéért. Nem először foghat fegyvert a nép hatalmáért, nem először emeli magasra a munkásság vörös zászlaját. Sok a hozzá hasonló forradalmak veteránja, akik harcolnak, vagy mártírként fejezték be dicső életüket. Ne feledjük el, hogy ők követelnek, s nekünk CSEREI PÁL ezt vállalni kell.. Nekem azt mondta egyszer az apám: „A te bölcsőd csak akácfából volt, és ezt soha ne tagadd meg! Erről nem szabad megfeledkezni soha. És legyen bár orvos, vagy mérnök, ügyvéd, vagy tanár, a ml korszakunk fiatalja, akkor legyen rá büszke, de ne vesse meg a családi fészket, ha mindjárt■ nádfedél alatt is volt az. A történelem be fogja bizonyítani, ha még nem is látjuk tisztán, hogy sokat tettek értünk a mi apáink, az öreg zászlótartók. S jegyezzük meg, hogy annyit érünk az élet mérlegén, amennyit apáink megbocsájtanak. ök pedig megbocsátanak. Legyünk méltók hozzájuk. KISS MÁTÉ, Békés, Petőfi u. 35. s*. BÉKÉS MEG VEI NÉPÚJSÁG 7
