Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-27 / 22. szám
3 egyszerű jó recept Feltét spenót főzelékre Vegyünk egy tálacskába egy to- Jásnyi zsírt, kavarjuk ki habosra. Üssünk bele két tojás sárgáját, keverjük el jól a zsírral, ekkor öntsünk bele egy deci tejet, tegyünk bele egy csipet aóL Simára keverés után a két tojás kemény habját adjuk hozzá. Forró zsírba szaggassuk ki evőkanalanként. Ha rózsaszínűre sült, akkor fordítsuk meg, majd szedjük ki. ízesítésre a kiszaggatott masszába felvágott, vagy kolbász szeleteket Is rakhatunk, de nélküle is finom. Körülbelül 20 darab feltét lesz a masszából. Kirántott tejbe gríz Forraljunk fel fél liter tejet. Tegyünk bele annyi grízt, hogy kemény, azaz nehezen kavarható masszát kapjunk főzés után. Ekkor nyújtó deszkára öntsük ki, hogy le ne ragadjon, jól lisztezzük meg a deszkát. Lisztezett kézzel cipózzuk ki, majd lapos köröket alakítsunk belőle. Forgassuk meg lisztbe, tojásba és végül zsemle- morzsába. Süssük ki zsírba és még forrón forgassuk fahéj jas cukorban. E nélkül lekvárral is fogyasztható. A grízt fövés közben ízlés szerinti mennyiségű cukorral Ízesítjük. Kiflifelfújt Hozzávalók: 8 darab kifli, 3 dl. tej. 4 dkg zsír, vagy vaj, 5 dkg mandula, (elmaradhat), esetleg cukros meggy, 3 tojás, 6 dkg cukor. Másnapos, szikkadt kifliket ka. r lkára vágunk és egy mély tálban öntsük rá a forró tejet. A tojássárgákat keverjük el a cukorral és 2 dkg vajjal, adjuk hozzá a tojások kemény habját, a mandulát, a cukros meggyet. Ezt a keveréket vegyítsük az áztatott kiflikhez. öntsük egy bezsírozott, tűzálló tálba vagy mázas tepsibe és sütőben süssük pirosra. Cukorral meghintve tálaljuk; AfnU'ói eddig- keveset beszéltünk Helyes-e a% abortusz-rendelet? — Orvosi körök véleménye — A nők mit mondanak? — Megelőző szereket a gyógyszertárakba ! Országszerte egyre többen és többen — asszonyok, férfiak, szülők és orvosok mondanak véleményt arról, hogy be- lyes-e a terhesség megszakításáról szóló rendelet, egészében, vagy részleteiben kcllene-e változtatni azon? Laptársaink hasábjain már komoly vitafórum alakult ki ezzel kapcsolatosan, és a mi véleményünk is az, hogy erről feltétlenül beszélni kell, mert életünknek ez a része, ilyen gondjai már nem olyan dolgok, ,.amiről nem beszélünk.” Meg kell mondanunk azt, hogy az orvosok és a szülők, elsősorban az anyák véleménye nem egyezik mindenben. Az nyilvánvaló, hogy az 1953-ban hozott 8100—9/1953. EÜ.M.sz. rendelet helytelen beavatkozás volt a családok belügyeibe, hiszen minden család maga tudja leginkább, hogy akar-e gyermeket, vagy nem. Ebben a jogban korlátozni, sőt telje* mértékben megakadályozni a családokat durva, és jogtalan rendelkezés volt. A múlt évben kiadott 1047/1956. sz. rendelet orvosolta ezeket a sérelmezett rendszabályokat, és végső soron a nőkre bízta, hogy világra akarják-e bezel gyermeküket, vagy nem Mondanunk sem kell, hogy osztatlan őrömet váltott ki ez a rendelkezés. Ennél a pontnál alakult ki orvosi körökben bizonyos etikai ütközés a rendelettel szemben. Az orvosok egy részének álláspontja szerint, a rendeletben módosításokat kell végre- hajtShi, elsősorban azért, mert a magzatelhajtás káros kihatással van a női szervezetre, másodszor a rendelet nem tesz különbséget indokolt és indokolatlan esetek között, ugyanakkor lazítja az erkölcsöt, főleg fiatal lányok körében, és nem utolsó sorban gátolja az orvosok lelkiismereti szabadságát. Ezek az érvelések látszólag ! helyesek, és helytállóak. Ugyanakkor azonban feltehet- ! jük a kérdést: megszüntetné-e a fiatalság nemi kilengéseit az abortusz-rendelet megszigorítása? Bizonyos, hogy nem. és ami a legtragikusabb lenne, az 1953-as rendelkezés átka Újból sújtaná a nőket azzal & kényszerrel, hogy fekete-műtétre, .vagy még rosszabb esetben fél— | világi személyek, kuruzslók kezére adnák magukat, életüket is ! kockára téve. Ha orvosi lelkiismeretről be- szélünk, akkor úgy Is beszélhe- ; tünk, hogy a lelki ismeretnek az j ellen is tiltakoznia kell, hogy a végsőkig elkeseredett anya pontosan a kuruzslók kezében Tudja-e—? ...hogy a Föld leghosszabb alag- útja a Simplon (Svájc—Olaszország) 19 803 méter. 1898—1906-ig épült. szenvedheti a legsúlyosabb ártalmakat! A rendelet véleményünk szerint azért született meg, hogy mindenféle kuruzs- lásnak, bábaasszony) manipulá- ■ dónak elejét vegyék. ■! Nem elemezhetjük most minden részletét a rendelet körül felmerült problémáknak, ez a további véleménynyilvánítások I feladata Inkább. Mindenesetre meg kell mondanunk azt, hogy sürgős és komoly problémák I várnak még ezen a téren meg- : oldásra. Említsük talán meg a I legfontosabbat: a megelőzést. Igaz orvosi mondás az, hogy minden betegség legjobb orvossága a megelőzés. Az 1956-os raide- ; let beszél arról, hagy biztosítani jkeü hatásos, fogamzást gátló szerek olcsó és nagymennyiségű for- I galombahoza tálát. Ez azonban csak papír maradt, mert nem vásárolható. Módot kellene biztosítani olyan megfelelő szerek beszerzésére, melyek nem ellenkeznek a dolgok komolyságával, nem I ízléstelenek, és az egészségre nem ; ártalmasaik. Ha ezeket a magyar ' ipar nem tudja előállilám, hozzuk be külföldről, de kiírói hamarabb, mm emberekről, anyákról van szó, családok normális, harmónl- kus életéről, — és ez nem olyan kérdés, melyet tlzedrangúnak is minősíthetünk. Ügy véljük, a megelőzés biztosi- j fása a legdöntőbb kérdés ebben a 1 várában. Az nem oldja meg a problémáit, hogy a rendeletben biztosítjuk az anya jogát terhessége megszakítására, mivel lehetetlen. és végtelenül káros a női szervezet egészségére, ha kénytelen két-három havonként műtétre vállalkozni. A minden nőnél előforduló, kiszámíthatatlan véletlenek ellen megfelelő az 1956-os rendelet intézkedése, ez azonban olyan löredéke a problémáknak, bogy a legelső, legfontosabb feladat a megfelelő megelőzés biztosítása. Beszéljünk nyíltan, mei f erről beszélni kell: szükség van-« arra, hogy a házas- társak őszinte, Igaz szerelmét, együttélésük napjait, óráit állandóan a rettegés fertőzze, „vajon lesz, vagy nem lesz?!“ A XX. században élünk, és a „nyugodt, félelem nélküli házasélet“ — csak azért, mert nem gondoskodunk Ilyen vagy olyan okok miatt megfelelő megelőző szerekről — ma már nem lehet vágyálom senki előtt. E néhány gondolattal szeretnénk megkérdezni olvs*ó iáktól, hogy egyetértenek-e velünk, vagy nem? ...hogy Gyula várát valószínűleg Károly Róbert magyar király építette 1313—1314-ben, amikor tudomására jutott a Kopasz nádor által szervezett összeesküvés. ...hogy a Korinthoszi csatornát Gerster Béla magyar mérnök tér. vei alapján építették, és az építkezést 1893-ban fejezték be. ...hogy a Labour Party, az angol szocialista munkáspárt 1900- ban alakult és Romsay MacDonald vezetése alatt nőtt nagyra. ...hogy Páger Antal, aki hosszú szünet után most a Néphadsereg Színházában lép fel, 1899-ben szüleit és most 58 éves.- hogy a tanárok kemény, magas kalapját nevezték a 19. szá- asd 80-as éveiben gúnyosan vas- kalapnak, és ebből eredt a formákhoz való merev ragaszkodás megjelölésére a vask alaposság. ...hogy Bizánc, Konstantinápoly régi neve. Mátyás király és a varga Élt Buda várában egyszer egy szegény varga. Elhatározta, hogy varr egy szép parádés csizmát, s elviszi a királynak ajándékba. Mikor a csizma elkészült, a karjára vetette s megindult a várba. Csakhogy a vár kapujában útját állotta az őr: — Hóm, hova, szegény varga? — Mátyás király eleibe. Ezt a pár csizmát viszem neki ajándékba. — Beeresztelek én. de csak egy feltétellel — mondta az őr. — Mit kívánsz? — Csak azt, hogy amit a csizmáiért kapsz, a felét nekem adod. Mit tehetett a varga, megígérte s ment tovább. De a király szobája előtt megint találkozott egy őrrel. Az is megállította s akárcsak a másik őr, a felét kérte annak, amit majd a csizmáért kap. A varga neki is megajánlotta. Végre bejutott a varga a királyhoz s odaadta a csizmát. Mátyás király úgy megörült, hogy mindjárt felpróbálta. Hát a csizma úgy állott m lábán, mintha ráfestették volna. — Mivel ajándékozzalak meg ezért a szép csizmáért? — kérdezte Mátyás király. — Ha meg nem sértem, felséges királyatyám, száz bot ütést adjon nekem ajándékba. A király nem akart hinni a fülének. — Száz botot kérsz t- zért a gyönyörű csizmáért? — Én azt, — mondta a «WTflW, Csodálkozott a király, mert botot ugyan adományozott 6 nem is egyszer, de sohasem kérésre. Végezetül megvonta felséges vállát. — Hát — mondotta, — ha neked ilyen furcsa gusztusod van, én nem bánom. Száll mindjárt az u- varmestemek, az meg a szolgáknak. A szolgák hozták a derest. Aztán jött négy hajdú, vígan, hogy ők majd elhegedülik a varga nótáját. — No öreg, feküdjön le! — butáitok. — Nem engem illet a száz bot, felséges király- atyám — szólalt meg a varga —, hanem azt a két őrt, aki ide bebo- csátott. Mivelhogy azok felét-felét kérték annak, amit a csizmáért kapok ajándékba. Megígértem nekik, nem rövidíthetem meg őket. A hajdúk gyorsan deresre húzták a két őrt. Egyiknek is, másiknak is hűségesen leszámolták az ötven botot. A varga pedig kapott egy szakajtó aranyat a királytól. Felnőtteknek, gyermekeknek: 'HeveddiUtk .rosHt-M* Egy utazó megkérdezett egyszer egy indián törzsfőnokot, aki nemrég tért át a keresztény hátra: ismerte-e a quebeki püspököt? — Hogy ismertem-e? — csoda, kozott a főnök a kérdésen. — Hue magam is ettem belőle. Tévedés?! Heine jelen volt egy párizsi társaságban, ahol vendégül látták Rothschild bárót is. A társaság tagjai felemelkedtek helyükről és mély meghajlással üdvözölték a pénzarisztokrácia koronázatlan fejedelmét, várva, hogy két fog majd megszólítani Egy barátja Heine fülébe súgta: — íme, az aranyborjú imé- dása... — Hm, aranyborjú? — adta vissza a költő. — A báró úr már nem olyan fiatal... Derűlátó boraiátás ■— Ami a vállalkozást Illeti, teljesen derülátó vagyok. — Akkor máért néz oly borúlátóan a világba? — Mert nem vagyok biztos benne, hogy derűlátásom valóban in- ' dokolt-e? Höllen lérj — Szabad érdeklődnöm, hogy van a kedves férje? — De professzor úr, hisz én még lány vagyok! — öh, bocsánat, szóval a férj* még nőtlen? A lelkiismeretes árusító 1— Valóban tiszta gyapjú ez a nadrág? —- Nézze, nem akarom becsapni. a gombok nincsenek gyapjúból.* Ez is „kádervéfeménj“ Két amerikai szenátor. John Randolph és Henry Clay úgy egy. másnak támadt a szenátusban, hogy utána hetekig nem beszéltek egymással. Egyik nap azonban nagyon keskeny járdán szembe találkoztak. Randolph szemébe nézett kollégájának és Így szólt: — Sohasem térek ki gazembereknek! — Én mindig — válaszolta Clay és lelépett a járdáról. Sajnos, a nők is ürenszeiieü Egy, már nem éppen fiatal hölgy megkérdezte Baudelaire tői: — Hány esztendőt ad még nekem? Mire a költő, nem valami udvariasan, így felelt: — Minek tegyek még hozzá, asszonyom, amikor a meglévő is éppen elég! A másik szamár Egy vendég a térdén lovagol- tatja a család kis. fiát. — Ne félj Palika — monja neki a vendég: — Nem tehetek róla, de félek, mert tegnap már leestem az egyik szamárról. békés megyei népüisag f
