Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)

1956-11-28 / 20. szám

Békés megyei Népújság 1936. november 28., szerda R szocializmus erűinek további összefogásáért a marxizmus-leninizmus elvei alapián (Foiytat&s a 3. oldalról.) Horthy-fasiszta bandák azzal szá­moltak le, akivel akartak, az ut­cám fog'dostáik össze a haladó em­bereket, akasztották, lefejezték őket. Hét-nyolc nap alatt többször megváltozott a Nagy Imre-kar- mány összetétele, és minden eset­ben mindinkább jobbra csúszott. A Nagy Imre-kormány spanyol­fallá változott az ellenforradalmi erők ténykedése számára. Mind nagyobb nyomást gyakorolt rá az I összeesküvő katonai központ. Ebben a helyzetben a legjobb! I emberek, olyanok, mint Kádár Já- j nos, Münnich Ferenc és Horváith Imre elvtársak, akik a Nagy lm-! re-kormány tagjai voltak, szalu- j ; tottak ezzel a kormánnyal. Az újonnan szervezett forradal­mi munkás-paraszt kormány, Ká­dár Jánossal az élen, úgy döntött, hogy véget vet a vérontásnak, visszaveri a reakciós fasiszta erő­ket és a Szovjetunióhoz fordult segítségért. I szovjet csapatéit segítségéről Ilyen körülmények között a szovjet kormánynak az a döntése, hogy segítséget nyújt Magyaror­szág forradalmi erőinek, az egye­düli helyes döntés volt. Egy szo­cialista állam nem szemlélhette tétlenül a fasiszta reakció véres farsangját a magyar népi demok­ratikus országban. Mi továbbra is barátai leszünk Magyarország dolgozóinak, közös ügyünkért folytatott harcunkban, a szocializmus védelméért, az új alánokon nyugvó új társadalom felépítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért folyó harcban. Pártunk kötelességének tartja, hogy támogassa a Magyar Szocia­lista Munkáspártot a marxizmus- leninizmus forradalmi alapelvei- I nek valóraváltáséban. Amikor Magyarországon hely­reáll a normális rend és kormá- i nya úgy véli, hogy a szovjet csa- jpatok további jelenlétére nincs | szükség, .a Szovjetunió a maga ré- : széről semmi esetre sem fogja erő* I szakoini csapatai ottmaradását. & magyarországi essinéiifek visszhangia közül figyelmet érdemel Tito elv- társ nemrég mondott pulai beszé­de. Tito elvtárs helyesen megjegy­zi, hogy ezekben az események­ben az ellenforradalmi elemek provokációs szerepet játszottak. „Ezek a reakciós erők — mondotta Tito — nagyon gyorsan, két-há- rcm nap elteltével megmutatták igazi arcukat. Amikor már az e 'ász nép felháborodott mindaz ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetés nem mutatott tö­rekvést arra, hogy kiküszöbölje a magyar népet felháborító momen­tumokat, nem mutatott szándékot arra, hogy a szocializmus valóban magyar útjára térjen, annak min­den belső sajátosságaival. Ennek kapcsán az események hamarosan más fordulatot vettek, és a reak­ció mindinkább uralkodóvá lett.’’ A Pravda foglalkozik azzal, ho­gyan jellemezte Tito elvtárs a Nagy Imre-kormányt, majd így folytatja: A magyarországi események, a- mint Tito megjegyezte, olyan mé­reteket öltöttek, hogy világossá vált: rettenetes vérfürdő és bor­zalmas polgárháború következik, amelynek során teljesen leszámol­hatnak a szocializmussal, és mindez egy harmadik világháború­val végződhetik. Noha mi a be­avatkozás ellen vagyunk, mondot­ta Tito, a szovjet beavatkozás el­kerülhetetlen volt. Ez természete­sen a magyar események helyes értékelése. De ugyanebben a be­szédben Tito azt a segítséget, a- melyet a szovjet csapatok nyújtot­tak a magyar kormánynak, „hi­bának” nevezi és kijelenti; „mi sohasem tanácsoltuk nekik hadse­jreg igénybevételét”. Nem lehet ! egy-dlyen álláspontot következetes- jnek és helytállónak nevezni. | Ma már mindenki előtt teljesen világos, hogy enélkü'l a segítség | nélkül Magyarországon az ellen- : forradalom győzelmet aratott vol- j na és egy Horthy-fasiszta rendszer jött volna létre. Következéskép­pen a szovjet csapatok segítsége szükséges és elkerülhetetlen lépés volt. Ismeretes, hogy a Szovjetunió segítsége a magyar dolgozó nép­nek az ellenforradalom elleni harcban, helyeslésre talált a test­véri kommunista pártok és a szo­cialista országok dolgozói részéről. Kína Kommunista Pártja állás- ! foglalását juttatta kifejezésre a I Zsenminzsipaóban, amikor azt ír- ; ta: „a Szovjetuniónak a magyar i eseményekkel szemben elfoglalt | álláspontja a proletár intemacio- I nalizmus alapján álló, teljesen he- I lyes álláspont... A szovjet kor- I mánynak és a szovjet népnek semmi oka sincs tétlenül szemlél­ni az eseményeket, amikor a ma­gyar kormány, amely a nép aka­ratát és nemzeti érdekeit fejezi ki, a Szovjetunióhoz fordult segítség­ért, és amikor a magyar nép a fa­sizmus rabságába került volna, ha a Szovjetunió válaszul nem nyúj­tott volna baráti kezet.” Az elmúlt hetekben Magyaror­szágon a szocializmus sorsa dőlt el. Ha Európa közepén egy fasisz­ta Magyarország jelent volna meg, akkor egy sor kelet- és középeu­rópai ország politikai helyzete je­lentősem megváltozott volna, és kétségtelen, hogy az egész európai kontinens nemzetközi helyzete rosszabbodott volna. felállított csapdába esett bele. Ez | azt jelentette volna következés­képpen, hogy a tömegek nem a felszabadulás és a függetlenség' felé mennek, hanem egy teljesen | ellentétes irányba, a leigázás és a függetlenség elvesztése felé. A marxizmus—leninizmus megköve­teli, hogy a társadalmi jelenségek vizsgálata közben mindig felele­tet adjunk arra az egyenes kér­désre: milyen osztályok érdekeit szolgálja az emberek társadalmi tevékenységének ez vagy az a for­mája. Igaz, hogy Magyarországon az események sodrásába kerültek jelentős dolgozó rétegek. A törté­nelem nem egy olyan esetet is­mer, amikor a tömegek nemzeti érzéseit a reakciós erők a nép alapvető érdekei ellen élesztették, gyújtották és használták fel. A magyar események kapcsán Tito elvtárs egy sor kritikai meg­jegyzést tesz a Szovjetunió Kom­munista Pártja címére is. Ezekkel a megjegyzésekkel külön kell fog­lalkozni. Mi természetesen nem vagyunk a kritika ellen. A moszk­vai deklarációban leszögeztük, mint az SZKP és a JKSZ közös véleményét, hogy együttműködé­sünk a baráti kritikára, a pártja­ink közötti vitás kérdések baráti jellegű megvitatására fog épülni. Semmi okunk sincs arra, hogy el­térjünk ettől az elhatározástól. Ti­to elvtárs kritikai megjegyzései azonban azzal vonják magukra fi­gyelmünket, hogy olyan hang­nemben tette meg, amelyet az utóbbi időben már csaknem kikü­szöböltünk. Vegyük Titonak a szovjet rend­szerről mondott fő állításait. Ma­kacsul hangsúlyozza, , mintha „a személyi kultusz lényegében eS7 meghatározott rendszer terméke lenne“. Kijelenti, hogy olyan „rendszerről“ kell beszélni, amely „lehetővé tette a személyi kultusz létrejöttéi“. A valóságban azonban a személyi kultusz kiáltó ellentét­ben állott egész szovjet szocialis­ta rendszerünkkel. Éppen politi­kai és gazdasági rendszerünk tet­te lehetővé, hogy harcot kezdjünk a személyi kultusz ellen, és rövid idő alatt jelentős eredményeket érjünk el következményei felszá­molásában. A szovjet szocialista rendszert, amelyet munkásosztályunk a pa­rasztsággal, a Szovjetunió összes dolgozóival szövetségben, annak kommunista pártja hozott létre, igazolta a történelem. A szovjet rendszert, amelyet nem volt képes megdönteni sem a háború, sem a gazdasági blokád, sem pedig a szocializmus ellensé­geinek legkülönfélébb aknamun­kája, nem tudta lerombolni ter­mészetesen a személyi kultusz sem, mert a szovjet rendszer, a proletárdiktatúra szocialista rend­szere, a munkásosztály és a kol­hozparasztság szövetségére énül. sal kapcsolatos megjegyzéseit, és ezzel fejezi be a cikket: A Szovjetunió kommunistái, ! ugyanúgy, mint az egész világ kommunistái, tudatában vannak annak, hogy olyan körülmények között, amikor a reakció elkese­redett támadást kezdett a szocia- ! lizmus és a demokrácia erői ellen, i amikor az imperialisták és a fa­siszta elemek számos országban i dühödt támadásokat intéznek a | kommunisták ellen, hogy szaka- j dást idézzenek elő a nemzetközi j kommunista mozgalomban, ilyen j körülmények között szükség van i a szocializmus összes erőinek to- 1 vábbi összeforrására, a marxiz­mus—leninizmus elvei, a szocia­lista internacionalizjmus elvei ! alapján. 6 szocialista fepdés sajátos formáit a konkrét kSrölmlnyeh szakiak mag Tito eiitárs beszédének bírálata Annál nagyobb csodálkozást váltott ki Tito beszédének néhány tétele — írja a Pravda —, amely egyáltalán nem segíti elő sem a Bzocializmus összes híveinek kon­szolidálódását, sem pedig azt, hogy helyesen értelmezzük a nem­zetközi helyzet és a kommunista világmozgalom aktuális feladatai­nak egy sor fontos kérdését. Tito beszédében — folytatja — a magyar események helyes érté­kelése mellett vannak olyan érté­kelések is ezekről az események­ről, amelyek csak jogos ellenzést válthatnak ki. „Nézzék csak meg — fordul Tito hallgatóihoz —, hogy milyen erős ellenállást tanú­sít egy nép üres kezekkel, rosszul felfegyverezve, ha egy cél lebeg előtte: felszabadulni és független­nek lenni. Többé nem érdekli, mi­lyen lesz az a függetlenség, hogy vissza áll-e az országban a bur- zsoá és reakciós rendszer, csak független legyen nemzeti vonatko­zásban. Elsősorban ez foglalta el gondolatait.” Először, Tito szem- melláthatóan túloz, amikor ebben az esetben a „népről” beszél; má­sodszor a marxizmus—leninizmus arra tanít bennünket, hogy az ilyesféle jelenségeket más módon vizsgáljuk. Ha a dolgozók egy ré­szének közömbös, hogy a kizsák­mányolás jármát teszik a nyakára („a szabadságról és függetlenség­ről” szóló hamis jelszavak leple alatt), hogy országukat a nagy im­perialista hatalmak játékszerévé teszik, hogy új háborúba rántják hasonlóan ahhoz, ahogyan Horthy- Hjtler fasiszta klikkje tette ezt a magyar néppel 1941—44-ben, ak­kor ez azt jelenti, hogy a dolgo­zóknak ez a részé a reakció által A szocialista fejlődés egységes j útjának sokféleségét az egyes or- ! szagok konkrét, objektív körülmé- í nyei szabják meg — állapítja meg a Pravda, majd a Kínai Népköz- 1 társaság és az európai népi de- ! rhokratikus országok tapasztalatait | vizsgálja. Jugoszláviában ugyan- : csak vannak sajátos formái a szo- ' cialista építésnek — folytatja a cikk — a gyakorlatban új mód­szereket alkalmaznak az irányí­tásban és a gazdaságban. A mun­kástanácsok Jugoszláviában vi­szonylag nemrég jelentek meg, minden év változást hoz működé­sükben, de már most is nyilván­való ennek a formának néhány pozitív oldala. Nem lehet ezt el­mondani egy másik újításról, a- mely negatív eredménnyel járt. Ez a tervezés területén bevezetett néhány intézkedés, amelyek meg­gyengítették a jugoszláv gazdaság tervszerűségét és megerősítették a piaci viszonyok befolyását. Erről a jugoszláv sajtó is írt. Nem kétséges, hogy egy jó ta­pasztalat mindig hívekre és köve­tőkre talál, ha megállta az idő próbáját és pozitív eredményeket hozott. És ellenkezőleg, nevetséges dolog megharagudni más orszá­gokra, ha az egyik országban al­kalmazott egyik-másik módszert nem tartják megfelelőnek más or­szágban. Miben van a „szocializmus jugo­szláv útjának“ az az előnye, ami­ről a jugoszláv szervezőik beszél­nek? E kérdés megválaszolásakor jugoszláv újságcikkek szerzői rendszerint ilyen vagy olyan poli­tikai jellegű újításra hivatkoznak. De a szocializmus, mint új társa­dalmi rendszer, feltételezi a gaz­daság, az egész társadalmi rend­szer alapjának átépítését. Ez az át- építés Jugoszláviában megkezdő­dött, de az átépítés befejezéséig még igen sok tennivaló van. Isme­retes, hogy Jugoszlávia gazdaságá­ban nagy szerepe van a mezőgaz­daságnak, ugyanakkor azonban a gabonatermelés még nem érte el a háború előtti színvonalat, és a falu szocialista átépítése, sajnos, még messze van. Ismeretes az is, hogy Jugoszláviában évenként kb. 600—650 ezer tonna búza hiány­zik. Teljesen világos, milyen nagy szerepet játszik Jugoszlávia gaz­daságában az a segély, amelyet a tőkés országoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól kap. A kiala­kult helyzetben Jugoszláviának éveken keresztül lehetőségé vélt arra, hogy kihasználja ázTfhjíeHá- lizmus és a szocialista országok közötti ellentétek kiéleződését. De ha gazdaságának lényeges részét alkotja a tőkés országoktól kapott segítség, akkor nem lehet elismer­ni, hogy ennek az útnak valami­lyen sajátos fölénye van. Hiszen erre a segítségre nem építhetnek a szocialista tábor összes országai, következésképpen az ilyen út sem­mi esetre sem egyetemes érvényű. Ismeretes, hogy az imperialista körök .nem azért nyújtottak segít­séget Jugoszláviának, mert azok helyeslik a szocializmus építését Jugoszláviában. Az imperialista tábor politikusad beismerték, az volt a tervük, hogy bármely eszközzel előidézzék és szélesítsék a szakadékot a szocialista orszá­gok között. Egy percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy a szo­cializmus ellenségei most is min­den eszközzel szakadékot szeret­nének létrehozni a baráti szocia­lista országok között, meg akarják gyengíteni kapcsolataikat. Ezután a Pravda az SZKP köz­ponti bizottságának még a XX. kongresszus előtt, 1955 júliusi ülé­sén elfogadott határozatát idézi, melyben a szovjet és pártszervek dolgozóit és az összes külföldön dolgozókat felhívja, hogy a népi demokratikus országokhoz, vala­mint a testvérpártokhoz fűződő kapcsolataikban szigorúan tartsák be a szocialista internacionaliz­mus, a teljes egyenjogúság, a nem­zeti szuverenitás elveit. Ez a politika a teljes egyenjo­gúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuvere­nitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveire épül, és át van hatva a népek közötti ba­rátság megszilárdításának, a szo­cialista proletár internacionaliz­musnak a szellemével. Végül a Pravda bírálja Tito elvtársinak Enver Hodasa elvtárs­Több üzem szakszervezeti i kül­döttsége keresi fel a területi el­nökség tagjait a bérkérdés és egyéb természetbeni juttatások I tisztázása miatt. A területi e'nök- j ség tagjai azonban még részletes |és pontos tájékoztatást nem tud­nak adni, mivel mert tárgyalnak az országos központtal. IH! il RIK A BELKERESKEDELMI Mi- ; nisztérium szükségesnek tan.: i, i hogy a vas-műszaki nagykeres­kedelmi vállalatok gyorsítsák j meg az áruátvételt az ipartól és I a budapesti elosztóktól, hogy a j vidéket is el tudják látni ipar­cikkekkel. Az áruátvétel meg­könnyítésére villanyfelszerelési cikkeket vidéknek a VILLÉRT központ is ad. A SZOCIALISTA országok részéről a Magyar Népköztár­saságnak felajánlott államse­gélyből november 24-én kilenc óráig 2290 vagon élelmiszer ér­kezett Magyarországra — ebből 336 vagon cukor, 47 vagon konzerv, 671 vagon liszt. 254 vagon sertés- és marhahús. 266 vagon só, 358 vagon búza, 82 vagon vaj, 25 vagon rizs, 134 vagon burgonya, 40 vagon zsír. Az illetékes magyar szervek ed­dig 1868 vagont raktak ki. Apróhirdetések A békéscsabai BELSPED trágyái cse­rél szalmáért vagy szénáért. Fajtiszta vizsla kutya eladó. Békés­csaba, in,; Szarvasi út 3. ,,Buksi“ kötőgép eladó. Orbán György; Békéscsaba, n., Felsőkörössor 7, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG munkások, parasztok politikai napilapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Kiadja a MSZMP Békés megyei Intézőbizottsága Szerkesztőség: Békéscsaba. Szabadság tér 19. Telefon: 20—35, 11—91 Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba Egynéhány issem kivételével meg'h extlndii i t a tnun hu A megyei szakszervezet elnök­ségének tájékoztatása szerint egy­két üzem kivételével hétfőn be­indult a munka. A legtöbb üzem azonban anyag- és energdahiány- nyal küzd. így többek között a csabai Forgácsolószerszámuvm még több gépet energiahiány mi­att nem tudtak beindítani. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom