Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-22 / 15. szám
2 1958. november 22., csiitörtók Békés megyei Népújság A szovjet kormány nyilatkozata a leszerelés és a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésében MOSZKVA. A TASZSZ közű: Amsida, Franciaország és Izrael agressziója Egyiptom ellen veszélyes helyzetet teremtett a béke Szempontjából és teljes egészében lel tárle a népek előtt egy harma- dik világháború veszélyének kérdését. Tudvalévő, hogy az említett •rszágdkban széleskörű intézkedések történtek a szárazföldi, tengeri és légi erők mozgósítására, a tartalékosok besorolására, az ipar, a szállítás, a közlekedési vonalak étállítására, hogy megfeleljenek a katonai szükségleteknek. Ezekben az országokban tehát tényleges haddállapot állt be — főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor az észak-atlanti biok (NATO) országaiban fékevesztett háborús propaganda folyik. Anglia, Franciaország és Izrael agresszív akciói Egyiptom ellen, az általuk végrehajtott katonai intézkedések és a háborús hisztéria reális veszélyt teremt a konfliktus kiszélesedésére — a legújabb haditechnika pusztító eszközeinek bevetésével. Az Egyiptom elleni ki nem provokált agresszió természetesen megmozgatta a keleti népeket E népek védelmére keltek Egyiptomnak, amely létfontosságú nemzeti érdekeiért, független nemzeti létéért harcol és ezáltal az. ő nemzeti függetlenségük megvédéséért is küzd. Az egyiptomi nép hősi ellenállása folytán, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete által is elítélt közelkelti háborús kalanddal szemben világszerte egyre hevesebben nyilvánul meg az elégedetlenség, az agresszív háború szervezői kénytelenek voltak be- ! exünteíini Egyiptom ellem hadmü- veJeieilkeit. iparuk számára annyira szükség« folyékony fűtőanyag beszerzése tekintetében. Ez katonai szempontból is döntő fontosságú, minthogy a jelenlegi körülmények között folyékony üzemanyag nélkül a haditechnika halott, a hadseregek nem küzdőképesek. Az Egyiptom elleni katonai kaland tehát jelentős mértékben gyengítette Angliának és Francia- országnak nemcsak politikai pozícióét, hanem euirópai katonai- stratégiai pozícióit is, lényegesen gyengítette az észafc-atiamti tömb összes katonai erőit az európai szánazföddön. Nem hiába uralkodik nyugtalanság a nyugati hatalmak hivatalos köreiben és sajtóban amiatt, hogy az Egyiptom elleni agresszió megszervezői rendkívül kényes helyzetet idéztek elő azáltal, hogy legfőbb fegyveres erőiket a közel-keleti térségében és &zak-Afrikában összpontosították, viszont Európában levő enőik számára nem biztosították a kielégítő ellátást. Figyelemre méltó, hogy az Egyiptom elleni agresszióért felelős nyugati körök most a Szovjetunió közel-keleti és európai agresszív szándékairól szóló ko- iiolmámyokkál akarják elterelni a figyelmet az Egyiptom ellen elkövetett nyílt agressziójukról, s arról a kudarcró!, amelyet ezzel a kalanddal elszenvedtek. Kísérletek történnek arra, hogy kiterjess.iék azt a Szovjetunió ellen indított rúgsiomhadjáratot, a- roely a népi Magyarország elleni ellenforradalmi katonai összeesküvés kudarcával áll kapcsolatban. Ez az összeesküvés, mint a- hogyan immár teljesen nyilvánvalóvá vált, szerves nesze az imperialisták általános összeasküvéséMindezek ellenére nem állíthatjuk, hegy a háborús veszély elmúlt, hogy a háború lángja nem csaphat fel még nagyobb erővel. Óvatosságra inti a népeket az a körülmény, hogy Anglia és Franciaország jelenleg fegveires erőket és hadianyagokat halmoz fel Ciprus szigetén s a csapataiktól elfoglalt Port-Szaidtoan, és hogy ez a tűzszünetre vonatkozó angol— francia nyilatkozat után történik, megszegve azokat a kötelezettségeket, amelyeket e két ország az egész világ előtt magára vállalt. Hogy közel-keleti haditerveiket végrehajthassák, Anglia és Franciaország nagyszámú katonaságot küldött a hadműveletek térségébe, köztük olyan csapatokat is, amelyek eddig Nyugat-Németország területén állomásoztak. Ezenkívül a francia kormány hadseregének jelentős részét Észak-Afrikába küldte az algériai nemzeti szabadságharc elfojtására. Az Egyiptom éBeri lefolyt hadműveletek következtében a Szu- ezi-csatorna hosszú időre használhatatlanná vált, az arab államok területén áthaladó kőolajvezeték tönkrement, komoly zavarok álltak be Angii*, Fnaneéaoirsaág és más európai oreságok létfontosságú lK&i«tk«áéai vonalaiban, s mindaaek követkaatáéetn megszűntek a FitícSeöai-tengeren át Európa toké tosóé káolejaosEitmányck. Anglia, FaesoeitaoMHiág és más nyu- gat-eusópai ««stégek emiatt ke- mely neh*»ég#A*l küzdenek az ne& a béke és a népek, biztonsága eilen, még pedig mind a Közel- Keleían, mind Európában. Mindenféle kahcäm&nyoikat terjesztenek állítólagos szovjet csapatösz- ! szevonásokról Kelet-Európa külön böző országaiban, szok atlan ezov- j jet csapaímozdui;-tokról a Szovjet- | unió nyugati és déli határain, síb. j j Egyes nyugati körök mindezt \ arra használják fel, hogy feléles z- eaék a „hidegháborút“ s hogy to-! I vább fokozzák a fegyverkezési imjszát a NATO országaiban, márpedig tudvalévő, hogy a NATO a fő agresszív csoport, amelyet az utóbbi időben nyíltan a gyarmati elnyomás szégyenletes rendszerének fenntartáséra és visszaállítására használnak fel. A feszült helyzet kialakulása, beleértve ebbe a fegyverkezési hajsza fokozását is, elsősorban az USA, Anglia és Fi-anciacwszág I monopóltőkéseinek felel meg, miivel mesébe iUő profitokra tesznek szert a katonai megrendelések i. Ez a helyzet azt is lehetővé teszi szármákra, hogy továbbra is magas színvonalon tartsák * dolgozók adóit, mert hiszen a fegyverkezési kiadásoknak, a saá- razföldi, tengeri és légi háború elfStészítéBének rnrnden terhe e dctfoaófc vállára nehezedik. Képrészt ebemírrik, hogy az ’ Egyiptom «öeni angol—francia— izraeli a&reswzáó konyelült helja»- tei idézeti elé Nyngat-Európa és ! az egész NATO számára, máért sat pedig mindenféle képtelen szándékokat tulajdonítanak a Szovjetuniónak Nyugat-Európéval, a Közel-Kelettel, stb. kapcsolatban és minden útan-módon szítják a háborús hisztériát. Azok azonban, akik effajta módszerekhez folyamodtak, végül is belezavarodtak a dol-j gokba. j Ha a Szovjetunió valóban olyan konjunkturális meggondolásokat tartana szem előtt, mint amilyen konjunktúra a helyzet folytán a hatalmak közti erőviszonyok tekintetében kialakult, és ha a Szovjetuniónak valóban agresszív szándékai volnának, mint ahogyan ezt neki tulajdonítják, akkor a Szovjetunió a most kialakult helyzetet esetleg felhasználhatná arra, hogy fellépjen az atlanti-tömb fegyveres erői ellen és megvalósíthatná a Nyugaí- Európa tekintetében neki tulajdonított katonai célkitűzéseket még a korszerű nukle- ráíis fegyverek és rakétafegyverek igénybevétele nélkül is. Kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy Nyugat-Európában ma olyan stratégiai helyzet alakult ki, amely a Szovjetunió fegyveres erői számára még kedvezőbb, mint az a helyzet, amely a második világháború végén jött létre, amikor a mozgósított és felfegyverzett szovjet hadsereg ott maradhatott volna egész Nyugat-Európában, ha a Szovjetunió ilyen célokat követett volna. A Szovjetunió azonban sem a második világháború végén, sem most nem követ semmilyen más célt, mint azt, hogy fenntartsa és erősítse az egész világ népei által oly forrón óhajtott békét. A Szovjetunió csupán az elmúlt év folyamán jelentős mértékben — 1840 000 emberrel — csökkentette fegyveres erőinek létszámát, csaknem 10 milliárd rubellel csökkentette a katonai költségvetését és megszüntette katonai támaszpontjait Port-Arthurban és Pork- kala-Uddban. A Szovjetunió — a nyugati hatalmak hamis propagandája ellenére — nem hajt végre semmiféle mozgósítást és csapatmozdulatokat határövezeteiben. Csapataink katonai kiképzésükkel foglalkoznak és szokott állomáshelyeiken vannak. A szovjet nép békés építő munkával van elfoglalva a nemrég hasznosított nagy ki-1 terjedésű parlagföldeken, a ha- j todik ötéves terv hatalmas épí-! tótelepein, a laboratóriumok-' ban és tudományos intézetek- j ben, a kultúra, a művészet és a ■ tudomány különféle területein.! A szovjet kormány kijelenti, hogy a Szovjetunió mindenkor, ellensége volt és továbbra is ellensége marad az államok közti függő kérdések és néseteltéré- i sek háborús megoldásának. A Szovjetuniót mindenkor az ál- lamek közti békés együtt! élezés' lenini politikája vezette, tekin-: tét nélkül a társadalmi és államrendi különbségekre, és ezt a politikát követi ma is. A szovjet kormány az államokkal való kapcsolataiban a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusé- j nak határozatait tartja szám j előtt. E határozatok az egész világ előtt kifejtették, hogy a Szovjetunió ellenzi a nemzet- j közi viszályoknak háború útján való megoldását, kifejtették a Szovjetunió világos állás- ! pontját a szocialista és a kapi- talista országok békés egymás mellett élésének elve tekintetében. A szovjet állam akárcsak ed- j dig, ezután is szilárdan erre az j elvi álláspontra helyezkedik; természetes folyománya ez a szovjet állam jellegének, hiszen a szocialista államok alapvető feladata, hogy emelj ék népük életszínvonalát, fejlesszék a kapitalista termelési viszonyok bilincseiből felszabadult társadalom termelő erőit. Ezt pedig nem lehet biztosítani a háború körülményei között, hanem csak a békés fejlődés körülményei között, amelyek lehetővé teszik a szocialista gazdaság, kultúra és tudomány fellendülése számára rendelkezésre álló kimeríthetetlen adottságok kihasználását. A Szovjetunióban nincsenek olyan társadalmi csoportok és osztályok, melyek meggazdagodhatnának a háború és a háborús konjunktúra következtében, s amelyek érdekelve lennének a fegyverkezési hajszában, idegen területek leigázásában és agresszív háborúk kirobbantásában. Közismert tény, hogy Oroszország, amely egykor elmaradt mezőgazdasági ország volt, történelmileg rövid idő alatt erős ipari állammá fejlődött, s minden feltétel és erőforrás a rendelkezésre áll ahhoz, hogy gyors ütemben tovább fejlessze gazdaságát, növelje a szovjet nép anyagi jólétét és kulturális színvonalát. Jól bizonyítja a Szovjetunió gazdaságának példátlanul gyors fejlődését az, hogy a Szovjetunió ipari termelésének volumene az utóbbi 25 év alatt több mint husszoro- j sálra növekedett, mialatt az I összes kapitalista országok ipari termelésének volumene ez idő alatt nem egész kétszeresére nőtt. A Szovjetunió hatalmas területtel, óriási szén-, kőolaj-, vasérc-, színesfém-tartalékokkal és kimeríthetetlen energetikai erőforrásokkal rendelkezik, beleértve a villamosenergiának atom-nyersanyagok alkalmazó- j sóval történő legmodernebb termelési módszereit. A Szov-i jetunió tervgazdasága biztosít-' ja az árutermékek normális el- j helyesését, éppen ezért a Szov- : jetunió előtt nem vetődik fel az a probléma, hogy piacokat hódítson meg árutermékeinek '■ éi-tékesitése céljából. A Szov-l jetunió más erszáfokkal való gazdasági kapcsolatait a jog- egyenlőségre és a kölcsönös előnyökre alapozza, s ez normális árucserét biztosít a népgazdaság állandó fejlesztése érdekében. A Szovjetunió néoei, a sr*- eializmus útjára lépve, példátlanul álló sikereket értek el népgazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, ígv hát saját tapasztalatukból győződhettek meg arról, hogy a szocialista rendszer a legha- ladottabb rendszer, s hogy olyan fejlődési lehetőségeket teremt a népgazdaság számára a Szovjetunióban és a többi szocialista országban egyaránt, amelyek kétségbevonhatatlanraj biztosítják a szocializmus győzelmét a kapitalizmussal való békés gazdasági versenyben. A szovjet nép annak a feladatnak a teljesítésén munkálkodik, hogy az egy főre eső ipari termelés színvonala tekintetében utolérje és elhagyja a legfejlettebb tőkésorsaagokat. A szovjet emberek meg vannak győződve róla, hogy nagy technikai lehetőségeikre . támaszkodva és a szocialista gazdasági rendszer vitathatatlan felsőbbrendűsége folytán történelmileg rövid idő alatt elérhetik az emberek anyagi és szellemi erőinek olyan sokoldalú fejlődését, a társadalmi életnek azt az összhangját, amelyet a kommunizmus építése hoz magával. A szovjet kormánynak szilárd meggyőződése, hogy a szovjet nép érdekei a bé’; <* megőrzése és megerősítése tekintetében mindenben megegyeznek az összes keleti és nyugati népek érdekeivel. A népeknek nincs szükségük atombombára, tankokra és ágyúkra, hanem ruházatara, élelemre, lakásokra, iskolákra, nyugodt, biztos jövőre van szükségük. A gyengén fejlett országok népei véget akarnak vetni az évszázados elmaradottságnak, a szegénységnek, a gyarmati elnyomás nyomasztó örökségének. Az utóbbi időben végbement közelkeleti események világosan megmutatták, milvea nagyok a béke megőrzésében érdekelt erők, mennyire készen állnak arra, hogy a legnagyobb eréllyel megfékezzék az ag- resszorokat. Ezek az eseménvek egyúttal azt is bebizonyították, hogy egyes hatalmak agresszív körei kicsinyes érdekeik megvédésére nem átallanák egy új világháború örvényébe taszítani a világot, s olyan természetű új katonai konfliktusok veszélye elé állítani a népeket, amelyek súlyos következményekkel járnának ez egész emberiségre. Xz az oka annak. hogy a Szovjetunió ebben a felet őssé«- íF»ptuI* » S. cltelta.)
