Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-20 / 13. szám
1S56. november 20., kedd 3 Hürmich Ferenc nyilatkozata a Níeues Deutschland tudósítójának Ne tördeljék kezüket többé kétségbeesetten az anyák Két esetre emlékszem, amikor feleségem kétségbeesve tördeUe a kezét és fuldoklott a zokogástól. Az első eset 1944. október elején volt, amikor a horthysta elemek Szarvasról is minden épkézláb férfit el akartak hurcolni. Akkor már három gyermek kérte nálunk a kenyeret; a legidősebb hatéves volt, a legfiatalabb három. Senki nem tudta, hova, merre akarnak vinni bennünket. De kinek is volt ideje ilyen csekélységekkel törődni, amikor majd szétmarta az ember szívét, húsát az az érzés, hogy otthon hagyja éhenveszni véreit. Még ma is emlékszem, hogyan markolt bele reszkető kézzel feleségem a zsákból kötött hátizsákomba, amikor búcsúzni kellett. A gyerekek csak azt látták, hogy menni készülök. Ügy éreztem, menten összeesek, amikor a cukrot emlegették, elhomályosult előttem minden, feleségem keserű arcát sem láttam már, de erősnek kellett, hogy mutassam magam, hát biztatva mondtam: ne féljetek, nemsolcára visszajövök. Dehogy hittem ezt, de azt tudtam, egyideig ez életet lehel szeretteimbe. Hogy mégis hazakeveredtem, úgy, hogy Szarvasról ki sem mentem, az most nem tartozik ide. Másodszor most, a budapesti harcok során tördelte kétségbeesetten kezét a feleségem. Okkal-e? Azt hiszem igen, hiszen az akkor élő három fiam közül az egyik már 18 éves lesz, a másik a 16-ot töltötte be és mindketten Budapesten tartózkodnak, a nagyobbik katonai középiskolán tanul, a másik Csepelen vasesztergályossá- got. Én most is erősnek igyekeztem magamat mutatni, de iszonyú fájdalom szorította szívemet, s néha — nem szégyenlem — nagyokat nyeltem, hogy ne görbüljön el az ajkam. Okkal? Azt hiszem igen. Amint az ki is derült, hisz az egyik fiam tűzharcban vett részt, a másik fegyverrel őrzött gyárat. S most itthon vannak. Az egyik két napig, a másik hat napig jött Pestről Békéscsabáig. És‘ itthon van a harmadik is, amelyik Gyulán a Mezőgazda- sági Technikumban tanul. Igen. Élnek valamennyien. Az egész család boldog. Feleségemnek nem reszket már a keze, örömköny- nyek közt meg-meg simogatja férfiasodé fejüket. És én most is erős akarok lenni, de este, reggel mindig hallgatom a rádiót, naponta zaklatom a Távirati Iroda megyei szerkesztőségét, tárcsázom a telefont, hátha valami hírt hallanék: mi van Pesten, Gyulán az iskolában, mi van Csepelen a tanműhelyekkel. A Rádió hullámain eddig még semmit nem tudtam meg, a Távirati Iroda központja majdnem mindig néma, a telefon hasonlóan. Mondom, erős akarok lenni, de belöl fájdalom tép: mi lesz gyermekeimmel, mi lesz a tíz- és százezer gyermekkel, akik már hetek óta nem nyitották ki a tankönyveket, akik hetekkel ezelőtt otthagyták esztergapadjaikat. Mi lesz a jövő nemzedékkel, ha mi felnőttek elfelejtkezünk erről és némaságra kárhoztatjuk az iskolák tantermeit, a műhelyek, üzemek munkatermeit? Apák és Anyák! Pestiek és békéscsabaiak! Gondoltatok már erre? Ha már Rákosiék új Mohácsba taszítottak bennünket, a mi fiainknak, lányainknak, az új nemzedéknek teremtsünk új életet. Hiszen gyermekeink nagyja is ezért küzdött, vérzett. Búgjánálc fel újra Csepelen és Békéscsabán a gyárak kürtjei, legyenek újra hangosak a gyermekzsivajtól az iskolák tantermei! A szebb életért kiált itt az ifjú, az öreg. Zengje hát minden újra: Él nemzet e hazán. Ne tördeljék többé kétségbeesetten kezüket az anyák, ne tépje többé az apák szívét a fájdalom. CSEREI PÁL Szilvás! Lajos: KÖZÉPISKOLÁSOK (Regényrészlet) pap idegesen cigarettázva járkált a szobában. Még mindig nem tudott megszabadulni a félelemtől, amely akkor szállta meg, amikor Keller esperes elmondta, mit kíván a hercegprímás. Felkavarta ez a beszélgetés. Rádöbbent, hogy egyre nehezebben mennek a dolgok. Még az a szerencse, hogy Papházival és Os- valddal szemben nyugodt és fölényes tudott maradná. Leült asztalához és öntött magának a kristályvizes üvegből, amit az inas készített be. Megint égett a gyomra. Borzasztó ez a gyomorbaj. Felkelti álmából, nem hagyja nyugodtan az órákon sem. Legszívesebben lefeküdt volna, ha nem kell megvárnia Csapót. Miért is nem állapodott meg vele pontos időben! Most ki tudja, meddig várhatja. És különben is, miért hívta a lakására ezt a fickót? Csapó a diákvezetőség tagja. Azért mégsem rossz, hogy eljön. Vallásos fiú, úgy látszik, és ugyanakkor a vezetőség tagja. Közel áll Zam- bóétohoz. Talán még fel is lehet majd használni valamire. Zárnbó! Mennyi gondot okoz ez a kölyök, aki veszélyesebb sok felnőtt kommunistánál! Azt hiszi az esperes, hogy ő már nem tette volna meg mindazt,' amit most a hercegprímás láván, ha nincsenek itt Zém- bóék. Egyszer hosszabban beszélt vele. Miért van ennek a fiúnak olyan kemény, szürke, átható szeme? Miért olyan nehéz szembenézni vele? Furcsa fiú. Azt hitte* hogy Zámbó csak valami kama- szos virtusból nem hisz istenben. Ezt akarta éppen kipuhatolni. És Zámibó, amilyen egyszerűen beszél mindig, neki is megmegyarázta, hogy édesapja már kisgyermekkorában sem vallásos legendákkal tömte a fejét, hanem amikor már nyílni kezdett az esze, a világ sokkal érthetőbb törvényeire tanította meg. Az idegeire megy már ez a Zámbó. Csiak legalább tenne valami olyat, amit ellene lehetne fordítani. De még azt sem csinálja, mint az a szegedi diáktitkár, aki kampányt indított, hogy meggyőzze a diákokat arról: nincs isten. Nem, Zámbó sajnos nem ilyen ostoba. Mert ha így csinálná, akkor egyszerűen bele lehetne kötni, meg lehetne magyarázni a diákoknak, hogy Zámbó a vallásszabadságot támadja, vallásos meggyőződésük feladására akarja kényszeríteni társait. Hiszen bárcsak így lenne! De nem így van. Csak any- nyit tesz, hogy az egyik tanulókörön, amikor az anyag szerkezetéről és tulajdonságairól volt szó, megmagyarázna — és mint a diákok mondták, nagyon világosan —, hogy ha az anyag és az energia nem tűnik el, akkor nem kellett keletkeznie sem. Ennél többet nem is mondott. Ezután már maguk a diákok kezdték gondolkozni azon, hogy ilyen körülmények között tényleg örökkévaló- az anyag, tehát nem kellett senkinek sem teremtenie. A legvadlásosabb diákok közül is egyre többen kételkednek már. fjicze idegesen kigombolta re- U verendája nyakát. És mit tehet ő a tények ellen? Mivel cáfolhatja meg az anyag és iaz energia megmaradásának elvét? Hiszen ez tudomány. Megcáfolhatatlan törvény. Ó, miért is van tudomány a világon? Miért tanítanak természettudományokat? Amíg nem tanították a tudományokat, sokkal valásosabbak voltak az emberek. Mit szegezhet ő szembe a tudományos törvényekkel? Az ő hitét? Gyenge fegyver. Hiszen minden eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a hit és a tudomány párviadalában csak a hit lehet a vesztes. Az ajtó halkan kinyílt,és az inas bedugta fejét. Gőcze felrezzent. — Fő tisztelendő urat Csapó Dénes keresi. — Vezesse be. Az inas kiment. A pap gyorsan felállt, megigazította reverendáját, felkötötte cingulusát, kiöntötte a hamutartóból a cigarettacsutfcákat a papírkosárba és amikor az ajtó felé fordult, már ismét az a barátságos, mosolygó ember volt, akinek az iskolában ismerték. Amint Dénes belépett, már a breviáriumot is kezében tartotta. Csak bólint ássál fogadta a fiú köszönését, aztán mintha éppen most fejezné be imáját, néhány mondatot még mormolt halkan, keresztet vetett, becsukta a bőrbekötött; breviáriumot és letette az asztalra. — Ülj le, fiam. Dénes, arcán félszeg mosollyal, leült. Azzal az elhatározással sietett ide, hogy mindent elmond a papnak. Hiszen olyan szépen beszélt a hittanórán, hogy mindenki bizalommal keresse fel, akinek lelki fájdalma van. És most mégis azon tépelőddk, vajon elmondja-e a papnak, vagy hallgasson. Nem, mégis el kell mondania, hiszen így nem lehet tovább bírni. Éjjelente sokszor á párnát rágja kínjában. Gőcze észrevette a fiú zavarát. Meg volt róla győződve, hogy jól ismerí diákjait, s természetesnek tartotta, hogy Dénes szerelmes és azért jött hozzá, hogy tanácsot kérjen. Segíteni akart a fiúnak: — Nos fiam, mi újság? — tette fel először ezt a közömbös kérdést, de mindjárt meg is toldotta. — Szép ez az ősz. Olyan, mintha május lenne. A diákember szereti az ilyen időt. Nem igaz? — De igen, tisztelendő úr. — Szép az ilyen idő, de veszélyes. Ilyenkor bolondulnak meg az ifjú emberek. Nem tudnak parancsolni vérüknek. Egyszerre szerelmesek lesznek. — Figyelte az utolsó szavak hatását. Nem csalódott feltevésében. Dénes arcát halvány pirosság öntötte el, összenőtt szemöldöke feljebb húzódott és szemét félreíordította. Gőcze csak nagynehezen tudta visszafojtani mosolyát. Büszke volt, hogy egyből a lényegre tapintott. És örült ennek az esetnek azért is, mert a diákszerelem volt a vesz- szóiparípája. Ifözelebb húzta székét a fiúhoz ** és halkan megkérdezte: — Szóval szerelmes vagy? Dénes csak hosszú hallgatás után válaszolt. — Igen, tisztelendő úr. — És aztán kibe? A fiú lehajtott fejjel, suttogva felelt: — Tápler Rózsát szeretem. A pap bólogatott — Igen, ez a diákszerelem. A diákélet legnagyobb átka, fiatal évek romlásba döntője. Istenem, kemény próba ez! — Nem értem, tisztelendő úr — ütötte fel Dénes a fejét — miért átok a szerelem? — Miért? Azért, mert a bűn szülőanyja a szerelem — tüzelt egyre jobban a pap, mintha szószéken lenne. — A szerelemben a sátán is benne lakozik. Ott ül az asszony szemében és rontással néz a férfiakra. Bólintott, mintha saját szavait helyeselné és így folytatta: — A kívánatos női test feléleszti a férfiben a bűnös, erotikus vágyakat és a szekszuális izgalmat. A nő két lábon járó, mosolygó erotikám, testet, nemi élvezetet kínáló nem-emberi lény. A nő lápvilágba zülött, bűnvilágha süllyedt asszonyi állat. Nézd ezt a könyvet — nyomta a kezébe, az asztalon fekvő vastag kötetet — Koszter atya írta, a diákélet alapos ismerője. És én is tudom, fiam - .legyintett sokat sejtetően —, hogy mi a kísértés, a test kívánsága... (Folytatása következik.) Mér megjelentek a piacokon as infláció előfutárai A józan gondolkodású becsületes emberek — de különösen a munkásosztály — halálosan gyűlöli az élősködőket, a kupe- ceket, az árdrágítókat. Meg van erre minden oka, hiszen egy emberöltő alatt most harmadszorra jelenik meg az ingyenélő kufárok sötét hada, az infláció előfutárai. Jól tudja ebben az országban mindenki, bogy a háborús és forradalmi megmozdulásokat az adott ország gazdasági kimerültsége Jellemzi, amely a rendkívüli felvásárlásból következik, valamint a termelés hiányából. Mondanunk sem kell, hogy a haszonlesők, akik könnyen akarnak meggazdagodni, a zavarosban halászás közepette igyekeznek felvásárolni a legfontosabb élelmi- és ruházati cikkféleségeket. Naív dolog lenne azt gondolni, hogy ezt minden különösebb szándék nélkül teszik. Nem! íme egy-két példa# mint az infláció előhírnökei: Napok óta nincsen a megye üzleteiben só. Azonban van a piacokon. Békésen két nappal ezelőtt saját szemünkkel láttuk, hogy 10 forintért árusították néhányan az általuk felvásárolt só kilogrammját. Vagy Békéscsabán a korábban 3 forintos tejet 5—6 forintért is nem általának árusítani. A na- --------------a 0 %-------------lz iadlai kordán? ajándéka a mm® népnek Delhi. (Agerpres.) Mint a delhi rádió jelenti, az indiai kormány e magyar kormány tudomására hozta, hogy egy repülőgépen kü- , Jönféle közszükségleti cikkeket küld Magyarországnak. sai, már-már odavezettek, hogy visszaállítják az országban a fasizmust és ezért volt szükség a szovjet haderők beavatkozására annak érdekéiben, hogy megmentsék a népi demokratikus rendszert Magyarországon. ■ ---------w -----------60 000 kikötőnmnkás sztrájkol Amerikában NEW YORK. (Agerpress.) — Az Atlanti-óceán partmenü kikötőinek közel 60 000 munkása sztrájkba lépett, ment a szakszervezeti vezetők a newyorki hajózási vállalatok szövetsége között lefolyt tárgyalást* az új kollektív szerződés megkötésére nem vezettek eredményre. A szakszervezet béremelést, nyolcórai munkaidőt és a munkakörülmények megjavítását követeli. az ilyen jelenség napjainkban már nem egyedülálló. Túlzás nélkül hozzátehetjük, hogy súlyos veszélyt rejt ez magában. A tárgyilagosan és okosan gondolkodó emberek most már nemcsak látják ezt, hanem ! egyre többen ellene is fordulnak. Nem titok, hogy pókban Békésen egy alacsony-1 termetű ember (nevét nem tudtuk megszerezni) vidáman magyarázta három társának, hogy a család öt tagjával annyi sót összevásároltak, amelyből •— 10 —12 forintos áron számolva — tud venni egy 100—120 kilogrammos hízót. Sajnos az ilyen vélemény és x további sztrájk még tűrhetetlenebb állapotot teremt# tat, meggazdagodnak, nyomor- sa döntve a becsületes munkásokat, azok családjait, s végül íz egész országot. Kell, hogy elgondolkodjanak ízen a becsületes és jószándé- tú emberek, hiszen valameny- ayiőnk sorsáról, gyermekeink további létéről van szó. amely — és az emberek több- 1 sége előtt ismeretes — elsősor- 1 ban is a bérből és fizetésből ; élők életkörülményeit nehezíti , 1 meg. Ugyanezzel egyidőben a j f feketézők, az árdrágító zava- ! ] rosban halászók — mintegy ki- r sebb réteg — megszedik magú- I i Berlin. (Agerpres). A Neues Deutschland közli, hogy Münnich Ferenc, Magyarország hadügy- és államvédelmi minisztere fogadta a lap tudósítóját és válaszolt a feltett kérdésekre. A magyarországi politikai helyzettel kapcsolatban Münnich hangsúlyozta, hogy noha egyes részeken még tevékenykednek ellenséges erők. — számuk jelentéktelen. A munkásküldöttségek mindennapos látogatásai Kádár Jánosnál azt bizonyítják, hogy növekszik a forradalmi munkás-paraszt kormány tekintélye — mondotta Münnich Ferenc. A munkáskül- döttsógek ez alkalommal választ kapnak az őket érdeklő kérdésekre és ugyanakkor elmondják sérelmeiket. A munkások előtt egy re világosabbá válik, 'hogy Nagy Imre volt miniszterelnök tárgyalgaté-
