Békés Megyei Népújság , 1956. november (1. évfolyam, 1-22. szám)

1956-11-11 / 6. szám

1 W(t. november 11., vasárnap

Békés megyei Képújság

Igen. Oldód jelt fel az utóbbi | évek nyomasztó bizalmatlanságé- j nak légköre. Amikor e sorokat ír- ! juk. már halljuk a megannyi megfontolt'és józan gondolkozást-! ember nekünk szegezett szavait, j amikor azt mondja: könnyebb; ezt kijelenteni, mint a jogos bizalmatlanságot máról-holnapra félre dobni cs meggyőződéssel új- . ra hinni. Ha azt mondanánk, hogy j nincs igazuk azoknak a becsületes ; és jószándékú munkásoknak, pa- 1 pasztoknak, értelmiségieknek, j akik így válaszolnak — merényletet követnénk el ellenük. Sajnos. való igaz: a Rákosi- és a Ge- rő-féle átkos politika, az erőszak és törvénysértés annyi keserűséget, annyi csalódást okozott, hogy azokat nem lehet könnyen feledni. Épp úgy nem lehet, mint azokat a hosszú és keserves éveket, amelyeket több száz jószándékú magyar hazafi, becsületes kommunista átszenvedett a Rákosi és Gerő börtöneiben.

Itt kell szólni arról is, hogy az Immár több mint két hét óta tar- , tó véres forradalom — amely több ezer áldozatot követelt — ugyancsak Rákosi és Gerő nevéhez és dicstelen törvénytipró hatalmához fűződik. Sajnos — és sokszorosan sajnos — e dicstelenül távozott két „vezér” — de még többen mások — csúfosan becsapta, félrevezette az egész ország népét. Becsapták és félrevezették a pártot is. amelyhez tartozásukat vallották. Elárulták a párt egész tagságát és cserbenhagyták az egész népet. Belesüpoedtek a bársonv- Bzéitak'be. elzárkózva az általuk sokat emlegetett tömegtől, az alkotni tudó és akaró emberek százezréből, semmibe véve azokat, s eközben szülték az erőszak politikáját.

S ezek a nép által annyira meggyűlölt személyek annyira elkápráztatták magúikat a dicstelen sikertől, hogy az ágyúk és a eó- lyószórók dörgése kellett ahhoz, hogy felébredjenek álmukból és megértsék, hogy a nép halálosan gyűlöli őket.

annyira drága fővárosunkban. És következik — kell, hogy következzen — a kormány teljes programjának ismertetése, s azt követően annak sürgős megvalósítása.

Az első sorokban azt írtuk: oldódjék fel a bizalmatlanság, a kétely. Most végezetül ugyancsak ezeket a szavakat erősítjük meg. S hozzátesszük: legyen ebben a hazában — s így megyénkben is

— megértés, józan megítélés embertársaink iránt. Ne érvényesüljön az oknélküli személyes bosz- szú. Csak így lehetséges, hogy a nehéz évek után, s a Szörnyű forradalmat követő napokban minél gyorsabban új élet legyen. Nem csalódunk ebben a kormányban. Tudjuk és érezzük: nem sok idő telik el, amikor a még jelenleg

— érthetően — kételkedő és bizalmatlan emberek száma csökkenni fog és mindtötíben mondják: most már valóban bízunk a. kormányban, a pártban, s a nehéz ; napok után l’átjuk az élet új célját, Igazibb értelmét.

Káderozás

Megértjük a meg jelenleg is ; igen sok emberben meglévő hike- ' tétlenséget, hiszen a szörnyű, véres és minden becsületes - magyar számára olyannyira jogosan fájó forradalom alig csitult el, amelv oly sok könnyet és bajt hagyott maga után.

Azonban e nehéz napok ellenére is újra meg kell tanulni: bízni : és hinni a jövőben, az életben. Talpra kell állnunk a magunk és gyermekeink jövőjéért, sokat szenvedett hazánkért. Ez az or- j szág a mi országunk, s mi va- gyünk hivatva — mint mér any- nyiszor —, hogy élet, igazi élet legyen ebben az országban.

Egy biztos a múlt évek átkos politikája többé nem tér vissza. Hogy mi erre a biztosíték? Először is Kádár János, Marosán György, Münnich Ferenc és a többiek, akik jelenleg a kormányt i alkotják, eleik Rákosi és Gerő: börtöneiben tanulták meg, hogy j mi bántja a népet, hogy mi fáj j évek óta a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek. Másodszor: biztosíték a Kádár-kormány programja, amely a nép jo- j gos kívánságát és akaratát juttatta már eddig is és ezután mégin- kább kifejezésre.

Kell ezekben a magyar emberekben bízni, s biztosak lehetünk, nem csalódunk bennük. Nem csalódunk, mert a forradalom legnehezebb napjaiban álltaik a nép és a haza élére, ismerve a forradalom összes okait és okozatait. S ezekben a nehéz napokban ezá- molt e kormány minden tagja a reá váró nehéz feladatokkal.

Rövid ideje — alig egy hete —,

| hogy a Kádár-kormány tevékeny- /, kedik, s az eredmény megcáfol- : hatatlanul máris kezd Mboxitakoz— &: . . u. . : ál

: ni. Élet született a vidéken, az

■ országban, s élet születik az oly■ | -------------------------------------------------------\ Vasárnapi mositrsusor

!' Békéscsabai Szabadság Mozi ! délelőtt 10-től 12-ig, délután 13-tól i r—ig: Kétszerkettő néha öt.

Az elmúlt évek. bürokratikus munkája, jónéhány ember rmgra- galmazása miatt, kissé fanyar utó- ízt hagy maya után ez a szó: ká- derozás. Tudjuk, hogy nem minién esetben az egyéni képesség, s ® menbízhs.tfiság elöntötte el egyes emberek sorsát, hanem sok esetben hamis információk. Ezért váltott ki osztatlan örömet a káderlapok megsemmisítése.

Akadtak azonban olyanok is. a- Mk sajnálkoztak efelett, mondván, hogy már most minek alapján ítélik meg az embereket Szóvá is tették aggályukat Kádár elvtársnál, aki a tőle megszokott közvetlen humorral azt válaszolta:

— Mit törődnek maguk a káderlapokkal, hiszen az igazi káderozást maga az élet végzi ezekben a . |napokban. Most mutatkozik meg, hogy ki milyen ember, milyen célokért lelkesedik.

Mi is ezt valljuk.

m

Magukévá fették

a kormányprogramot

A józan ész gondolatát vették irányadásul a Békéi megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat munkásai. Visszagondoltak az elmúlt hetek eseményeire, úgy határoztak: szerszámot fognak s .segítik az új élet megindulását. Nap mint nap fokozottabban végzik munkájukat. Körös- tárcsán a napokban adják át a sütőüzemet rendeltetésének. Békéscsabán, a Jókai utcai lakásfelújítást és az er- zsébethelyi orvosi lakás építési munkálatait folytatják. E munkák folyamatos végzését biztosítja a meglévő építőanyag, valamint az asztalos, vasbetonszerelő és előgyártó részlegek földolgozóinak lelkiismeretes munkája. Szükséges, hogy a lófogatos kocsik nál dolgozók is az említettek példamutatását vegyék alapul a munka megkezdésénél.

Vannak vidéki munkahelyek, ahol még nem kezdték meg a munkát. Ennek megszüntetése érdekében összeült a munkástanács az igazgató elvtárssal és a pénteki Békés megyei Népújságban megjelent kormánvhatározat alapján megbeszélték: a munkástanács tagjai meglátogatják a vidéki munkahelyeket és az ott alkalmazottakat is felszólítják a munka felvételére. A határozat minden pontját üzemükre vonatkoztatva végrehajtják.

Mennyit #r

A jelenlegi helyzetnek megfelelően most nem valami költséges állami beruházást, vagy a vásárlókat bosszantó apróságokat teszünk szóvá. Állami kereskedelmünk dolgozóit szidni a megmutatkozó hiányosságokért szinte arcátlanság lenne, hiszen olyan fáradhatatlanul, áldozatkészen dolgoznak, hogy többet már nem várhatunk tőlük.

Egy ellesett beszélgetést rögzítünk le, ami Szolnok város főutcáján zajlott le. Két munkásasz- szeny találkozott s tisztességesen megtömött szatyorral azt vitatták meg, mire lenne még szükségük.

— Tojást szeretnék venni — i mondotta az idősebb, egy fejkendős néniké.

— A piacon volt reggel, egy ember árulta, darabonként öt forintért.

— Micsoda?! — Rzümyedt el a

másik.

— Ügy, ahogy hallja. Nem tu- jáom, milyen bőr van a képén az j ilyen embernek.

Az idősebb asszony egy pillanat alatt kivörösödött a méregtől.

©ív tojás 7

— No, csali lettem volna én ott, majd a fejéhez csapkodtam volna a tojását! Jaj, de utálatosak az ilyen embereik, akik a mások baján akarnak meggazdagodni!

így zsörtölődött a munkésaaz- ezeny. s szerettem volna, ha a piaci ember hallja. Bizonyára elgondolkozott volna, mennyit is ér egy tojás. Megéri-e az öt forintot? Megéri-e, hogy durva árdrágítással magára vonja az egyszerű emberek haragját, gyűlöletét? Az üzletekben minden fontos cikk kap-^-Jj ható rendes áron. Nem tűrhetjük tehát, hogy előbújjanak a nehéz helyzet vámszedői

A tojást fejükhöz vágni nem

ajánlatos, hiszen így egyrészt kár- ; ba megy a tojás, másrészt a leg- ’ kisebb dologban sem tűrhetjük el az önbíráskodást.

Mindenesetre a közvélemény bélyegezze meg a nehéz napok vám- szedőit, a spekulánsokat s a helyi szervek segítsék elő ez ilyen jelenségek felszámolását.

(Megjelent a Szabad Nép november 7,-i számában.)

retnék én is, és ebben a gyerek csak akadály. Éveken keresztül beszélt így, de most csak elpirult, érezte, hogy már nem mondanak igazat... Még jobban gürcöltek mind a ketten. Az ember kubikon, ő maga pedig reggel, minden reggel 4 órakor már felkel, megy a „nagyságoshoz“, mert így hívják a főjegyzőnél az orvosnét, a boltosáét, Holnap is megy, úgy ahogy szokott. Reggel 4-kor óvatosan, lassan lépett ki az ágyból. Fáradt szemeit meg-meg pihenteti az ember arcán: alszik. Gyorsan kapkodja magára ruháit, babos kendővel beköti fejét, kenyeret, hagymát készít a szőr-tarisznyába és indul kifelé. Soha nem altarja felébreszteni az embert, de az mindennap felébred és mindig ugyanazt kérdi: Hová mész? És ő ugyancsak a megszokottat válaszolja: Mosni, a „nagyságoshoz". Ma különösen sietek, hogy délután elvégezzem, hogy neked is készítsek vacsorát. Búcsúzóul még az ember annyit mond: Csak lassan, óvatosan végezd a munkát. Az ifjú ember tekintete pedig, mintha mondaná: Vigyázz... tudod...

Tf itií az utcán szívta magába a friss levegőt. Meg-meg- botlott a sötét utcán. Nem is egyszer, sokszor... Hiszen mesz- SZ3 az úri negyed. Így volt ezen a napon is. Mintha dézsából ön- tötték volna, úgy hullt a fődre

az eső. ö esek tipegett csendesen.

— Biztos gyűjtöttek esővizet a nagys&gáék. Jó is lenne. Igaz, nem messze a kút, négy-öt lépésre, de a vízhordás most már csak fárasztó. így tűnődött magában, míg az első villanyfénynél észre nem vette, hogy az „úri-negyed“-ben van. Vajon fent vannak-e már? — tűnődik... Odaér. A hat hatalmas ablak sötéten, ridegen állt, mint a szikla az eső ostromának. Csak az az udvaron pislákolt a fény. Rozika, az állandó cselédjük feni van, akit bizony 6 is „tiszteletben“ tartott, hiszen állandóan ott forog az urak között. Várnak... Becsengetett. Rozika ugyanúgy bezárta utána az ajtót, ö ezt már nem is várta meg, hanem vette útját a mosókonyha felé. Egy halom ruha, egy üres teknő várta, szappan, mosópor, csak víz nem volt.

— Esővíz nincs, Rozika édes?

— Mit gondol? — talán az úr, vagy én hordtam volna? Ott a kút... — ezzel magára hagyta Terit.

Fogyott a szappan, tisztult a ruha. Görcs húzta Teri ujjait, sokszor úgy volt, hogy összeesik a két nehéz vödör alatt, míg hordta a vizet. Az úri-szoba felől vakkantott egy kutya. Ni-ni... ébren vannak. Az úr is, a kutya is. Az óra fél kilencet mutatott. Rozika is nagyon sürgölődik, talán hozzák a reggelit, meri bizony jól esne. Régen volt 4 óra...

Várt még egy félórát, aztán a konyha felé csoszogott...

— Jó, hogy jön. Azt mondta a nagysága, adjak reggelit — így a lány és szedni kezdte a kávét a kétdecis bögrébe. A tejnek a fölét levette, úgy, ahogy tanította a nagysága. A hokkedli mellé kisszéket tett és egy darab kenyeret. — Na, egyen. Megfordult és sietett az úri-szoba felé.

éri evett, aztán hordta tovább a vizet, mosott, dolgozott... Senki nem szólt hozzá, de jobb is. Elfoglalta, saját gon- dcJúla, az, hogy hiába volt a nagy gürcölés, ház és föld nincs, de ő mégis boldog, mert anya lesz. Délután 3 óra körül lett készen a mosással, addig nem is kéri ebédet, megszokta már, hogy mikor nagymosás van, nagyon későn van kész az ebéd. De most már végzett. A konyha felé tartott. A nagysága hosszúra hagyott, manikűrözött körmei között szinte elveszett a napszám.

— Rozika! Adj enni Terinek. Van ott egy kis tegnapi babmaradék. Jó az nagy on, csak az úr nem bírja a maradékot. Különben nem is főztünk volna ma. Teri a megszokott helyre ül, a zsámlira, előtte a hokedlin a kihűlt maradék. Tekintete végig siklott az asztalon. Fehér pores lián tányérokban lekváros gombóc. Éppen az, amit ő nagyon szeret. Méghozzá baracklekváros. ö pedig kopott, bádogedényben, talán éppen ebből evett, a kedvenc macska, amit a szomszéd kutyája megfogott. Hej, mióta szeretne már főzni lekváros gombócot. Mennyire szeret! az ember is. Azért eddig valahogy megvolt, de most, ahogy látja... de különben is... valósággal olyan most, mint a gyerek. Jobban megkíván mindent. Homloka kigyöngyözött, szíve hevesen ver. A gőgös nagysága kezébe nyújtotta a S0 fillért ,a félnapi napszámot Aztán úgy futólag meg is kérdezte: csak nem babát vár?... De nem törődött a válasszal sem.

— Rozika! Pakolja le az asztalt, nehogy a Teri megkívánjon valamit, mert tudom magamról, üyenkor nem jó, ha megkíván valamit az asszony. És Teri ült. Egy falat sem ment le a torkán. Kemény, rágós volt az átpaszírozott bab is. A leves is, mintha összeállt volna, mm akart lemenni. Csak nézte az asztalt, a baracklekvárt. Az arca még sápadtabb lett. Egy falat sem ment le, mégis foltos kötőjével megtörölte száját, fölállt és a SO fillért nézte. Gondolata már messze járt. Ott, a faluvégi fűszeresnél, ahol lekvárt vesz, lisztet mindért. És csinál majd 6 otthon. Nem bánja, ha az egész keresete arra megy. Főz, sokat, nagyon solcat.

int, a faluvégén ,a kanális partján ahogy az öregek lábára tapadtak a piócák. úgy

tapadt Teri ölébe a parányi csomag. Irigykedve néztek Teri után. Könnyen van., beebédelt, pénzt is kapott... még az urának is hoz valami csomagot. Mi bajt az ilyennek?... így tárgyaltak az árokparton, a fiúst pedig kavar- gott a Teri konyhájában. Lázasan sürgőit, forgott, mire az ura hazajön, baracklekváros gombóccal várja. Még nevetett is hozzá. Mézet is vettem, legyen édesebb. Egy jó tállal lett. Ott volt az asztalon a gőzölgő gombóc. Meg sem ízlelte, maid együtt az emberrel... Soká jön az ember. Vissza tette az ócska

sparhelí szélére. Mikor megjött a férj, sietett az asztalra készíteni.

— Mióta nem ettem már üyen jó vacsorát... Magához vonta az asszonyt. Teri sietett, mint a megdicsért gyerek széket hozni, hogy 6 is oda ül a férje mellé. Éhes lehetett az ember nagyon, hiszen a kubikmunka kipréselte gyorsan a hagymát, kenyeret. Mikor Teri visszofordv.lt, látta, hogy milyen jóízűen számolgatja befelé a gombócokat. Nézte- nézte szótlanul, nem nyúlt hozzá, hiszen olyan jóízűen eszik. Még három, még kettő, már csak egy... Az utolsó is elfogyott, Teri pedig állt az asztal mellett, sírni, nevetni tudott volna egyszerre.

Oldódjék fel a hwsfatmatlansáff !