Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-20 / 298. szám

4 1955. december 20., kedd ______________________________________________________ VLUai&aioU hifit K erüljünk még közelebb az élethez ■ párttagok nevelésének elhanyago­lása lazítja a pártszervezetek ve­zetői és a párt tömegeinek kap­csolatát. Az Ilyen módszer előbb- utóbb megnyugvásra, ernyedtség­re vezet. A politikai nevelés, a i kritikátlan légkör, a párttagok vé­leményének, jogos sérelmeik in­tézésének elhanyagolása miatt fordulhatnak elő olyan esetek, hogy egynémely becsületes, de még nem „kiforrott“ párttag meg­szegi a párt szervezeti szabály­zatában előírtakat. S ha nem tö­rődünk vele, egyre inkább elme­rül a hibák hínárjában annyira, hogy nem maradhat meg a párt soraiban. Semmi esetre sem lehet védelmére kelni azoknak, akik ér­dekből lettek a párt tagjai, akik j párttagságuk révén akarnak anyagi előnyt szerezni maguknak | s amikor mindez nem sikerül, há- j tat fordítanak. Az ilyen tagokra I nincs szüksége a pártnak. Nincs ! olyanokra sem, akik lépten-nyo- j mon megsértik a szervezeti sza- I bályzatban előírt kötelezettsége- I két, akik nem harcolnak a párt politikájának végrehajtásáért. Vannak ilyenek az orosházi já­rásban. Vannak olyan emberek, akik valóban nem szolgáltak rá a megtisztelő címre: a párttag­ságra. Azonban az emberek és az esetek, az elkövetett hibák kü­lönbözőek. Éppen ezért nem is le­het őket egyforma mértékkel mér­ni. Az orosházi járási pártbi­zottság, s a járás pártszervezetei azonban nélkülözik ezt a mércét. Megfeledkeznek a pártbüntetések enyhébb fokainak alkalmazásáról s különösen az alapszervezetek csak a kizárásokban találnak megfelelő elégtételt a hibák elkö­vetőivel szemben. Egy párttag életében nagy szó a pártbüntetés, s ha ezt idő­ben és megfelelő módon alkal­mazzák, ha segítenek neki, hogy megszabaduljon hibáitól, meg­menthető a párt számára, de en­nek nélkülözhetetlen feltétele az állandó politikai nevelés a pártta­gok soraiban. Elengedhetetlenül fontos, hogy nagy körültekintés előzze meg ezeket a fegyelmi ha­tározatokat, mert az elhamarko­dott ítéletek súlyos tévedésekkel járnak. Szokolai Istvánt például kizárásra javasolta a tótkomlósi községi pártszervezet, a tagdíjfize­tés, a pártmunka elhanyagolása miatt. Szokolai elvtárs valóban megszegte a párttagsággal járó kötelezettségeket, azonban a párt- szervezet még csak dorgálásban, vagy megrovásban sem részesítet­te emiatt, inkább szóba került — ha beszélgetett vele a pártbizalmi — a kizárása. Ezt azonban Ígér­gették már évek óta s az egyik taggyűlésen valóban kizárási ha­tározatot hoztak. A járási pártbizottság — szinte hónapok óta először!? — nem hagyta jóvá ezt a kizárást, s kivizs­gálás végett visszaküldte a köz­ségi pártbizottságra. Mi lett a kö­vetkezménye? Szokolai István az újabb beszélgetés során elisme.rte, hogy súlyos hibát követett el, amikor a tsz-ből való kilépése után elidegenedett a párttól. A pártvezetőség is belátta, hogy jo­gos problémái intézésében jobban kellett volna segíteni Szokolai elvtársat. Az elvtársia9 beszélge­tés eredménye az lett, hogy Szo­kolai elvtárs újra tagja lett a Viharsarok Tsz-nek, örül, hogy megmentették őt a pártnak, hi­szen egész életével a munkásmoz­galom ügyét szolgálta. Az orosházi járási párt- bizottság s a járás pártszer­vei, pártszervezetei vonják le a példa tanulságát. Ne menjenek el szótlanul egy-egy jelenség mel­lett, hanem tanulmányozzák, szűrjék le annak tapasztalatait. Keressék a jelenségek okait, kö­vetkezményeit. Helyes, jó hatá­rozatok alapján küzdjenek a ká­ros jelenségek ellen, egyszóval kerüljenek még közelebb az élet­hez. — Deák Gyula — Tagdíjbeszedés — albérletben Kunágotán is javult a tag- és tagjelöltfelvételi munka az utóbbi időben. Azonban ezt még nem lehet kielégítőnek monda­ni. A községi pártbizottság még nem tudta minden pártszervezet vezetőségi tagjának és minden pártcsoportbizalmi feladatának középpontjába állítani a tag- és tagjelöltfelvételt, a párt tömeg­kapcsolatának állandó szilárdí­tását. Vannak egyes pártcsoport­vezetők. akik még a pártcso­portjukhoz tartozó elvtársakkal sem foglalkoznak megfelelően, nemhogy gondjuk volna a pár- tonkívüliek tájékoztatására, ne­velésére. Bartucz Zoltán elvtárs párt­csoportvezető például még a párttagdíj beszedésével adódó alkalmat sem használja fel a párttagokkal való beszélgetés­re. Legutóbb is a fiát küldte el a csoportjához tartozó elvtár­sakhoz a párttagsági bélyegek­kel. Ili’en megnyilvánulások után nem csoda, hogy egyes párttagok elmaradnak a párt­rendezvényekről, hiszen azt ta­pasztalják, hogy nem törődnek velük, problémáikkal és észre­vételeikkel. A pártszervezet és a párttagok között fontos összekö­tő kapocs a pártcsoportbizalmi. Ezért feltétlenül fontos, hogy minél gyakrabban találkozzon velük, s meghallgassa javasla­taikat, észrevételeiket, s azokat a pártszervezet vezetőségének továbbítsa. dL fráMű'kiútátí ttdfiífyá&áí Az elvi tisztaság legfőbb őre a propagandista Pártszervezeteink veze­tésébenelengedhetetlen követel­mény, hogy felfigyeljünk az élet minden jelenségére, s azok meg­ismerése, tanulmányozása után helyes következtetéseket vonjunk le a párt számára. Semmi sem árthat jobban a párt politikájának, mint az, ha pártszervezeteinkben nem érvé­nyesül megfelelően ez a marxi-le­nini módszer, ha figyelmen kívül hagyjuk, vagy szűklátóan ítéljük meg az eseményeket. A jelenségek tanulmányozása, állandó figye­lemmel kísérése adja meg a lehe­tőséget, hogy ideje korán' felis­merjük a hibákat, s megfelelő in­tézkedésekkel elkerüljük, kijavít­suk azokat. Az orosházi járási pártbizott­ság vezető, irányító munkájában megtalálhatók ezek a módszerek. A pártbizottság tagjai az élet je­lenségeit nemcsak szemlélték, ha­nem azok tanulmányozása, isme­rete alapján hoztak határozatokat, azok figyelembe vételével jelölték meg az alsóbb pártszerveknek a párt politikájából adódó tenniva­lókat. így tudták eddig a kom­munisták helyes irányba terelni a szövetkezeti mozgalmat, igy való­sulhatott meg, hogy a mezőgazda­ságban egyre inkább fokozódik az új agrotechnikai módszerek al­kalmazása, fokozódik a mezőgaz­dasági termelés hozama. A járási párt-végrehajtó- kizottság azonban néha mellőzi ezt a jól bevált módszert, s ez különösen a párt szervezeti életé­ben mutatko4jt*%ieg. A járás né­hány pártszervezete az utóbbi hó­napokban — vonatkozik ez főleg Gádorosra és Tótkomlósra — egyre-másra zárta ki a párttago­kat a tagdíjfizetés, a pártmunka elhanyagolása miatt. A járási pártbizottság ezt a nyugtalanító tünetet már több esetben figyel­men kívül hagyta, s megállapítá­sokon, észrevételezéseken túl nem tett semmit, hogy ezt megváltoz­tassa. F, helytelen módszerek a tenni­valók egész láncát vonják ma­gukkal és sok olyan dologra hív­ják fel a figyelmet, amelyek hat­hatós és sürgős intézkedést, tet­teket követelnek. Gádoroson és Tótkomló­son, különösen a községi alap­szervezetekben elhanyagolt a po­litikai munka. A párt aktivistái nem nevelik megfelelően a pártta­gokat. A pártcsoportbizalmiak te­endője csak a tagdíjak beszedésé­re, a gyűlésekre való hivogatásra korlátozódik. Arra már ritka eset­ben kerül sor, hogy a párttagok véleményét, kívánságát, ügyes-ba­jos dolgát meghallgassák, vagy orvosolják. Paulik elvtárs, a tót­komlósi pártbizottság titkára sze­rint a bírálat is csak felszínes, formális a pártszervezetekben. A községi alapszervezet taggyűlésén például csak egy-két vezető szere­pel a porondon, ezek felé irányul a kritika, s kevésbé fordul elő, hogy bírálat érné a beosztás nél­küli párttagokat a pártélet törvé­nyeinek megszegése miatt. A pártmunka sablonossága, a kiikaságok egy mondatban — A szeghalmi begyűjtési hi­vatal dolgozói a múlt hét egyik napján meglátogatták a második külterületi hátralékosokat. * — A kondorosi csárdában 8-án este, enyhe bírálat után, ha fél­decit kert a szomjuhozó, valóban féldecit mértek. * — A békéscsabai Sztálin u. 7; sz. ház lakói a hétfői napon a szemetet nem a szemétgödör mel­lé szerte-széjjel, hanem a szemét­ládába öntötték. Sok hallgató csak az utolsó órában veszi elő a tananyagot. Az idő rövidsége miatt csak be­lelapozgat, vagy gyorsan egy-két mondatot megjegyez fejben, vagy papírra, s azután elmegy a tan­folyamra. Az ilyen tanulásnak legtöbbször súlyos elvi tévedés a következménye. A Vésztői Ál­lami Gazdaság egyik marxizmus- leninizmus alapjai tanfolyamán néhány hallgató hasonló hibába esett. A felületes tanulás miatt helytelen megállapításokat tettek a kapitalizmus osztályviszonyaira, az osztályharcra vonatkozólag. A propagandista nem elégedett meg a hallgatók válaszaival, hanem vitára bocsátotta, s végül össze­foglalójában alaposan megma­gyarázta a kapitalista termelési viszonyok alapján az osztályo­kat, s azok kibékíthetetleneégé- nek törvényszerűségét. A propa­gandista éberségének köszönhető, hogy a tanfolyamról az elvi szi­lárdság biztos tudatában távoz­tak a hallgatók. A cukorgyártás előzetes gondjai A cukor olyan általános élelme­zési cikk, hogy nélküle el sem tudnánk képzelni mindennapi éle­tünket. S igen fontos tápszer a be­tegek erőgyűjtéséhez, s a gyerme­kek növekedéséhez. De mikor er­ről elmélkedünk, sokszor eszünk­be se jut, hagy a cukor beszerzé­se valamiféle nehézséget is okoz­na. — Hiszen annyi van belőle, hogy erre gondolni teljesen feles­leges — vélik mindenfelé. Hát, hiányra valóban nem pa­naszkodhatunk, hiszen cukorgyá­raink eddig évről-évre előállítot­ták a szükséges mennyiséget. Per­sze, ezt dolgozó parasztságunk is lehetővé tette, mert az általa ter­melt répával dolgozhattak a gyá­rak. Tehát a termelőkön is múlik, hogy lehet cukrot vásárolni az üz­letekben. S ezt most azért hozzuk szóba, mert cukmellátás unkát veszély fenyegeti, mégpedig — a i parasztság részéről. Hogy milyen-»> , formában? Nézzük meg ezt egy gyár, a Mezőhegyest Cukorgyár viszonylatában. Annak ellenére, hogy a szerző­déskötésnek a Minisztertanács ál­tal megállapított határideje no- \ vember 30-val lejárt, a mezöhe- ' gyesiek termeltetési tervének tel- ! jesítéséből még december 10-én is hiányzott 1326 hold. Ha ez a te­rület a továbbiakban sem lenne leszerződtetve, mintegy 140 vagon cukorral lenne kevesebb a gyár jövő évi termelése. Megyénk leg­nagyobb járásában — a mezőko­vácsháziban — az említett idő­pontban 84,4, az orosháziban pe­dig mindössze 78,5 százalékos volt a szerzödtetési tervteljesítés. Va­jon mi a lemaradás oka? Úgy vél­jük — leghelyesebb, ha „érvelé­seik“ említésével a legelmaradot­tabb községeket sorra véve adjuk | meg erre a feleletet. Battonyán — ahol mintegy 800 termelő tar­tózkodik még mindig a cukorrépa termelésétől — a dolgozó parasz­tok spekulációs törekvése jelenti a legnagyobb veszélyt. A Jcözség parasztjainak körében az a véle­mény alakult ki — mindennél ér- ! demesebb kukoricát termelni. I Mert, hát a kukoricát, de még- j inkább az azzal meghízlak ser- I tést most igen megfizetik. Szó se róla, de nem árt, ha a battonyaiak egy kissé számolnak is. A kilenc holdon gazdálkodó Madár István ekként cselekedett, s úgy határo­zott, hogy ő bizony jövőre is ter­mel cukorrépát — mert érdemes. Idén nem egészen egy holdja volt, erről 205 mázsát szállított be. A prémiummal együtt pénzben csak­nem 4000 forintot, cukorból pedig több mint négy mázsát kapott. Metőkováesházán a múlt hét közepén még 127 hold hiányzott a tervtel.iesitésből; Az itteniek — ha már szerződéses növényt termelnek, inkább a ci­rok mellé állnak; Mint mondják — azt jobban megfizetik, a mun­ka meg kevesebb vele. Na, ez kissé túlzás. Az ipari növények érát nem úgy állanították meg, hogy a termelő bármelyikre is rá­fizessen. Gálik Mihály középpa­raszt ezt jól tudja. Idén 1000 négy­szögölön termelt répát a Mező­hegyest Cukorgyárnak. E terület­ről 189 mázsát adott át. Három­százhetvennyolc kiló Cukrot, s csak prémiumként 2500 forintot kapott. Termelt ő cirkot is. de az bizony nem jövedelmezett ennyit. Tótkomlóson i senki sincs ellene a cukorrépa termelésének; A szerződtetés mégsem olyan, amilyennek lennie kellene, s csupán azért, mert a község parasztjai úgy vélik — rá­érnek tavasszal is szerződni; Hát elég rosszul teszik, A cukorgyár ugyanis tervszerű gazdálkodást folytat, s ez a magatartás felbo­rítja munkáját. A szántási hitel folyósítást, a műtrágya- és vető­magjuttatást már előre ki kell dol­gozni, Ezért kell már most meg­Békéssá egy igen sajnálatos dolog játszott közre — a liberálisan kezelt hagy­matermelés. A helyi föld- szöVj „jóvoltából“ a község dol­gozó parasztjai rájöttek •— leg­jobb volna az összes földben hagymát termelni. Na, persze tö­rekszenek is erre. A szerződtetés! előirányzatot több mint ötszörö­sére teljesítették eddig a békés­kötni a szerződést. A tótkomlósiak öntudatosabbjal — a termelőszövetkezetiek — jól tudják, mi a tennivalójuk. így például a Haldás Tsz tagjai már megkötötték a szerződést a cukor­répa termelésére. Mégpedig 80 holdra, a tavalyi 67 hold helyett; Na, azért a szerződéskötés gond­ját még ők sem vetették el tel­jesen — úgy tervezik, hogy száz holdra kerekítik a cukorrépa jö­vő évi vetésterületét. nsonhan sámsoniak. A rendkívüliségnek az a magyarázata, hogy az idei hagy­matermést osztályozás nélkül mind kiváló minőségben vették át a termelőktől. Ez járatta le a községben a cukorrépatermelést és ezért hiányzik még 15 százalék a szerzödtetési előirányzat teljesí­téséből; ■ A hibák közül csupán néhányat említettünk. Az egyik legsúlyosab­bat még szóba sem hoztuk — a ta­nácsok nemtörődömségét. Persze, hiba lenne tagadni, hogy azok nem tesznek a cukorrépaszerződ­tetés meggyorsításáért. Csupán az a baj, hogy — csak ígéretet. Ez történt a Mezőkovácsházi Járási Tanács vezetőivel is, akik mint­egy két héttel ezelőtt a követke­zőket mondták a Mezőhegyesi Cu­korgyár vezetőinek: — Járásunk tíz napon belül teljesíti a szerződ- tetési tervet! — A határidő lejárt —, de a szerződtetés csak ott kul­log, ahol a nagy Ígéretkor volt. Az ígéret kevés a jó munkához. Több kell ahhoz — szívós és ki­tartó agitáció! Erre törekedjenek a mezőkovácsházi és az orosházi járás tanácsai, s akkor a mezöhe- gyesieknek jövőre is lesz miből cukrot gyártaniok. Olvasd a Viharsarok Népét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom