Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-22 / 300. szám

Fártépltée A bírálat és önbírálat a pártdemokrácia alapja Pártunk tagsága az elmúlt he­tekben ismerkedett a Központi Vezetőség novemberi ülésének beszámolójával, amely elemzi po­litikai helyzetünket és világosan, érthetően hosszú időre megszab­ta politikai és gazdasági tenni­valónkat. Pártunk tagsága magáé­vá tette, elfogadta a beszámoló minden pontját s ennek szellemé­ben készül a második ötéves terv első évének nagy feladataira. Ké­szül ipari termelésünk minőségé­nek, a műszaki fejlesztés színvo­nalának javítására, a mezőgazda­ság továbbfejlesztésére. S ezzel egyidőben erősíti eddigi és továb­bi sikereink motorját, a pártot, a párt egységét, szilárdságát, pár­tunk tömegkapcsolatát, befolyá­sát, mozgósító hatását. Ezt a célt szolgálja a pártszervezetek javuló felvilágosító és ellenőrző munká­ja, a párttagok aktivizálása, a pártvezetőségek újjáválasztásá- nak előkészületei. A dolgozó tömegek követik pár­tunkat, mert népünk számára so­ha nem remélt, a szomszéd népek szerint hőskölteménybe illő ered­ményeket harcolt ki a mögéje jel­zárkózott milliók segítségével. Kö­vetik pártunkat, mert nem titkolja el, hanem feltárja nehézségeinket, a tévedéseket és kijavítja a hibá­kat. Ugyanakkor bírál és nevel is. A bírálat és az önbírálat elvá­laszthatatlan pártunk forradalmi szellemétől. Éppen azzal vonzza magához a tömegeket, hogy nem fél bátran kiállni és ország-világ előtt megmondani, hol, milyen hi­bát követett el. Ilyen bátor kiál­lásra. a bírálat és az önbírálat állandó fejlesztésére neveli tag­jait, funkcionáriusait, egész dol­gozó népünket. Pártunk minden tagjában, egész dolgozó népünkben állandóan mé­lyíteni kell a bírálat és az önbírá­lat fontosságának tudatát. A bírálat és önbírálat elmélyí­tésének elengedhetetlen kelléke a demokratizmus betartása, az, hogy a választott szervek időnként szá­mot adjanak munkájukról, nyíltan tárják fel hol követtek el hibát, hallgassák meg a tömegek véle­ményét, bírálatát, s fejezzék ki tettekben a hibákon való változ­tatással önkritikájukat. Megyénk pártszerveiben, hiva­talaiban és üzemeiben lényeges változás történt a korábbi évek­hez viszonyítva, sokkal jobban összhangba került az alulról jövő bírálat a tettekben kifejeződő ön­bírálattal. Ritkábban lehet kiski- rályoskodást, elbizakodottságot és csalhatatlanságot tapasztalni párt-, állami és gazdasági vezető­inknél. A legelterjedtebb az a szellem — és ez állandóan foko­zódik —, amely az utóbbi időben például a sarkadi járási, a déva- ványai és más pártszervünknél tapasztalható, hogy meg sem kí­sérlik a bírálat elfojtását, hanem elfogadják belőle, ami rájuk vonat­kozik és kijavítják. Ugyanakkor nagyra értékelik és felhasználják határozataikban és intézkedéseik­ben mások jó javaslatát. Csakis az a jó párt-, állami, vagy gazdasági vezető, aki sohasem feledkezik meg arról, hogy őt a dolgozó nép saját érdekeinek őrlésére, igényei kielégítésének biztosítására állí­totta oda s ezért támaszkodik rá­juk, a tömegek segítségét igénybe véve küzd, harcol építőmunkánk sikeréért. A sok között azonban akadnak még olyan vezetők is, akik nem tanultak azok példájából, akiket körülöttük a párt szigorúan fele­lősségre vont a bírálat elfojtásé- í ért, az önbírálat semmibevevésé- | ért, vagy formális alkalmazásé- j ért. A bírálat elfojtása már nem olyan dúrva formában jelentke­zik, mint Rákosi elvtárs 1950. feb- 1 ruár 10-i beszéde előtt, hanem fi­nomabbra csiszolva. Sipos elvtárs, a gyulai járási pártbizottság tit­kára például meghallgatja a ha­táskörébe tartozók észrevételeit, ; javaslatait, csak éppen figyelmen kívül hagyja ezeket és saját el­gondolásait juttatja érvényre az egyes határozatok, intézkedések ' meghozatalában. Kasziba Ferenc j elvtárs, az Orosházi Vasipari Vál- | lalat vezetője is odáig ért már | abban a hiszemben, hogy ő csal- ! hatalan, hogy nem bízik senki- ' ben, mindent egymaga akar el­végezni és azokat, akik megbírál­ják fogyatékosságait, közvetve hosszú ideig üldözi. A pártdemokrácia és annak a szervezeti szabályzatban lefekte­tett tételnek a semmibevétele az ilyesmi, amely kötelességévé teszi minden párttagnak, hogy fej­lessze a bírálatot és önbírálatot és személyekre való tekintet nélkül tárja fel a párt előtt a munkában észlelt hibákat, rendellenességeket. Hova jutnánk a bírálat és az ön­bírálat nélkül? Hibát hibára hal- j moznánk, s elfordítanánk a töme­geket ügyünktől, céljaink megva- ' lósításától. Ki szereti és ki követi a beképzelteket, az öntelteket, | akiknek a magatartása káros ha- j tással van a szocializmus építésé­re, s a pártnak arra a törekvésé­re, hogy hazánk szocialista átala­kításával egyidőben műveltségé­ben, gondolkodásmódjában átala­kítsa a társadalmat is. Nyilván, hogy le kell váltani az olyan párt­funkcionáriust, aki hibáinak, ön­teltségének bírálatát „piszkálódás- nak" és „személyeskedésnek“ mi­nősíti, az olyan funkcionáriust, mint Sonkoly Pál, a volt csaba- csüdi párttitkár, aki százszor is elismerte hibáit, de egyszer sem volt képes azokon változtatni. Minden pártfunkcionáriusnak példát kell mutatnia magatartásá­ban, munkájában, a bírálat és ön­bírálat fejlesztésében, a párt sza­bályainak, törvényeinek betartá­sában, hogy ezekre a követelmé- I nyekre ne csak szóval nevelje a (párttagokat és azok által a dolgo­zó tömegeket. A Központi Vezető­ség mindig elfogadja a bírálatot, rögtön reagál a személyes, vagy i levélben! jelzésekre s viszolygás ! nélkül feltárja az elkövetett hibá­kat, vagyis azt teszi, amit hirdet, amit tanít, amit megkövetel a párt J minden tagjától. Az önbírálatot [ megköveteli minden alsó és közép j pártszerv vezetője és minden gaz­dasági vezető, csak éppen azt nem szeretik egyesek, ha a hatáskörük­be tartozók őket is bírálják. Ezért egyes vezetők vagy elnyomják a bírálatot, vagy csínján bánnak ve­le Például Kovács elvtárs, a Bélmegyeri Földművesszövetkezet vezetője elmondotta, hogy gazda­sági munkáját állandóan ellenőr­zik és bírálják, s ezért igyekszik is minél jobban elvégezni. Viszont mint községi párttitkár-helyettes- nek a teendőiben magára hagyták, nem kap megfelelő segítséget, bí­rálatot, ezért pártmunkája- fogya­tékos. Pártszervezeteink vezetőinek, egész párttagságunknak és min­den dolgozónak feladata, hogy fej- lesssze az egészséges, ügyünket elősegítő bírálat és önbírálat ki­bontakoztatását a szocializmus építésének minden területén. Tartsa kötelességének minden párttag, minden pártfunk­cionárius és minden gaz­dasági vezető a „te ne bánts en­gem, én sem bántalak téged“ szel­lem irtását, az önteltség, a bekép­zeltség és minden olyan jelenség leküzdését, amely gátolja építő­munkánkat, az ipar termelékeny­ségének, műszaki színvonalának emelkedését, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. Kukk Imre Az üzem élei mesés élenjáró dolgozóinak tanácskozása [Hkan&awU Hifit ____________________ 1 955. december 22., csütörtök December 18-án, vasár­nap országos tanácskozásra ül­tek össze az élelmezési válla­latok élenjáró dolgozói, akik az üzemi konyhák, éttermek, büfék dolgozóinak ezreit képviselték. Értékelték az eddig elért ered­ményeiket és megbeszélték a to­vábbi feladatokat. Az új felada­tok megvalósításánál elsősorban az uj módszerekre utalt a tanács­kozás, mert most készülnek fel a második ötéves terv első évére. »Ma már világosan látjuk, hogy az üzemélelmezést a felszabadu­lás után, a szocializmus építése során szükségképpen keletkezett új szakmának kell tekinteni« —, ahogyan Mendly elvtárs, a SZOT munkásellátási osztályának veze­tője mondotta a tanácskozáson. Az üzemélelmezés sokat fejlő­dött az utóbbi években. Példa erre a csepeli Rákosi Mátyás Mű­vek gyára. A hatalmas területen fekvő, több gyáregységből álló üzem dolgozói részére egy kor­szerűtlen központi konyhán főz­tek 8—9000 adag egy tál ételt, amit munkapad mellett, vagy te­rítetten hosszú asztaloknál fo­gyasztottak el a dolgozók. Az el­múlt három év alatt ugyanebben a gyárban nyolc, korszerű, tágas, minden igényt kielégítő, helyben főző éttermes konyha épült, ahol a dolgozók két-három tál ételt fogyaszthatnak. Az eddig elért eredmé­nyek alapján jelölte meg Ró­zsa Miklós elvtárs, a Belkereske­delmi Minisztérium Üzemélelme­zési Igazgatóságának vezetője a további feladatokat. Az új felada­tok azt jelentik, hogy az üzem­élelmezés dolgozói saját mun­kájukkal szemben legyenek igé­nyesek, keressék az új módszere­ket, amellyel a választhatóságot és az étlapszerkesztés színvona­lát javítani lehet. Kiváló szak­mai szolgáltatással, kellemes ét­termi körülményekkel arra kell törekedni, hogy a fogyasztó szí­vesen vegye igénybe az előfize­téses étkezéseket. Szélesíteni kell a megszokott ételek körét. Kezdeményezések százaira van szükség, hogy a konyhai technológia fejlesztésé­vel, a munkaerők ésszerű foglal­koztatásával, a nyersanyagok öt­letesebb felhasználásával jobb éte­lek kerüljenek a fogyasztók asz­talára. Az étlapösszeállítás mun­Megyénk termelőszövetkezeteiben és csoportjaiban egyre több a Viharsarok Népe olvasóinak száma Tovább folyik a verseny a megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága jutalomtárgyainak elnyeréséért kájának sokkal nagyobb jelen­tőséget kell tulajdonítani, és fi­gyelembe kell venni a fogyasz- j tők igényeit is. A továbbiakban hangsúlyozta Rózsa .elvtárs az , üzemi konyhák és éttermek ve­zetőinek felelősségét is. A ve­zető felelőssége igen széleskörű. Értenie kell a raktározástól, az ! árukezeléstől kezdődően, az ét­termi munka legapróbb részle­téig. Felelnie kell nemcsak az állami vagyon megőrzéséért, az ételek minőségéért, hanem azért j is, hogy a legfejlettebb szakmai színvonalon történjék a fogyasz­tók kielégítése. A tanácskozás résztvevői általános tetszéssel fogadták Ró­zsa elvtárs bejelentését: az üzem- élelmezési igazgatóság a szakma legkiválóbb szakácsainak bevoná­sával, szovjet tapasztalat nyomán szakácstanácsot hoz létre. Ez a tanács hivatva lesz a konyhai technológia fejlesztésére, a ki­próbált, jó módszerek ismerte­tésére. Sebes Sándor miniszterhelyet­tes elvtárs felszólalásában elmon­dotta: Másfél év alatt ezer ét­terem, hétszáz büfé létesült. A további fejlődésnek megvan a szilárd talaja. A termelékeny­ség emelése, az új technika, a meglévő gépek gondozása és jó kihasználása alapvető feladat. A Szovjetunió példája nyomán fo­kozni kell a moslékos aertéshíz- lalást, hogy az ellátás alapját ké­pező húsmennyiséget ezáltal nö­veljük, és finomabb ételeket biz­tosítsunk a fogyasztóknak. Töre­kedni kell a gazdálkodás további javítására. Ehhez nagy segítséget jelent a konyhák, éttermek veze­tőinek fokozott önállósága. A tanácskozáson többen felszólaltak, részletesen ismer­tették eredményeiket, és segít­séget kértek a megalakítandó szaktanácstól a szakmai fejlő­déshez, és a tapasztalatcsere szer­vezéséhez. Végül is azzal zárult az ér­tekezlet; e tanácskozás résztvevői visszatérve munkahelyeikre, le­gyenek az értekezlet irányelvei­nek megvalósítói, hirdetői és szenvedélyes agitátorai. Sivó Tibor a Belkereskedelmi Minisz­térium főosztályvezetője. A termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott tanácsülésünk Decemberi tanácsülésünkön a termelőszövetkezeti mozgalomról, a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséről tanácskoztunk. An­nak ellenére, hogy a tanácsülésen nem jelent meg minden tanács­tag, az ülés aktív és jó volt. Ifj. Gábor Ferenc tanácstag például javasolta a Rákosi Tsz-nek, hogy a Laposi-dűlőben lévő. ritkán kelt búzájára vessen rá és szór­jon ki szervestrágyát. Ez azt bi­zonyítja, hogy Gábor Ferenc fe­lelősnek érzi magát azért, hogy községünk minél magasabb ter- mésát'agot érjen el. Bakk Sándor elvtárs. a Rákosi Tsz párttitkára a javaslatot köszönettel vette, majd a tsz eredményeit ismertet­te. Elmondotta, hogy a tsz-ben a hibák egy része abból adódik, hogy nem tudták bevonni a csa­ládtagokat a közös munkába. Tóth Imre tanácstag ezzel kapcso­latban elmondotta, hogy a csa­ládtagok távolmaradása a közös munkától visszatartja az egyéni­leg dolgozó parasztokat a szövet­kezettől. Mert ők is látják, hogy a tsz-be lépett családokból egy, vagy legfeljebb két tag dolgozik, s ez a jelenség gátolja a szövet­kezet fejlődését, jövedelmének növelését. A tanácsülésen résztvevő ta­nácstagok helyesen értékelték a szövetkezeti mozgalmat, s határo­zatot hoztak a szövetkezeti moz­galom további szélesítésére. Szentesi Sándor VB-elnök, Körös tarcsa. Megjelent ax 1956-os Népnevelő Zsebkönyv Az eddigi kiadásokhoz hasonlóan, az előzőeknél érdekesebb és tartalmasabb összeállításban megjelent az 1956-os Népnevelő Zsebkönyv, Első oldalain a naptári rész kapott helyet, majd a munkásmozgalmi évfordulókról és a fontosabb párt- és kormányhatáro­zatokról tájékoztat a zsebkönyv. Is­merteti első ötéves tervünk ered é- nyeit, az 1956-os népgazdasági terv legfontosabb feladatait, pártunk Köz­ponti Vezetősége 1955 júniusi határo­zatát, a termelőszövetkezet alapsza­bályát, stb. A Természet és technika rovat az atomról és a korszerű technika jelen­tőségéről közöl két cikket. A legújabb adatok felhasználásával készült a szo­cialista tábor országainak és főváro­sunknak az ismertetője. Sokat segít a népnevelőknek a zseb­könyv különféle esemény naptára, jegyzéke és táblázata. Többi között időrendben mutatja be a békemozga­lom eddigi útjának fontosabb ese­ményeit, jegyzéket közöl a közérdekű címekről, két táblázatot az államha­talmi és államigazgatási szervek fel­építéséről. Ezenkívül megtalálható benne a békekölcsönhúzások naptá­ra, külpolitikai szómagyarázat, külön­féle díjszabások jegyzékei. A jövő évi, mélbournei olimpiára való tekintettel érdekes táblázat is­merteti a legutóbbi világcsúcsokat, olimpiai és magyar csúcsokat, vala­mint a helsinki olimpia eredményeit* A Megyei Párt-VB, valamint a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának felhívására megyénk számos termelőszövetkezeté­ben és csoportjában kimagasló eredményt értek el lapunk terjesz­tésében. Nem egy tsz-ben a népnevelők és a tsz-vezetők lelkes, felvilágosító munkájának eredményeként szinte minden család asztalán ott található megyénk egyre népszerűbb lapja, a Vihar- Bárok Népe. így van ez például többek között a kunágotai Uj Al­kotmány, a békési Haladás, a békéscsabai Kossuth Tsz-ben is,ahol a tagság nagy része már olvasója lapunknak. Az őszi mezőgazdasági munkák nagyobb arányú befejezésé­vel egyre több az olyan termelőszövetkezet és csoport, ahol most fognak hozzá a megyei lap terjesztéséhez. Számos termelőszö­vetkezetben a felvilágosító munka megjavításával, a vezetők pél­damutatásával Igyekeznek minél jobb eredményt elérni lapunk ' er­jesztésében. A most beinduló tíznapos agitáció feladata, hogy me­gyénk valamennyi termelőszövetkezetében és csoportjában meg­sokszorozódjon a Viharsarok Népe olvasóinak száma. A termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok sor­rendje lapunk terjesztésében: 1. Kunágotai Uj Alkotmány; 4. Nagykamarási Uj Élet; 2. Békési Haladás; 5. Füzesgyarmati Aranykalász. 3. Békéscsabai Kossuth; Kiegészíti a Népnevelő Zsebköny­vét két többszínnyomású térkép. Az egyik Magyarországot, a másik Eurá­zsiát ábrázolja. Az új zsebkönyv hasznos segítője tesz a népnevelőknek. Már most meg­rendelhető a Propagandaanyag Ter­jesztőnél. — A NÉMET Demokratikus Köztársaságban számos újabb Defa-film készült el, többek között A fáklyavivő, A zalameai bíró, a Titkos házasságok, a Há­rom leány a döntőben, a Gyógyu­lás. — TÁRSADALMI munkával járdát építenek Bélmegyeren, a Rákosi utca lakói. A járdát ka­rácsonyig elkészítik;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom