Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

Í9-55. december U., vasárnap

l/UuUMifik Hifit

fleklődés kiszélesítéséhez újabb tömegek zenei igényességre való nevelésével. Ezt a célt szolgálja a készülő hangverseny is, amelynek

műsorán szerepel majd két Mozart mű, a már említett Es-dur szimfónia és a Cosi fan tutte-nyi- tány, valamint Bartók Erdélyi képek c. műve.

...A zenekar az Es-dur Allegro tételét tanulja. A hangszerek ■könnyed, játékos dallamot kötnek színpompás csokorba, mintha vidám nyári nap derűs képét akarnák megfesteni. Igen..; valami ilyesmire gondolhatott a nagy zeneköltő is, amikor megírta ezt a szimfóniát. Nagy művészi ambíció fűti a zenekar tagjait, olyat akarnak produkálni, hogy annak híre menjen a megyében, de annak határán túl is.

Lehet is ilyet alkotni, mert az adottságok megvannak. Képzett karmesterek: Kalmár Péter, a Jókai Színház karmestere és Pau- kert Húgó karmester nagy szeretettel foglalkoznak a zenekarral; A zenekari tagok többsége is régóta muzsikál — mint Jenei Ella, a második hegedűsök közül, aki majdcsak húsz éve játszik már zenekarban.

— Én minden szimfonikus, vagy ehhez hasonló zenekarban muzsikáltam Békéscsabán — mondKarácsonyi könyvvásár- December első napjaiban már teljes erővel megindult az idei karácsonyi könyvvásár: a jobbnál-jobb, szebbnél-szebb könyvek soha nem látott gazdagságban kerülnek forgalomba.

Szép versesgyűjteményt adott ki a Magvető „Vidám magyar versek“ címmel, s újra megjelenik a népszerű „Virágom, virágom“. A Vörösmarty évfordulóra jelenik meg a Vörösmarty-album, sok képpel és eredeti fakszimilével. Úgyszólván már előfizetésben elkelt Shakespeare összes drámáinak bibliofil kiadása és a könyvvásárra már csak az esetleg fennmaradó példányok kerülnek forgalomba. Bibliofil kiadásban jelentek meg Balassi Bálint összes művei, Arany János, Ady Endre, József Attila versei. Magyar klasszikusok sorozatban Kiss József, Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő válogatott verseinek gyűjteménye is kapható. Kiadták Kosztolányi Dezső válogatott verseit is.

A magyar klasszikus írók művei közül kapható Mikszáth Kálmán elbeszéléseinek mindhárom kötete, Móricz Zsigmond „Sárarany“ és az „Isten hátamögött” c. regénye és Nagy Lajos műveinek első két kötete. A századforduló jelentős írói közül Gozsdu Elek, Petelei István és Tömörkény István egy-egy elbeszéléskötete, a mártírhalált halt Gelléri Andor Endre „Ház a telepen" című no- vellás kötete és Gábor Andor cikk- és riportgyüjteménye is szerepel majd a karácsonyi könyvvásáron.

A nagy orosz klasszikusok alkotásai közül díszkiadásban jelenik neg újra Lev Tolsztoj „Háború és béké“-je, s már megjelent Alek- szej Tolsztoj „Golgotá”-jának új kiadása. A szovjet írók művei közül kiemelkedik Leonid Leonov nagy regénye, az „Orosz erdő“ és Konstantin Fegyin „Városok és évek“ című regénye az első világháború időszakáról. ,

A világirodalom klasszikus művei közűi újra kiadják Cervan-1 tes „Don Quijote”-ját, Dickens „Twist. Olivér“ és „A Pickwick, klub" című regényeit, Anatole France „A vörös liliom“-át, Jack London elbeszéléseinek két kötetét, Romain Rolland „Az elvarázsolt lélek“ című háromkötetes nagy regényét is, valamint G. B. Shaw „Genf 1938“ című szatirikus színművét. A klasszikus verseskötetek sorából kiemelkedik Adam Mickiewicz „Krimi szonettek“ című kötete, valamint Szergej Jeszenyin, Slowacki és Verhaeren versei.

A felsoroltakon kívül még sok száz és száz, érdeklődésre szá- mottartó művet árusítanak majd a könyvesboltok a karácsonyi könyvvásáron, s a gazdag választékban mind a gyermekek, mind a felnőttek megtalálhatják a legszebb karácsonyi ajándékot, a jó könyvet!

ja mert nagyon szeretek zenekarban játszani. Mondhatom, ilyen teljes szimfonikus zenekar még nem volt Békéscsabán, Ennek különösen örülök;

Örül ennek minden zenebarát, mert nagy lépés ez előre. De nem lehet megállni, tovább kell haladni. Az igaz, hogy néhány kitűnő hangszert vetít már a zenekar, de még más hangszerek is kellenek — és még so k más egyéb is, mint például korrefji- tor-karmester, aki rendszeresen lejárna a zenekart segíteni, vagy kották, melyek csak másolás útján szerezhetők be stb. —, melyek nélkül lassúi a szín- vonalbeli fejlődés. A kitűnő hangszerekkel bánni tudó jó muzsikusok is kellenek. Ezeket is nevel a zenekar, de az utánpótlást főleg a Bartók Bella Zeneiskola adja majd. Máris több olyan fiatal kap helyet az együttesben, mint Joó Ete cselló'.?, ' vagy 1 ülöp Erzsi fuvolás, mindketten érettségi előtt álló gimnazisták.

Tanúda zeneikar minden tagja. Ki a zeneiskolában, ki odahaza. Andó Mátyás kürtös is hazaviszi a kottát, és szabad idejében gyakorol. A fiatal Kovács Pál, aki odahaza sokszor játszik nyolchónapos kislányának aita- tódalt, eleinte bizony nemigen bízott az új zenekarban. Ma az egyik leglelkesebb első hegedűs.

Nem hivatásos és hivatásos muzsikusok nagy családja ez a szimfonikus zenekar. Munkások, értelmiségiek, színiházi zenészek és zeneiskolai tanárok figyelik Kalmár Péter vagy Paukert Hugó karmesteri pálcáját, melynek bűvös intése nyomán szállnak hangszereikből az örökszép Mozart- dallamok.

— Kérem a fuvolát, egyedül játssza el az előbbi futamot — inti le a zenekart »Péter«, a mindig1 jókedvű,"-dérűt sugárzó kar- nadslAeie toálrna

Tisztán, lágyan, száll a fuvola- futam. iülöp Erzsi trillázik a hangszeren, mint a fülemüle... Nemcsak a fülnek szép ez, a szemnek-is kedves a kép: a 18 éves cserepestanyai szőke kislány a karcsú, drága hangszeren Mozart csipke finomságú dallamát szólaltatja meg... Mintha ez a kép a zeneköltő életvidámságot sugárzó szimfóniájának jelképe is lenne... — Sándor —

CSOBAD1 PÉTER:

BARTÓK

Tíz éve elköltözött nagy zeneköltőnk, Bartók Béla — a jelenkor klasszikus zeneszerzője: neve ott ragyog Bach, Mozart, Beethoven, Brahms neve mellett. Mint ők a maguk századát, s a maguk Európáját, úgy foglalta össze és fejezte ki zenéjében Bartók ezt a századot, mely végsőkig feszült ellenmondásaival, útkeresésével, a társadalmi, szellemi megújhodás iránt való nagy vágyával ott sűrűsödik a zongoraversenyek, vonósnégyesek, a Zene, a Concerto hangjaiban épp úgy, mint A kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi, vagy a Csodálatos mandarin zenéjében.

Bartókról már életében valóságos irodalom termett: írók és tudósok kutatták művészete titkait. E titokzatos, s nem köny- nyen meghódítható művészet hatalmas utat tett meg a kezdeti értetlenségtől mai elismertetéséig. Bartókot is sújtotta a nagy elmék sorsa: talán túlságosan előresietett. Amikor 1786 tavaszán bemutatták Becsben Mozart Figaróját, József császár egy akkor híres, ma már joggal elfeledett muzsikus tekintéllyel beszélgetett a bemutatott zenéről, a felségnek az volt a véleménye, Mozart „hibája, hogy, amint az énekesek sokszor panaszolták, túlharsogja őket a maga túlságosan telt kíséretével ..,” Hol van már József császár, hol a derék udvari zenész, s ki érzi „harsogónak“ ma már Mozart csodálatos zenéjét?,,. Bartók megnemértésével is így leszünk.

Bartókot, a művészt, tudóst, embert igyekszik megmutatni az a kis könyv, amely a Békebizottságok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg. Szeretné még szélesebbre nyitni a függönyt a zene új közönsége előtt, hogy minél több szivet megérinthessen Bartók Béla költészetének, s igaz emberségének melege.

Csobádi Péter Bartók cimü kiskönyve a városi, üzemi és községi békebizottságoknál, valamint a könyvkereskedésekben és hírlapárusoknál kapható 2 forintos áron.

A vasút

Mär a nagyapám vasutas volt.

— kalauz volt a nagyapám —, azt mondta: ez a hivatása,

a ezt a hivatást hagyja rám.

„A vasút nagyon komoly dologi ez, ami hordja szerteszét az embert és a tenger árut,

— és a népeket közelébb,

kis onokám, a sínek hozzák .. így beszélt, kezét téve rám. Egyszer leesett menetközben,

8 a sínen halt meg nagyapám ...

öcsém lépett a nyomdokába.

Ellátta dolgát éjt, mint nap.

Gyors és személy sohasem késtek, csak 8 lett egyre sápadtabb ...

Az utasok nem érdekelték, ha az „Orient“ ott megáUt, — személyvonatnak, szürke népnek

feszes vlgyázzban szalutált!

*

így őrizték nagyapák, apák és fiaik a vasutat...

Szürke évek szénporral, füsttel cserzették vénné arcukat.

Apám állt be a csatasort,«!«.™ Aufborü... romok, roncsok,

Szolgált a MAV-nak pontosan, ^,, k;meted8 torz slnek ..,

Nem volt királyi fizetése, Altán! Építés! Szabad er8

robotos volt, mint oly sokan.

romból életet épített!

És most, amikor elnémúlt ágyúk

Sietve sodort cigarettát,

a levest forrón nyelte le. 4sltó torka még meleg,

„vasutas sosem késhet...“ - mondta. ac61s(nen

Még a halált sem késte le. , munkaé„eket!.

Huszonötévi hű robotban lassan felélte tüdejét, Halálos ágyán lázas ujjal dobolta váltók ütemét.. •

Uj élet ez! Más, mint a múlt volt.

A vörös zászló int: „Mehet!...“

— vonat fut át az állomáson, s az öcsém büszkén tiszteleg!

(1S47)

UJ REZSŐ

lem vagytok mesteremberek...

— Azok ugyan nem vagyunk, de gödröt tudunk ásni. A görcsöket is le tudjuk vagdosni az oszlopról, meg a héját is le tudjuk tisztítani — szólt kicsit paprikásán Kakucsi. — Azzal is gyorsabban megy. Nem kell aztán petróleum, meg az utcán is lesz világ. A Sin- ka-lámpát meg szegre lehet akasztani.

Kakucsinak a felesége, ez a gömbölyű, mindig nyelvelő asz- szony sem bírta tovább már szó nélkül.

— Csak csavar egyet az ember és már ég is. Mi ám alá is írtuk már, hogy hozzánk bekapcsolják. Meg, ha eladjuk a két hízócskát, veszünk rádiót is. Miért ne? Hát nekünk nem lehet?! — nézett körül, mintha valakivel osztozni akarna.

— Nagy bolondéria lehet ez, lel- kem-galambom. Volt itt már szolgabíró is a villany miatt, de oszlopokat még senki sem hozott.

— Mi hoztuk azt, nem más, Zsuzsa néni. Innen az állami gazdaságból. Akinek lova, kocsija van. az azzal ment, akinek nincs, az meg segített felrakni.

— Annál nagyobb bolondéria. Mi csak gödröt ástunk akkoriban. Most meg mestereket is küldtek. De hol a drót, ugye az nincs?

— Majd hozzák — szólt olyan ember hangján Kakucsi, mint aki pontosan tud mindent.

— Akkor is úgy volt, hogy hozzák. Szegény uram mondta is az öreg Sinkának, hogy haza viheti a lámpát. Az elnevette magát és legyintett: — Békák másznak a a te hasadon, amikor az már nem kell. Szegény uram pedig milyen takaros gödröt ásott itt a kiskapuval szemben.

JjVakucsi hol az egyik, hol a másik lábára állt, nem tudta mit is mondjon Zsuzsa néninek. Nem jött olyasmi a nyelvére, amivel akárcsak ő is megelégedett volna. Ismerte Zsuzsa nénit, tudta, hogy a faluról sok mindent tud, de azt is tudta, hogy a világ dolgairól keveset. Mit is mondjon hát neki? Hogy nem úgy van most, mint akkor? Ez nem sokkal több a semminél. De hát akkor mit? Nyelvelő felesége is most hallgatott, őrá nézett, de nem volt ideje tovább okoskodni, mert Zsuzsa néni sarkon fordult és ennyit mondott: — Megyek, a csirkéknek is adni kell már. Hát hirtelen kibökte, hogy ne maradjon szégyenbe, hiszen máskor nem kellett tőle a szót harapóval kihúzni: Majd meglesz a drót is! De Zsuzsa néni már ezt nem hallotta, esze már a csirkék között járt...

*

Tyélután két órát ütött a Zsu- ^ zsa néni fali órája, amikor kivágódott a kiskapú és a legkisebb unokája, a tizenegyéves Bankó Andris vágtatott az udvaron

át és nagyokat kiáltott: — Nagymama! Nagymama! Zsuzsa néni vizet cserélt a kacsáknak és fed- dően szólt rá Andrisra.

— Tedd be a kiskaput, még kimennek a tyúkok. Aztán gyere a konyhába, hagytam neked főtt tojást.

Andris oda sem figyelt, csak ugrándozott tovább, majd elsodorta Zsuzsa nénit a köcsög vízzel.

— Nyughass már!

— Jöjjön nagymama! Nagy autó van az utcában.

*— Vigye el az ördög. Gyere edd meg a tojást.

De Andris nem tágított, belekarolt Zsuzsa nénibe és húzta a kiskapu felé.

— Ejnye, hogy olyan rakoncátlan vagy mindig. No, várjál, a köcsögöt hadd tegyem le.

És Andris már szaladt is ki az utcára, meg sem állt a sarokig.

— A haszontalan, nem fogad szót az idősebbnek. Nézhetné az autót, ha megette a tojást — motyogta Zsuzsa néni magában, majd 6 is elindult, megnézi minek örül ez a gyerek annyira. Már többen ott topogtak az autó körül, Andris a sárhányóra kapaszkodott.

— Gyere le onnan, még bajt csinálsz! — szólt rá Zsuzsa néni.

— Nem törik annak csontja! — mondta kedvesen Zsuzsa néninek Révész Pista, aki a kocsi hátulját kapcsolta le.

— De megnőttél kisfiam — ment közelebb Zsuzsa néni Pistához és megsimogatta az overálban feszülő karját.

— Hát kinő az ember a pen- dclyböl — mosolyodon el Pista.

— Mondtam ugye, Zsuzsa néni!

— tette vállára a kezét Kakucsi, mint valami győztes hadvezér. — Látja, milyen szép fényes? — vett le az autóról egy köteg vezetéket.

— Itt van, elhozták.

suzsa néni száraz kis ujjaí- val végig-végíg tapogatta a köteget. Néhány pillanatig mindenki őt nézte.

— Lesz a kútnál is? — nézett Révész Pistára.

— Lesz Zsuzsa néni.

— Én is aláírom azt a dolgot, hogy az én házamban is legyen.

— Azt is lehet.

— Na, gyere, edd meg a tojást

— szólt unokájához. Aztán megfogta Andris kezét és talán még gyorsabban kocogott, mint máskor szokott.

— No, ülj le, — noszogtatta unokáját, amikor a konyhába értek. — Ott van a tányérban. Elővette az asztalfiókból a kenyérvágó kést, leszelt egy darab kenyeret Andrisnak és aztán a késsel együtt kiment az utcára. Alig ért ki a kiskapun, Andris máris szaladt az autóhoz vissza, kezében a tojással, kenyérrel.

— Haszontalan — korholta — már enni sem tud ugrálás nélkül.

De máris fordult a ház végébe, feltúrté ruhája ujját, végignézett az ott fekvő oszlopon, s hasogatni kezdte le a héját. A kenyérvágó kés éle meg-megvillant a tűző napfényben s tisztult az oszlop teste. Keze, szeme és mindene úgy tapadt erre a mindennapos fatörzsre, mint a kincskeresőké, a- mikor sóvár szemük drágakövet pillant meg. Csak néha törölte le kötényével az ezernyi ránc közé gyűlt izzadtságot. Egyszer a kés görcsöt ért és megakadt.

Feszegette, feszegette, nem is vette észre, hogy a kis

Kakucsi megállt mögötte. Nézte egy ideig a feszülő apró ujjakat, szíve is belesajgott a látványba.

— Megcsináljuk mi azt Zsuzsa néni! Minek fárasztja magát?

— Nem fáradságos ez lelkem, ha nem is bírom úgy, mint a fiatalok... Ott voltam az első gyűlésen, amikor arról volt szó, hogy villanyunk lesz. Hát, most sem akarok elmaradni, amikor itt van. Én is világotok ezzel.

Lepattant egy darab görcs, felegyenesedett, s Kakucsira emelte kicsi fejét.

— Meg sietni kell lelkem, itt a drót is. S ráncos-csücsöri ajka mosolyra húzódott.

— Az öreg Sinka sem dörmögne most, ha élne — nevette el magát Kakucsi is...