Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-18 / 297. szám
UíUaxsauyU ftépt 1955. december 18., vasárnap A mi terméséből Hangversenyre készül a Szimfonikus Zenekar Bogárzó Bogárzó! elsuhant gyermekkorom Sok emlékkel teli, gazdag tája! örházaddal szemben még most is áll Nagyszülőim vertfalú tanyája, S a fürge széltől messzi hulló mag Visszajöttem, hogy újra meglássalak, A tetőre eltévedt galamb száll, Mint hófehér kis lelkiismeret, Majd felröppen s a magasba érve Apró szárnyával hívón integet, De engem ideköt az új világ, Mint vastag törzshöz virágját az ág. Könnyes szemem a távolba réved: Ezer év tárul elém, mint álom. Mikor búgó traktorok füstjében Az igazi honfoglalást látom, S mint a felkelő nap az ég alján, A jövendő arca úgy mosolyog rám. Óriások világában járok, Én, az ámuló gyönge törpe, Ki szégyenlősen, félve tekintek A rám meredő élő tükörbe, S nézem ezt az életerős népet. Hogy formálja, gyúrja a vidéket. Szövetkezeti Szemem kápráztató Koronája a termékeny földnek Csillogtasd fényed azoknak is, Kik hamis szóval téged pŐrölnek, Mert messze mutatsz, jóval túl a mán, Ha nem látnám, nem is hinném talán. íme a föld, hol annakidején Nagyapám görnyedt a teher alatt, ügy érzem, mintha kérges keze Vezetné most remegő toliamat: Hogy a szétszórt tanyák szorgos népe Elindult már a holnap elébe. — Kérek egy á-tl — töri át a karmester szava a próbakezdés előtti bábeli hangzavart. A zaj lassan elhal és a kért á tisztán, sejtelmesen száll a karcsú, íinomművű Böhm-fuvolából. Ezt a hangot veszik át a vonósok és hangolják most már egyöntetűen hangszereiket. Amikor mindenki kész a hangolással és az elhelyezkedéssel, a karmester felemeli pálcáját, néhány pillanatnyi csend, mindenki feszülten odafigyel, majd a karmesteri pálca vezénylő mozgása nyomán felcsendül a hangszerekből Mozart * Es-dur szimfóniájának első tétele... Próbál a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar... Fiatal ez a zenekar, hiszen szeptemberben alakult azokból a muzsikusokból, akik szeretik a klasz- szikus zenét és akik vállalták, hogy — a kezdeti nehézségekkel megbirkózva —, komoly zenei élményt nyújtó zenekart teremtenek. Lelkesedésben és célratörő munkában nem is volt hiány. A megyei tanácselnöktől kezdve, úgyszólván minden hivatalos személy segítette, támogatta a nagy vállalkozást és megteremtette az előfeltételeket a zenekar működéséhez. A zenekar tagjainak lelkesedése méginkább nőtt, amikor látták az érdeklődést és azt, hogy7 munkájuk, közreműködésük nyomán megvalósul nagyszerű elgondolásuk. Mert hiszen vérbeli muzsikus embernek nincs hőbb vágya, minthogy szimfonikus zenekarban játszhasson. Élnek is ezzel a lehetőséggel... Életjelt a november 7-i ünnepségen adott magáról a zenekar, amikor elsőízben szerepelt a közönség előtt. A magyar és szovjet himnuszt, az Internacionálét és a Bánk bán operából részleteket adtak elő nagy sikerrel. Nem lennének muzsikusok a karmesterek és a zenekari tagok, ha az első szerepléssel elégedettek lettek volna. Tovább gyakorolják, finomítják, ahogyan mondják „jobban kidolgozzák“ ezeket a darabokat TÓTH LAJOS is Hiszen a zenekar egyénileg és együttesen is állandóan fejlődik. Időközben a kezdeti létszám- és a hangszerhiányt megoldották és a zenekar vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy egész estét betöltő zenekari hangverseny műsorát állítsák össze, hogy ezzel lépjenek Békéscsaba, illetve a megye közönsége elé. így kezdtek hozzá Mozart Es dur szimfóniájá- nap próbálásához. A feladat, amire vállalkoztak, nem könnyű. De szeretnek muzsikálni. Szeretik Mozart, Beethoven, Erkel. Csajkovszkij és mások műveit játszani. Fűti a vágy őket, hogy hozzájáruljanak a zenei igények kielégítéséhez és a zenei értzm&x-xy.j*;*. Mi megyünk... Mindig a mára mosolygok Friss, virágporos hajnalon; Vad álmok cikáznak bennem, Mint fények az Óceánon. Mámorvitorlásom repül, repül A hűs, kéklő tengeren. Kormányosom a Víg Élet, Röpít a boldogság felé. Vijjonghatnak a sirályok, Mi megyünk álmaim elé — Szádunk, suhanunk, csattog felettünk Az öröm-madár szárnya. Dalol a szél, zúg a tenger, S hullám hullámra tolul. Felcsap a víztnraj pora, Arcomba és szemembe hull; De mi megyünk, meg nem állva, Feltartóztathatatlanul! • Ifj. Vajnai Lá zló ladtak, de tovább is csak az ő közé túrt kezével. Apró, száraz dosni. Ne dísztelenkedjen rajta, lámpája pislogott egyedül a fa- ujjal, mint a zongoraművész ujjai — Mit akarnak itt csinálni? —» luban. a billentyűkön, végigfutottak a ka- emelte fel fejét Zsuzsa néni, hogy — Hát csak higyje, aki akarja .csa sárgára hízott hasán. Mosoly- ne tévesszen egy szót sem. — igazította meg kendője csücskét gott magában, hogy fogják majd — A villanyt — feleték egy-> Zsuzsi néni, karjára vette a kan- unokái nyalni szájuk szélét, a- szerre valamennyien, ak- tákat és gyors, apró léptekkel el- mikor elébük teszi a sült combot, — Az meg kicsoda? — mutatott híre futott a faluban, kor, amikor fiatalasszony volt. kocogott. S reggelre már el is fa- májat, tepertőt: na egyetek! Az- a távolodó kezes-lábasba öltözött hogy reggel hozzák az oszlopo- Még a szolgabíró is kint járt lejtett mindent, nem volt, aki tán, ahogy a virággal díszített után. kát. Benkő Zsuzsa néni vizet és a piactéren nagy beszédet eszébe juttassa, özvegy volt, s a kancsót szokta az asztalra tenni, — Hát a villanyszerelő! A Rémért a kútnál, amikor hallotta mondott, hogy nem vakoskod- ház csendjét csak a négy kacsa, oly‘ vigyázva tette be az ólba a vész Pista. A Templom utcai ftéa hírt. hatnak tovább az emberek eb- néhány tyúk, csirke meg délutá- kacsát, még a szalmát is megiga- vésznek a fia — magyarázza Kas _ Meginí bolondítanak ben- ben a faluban sem. „A modern nőnként az unokák verték fel, a- zította alatta, s a kiskapuhoz ko- kucsi. nü nket? — szólt, ahogy elhúzta idők ezt már nem tűrik.“ A mikor meglátogatták. Egyszer cogott. Amint kilépett az utcára, — Hogy megnőtt a lelkem, ami* bádog kantáját a csap alól. Fe- íe9Vz°, a bíró, meg egynéhány csak kocsit, kocsi után hallott nyi- látta, hogy a ház végében egy óta elkerült a faluból. Egyszer egy kete szoknyája meglebbent tő- aranyláncos össze is verte a te- korogni. Többen kiabáltak. Né- akácoszlop van, s árrább is az este a kútra mentem, ott sír a söp'jrödött testén ahogy felegye- nVerét. ö is tapsolni akart, de hány pillanatig megállt a keze, ab- árokparton. Vagy öten meg muto- tétben, a kanta meg mellette. Monnesedett és odafordult a többi- visszaejtette kezét, ahogy meg- ba hagyta a kacsa tömését is. Va- gatnak, beszélnek. Négyet ismert dóm neki: mi baj kisfiam? Eíféekhez. Az akácrúdra akasztott látta az öreg Sinka arcát, aki lami puffanás félét is hallott, az- közülük, utcabeliek voltak, de az vedtem — szipogta. Akkor tudtam petróleumlámpa fénye még sár- mellette állt, s őszbecsavarodott tán megint csend volt egy darab- ötödikről nem tudta, hogy kicsoda, meg, hogy a Révészék fia. Az any* gábbá festette ezernyi ráncú bajusza alatt fagyos mosolyra lg. Tovább tömött. Majd többek Kezes-lábasba volt öltözve,derekán ja hálálkodott is nagyon, hogy ha-> arcát Éz a fény világította meg húzódott az ajka, aztán mór- beszédét hallotta, a kiskapu írd- széles szíjöv, s az oldalán két vas- zakísértem. üdén csillogó szemét is, amikor ffott, mint valami medve, de nyából jött a szó. kampó csüngött, amely a reggeli — Régen volt az Zsuzsa néni —• még azért is elment a kútra, ágy, hogy a körülötte állók _ A ;l(j2 végével egyiránt kell napfényben villogott, ahogy vise- mosolyintotta el magát Kakucsi. hogy találkozzon azzal a barna megértsék. a gödröt kiásni — hallatszott be lője jobbra-balra mozgott. De már — Akkor még az öreg Sinka is képű, jó tartású legénnyel, aki- _ Az ígéretekbe gebedtem eoy öblös férfihang. — A górcső- ment is tovább s menetközben éU, lánya is fiatalasszony volt, h ez először simult szerelmesen, bele én is. A kútnál sem volna két le kell faragni, a héját is le mondta. most meg már unokája is van. — A karó ugyanaz ma is, csak a világ, ha nem ásom le a ka- kell pucolni. — Akkor csak fogjanak hozzá, A tovatűnő nagydarab Révész Pislámpát cserélték ki olykor, ha rót és nem adom oda az egyik — Mi az ördögnek akarnak göd- hadd haladjon. ta után nézett s a szemébe tűző a gyerekek csúzlival leverték, lámpámat. Kiverte pipáját rőt ásni a ház végében? — motyo- rpsuzsa néni kihúzta kezét kö- reggeli nap sugarai halványplrosMáshol nem volt a faluban vi- és kifordult közülük. Már jó Qott magában Zsuzsa néni. S be- ^ ténye alól, elővette fekete- ra festették kicsiny, ráncos arcát, lágítás, akkor sem, most sem. messze járt, amikor újra ere- tett még egy marék kukoricát a szegélyű zsebkendőjét és megtö- — Derék ember lett a lelkem... ő akkor még örült is ennek, gette a füstöt. A szolgabíró kacsa csőrébe, aztán a gégéjét rölte ráncos-csücsöri ajkát. A ken- ö is itt csinálna valamit? — for- mert a pletykás asszonyok hi- meg mondta tovább. Később nyomkodta, hogy könnyebben le- dője alól kibúvó deres hajszálakat dúlt vissza Kakucsiék felé. ába meresztgették szemüket, országgyűlési képviselő lett és nyelje. Vagy három hete tömte visszaigazította és odasietett a — Itt hát, de többed magával, nem látták meg, kivel megy többet soha nem látták a falu- már s nehezen nyelt, unos-un- még mindig beszélő utcabeliekhez, mert ő a brigadéros. Meg hát mi este. De ennek már van vagy ban. Aztán még háromszor be- tálán lihegett, alig bírt totyogni Az udvarszomszédja, a kis Kaku- is csinálnánk valamit — peckeli neqyven éve, s azóta négy íz- széliek a villanyról. Az öreg is. Kicsit azért most is megemel- esi peckesen mutogatott, beszélt. Kakucsi. ben is hallott róla, hogy vil- Sinka csontjai már régen por- gette, mint minden reggel és tolla — A legkisebb görcsöt is levág- — Mit csináltok galambom? CSEREI PÁL: Az öreg Sinka lámpája Elbeszélés a z egyik nyárvégi estén lányt kap a falu. Először