Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-18 / 297. szám

53. december 18., vasárnap l/iUaisauUc Hépc „Kommunista kötelességem . • •“ netű, 34 év körüli sző;/adatokkal. Zárszámadásig 65 új goknak. S mint mint Baráti országokból Középtermetű, u.. c ke fiatalember Kovács Sándi^/a taggal gyarapodtak. Már megszer- Barkadi Dózsa Tsz növénytermeié- i vezte a hét új munkacsapatot s Bi brigádvezetője, akit szorgalmú- ! többek között öt ifjúsági csapatot ért, nyílt őszinteségéért nagyon , létesített, hogy nagyobb legyen a tnegszeretett a tagság. 1949-ben ő versenylehetőség. Jelenleg a Jö- is egyik alapító tagja volt a sző- | vő évi gazdasági tervet készítik, vetkezetnek, s nem kis része van A brigádvezető rendszeresen fel- az utóbbi időben elért kimagasló ; keresi a tagokat, megkérdezi vé- eredményekben. 1 leményüket, s egy-egy javaslatot Az első években növényterme- aprólékosan megbeszélnek. így lésben dolgozott s rendszeresen készül nagy gonddal és előrelátás­több mint 400 munkaegységet sal a szövetkezet terve, amelynek minden másban, ebben is sokat adnak brigádveze­tőjük szavára, mert tudják, hogy mindig a szövetkezet érdekéért küzd. — 1945 óta vagyok párttag — mondja Kovács Sándor. — Ami­kor megalakítottuk a Dózsa Tsz-t, meggyőződésem volt, hogy a párt csak jót javasol a parasztságnak. Azóta csak örülni tudok, hogy ezt az utat választottam, s minden erőmmel igyekszem virágzóbbá szerzett, 1951-ben növénytermelési a megvalósítása az ideinél is ma-; tenni gazdaságunkat. brigádvezetőnek választották s az­óta évről-évre nagyobb feladatok­kal birkózik meg. — Egy brigádvezetőnek igen sokrétű a feladata — magyarázza Kovács elvtárs. — Tapasztalatból tudom, hogy milyen fontos alapo­san megismerni a brigád tagjait. Nem elég az, ha tudom; egy-egy ember melyik munkát szereti leg­jobban, s mire képes, hanem tö­rődnöm kell az egyéni gondjával- bajával is, mert csak akkor vár­hatok tőle jó munkát, ha ebben is segítem. — Annyit mondhatok, hogy ő jól ismeri a tagjait — veszi át .a szót Kovács Lajos agronómus. — Hallatlan türelemmel magyarázza meg egy-egy munka fontosságát, de igen határozottan lép fel a mulasztókkal szemben. Kezdetben például elég sok bajunk volt gasabb jövedelmet biztosít a ta-' Ary Róza Két pénzügyi állandó bizottság — két eredmény Közeledik az év vége, s lassan eljön az új esztendő első napja. Kevés a nap, de még sok a tennivaló az ó évben. Az emberek rendszerint úgy szeretik üdvözölni az új évet, hogy nem tartoz­nak senkinek, az államnak sem. S ez nemcsak az egyes emberek­nél van így, hanem gyáraknál, üzemeknél, városoknál és községeknél is. Az orosházi járás két községében is nagy a készülő­dés, az adófizetők — különösen piaci napokon — ellepik az adóügyi csoportot, mindenki rendezni akarja az adósságot. Gádoros A község nagy I átalakulás szín­helye volt az elmúlt hónapokban,j s áldozatos harc árán termelőszö- ; vetkezeti község lett. Amikor a ■ középparasztság is megindult a szövetkezetek felé, olyan nap is ] volt, amikor százan-százhúszan is Tótkomlós fiatalokkal. Későn jöttek, hamar , követték példájukat, sokszor gon- hazamentek s néha felelőtlenül dot okozott, hol szerezzenek ele­kima'radtak a munkából. Kovács elvtárs nemcsak a munkát adta ki nekik, hanem szórakozási lehe­tőségeket is biztosított számukra. Ezenkívül DISZ munkacsapatokat szervezett, hogy egymással ver­senyezhessenek a fiatalok s nem fukarkodott a dicsérettel sem. Az utóbbi időben mór sokkal na­gyobb kedvvel és eredménnyel dolgoznak a mi ifjaink. Kovács elvtárs szégyenlősen el­pirul, amint hallja a dicsérő sza­vakat, s csöndesen, szinte saját gendő belépési nyilatkozatot. Most meg az adófizetésben járnak elől jó példával a gádorosiak. De­cember 15-re 100 százalékra tel­jesítette a község a negyedik ne­gyedév adózási tervét. Vajon mi eredményezte ezt? Kik voltak azok, akiknek részük van az ered­ményekben? Könnyű erre vála­szolni. nem kell sokáig keresgél­ni titkát. A pénzügyi állandó bi­zottságé az oroszlánrész. Szőke László, a bizottság elnöke már a | hetvenedik év körül jár. Mégis, magának mondja: „Kommunista j amikor a közről van szó, fiatalo- kötelességem teljesítettem“. Mé- . hat megszégyenítő akarattal, für- lyen maga elé nézve elgondolko- Bőséggel dolgozik. És nem sajnál dik, s később arról beszél, hogy milyen boldog, ha segíthet valaki­nek apró bajaiban. Többek kö­zött elmesélte, hogy néhány he­te elkeseredve kereste fel N. L. s azt mondta, hogy vége a családi éle­tének. Kiderült, hogy az előző nap többet ivott a kelleténél, el­mulatott vagy 150 forintot s a fe­lesége nem a legkedvesebb sza­vakkal fogadta. Amikor a brigád­vezető elbeszélgetett vele s meg­magyarázta, hogy valóban hibát követett el, s helyes lenne ha ezt megmondaná a feleségének, akkor a „megsértett“ férj nagyon felhá­borodott: — Még mit nem! Hogy beis­merjem az asszony előtt, hogy én vagyok a hibás? Olyan nincs! In­kább elhagyom! Végül mégsem volt eredmény­telen a két órás beszélgetés, mert N. L. másnap örömtől ragyogó arc­cal szorongatta brigádvezetője ke­zét s azt mondta;- „Nagyon köszö­nöm a jó tanácsot, Sanyikám!“ Nem kevesebb örömmel beszél Kovács elvtárs arról sem, hogy Sárközi György 14 holdas közép­paraszt ismét visszatér a szövet­kezetbe. Egyszer már volt tag, de kilépett, néhány hete találkozott az utcán egykori brigádvezetőjé­vel és sokáig elbeszélgettek. Ki-1 derült, hogy Sárközi igen érzé- j kény természetű s bántotta, hogy nem mindenki beszélt úgy vele, j ahogy illett volna. A beszélgetés j eredménye: Sárközi a jövő héten ismét megkezdi a munkát a Dó­zsa Tsz-ben. A tsz elnöke szeptemberben 10 hónapos iskolára ment. A helyet­tesítéssel Kovács Sándort bízta meg a tagság s ő eredményesen megbirkózik a megnövekedett fel­la idejét. Be-belátogat a pénzügyi csoporthoz, ellenőrzi, hogyan bán­nak az adófizetőkkel, hogyan in­tézik ügyeiket. De hasonlóan szívén viseli a bi­zottság munkáját a többi tag is: Fehér Ferenc, Gelegonya József, Hegedűs István és Párkány János is. Feladatukat nem tekintik nép­szerűtlennek, hanem megtisztelte­tésnek, amelynek becsületesen eleget is tesznek. A különböző gyű­léseken sem átallották megemlíte­ni az adófizetés fontosságát. Sze­mélyesen is elbeszélgettek azok­kal, akik még nem rendezték adó­jukat, s meggyőzték őket arról, hogy jobb idejében fizetni, mert nem szaporodik az adósság, nem növeli a kamat az összeget. S en­nek érdekében arra sem voltak restek, hogy a pénzügyi appará­tusnál érdeklődjenek, kik nem fi­zetik az adót, hol kell segíteni. Az áldozatkészségük nem volt ered­ménytelen. S hogy a pontos adófizetés mit adott a község lakóinak, álljon itt néhány példa erre vonatkozólag. A Keleti portán, a Nyugati portán egyáltalán nem volt járda. Most épült. A Darányi és a Szabadság utcák lakosai is örömmel vették az új járdát, de nemcsak várták, hanem maguk is dolgoztak. Két és fél kilométer járdára 28 000 fo­rintot költött a tanács. A lakos­ság pedig 8—10 000 forinttal já­rult hozzá a fuvarozáshoz és le­rakáshoz. A Bajcsy-Zsilinszky utcában már kigyúlt a fény. A Marx Ká­roly utcában, a Keleti portákon sem kell már sokáig sötétségben botorkálni. összesen mintegy 600—700 méter vezetékkel bővül a villanyhálózat. Ezért pedig érde­mes pontosan fizetni az adót. Még néhány évvel ezelőtt arról volt nevezetes a község, hogy mindig élen járt az adófi­zetésben — így mondják el a pénzügyi apparátus dolgozói. Most sem állnak rosszul, hiszen 91 és fél százalékos a negyedik negyedév adófizetése. Csütörtö­kön is mintegy hetvenötén fi­zették be adójukat. Sokan akar­ják tehát adósság nélkül kez­deni az új évet. Az eredmények állandóan javulnak. De... s itt meg kell állnunk egy pillanatra. Milyen segítséget adott és ad a pénzügyi állandó bizottság? Ke­veset, amint a pénzügyi appa­rátus dolgozói elmondták. Töb­bet is tehetnének. Mit mond er­ről Grosz Árpád, a pénzügyi ál­landó bizottság elnöke? — Feb­ruárban, márciusban, áprilisban jól ment a munka. Mindegyik bizottsági tagnak három-négy ak­tíva segített. De aztán alábbhagyott ez a lendület. Novemberben már alig tudtunk nyolcán összejönni az ülésre, négy bizottsági tag és négy aktíva. A hátralékosokkal való elbeszélgetéssel azonban még rosszul állunk. E téren még javítani kell munkánkon. így áll tehát a helyzet. Ha a bizottság minden egyes tagja többet törődnie a kérdéssel, akkor nagyobbak lennének az eredmé­nyek. Grosz Árpád, a bizottság elnöke szívén viseli munkáját, de hasonlóképpen kellene tenni a bizottság többi tagjainak is. Többször kellene alkalmat ta­lálni arra, hogy elbeszélgessenek azokkal, akik még nem rendezték adójukat. Hogy ez mennyire ered­ményes, azt a gádorosiak pél­dája is igazolja, akik nem saj­nálják idejüket, hogy otthonuk­ban is felkeresték a halogató­kat. Ezt kell követni a tó tkom - lósiaknak is, mert ez nem megy náluk. Olyan téves nézetek ter­jedtek el körükben, hogy a bi­zottság tagjainak nem az a köte­lességük: felkeresni a hátraléko­sokat, hanem csak az irányítás. Ezt a téves nézetet kell elsősor­ban eloszlatni. A bizottság tag­jaiban legyen nagyobb a fele­lősségérzet, s okkor nem lesz pa­nasz munkájukra a pénzügyi apparátus dolgozóinak részéről. Podina Péter A Bolgár Népköztársaságban is nagy építkezések folynak: gyárak, lakóházak, gazdasági épületek, parkok. A bolgár főváros­ban, Szófiában, hatalmas park építése folyik. Az új park a Lju­lin-hegység lábánál lesz, és 150 hektár területen fekszik. A park­ban több tágas sportpálya és ját­szótér, vizisportok űzésére alkal- ’f'-i más tó, állandó cirkusz, alpesi vasút, síugrópálya és szabadtéri színpad stb. épül. A gyermekek részére külön parkrészt különí­tenek el. Ennek a parknak az építése is példázza - éppúgy, mint a sok szép lakás építése — a bolgár állam gondoskodását a szorgalmas bolgár népről, mely a napi munka után felüdülni, Lakóház Szófiában, az Ignyatev és pihenni, szórakozni vágyik. Ezt Rakovszki utca sarkán. az igényét is messzemenően ki tudja elégíteni. A Román Népköztársaságban a kultúrf orra dalom hatására a különféle művészeti ágak nagy fejlődésnek indultak. A niunkás- és parasztija falok mű- f&ggggMígggSM. vészi törekvései előtt olyan lehetőségek van­nak, amikről azelőtt álmodni sem mertek. Kiváló festők, szob­rászok mesteri keze alatt tanul, fejlődik az új román képző­művész generáció, mely sok nagyszerű alkotással ajándékoz­za majd meg népét, és az egyetemes kul­túrát , Romániában nemcsak a fiatalokról gondoskodnak, hanem az öregekről is: otthonokat állítottak fel a munkából kiöregedet­teknek. Sibiu városában például a román népjóléti miniszté­rium egy nyugdíjas otthont létesített. Az otthon biztosítja a nyugdíjasok kényelmét, étkezdével, fürdőszobákkal, külön or­vosi rendelővel rendelkezik és megfelelő személyzettel. A nyugdíjasok ebben az otthonban teljes ellátásban részesülnek, ruhát, cipőt, fehérneműt kapnak, és biztosítva van számukra & az orvosi ellátás. Az otthonban rádiót haT- gatnak, könyveket olvasnak. Gyakran rendeznek hangver­senyeket maguk a nyugdíjasok is. A Si- biu-i Városi Állami Színház együttese vagv egy-egv üzemi együttes, vagy a vá­rosi filharmóniai ze­nekar sokszor ÍV Ó, a nyugdíjas-ott hon ham. Constantin Baraschi szobrászművész * tanítványai körében. Házi hangverseny a siblut nyugdíjas otthonban. Hetvennyolc ropogós százas, meg az apró Ennyit számolt le Skoda Mihály elé a tótkomlósi Viharsa­rok Tsz pénztárosa. Skoda Mihály egy kis ideig elgondolkodva nézte, majd ujjait megnyálazva, ő is megszámlálta. — Hétezer-nyolcszázliu­szonhét forint. — Se több, se kevesebb, egy fillérig megvan. Még a békekölcsönt is ki­fizetem — szólt oda — hadd legyen min­den tisztázva. — S utána a sok pénzt gondosan összehajtva, elnyelte a bőrkabát zsebe. Skoda Mihály ezzel az összeggel végképpen ki lett elégítve egy évi munkájáért, de ez a pénz a tsz-ben szer­zett jövedelmének csak egy része. A tótkomlósi Viharsa­rokban ugyanis 44,25 Ft egy munkaegység értéke. Skoda Mi­hály pedig 703 mun­kaegységet szerzett ebben a gazdasági évben, így a közös gazdálkodásból szer­zett jövedelmének ért éke kereken 31 100 forint. Jó jövedelmet hozott a tsz a szor­galmas munka ered­ményeként a tagok­nak. Nem is titkolják senki előtt. Elmond­ják a szomszédok­nak. Azok pedig nemcsak hallják, de meg is győződnek róla, hogy valóban így van. Van is neki foganatja. A szerdai zárszámadási közgyű­lésen 23 új tag kérte felvételét a tsz-be. Maxi József is kö­zöttük van, megbán­ta, hogy 1953-ban ki­lépett, s újra jelent­kezett a tsz-be. Ott ült, amikor a tagok­nak a ropogós száza­sokat leolvaslák. Ott ült abban a biztos tudatban, hogy jövő­re neki is így szá­molják majd becsü­letes munkája jutal­mául a megé V 'melt jövedelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom