Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-11 / 291. szám
IMS. deeeüub« 11* vasárnap . 7 Félezer gyermeket nevelnek megyénk gyógypedagógiai intézeteiben A felszabadulás előtt egyetlen gyógypedagógiai intézet volt a megyében: Gyulán, ahol 120 gyermeket helyeztek el, nagyrészben a menhelyekről kerültek ide, szülők nélkül álló, elhagyott, értelmileg fogyatékos gyermekek. De az értelmileg fogyatékos gyermekek száma sokkal magasabb volt és sokan voltak közöttük olyanok is, akik mellett nem állott a szülők segítő akarata. Valón mi történt ezekkel? Csekély futtatásért kiadták őket falvakba az úgynevezett „névelőszülőknek1', akik vajmi keveset törődtek ezeknek nevelésével, sorsával és — ha volt fizikai erejük — kihasználták, kizsákmát- nyolták őket, de mindenképpen hagyták, hogy a falu bolondjaivá váljanak, hogy úton-útfélen csúfot űzzenek belőlük, hogy — aki akarja — rúghassa, bánthassa őket. Hogy mivé váltak ezek a szerencsétlenek, azt még leírni is fájdalmas. Jogos büszkeséggel mondhatjuk el: hogy ma már nem így van. Ma már megyénkben nem kevesebb, mint 555 értelmileg fogyatékos gyermek neveléséről, képzéséről gondoskodik államunk. Van két gyönyörű nevelőintézetünk: a tarhosi, ahol 200 gyermek, a gyulai, ahol 65 gyermek tanul, fejlődik és ezenkívül megyénk 9 városában, illetőleg községében (többek között Békéscsabán, Orosházán) működik gyógypedagógiai iskola. Ezek az iskolák a növendékek egész sorát engedik ki az életbe évről évre. És a lelkesen dolgozó pedagógusok nagyszerű munkájának köszönhető, hogy a növendékek üzemekben, mezőgazdaságban, nem egy esetben termelőszövetkezetekben helyezkednek el, és évek tapasztalatai bizonyítják, hogy jól megállják helyüket. S ha már arról beszélünk, milyen eredmények jelzik a gyógypedagógia fejlődésének útját megyénkben, nem volna teljes a kép, ha külön nem beszélnénk arról az értékes munkáról, ami ezen a téren Tarhoson folyik. A zenei gimnázium helyén, a szépen gondozott, gyönyörű park közepén 200 ilyen gyermeket tanít- gatnak, nevelnek. Nagy részük szegény, elhagyott gyermek, akikkel különben senki se törődne, akik nemcsak a társadalom tehertételei volnának és maradnának, hanem államunk segítsége nélkül, elhagyottan pusztulnának el. És itt kiváló pedagógusok szabályozzák életüket, tanítják, nevelik őket nem csupán a jó pedagógus áldozatkészségével, minden nehézséget leküzdő lelkesedésével, hanem a Szovjetunióban kialakult, nagy eredményt elért tudományos módszerek, a pavlovi fiziológiai módszerek alkalmazásával. És itt nemcsak az írással- olvasással-számolással birkóznak meg lassanként, hanem egy réA Szarvasi Gépállomás felvesz állandó műhelymunkára egy vizsgázott autógén- és villanyhegesztőt és két, lehetőleg esztergályos munkában jártas, motor- szerelőt. Jelentkezni lesiet a Szarvasi Gépállomáson.Közöljük olvasóinkkal, hogy lapunk 1956. évi kctszínnyo- mású, ízléses kivitelű falinaptárát minden egyes előfizetőnk megkapja. A falinaptár előreláthatólag 1956. január 1-i újév! számunk mellékleteként jelenik meg. szűk megtanulja a házi és gazdasági munkát és jelentékeny számban megtanulnak szőni. Egészségesnek is dicséretére válnának azok a munkadarabok, amelyeket az itt nevelt gyermekek nap-nap után elkészítenek, Ha tárgyilagosan és mélyen belenézünk az intézet életébe, öröm tölt el bennünket, hogy a mi szocializmust építő hazánkban a visszamaradott gyermekek nevelése számára ilyen intézet van. De vajon mindenki így látja-e? Vannak emberek, akik látták az intézetet, amikor ott zenei gimnázium volt. Egészséges fiatalok vidám kacagása harmonikusan olvadt össze a természet szépségeivel, a muzsikának, dalnak akkordjai jól Illettek bele a gyönyörű környezetbe. Az a vélemény alakult ki bennük, hogy így van ez jól, ide éppen zenei gimnázium kell. S mikor ugyanezek látják az intézetet most, amikor kiváló pedagógusok értelmileg fogyatékos gyermekeket nevelnek benne, azt gondolják, minek kell ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek ilyen szép épület, minek nekik ez a gyönyörű környezet, ez a szép park fáival, fasoraival, hiszen ezek a gyerekek mindezt nem tudják értékelni, értelmük nem eleggé fejlett ahhoz, hogy élvezzék tartózkodási helyüknek, a tanulótermeknek ragyogó tisztaságát, élvezzék a természet szépségeit és azt a nagy adományt, amit mindez számukra jelent. Amikor e sorok írója először járt az intézetben és felületesen szemlélte az ott folyó életet, valahogyan ugyanilyen gondolatok ébredtek benne. De, amikor azt követően ellátogatott néha nyári délutánokon oda és látta, hogy a park különböző pontjain milyen kedvesen, derűsen játszottak ezek a gyermekek, amikor ott járt hűvös őszi délutánon és látta, amint ezek a gyermekek alkonyat táján, pedagógusaik, felügyelőnőik vezetésével sétáltak és daloltak, amikor meglátta ezeken a szomorkás arcokon az öröm derűjét, a szemekben a mindinkább kibontakozó értelem fényét, akkor ébredt fel benne a meggyőződés: Igen helyes és bölcs intézkedés volt, amikor kormányzatunk ezen a gyönyörű helyen gyógypedagógiai intézetet szervezett. Mert ezeknek a gyermekeknek szükségük van a szépre, a szép környezetre. Ezeknek a gyermekeknek hiányzik a megfelelő kapcsolatuk a környezettel, a megfelelő kapcsolatuk az élettel, ezekben a gyermekekben szívós, nehéz munkával fel kell ébreszteni az élet, a környezet iránti érdeklődést, meg kell őket barátkoztat- ni az élettel, az életnek azokkal az apró, szép és kedves örömeivel, amelyek az egészséges gyermekeknek kijutnak. S mert az említett hiányosságaik mellett, rendkívül fogékonyak a szép iránt, éppen a megfelelő környezet az, ami gyógyít, a megfelelő környezet az, ami megtaníja őket úgy szeretni az életet, úgy örülni az életnek, ahogyan azt az egészséges gyermekeknél látjuk; A szép tarhosi pavilont. a szép tarhosi parkot nyilván azért adta át kormányzatunk az értelmileg fogyatékos gyermekeknek, hogy a környezet szépségét adja pedagógiai segédeszközként azoknak a kitűnő nevelőknek, akik ott hagyták az egyetemi városok mozgalmosságát és eljöttek ebbe a kis faluba, hogy értelmileg visszamaradt gyermekek nevelésének szenteljék életüket, hogy értelmileg visszamaradott gyermekekből a szocialista haza számára teljes értékű, hasznos és megbecsült embereket neveljenek. Dómján József festőművész kiállításáról A Tátrai vonósnégyes Békéscsabán Négy művész ~~ egy szív, egy lélekl Négy hangszer — eggyéforrott, magasztos muzsika...! Ezzel jellemezhetnénk a világhírű Tátrai vonósnégyes játékát, amelyben két órán keresztül gyönyörködhettünk csütörtökön este a Bartók Béla Állami Zeneiskola hangverseny- termében. A vonósnégyes-kultusz, amely a nagy olasz mesterek koráig vezethető vissza, mely közelebbről Tartrni munkásságában gyökeredzik és Haydnnál éri el igazi tartalmi mondanivalóját, s többé nem öncélú- ságra törekvő formáját,' aránylag rövid idő alatt meghódította az egész kulturált világot. Népszerűségének bizonyítéka az a számos kvartett-együttes, amely mindenütt hivatásszerűen hirdeti a kamarazene életerejét, s mindenkori nagyszerűségét. A neves vonósnégyesek között is tekintélyes helyet foglal el a Tátrai együttes, a vonós-kamarazene legkiválóbb, európai hírű magyar művelője. Műsorukon három nagy zeneszerző művei szerepeltek. Haydn Esz-dur vonósnégyese a zene- költő 83 vonósnégyes darabja között a legderűsebb. Az első tétel nyugodt hangulata, majd a menüett könnyed piánói után a mélyhegedű indítja meg a harmadik tétel (largo) lassú, bensőséges melódiáját, amely a befejező rész kamaszosan jókedvű csapongásában oldódik fel, gyakori humoros megszakítások közben. Talán ennek következménye az is, hogy a mű vége nem kelti a hallgatóban a tökéletes befejezettség érzetét. -I«« / ss rwtM $ •«> Mozart B-dur (vadász) kvartettje, melyet a zeneszerző barátjának, Haydnnak ajánlott, hat vonósnégyes szerzeményének egyike. Az első tétel dallamosságát kitűnő dinamikai felépítés egészítette ki, az egymásnak feleselő hangszerek valóban erdei vadászjelenet hangulatát keltették. A második és harmadik tétel nyugodt, illetve szélesen ívelő dallamvezetése után a zárótételben fellobban a diadalmas mozarti hév, hogy magával ragadja a művészeket és hallgatóságot egyaránt. Itt külön ki kell emelni a prímhegedű (Tátrai) nagyszerű teljesítményét, amely már a technikai tudás magaslatán járt. A mű méltán aratott nagy sikert. Beethoven G-dur vonósnégyese az öröm himnuszát zengő IX. szimfónia megalkotása után született, a súlyosan beteg mester élete alkonyán. Csodálatos, hogy a halál karjai felé közelgő géniuszt milyen kiapadhatatlan életvágy fűtötte a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is. Tragikus élete utolsó óráit néha bearanyozta a napsugár. Ilyen ragyogó színfolt a G-dur kvartett is. Vidám, derűs közjátékai hatékonyan emelik a témadús mondanivalót, amit helyenként a cselló is aláfest lírai hangszínével. Említést érdemelnek a hegedű mesteri futamai, a tökéletesen kidolgozott kadenciák, valamint az allegro-tétel hatásos dinamikai felépítése és annak lágy feloldása. A fináléban utoljára visszatérő alaptémát a cselló hívja elő, hogy végül is drámai magaslatokig íveljen. Elmondhatjuk, hogy a Tátrai vonósnégyes megérdemelten aratta hatalmas sikerét, mert művészetének legjavát nyújtotta a hálás közönségnek, mely viszonzásul nagy tapsviharral jutalmazta a kiváló produkciót. NAGVPIRITI SÁNDOR — VihúMáidk hip$ Két héttel ezelőtt nyílt meg a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban Dómján József festőművész kiállítása. Azóta egy újságcikk, s néhány kiállításlátogató őszinte lelkesedése toborozzák az újabb érdeklődőket. Bár a Viharsarok Népében megjelent rövid írás mindenkit, aki a képzőművészet jelentőségét eléggé ismeri, arra az elhatározásra késztetett, hogy megnézi a kiállítást, mindez mégsem változtatott semmit a kiállítás látogatásának helyzetén. Azóta is azokkal találkozunk rendszerint a kiállító-teremben, akik szinte siap- ról napra idezarándokolnak, mert nem tudnak betelni a művészet egy olyan ágával, melynek, mondhatjuk, Doniján József egyetlen művelője hazánkban. Az az érzésem — s ez Íratja velem ezt a cikket is —, hogy nem tudják városunk lakosai, mi az, amit megnézhetnek, s mitől fosztották meg magukat, ha a kiállítás befejeztével szereznek tudomást Dómján József egyedülálló művészetéről. Ilyen irányú kísérletet se a múzeum, se a közvéleményt formáló helyi sajtó, a Viharsarok Népe nem tett. Ezt szeretném pótolni. Dómján József fametszőművész, neve szinte azonos fogalom ezzel a műfajjalt Nem olyan művész, aki másfajta művészete mellett, fametszetet is csinál — mint néha a festők szoktak —, hanem egész művészete ez. Egyedül a fametszés nyelvén mondanivalóját. Akik megértik, nehezen felejtik el. Kínai tanulmányútja szolgál legfőbb bizonyítékkal erre. Látogatása valóságos diadalmenet volt. Mongóliában „Mongólia örökös barátja“ — Kínában „A fametszés mestere“ címmel tüntették ki. Kiállításait Mongólia és Kína különböző városaiban több mint 100 000 ember nézte meg. Egyedül Ulan-Batorban 30 000 nézője volt, noha a városnak nem sokkal több lakója van, mint Békéscsabának. Óriási lelkesedéssel írtak munkásságáról, nyilatkoztak művészetéről, azokban az országokban, mélyek a fametszés őshazájának tekinthetők. Csak mi nem akarjuk észrevenni, vagy mi nem értjük meg azokat a képeket, melyek a vízbedöntött hidakat, az újjáépítés lelkes munkáját, az aratók ünnepét, vagy történelmünk, balladáink komor, vagy ünnepélyes hangulatát tárják elénk? — Aligha. A fametszet, ezen belül a színes fametszet .is nagymúltú, klasszikus ágazata a grafikának. A művesség általános ismertetése helyett Dómján József egyéni munkamód- ezerével foglalkozom, hogy érzékeltessem a művész alkotómunkáját. Tamási Áron szavait kell idéznem, melyeket Dómján Józsefről egy kiállítás katalógusának előszaBiliárdasztalok behúzását, gumirozását, biliárd-felszerelések szakszerű elkészítését, vidéken is vállalja: Békési Járműgyártó Ktsz Békés, V., Szarvasi u. 14. vában írt: „Ennek a kiállításnak képei olyan művészről beszélnek, akinek gyökeres hite van abban, amit csinál.“ Küzdelmes munkássága, az anyaggal vívott szívós harc, csak a művészetébe vetett hit segíthette nagysikerű munkáinak megalkotásában. Dómján József 1907-ben született. Nagyon korán, még gyermekként munkát kellett vállalnia, mert a tizenkét- gyermekes családban ő volt a legidősebb. Tizenöt éven át lakatos volt. A legnehezebb gazdasági évek alatt éhbérért dolgozott. Mindig elégedetlennek érezte magát, az alkotni akarás vágya élt benne: művész akart lenni. Csak 1935-ben jelentkezik a Képzőművészeti Főiskolára, melynek 1942-ig volt hallgatója. Sokat nélkülöz ezekben az időkben. A népkonyhái koszt, melyre kényszerült, alig elég a létfenntartáshoz. De dolgozhat, végre rendszeresen tanulhat, s felkészülhet igazi hivatására. A színes fametszettel csak a felszabadulás után kezd foglalkozni. Technikája egyszerűen érthető, de igen nehezen megvalósítható. Nyolc dúcot farag ki, a dúcokat különböző színűre festi be, gyakran egy dúcra több szín is kerül. A papírt egymás után helyezi a dúcokra, és kézzel dörzsöli rá a színt. Megteszi gyakran azt is, hogy a festéket letörölve a dúcokról, új színeket ken rájuk, így ugyanaz a rajz más-más szín- harmóniákat szólaltat meg. Uj műfajbeli kísérletezéséhez már kezdetben megtalálta azt a témát, mely szinte kívánja ezt a technikát: a virágportrét. Színeit, melyeket művészete legfőbb összetevőjének tart, a természettől tanulta. Később az ember is megjelenik művein. Budai Nagy Antal 1437—38-as parasztfelkeléséről készített sorozata az első elbeszélő, epikus sorozat, melyben Der- kovits-i hatás is észlelhető. Ezt követi a kilenc képből álló Spartacus, római rab- szolaafelkelés. A népmeséi hangulat, mely a Budai Nagy Antal sorozatban mutatkozik meg először, teljes erejében az 1953-ban készült, méreteiben is egyedülálló Kádár Kata című lapján teljesedik ki. Amióta Pábló Picasso békegalambjaival köszöntötte az emberiség békemozgalmát, Dómján is elkészítette a magyar galambsorozatot, kialakítva rajtuk a magyar nép ornamentikájának legváltozatosabb motívumait. Dómján gondoskodik róla, hogy ne unjuk meg témáit, stílusát fáradhatatlanul gazdagítja. Művészetének magyar, nemzeti, népi jellege megkülönbözteti műveit a külföld színes fametszeteitől, ezért figyel fel egy-egy^ külföldi kiállításon a sajtó képeire. Fametszetei csak itt születhettek meg, s ezért jelenthetnek sajátos, új hangot az emberiség kultúrája számára. Azonnali belépésre képesített szakácsot keres az orosházi Alföld-étterem. Bemutatkozásra az útiköltséget megtérítjük.
