Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

WM. 11,, v«e&M| Víkaisaitk Héfie Ufftásokkal tárfák fel Az épülő koinmnniznms nagy országából Kétemeletes nagy épületben termel napraforgóolajat az Oros­házi Növényolajipari Vállalat. Három műszak dolgozói verse­nyeznek egymással a többterme- lósérL, a vállalat becsületéért, mert bizony az általuk készített olajat fogyasztják még a nyugati állomokban is. Eddig még nem volt panasz az olaj minőségére, azután még úgy sem lesz, mert állandóan javulóban vau. Az udvaron hatalmas, 30 má­zsás tartályt töltőnek friss olaj­jal. Ez csak 7 percig tart, mert a szívóberendezést villany hajtja. — A szállításra csak egy autónk van, ezért fontos a gyors munka — magyarázza Mikalovies elvtárs, a vállalat vezetője. — Tizennyolc vagon olajat kell hatáiddőre el­készíteni, hogy a napokban be­fejezzük az éves exporttervünket. Közben elindulunk, hogy meg­tekintsük, hogyan készül a finom napraforgóolaj... Hatalmas gépek között járunk. Minden üzemrészben érezni a napraforgó nehéz szagát. A mag­iárban külön kis géprosta válo­gatja ki az üres szemeket a tel­tek közül. Ezt a rostát ebben az évben állították fel, azelőtt együtt dolgozták fel az üres és a telt napraforgómagot. Ennek a módszernek az előnye, rogy nem jár hiába a gép, ál­landóan egyforma a termelés. Az tires magvakat tavasszal dolgoz­zák fel. Gépek könnyítik az Orosházi Növény olajipari Vállalatnál az emberi munkát. A dolgozók csak »strázsálják« és csak arra vi­gyáznak, hogy egy percig se áll­janak. Egyedül a pogácsa bera­kásával és le.mérésével bajlód­nak, mert ezt még nem sikerült gépesíteni. — Ezt a négy szárítóberende­zést most szereltük fel augusz­tusban — magyarázza Mihalovies elvtárs. — Saját erőnkből csi­náltuk. — Mi az előnye ennek? — ér­deklődünk tőle. — Nagyon sok! Ide kerül a liántolt mag, és 3—4 százalékos vízmennyiséget párologtat el be­lőle. így javul az olaj minősé­ge... Amíg a múlt évben a pogá­csa olajtartalma Í5,l százalék volt, ez évben már sikerült elérni ez­zel az újítással, hogy 7,3—7,2 százalékra csökkentettük a po­gácsa olajtartalmát. Közös munka eredménye ez. Mindenki segített benne, min­denki ott volt a szárító megszü­letésénél, s később is, amikor már üzembe helyezték. Ez még osak kezdeti eredmény'. A máso­dik ötéves terv első negyedévében alkalmazzák majd a Volszik-féle szárítóberendezést, amellyel még jobban lehet emelni a termelékenységet és javítani a minőséget. A friss olaj illata terjed szét a kis teremben, ahová beléptünk. Különleges szűrőberendezésen fo­lyik keresztül ez aranyszínű, íz­letes napraforgóolaj. A másik te­remben lemérik, bogy ellenőriz­zék, az egyik vagy másik műszak mennyit termelt. Most Horváth Gusztáv 8 tagú brigádja az első a műszakok közötti versenyben. Jutalmul a műszak minden dol­gozója egy-egy értékes töltőtol­lat kapott. — Ha már itt tartunk, el kell mondani azt is — teszi hozzá Mihalovic* elvtár» —■, hogy üze­münk valamennyi dolgozója rését vesz az országos versenyben is. íme itt a tábla, ez bizonyítja eredményeinket: a terv-teljesítés - ben első az Orosházi Növényolaj- ipari Vállalat. Igaz, a minőségi versenyben másodikok vagyunk — folytatja tovább —, meri a békésiek meg­előztek, de nem sokáig, mert ha­marosan utolérjük őket. Mond­tuk Is már nekik, amikor leg­utóbb itt jártak: siessetek, mert a nyomotokban vagyunk. De nem kell #em a békésieket, sem pedig az orosháziakat biztat­ni, tudják ők, mi a feladatuk és csinálják iá — öröm némái. Szívesen kicserélik tapasztalatai­kat, mindenben segítik egymást gyakszervezeti élet A pártszervezet segíti a szakszervezetet Az Orosházi Malomban is újp* választották a szakszervezeti bi- •ottságot. Vincze elvtárs lett is­mét az OB-clnök. Megbíztak ben­ne a dolgozók, mert eddig is jól képviselte ügyüket. A pártszervezet vezetősége min­den hónapban megvitatja a szak- szervezeti munkát. Legutóbb pél­dául megállapították, hogy a munka versennyel keveset foglal­kozik a szakszervezet. Az igaz. bogy sok áj dolgozó van a ma­lomban, de mint mondották, ép­pen a szakszervezet feladata, hogy foglalkozzon az új munká­tokkal, hogy azok megszeressék és sajátjuknak tekintsék a szak­szervezetei. Ha ez sikerül, ak­kor könnyebben meg tudják ma­gyarázni a muukaverseny jelen­tőségét is, mert versenyezni nem­csak közös érdek, hanem egyéni is. Ahogyan emelkedik a terme­lés, több lesz a teljesítmény, és annak megfelelően emelkedik a dolgozok keresete is., Most, a vezetőségválasztás tiszteletére versenyt szerveznek, amit havonként kétszer értékel­nek. De nem elegendő, ha csak értékelik a versenyt, tudatosí­tani is kell az eredményeket. A verseoytábla most is üresen dí­szeleg a bejárat falán. Pedig vannak jő! dolgozók, akiknek a nevét, teljesítményét bátran ki lehetne írni. Ez újabb eredmé­nyekre ösztönözné őket. Ez a kettőjük közötti verseny legnagyobb erény®. Közös vacso­rákat, műsoros estéket, labdarú­gó-mérkőzéseket rendeznek, így kerül egyre közelebb a két válla­lat egymáshoz. Hogy a második ötéves terv feladatait sikeresen megvalósít­sák, elhatározták az Orosházi Nö­vényolaj ipari Vállalat dolgozói, hogy adósság nélkül kezdik meg az új esztendőt, és ezért éves tervüket december 15-re teljesí­tik, s még sikeresebben alkal­mazzák az áj technika vívmá­nyait, Mindannyian résztveszoek politikai és szakmai oktatáson, mert csak így tudnak sikeresen küzdeni a feladatok végrehajtá­sáért. Nagyszerű tervek ezek — ame­lyek valóra válnak, mert akar­ják ezek a dolgos munkásembe­rek.- T-né ­A Hatodik Békekölcsön túljegyzéséből 3Ő lakás épül Békéscsabán A Hatodik Békekölcsön túl­jegyzéséből — százmillió forint költséggel — 1956-ban terven fe­lül ezer-négyszáz lakás épül a vidéki városokban. Ebből Békés­csabán 38 szoba-konyháé lakás építését kezdik meg a jövő áv elején az építőipari vállalatok dolgozói. Nyolcszáz fiatal város Tizenöt évvel ezelőtt a Szir- Darja partvidékein még sivatag volt. E tizenöt év alatt épült az új város, az Üzbég Köztársaság nagy ipari központja: Begovat. A fák sűrű lombjai, az új klub, film­színházak, napközi otthonok és iskolák — mindez megtalálható a városban, ami kényelmes és szép­pé teszi az emberek életét. Itt emelkednek Uzbekisztán első ko­hóművének épülettömbjei: Begovat — csak egyike a Szov­jetunió térképén feltüntetett, új pontoknak. Mindenütt, ahol gyá­rak, üzemek, vízierőművek kelet­keznek — új városok nőnek ki a földiből. Huszonöt évvel ezelőtt adták ki a Szovjetország vasútállomásain az első vasúti jegyeket Magnyi- fogorszk állomásig. Némely vá­rosba az emberek úgy utaztak el, hogy még a város nevét sem tud­ták. így történt például az Amur­menti Komszomolszk építőivel is. A Nogajevo-öböl partján épült fel Magadan, a Tajmír-félszigeten Norilazk, ahová azelőtt csak úgy lehetett eljutni, hogy sokezer ki­lométert kellett megtenni, szára­zon és vizen; a napfényes Grúziá­ban pedig felépült Rusztavi, a ko­hászok városa. Több mint nyolcszáz új város épült fel a Szovjetunióban az utolsó három évtized alatt. Minden percben egy ház A háború utáni időszakban, ki­lenc év alatt a Szovjetunió fal­vaiban négy és félmillió lakóha­zat építettek fel. Kilenc év körül­belül négy és félmillió percnek felel meg. Következésképpen a szovjetország falvaiban minden percben elkészül egy új ház. i,Az acélt megedzik“ színpadon Moszkvában, a „Gorbunov" kultúrpalota műkedvelő színházá­ban nagy sikerrel mutatták be „Az acélt megedzik“ című dara­bot, amelyet Osztrovszkij híres regényéből F. Bondarenko drama­tizált. A darabot műkedvelő színészek: gyári munkások, mérnökök, tiszt­viselők, háziasszonyok adták elő, és alakításuk igazi művészi ih- lettségről tanúskodott. A színé­szek legnagyobb érdeme, hogy érzékeltetni tudták' a nézőkkel a legfontosabbat: a kommunizmus legyőzhetetlen erejét. Ifjú fémgyűjtők Több mint 447 000 fiatal mun­kás, tisztviselő, kolhozparaszt, út­törő és iskolás vett részt az ukrán komszomolszervezetek által leg­utóbb rendezett vasárnapi fém­gyűjtésben. Több mint 24 000 tonna fémhulladékot gyűjtöttek és szolgáltattak be. A beadott hulladékért a komszomolszerve­zetek mintegy kétmillió rubelt kaptak. Ezen a pénzen sportfel­szerelést, rádióvevőkészülékeket, továbbá a művészeti kultűrcso- portok részére hangszereket, ru­hákat vesznek. Szovjet táncegyüttes sikere Angliában A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese I. Mojszejev veze­tésével hatalmas sikerrel vendég­szerepelt Londonban. Az angol sajtó nagy figyelmet szentelt a szovjet táncosok fellépéseinek és sok fényképet közölt az együttes műsorszámairól. A „Manchester Guardián“ kiemeli a szovjet tán­cosok kecses mozgását és eleven­ségét. „Életörömmel teli virtuóz mozgásuk — írja a lap — egy sző­rűén csodálatos.“ A „Times” is nagy elismeréssel nyilatkozik az együttes tagjainak művészetéről: „Bármit ábrázolnak... minden mozdulatuk csupa elevenség és tűz. Megragadó látványt nyújt az együttes.“ Szállítószalag az étkezdében A leningrádi gyárakban nagy előkészületek folynak az étkezdék átszervezéséi-e. Már több mint 200 ipari vállalatnál vezették be az önkiszolgálási rendszert. De nemcsak az étkezdék látogatóinak kiszolgálása terén keresik az új formákat, hanem meg akarják könnyíteni a szakácsok, takarí­tónők és az étkezdék többi dolgo­zójának munkáját Is. A Kirov-kerületi étkezde-tröszt 40. sz. étkezdéjében például egy gép szállítja a mosogatóba • használt edényeket. Az étkezőhe­lyiség egyik oldalán 80 cm ma­gasságban 50 méter hosszú, 45 cm széles szállítószalagot «Sereitek fel. A szállítószalagot furnirváz tartja és 0,5 lóerős motor hajtja. Teherbíróképessége 300 kilo­gramm. Amikor az étkezde látogatói befejezik az ebédet, a tálcát a tá­nyérokkal együtt a szállítószalag­ra teszik, s a piszkos edény 13 másodperc alatt a mosogatóhelyi­ségbe jut. A vasgyűjtés hírei Egyre több vállalat és üzem se­gíti a vasgyűjtést eredményes munkával. Élenjárók: Békéscsabai Téglagyár 150, BELSPED 120, Gyulai KÖRÖNT 80 mázsa fém összegyűjtésével. A gépállomások közül a békési 125, a sarkadi 58, a szarvasi 40 mázsa hulladék gyűjtésével az elsők. Igen sok gépállomás elősegíti a vasgyűjtést azzal, hogy saját jár­művével beszállítja az anyagot, melyben példaképül áll a Kunágo- tai, Battonyai, Medgyesegyházi Gépállomás. Tanulóifjúságunk és a DISZ-fiatalok is lelkesen gyűj­tenek, aminek eredménye, hogy hatodikok vagyunk a megyék kö­zötti versenyben. A Mezőhegy esi Cukorgyár cél­gazdasága (Lőkösháza) dolgozói is ígéretet tettek, hogy 15-ig össze­gyűjtik a hulladékvasat és beszál­lítják a gyulai MÉH gyűjtfftelep­Dömpervezetőket, földmankagép- kezelőket, kubikosokat, segédmun­kásokat vidéki változó munka­helyre felvesz: É. M. 1. sz. Föld­munkát Gépesítő Vállalat, Buda­pest.. Vu Vigyázó Ferenc n. 8. Miért vannak nálunk kevesen a termelési értekezleten ? Az őszi csúcsforgalomban a nyi­tott és teherkocsik javításából tel­jesítettük tervünket és átadtuk azokat a forgalomnak. Jelenleg az asztalosrészleg egy poAgyászkoggit és három villamos kocsit alakít át — még december 28-ra be akarják fejezni. Szorgalmas mun­ka folyik az egész Alföldi Kisvas­út fűtőházában. A hegesztők is szakadatlanul dolgoznak a moz- donyműhelyben, s vigyáznak arra, hogy visszatérő munka ne legyen és ne maradjon „fekve“ egyetlen mozdony sem az úton. Az esztre- ga-műhelyben még arra is fut az erőből, hogy a Nagygyantéi Gép­állomásnak is segítsünk. Én a fé­nyező műhelyben vállaltam, hogy december 28-ig három villamos és a poggyász kocsi külső és belső fényezését befejezem. Nem kapjak meg a sztahanovista jelvényt! A sok jó munka mellett azon­ban akad néhány hiányosság is. Az emberek nemigen érdeklődnek az üzem munkája iránt, amit bi­zonyít, hogy a termelési értekez­leteken nemigen szeretnek részt venni. Legutóbb Is mindössze csak heten voltak jelen. Megkérdeztem a pártszervezet propagandistáját, vajon mi lehet ennek az oka? Sze­rinte — és mások szerint is — az, hogy sokat Ígér a vezetőség és csak keveset teljesít belőle. A munkaversennvel kapcsolatosan például 1955. január 25-i keltezés­sel tízen kaptak sztahanovista ok­levelet az év elején. Azóta mintha megállt volna nálunk a verseny értékelése, mert a sztahanovista jelvények odaítélése már nem tör­tént meg, pedig azóta is szorgal­masan dolgozunk. Oláh elvtárs, kocsilakatos úgy nyilatkozott: hiá­ba igyekszik, úgy sem kapja meg sohasem a sztahanovista jelvényt. Nem hallgatják meg a véleményünket Nézzük tovább. Az ebédlőben olyan kevés a tányér, hogy egy­másra kell várni, és amikor vala­ki befejezte az ebédet, a tányért belemértják egy kis vízbe, meg sem törlik, csak mérik bele az ételt. A 34 étkező részére csak két vizeskancsó és két vizespohár van az asztalon. Mindezek jogosan bosszantják a dolgozókat, mint ahogy engem is az. hogy még 1954 decemberében a védőruhá­mat beadtam mosatni, de azóta sem adta vissza a leltárkezelő és lehet, hogy ez alatt az idő alatt teljesen szétmosták. Különösen a fényező műhelyben, ahol dolgo­zómba esik az eső, a mennyeze­ten keresztül folyik a víz. Két év­vel ezelőtt, amikor a minisztéri­umból itt jártak, megállapították, hogy meg kell javítani, szellőző- berendezést és lefolyó kanálist is kell csinálni. A munkálatokhos két vagon kavicsot leküldték, de a kavics közben elment és a hi­telkeret pedig elfogyott, s így a fényezőben latyakban kell dol­gozni. Szerintem meg kellene hallgat­ni a dolgozók véleményeit és ha a hibákat kijavítják, bizonyára nagyobb lelkesedéssel mennének a termelési értekezletre is. Gyulavári András kocsifényező, Békéscsaba, MÁV AK műhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom