Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-10 / 290. szám
Vikai&ahák Utfu 1935. december 10., szombat pArtélet A párivezetőség űjjáválasztása előtt / az orosházi Dózsa Tsz-ben /A zordnak, hidegnek ismert decembert meghazudtoló langyos verőfényben fürdik az orosházi Dózsa Tsz 3000 hold földje és népes tagsága is. Mert akit papír- és egyéb íróasztalmunka, vagy a röstelkedés le nem köt, az kint van mind, s .dolgozik a roppant táblákon. Bár amit nagy részük végez — a kukoricatörés, szárvágás és búzavetés — ugyancsak ellentmond a naptárnak. Majdnem 70 hold kukorica van meg lábon — mondja olyan röstelkedve Szűcs Bálint elvtárs, a Táncsics brigád vezetője, mintha csupán az ő szégyene volna a nagy késlekedés. — Vetnivaló is van még, magam sem tudom, hogy mennyi — préseli ki fogai között, s kezében indulatosan lendül a földmérce, az öl. — Mi okozta a lemaradást? — kérdezem az ő borús hangján. Amíg a nagy tábla kukorica- földre érünk, sorolja, hogy ő sem tud eligazodni az egész dologban. Lassan már feleslegesnek érzi magát, mert hiába osztja el a tennivalókat a munkacsapatok között. Egyik munkacsap átvezető ezt, a másik azt találja ki, és addig beszél az elnöknek, hogy az hozzájárul a munkarend felbontásához. Aztán meg a tagok feleségei közül többen ki sem jöttek a legnagyobb munkák idején. Nem volt, aki mozgósítsa őket, szervezet élére. De bárkikből tevődjön is össze az új pártvezetőség, Horváth elvtárs érezze kötelességének, hogy elfogadja a pártszervezet útmutatását, bírálatát és azokat a határozatokat, amelyeket a tsz továbberősödésére, a tagok jólétének növelésére hoznak. A maga módján segítse a párt- szervezetet Horváth elvtárs, azért, mert ő Is párttag, s azért is, mert a kollektív bölcsességgel nem vetekszik az egyén legmagasabb képzettsége sem. Kukk Imre Megnyílt a Német—Szovjet Baráti Társaság kongresszusa Berlin. (MTI) Berlinben csütörtökön megnyílt a három & félmillió tagot számláló Német— Szovjet Baráti Társaság V. kopg- ressztlsa, amelyen a Német Demokratikus Köztársaságból, Nyu- gat-Németországból és tizenöt külföldi államból mintegy ezer küldött és vendég vesz részt. A kongresszus első napján Erdei Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnök- helyettese, a Magyar—Szovjet Társaság elnöke tolmácsolta a magyar dolgozó nép üdvözletét. gyenge a pártszervezet vezetősége Mire mindezt elmondta, odaértünk az egyik munkacsapathoz, * Gombkötő Ferenc elvtárs párt- esoportbizalmi, meg Görbics Kálmánná elvtársnő is belekapcsolódott a beszélgetésbe. — Egy olyan termelőszövetkezetben, ahol 350 tag közül majdnem 100 a párttag, nem volna »zabad december közepe , táján kukoricatöréssel és vetéssel bajlódni — magyarázza Gombkötő elvtárs, aki ugyancsak ismeri a hibák okát. — A párttagok általában igyekeztek, példát mutattak, de nem úgy, ahogy erejükből tellett volna. Nincs aki mozgósítsa, tüzelje őket. Mit kerülgessem, lanyhult a pártélet, annyira, hogy már a pártonkívüliek is nagyon várják a vezetőség újraválasztá- »ái. \ mostani párttitkárunk sok tapasztalattal rendelkező elvtárs, de már hatvan éves. A pártvezetőség hét helyett csak négy tagból áll és sokszor ezek is magára hagyják a titkár elvtársat. A pártvezetőség munkáját elég azzal jellemezni, hogy egy év óta tíz pártcsoportbizalmi helyetf csak hat van... Töprengve megyek tovább a többi elvtárshoz, érzem, nagyon mély oka lehet itt a lanyhaság- nak. Ném a véletlen játéka, hogy a sok párttag közül csaknem a legidősebb elvtárs a párttitkár. A gyakorlati tudás és a szorgalom ilyen nagy szövetkezetben, ilyen nagylétszámú pártszervezet élén már kevésnek bizonyul. A beszélgetés közben elejtett néhány szó választ adott sok mindenre. Megtudtam, hogy Ax olasz népnek követelnie kell ax atlanti politika felszámolását a fiatal elvtársak nem vállaltak pártfunkciót —• Nehéz itt pártvezetőségi tagnak, különösen párttitkárnak lenni — mondja Krámli elvtárs, akit már egyszer a megbetegedett párttitkár helyettesítésével hízott meg a pártvezetőség. Pár nap múlva azonban ő is beteg lett, de felépülése után felé sem nézett a pái-tvezetőségnek. Krámli elvtárs pedig képzett, hosszabb ideig előadó volt mezőgazdasági szakiskolán, s most a tsz-ben politikai tanfolyamot vezet. Egyszóval ő sem, más sem vállalta a párttitkári funkciót. Ennek okát csak hosszas kutatás után tudtam meg: Horváth Mihály elvtárs, a tsz elnöke már régebben kijelentette, hogy ő csak azt ismeri el párttitkárnak, és csak azt segíti, aki legalább olyan képzett, mint ő. Nem állítom, hogy főleg ezért működött eddig gyengén még minden pártvezetőség a Dózsa Tsz-ben, de annyi bizonyos, hogy Horváth elvtárs magatartása, a bírálat visszafojtása azzal az állandó refrénnel, hogy: »nekem mondod kisöcsém, aki akadémiát végeztem« gúzsba köti a kezdeményező készséget. Kétségtelen, hogy Horváth elvtársnak magas szakmai és politikai képzettsége van, éppen ezért választották meg ismételten elnöknek évek óta. De ez nem jogosítja fel arra, hogy másokat lebecsüljön. Nem becsülheti le a tehenészt, vagy iá sertéstenyésztőt sem, mert azt a hosszú gyakorlat munkája mesterévé, ha úgy tetszik, művészévé tette. Ne »kisöcsémezésre«, 'kérkedésre használja Horváth elvtárs a képzettségét, hanem jó munkaszervezésre és arra, hogy segítse, nevelje, tanítsa a tsz tagjait, közben pedig tanuljon tőlük. Ha elfogadja a pártszervezet, a párttagok, s a pártonki- vüliek bírálatát, ha felfigyel a jó meglátásokra, kezdeményezésekre, akkor minden bizonnyal Idejében törték volna le a kukoricát, vetették volna el a búzát, és nem most, december közepén. Akkor készítettek volna megfelelő mennyiségű sílótakarmányt is, és nem kellene most csak tö- reket és répaszeletet adni a szarvasmarháknak, nem 3—4, hanem jóval több liter tejet fejhetnének tehenenként. A tudás nem fitogtatásra, kérkedésre való. Horváth elvtárs is a dolgok jó mentével, mindenre kiterjedő gondoskodással és ne kijelentésekkel bizonygassa képzettségét Ne felejtse el, hogy mindenkitől lehet tanulni, de a képzettebb emberben is vissza lehet fojtani a tettvágyat, a kezdeményező készséget. Az új pártvezetőség tagjait most is a tsz kommunistái és nem a mezőgazdasági akadémia tanárai közül választják meg a Dózsában. A párttagok és a pártonkí vüliek már most, munka közben arról beszélgetnek, hogy kik maradnak meg a vezetőségben és kiket cserélnek le. Kétségkívül a legjobbakat állítják maid a DártRóma (MTI) Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán határozatot hozott nyilvánosságra a politikai helyzetről és a párt feladatairól a jelenlegi politikai helyzetben. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága az olasz nép harcában három feladatot tűz ki: 1. A népnek követelnie kell az atlanti háborús politika irányzatának felszámolását és Olaszország tevékeny hozzájárulását a nemzetközi kapcsolatok feszültségének enyhítéséhez. 2. Követelnie kell az alkotmány megvalósítását, a kor- mányhatóságok és a gyárakban a tőkések részéről a megkülönböztetések megszüntetését, a dolgozó tömegek bekapcsolását az államügyek intézésébe, mint az alkotmány tiszteletben tartásának és a társadalmi haladásnak biztosítékát. 3. Uj politikát kell követelni a monopóliumok és a munkanélküliség ellen, az élet- színvonal felemeléséért, a földreformnak és a mezőgazdasági bérleti szerződések demokratikus reformjának megvalósításáért. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának egy másik határozata az állami iskolák demokratikus reformjának kérdésével foglalkozik, Az indiai és a szovjet nép barátsága kimagasló történelmi vívmány Dzsajpur. A TASZSZ különtudósító ja írja: N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 7-én, a Damodar- folyó völgyében (Nyugat-Bengá- lia és Bihar állam) az új India iparfejlesztésének főkörzetében töltötte a napot. Ezen a vidéken az állam komplex energetikai és öntözőmű építési tevet valósít meg. December 8-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és kísérőik Dzsaj- purba, az északnyugatindiai Rad- zsasztan állam fővárosába repülték. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Dzsajpurba érkezését ünnepnapként fogadta ez a félmilliós lakosú, a maga nemében páratlan ősi város, amely a XVIII. század elején, a nagy mogulok birodalmának hanyatlási korszakában épült. A szovjet vendégek megérkezésének napját ünnepnappá nyílvánították. A Ramniva-parkban nagygyűlést tartottak, az üdvözlésre N. A. Bulganyin válaszolt. Beszédében a többi között a következőket mondotta: Az indiai és a szovjet nép barátsága kimagasló történelmi vívmány. E barátság a békeszerető népeknek a háború ellen, a békéért és a biztonságért vívott harcában született. Népeink barátsága óriási jelentőségű a béke erőinek további növelése szempontjából A nagygyűlés végén ajándékokat nyújtottak át a vendégeknek: dzsa.jpuri kisiparosok, aranyművesek, takácsok, hímzőnők művészi készítményeit, továbbá rad- zsasztáni népviseleti ruhákat és turbánokat; As Humanité a Mendes-France féle * republikánus front megalakításáról Párizs. (MTI) Az Humanité pénteki vezércikkében élesen támadja az úgynevezett republikánus front (a radikálisok, a gaulleis- ták, a jobboldali ellenállók bizonyos csoportjainak, valamint a szocialistáknak a választási szövetsége — a szerk.) megalakulását és felteszi a kérdést, vajon, miben érthet egyet a Szocialista Párt a gaulleistákkal. Hiszen a gaulleisták mindig a szociális törvények ellen szavaztak, amikor ezek a kérdések a nemzetgyűlés elé kerültek. A lap ezután rámutat, hogy a mai helyzetben könnyen elérhető lett volna a baloldal döntő győzelme. Mindehhez csak az kellett A román nagykövet látogatása Ion Popescu, a Román Nép- köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, december 9-én bemutatkozó látogatást tett Hegedűs András elvtársnál, a Minisztertanács elnökénél. volna, hogy a Szocialista Párt elfogadja a listakapcsolási ajánlatot a kommunistákkal. Ha a január másodiki választásokon a jobboldal győzne, ez nem a választási törvény miatt lenne, hanem azért, mert a szocialista vezetők elvetették a Kommunista Párt javaslatát. Tudatos pánikkeltés Az V. S. News and World Report egyik legutóbbi számában megjelent egy kábuli tudósítás. A cikk szerzője szerint Afganisztán népe egyszer csak arra ébred, hogy hazájának függetlensége veszedelembe került. Vajon miféle veszedelem fenyegeti Afganisztánt? Mi hökkentette meg az amerikai újságírót? — Szovjet szakemberek gabonaraktárt, sőt malmot és kenyérgyárat építettek Kabulban! — Kábulban ezelőtt csak két aszfaltos utca volt, most szovjet mérnökök és technikusok vezetésével már nemcsak a főváros, hanem Herat és Mazar-i- Serif városok főutcáit is aszfaltozzák. — Kábul külvárosában szovjet segítséggel üzemanyagraktár épül, s hamarosan szovjet gyártmányú taxik suhannak a város utcáin. — A Szovjetunió hitellel, berendezéssel és szakemberrel segíti elő az ipari vállalatok építkezéseit és a közmunkák megszervezését. Ezek a tények a két szomszédos ország baráti, gazdasági együttműködésére utalnak, de az amerikai folyóirat roppant vészjóslónak tünteti föl őket. — Óvakodjatok a szovjet taxiktól! ■— sziszegi az U. S. News and World Report. — Ne egyetek „orosz módra sütött" kenyeret! Ne járjatok a szovjet aszfalton! Isten tudja, hova juttok rajta! Afganisztán lakói bizonyára csufondárosan nevetnek ezen az oktalan izgalmon. Ez a nép nagyra becsüli a baráti szovjet segítséget, hiszen így fokozatosan kitörhet évszázados elmaradottságából. Még a tudósító is elismeri, hogy Kábul lakói hálásak az afgán fővárosban közműveket építő szovjet szakemberek munkájáért. De ha nevetnek is az U. S. News and World Report agyrémein, okvetlenül megkérdezik: Ugyan mi sugallja ezt a békés szovjet—afgán együttműködés ellen intézett támadást? A titok nyitja egyszerű... Aki az afganisztáni függetlenség védelmezőjének hozzá nem illő tógájába öltözik, sehogy sem bocsátja meg, hogy Afganisztán nem hajtja fejét a katonai tömbök jármába. „Az Egyesült Államok remélte, hogy Afganisztán csatlakozik az új védelmi rendszerhez“ (vagyis, nyílván a bagdadi egyezményhez) — írja a folyóirat. Ez a remény szertefoszlott. Kudarcba fulladnak az Afganisztán gazdasági elszigetelésére irányuló kísérletek is, hiába akarják egyes nyugati körök engedelmességre szorítani Kábult. Afganisztánnak és északi szomszédjának fejlődő gazdasági kapcsolatai meghiúsítják e kísérleteket. Mivel vigasztalódjék hát a reakciós újságíró? Riadót ver „az orosz módra“ készült „veszedelmes“ cipó miatt! (Az Uj Idő legújabb szántából.) Külpolitikai hírek DAMASZKUSZ Az. AFP híre szerint Mahmud Riad, Egyiptom damaszkuszi követe az A1 Ajam című lap tudósítójának kijelentette, hogy a közeljövőben egyiptomi fegyverek érkeznek Szíriába. A fegyvereket a két ország között létrejött katonai megállapodás értelmében szállítják. BERLIN A bonni parlament csütörtöki ülésén Schaffer pénzügyminiszter beterjesztette a Német Szövetségi Köztársaság 1956/57. évi állami költségvetésének tervezetét. A pénzügyminiszter beszédéből kitűnik, hogy Nyugat-Németország új költségvetését a fegyverkezési politika jegyében állították össze. A költségvetési összegnek mintegy negyven százalékát katonai kiadások fedezésére fordítják. NEW YORK Az Associated Press hírügynökség közli, hogy az amerikai külügyminisztérium és amerikai katonai tisztviselők között csütörtökön tárgyalások folytak azokról a tervekről, amelyeknek célja meggyorsítani az új Wehrmacht felszerelését.
