Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-31 / 308. szám
1953. DECEMBER 31., SZOMBAT Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 308. SZÁM Világ proletárjai egyesüljetek! Visszapillantás 1955-re Gyorslista a Harmadik Békekölcsön ötödik sorsolásáról AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAP] A Bátran tervezzenek termelőszövetkezeteink! Megyénk termelőszövetkezeteiben lezajlottak a zárszámadási közgyűlések. A közös gazdaságok túlnyomó többsége jól zárta a gazdasági évet: növekedett az egy munkaegységre jutó részesedés, gyarapodott földterületük, tagságuk, megszilárdult éltető elemük a munkafegyelem. A szorgalmas, becsületes munka nyomán teli lett a tagok kamrája, jutott a keresetből ruhaneműre, különböző háztartási cikkek vásárlására, egyszóval emelkedett a tsz- tagok életszínvonala. Most ismét nagy feladat áll a tsz-ek előtt, éspedig a szövetkezeti gazdálkodást megszabó terv elkészítése. Termelőszövetkezet terv nélkül elképzelhetetlen, hiszen éppen azért tudnak eredményesebben gazdálkodni, mint az egyéniek, mert tevékenységüket, egész évi tennivalójukat előre felmérik, tudják, mit, miért tesznek, mit akarnak elérni. S ezt nem a véletlenre bízzák, hanem maguk határozzák meg a teendőket. A Központi Vezetőség határozata előírja, hogy a jövő évben 3 százalékkal kell emelni a mezőgazdaság terméshozamát. Ez a határozat a tsz-ekre is nagy feladatokat ró. Éppen ezért a tervezés sokoldalúságot, körültekintést igényel. Már idejekorán elejét kell venni a különböző helytelen nézetek terjedésének. Többfelé előszeretettel hangoztatják, hogy a növénytermesztés megtervezésénél az utolsó tíz év átlagából kell kiindulni. Vajon, helyes-e ez az álláspont? Nem. Nem helyes azért, mert nem veszi figyelembe azt, hogy mezőgazdaságunk állandóan fejlődik. A gépállomások kiterjedt hálózata, gépeivel, szakembereivel a munkásosztály segítségét juttatta el a mezőgazdaságnak. A műtrágyagyártás fokozása is mind nagyobb lehetőségeket teremt a terméshozamok növelésére. S nem utolsósorban azt is figyelembe kell venni, hogy termelőszövetkezeteink vezetői, tagjai évről-évre gyarapítják tudásukat, gyarapodik a közös gazdálkodásban szerzett tapasztalatuk. És még sorolhatnánk a példákat, amelyek önmagukért beszélnek s megcáfolják, mennyiben lebecsülő az említett nézet. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatának célkitűzése megvalósuljon, bátor, merész, de reális és végrehajtható tervekre van szükség. Olyan tervekre, amelyek az idei terméseredményeket veszik alapul. Az orosházi Uj Élet Tsz-ben tavaly 12 mázsa holdankénti búzaátlagot terveztek, az idén pedig 14 mázsát. De bátran terveztek a nagyszénási Lenin Tsz-ben is. Búzából 13, őszi árpából 15, kukoricából (májusi morzsolt) 19, cukorrépából 200, takarmányrépából 400 q-t holdan ként. Ugyanakkor bizonyos óvatosság tapasztalható az országos hírű végegyházi Szabadság Tsz- nél, amely tudvalévő, jó földön gazdálkodik. Az idén búzából több mint 16, őszi árpából 24 mázsán felül termett holdanként. Ennek ellenére holdanként búzából 13, őszi árpából pedig 16 mázsát terveztek. De tapasztalható ez máshol is. Az eleki József Attila Tsz- ben a 11.84 mázsa idei holdankénti búzaterméssel szemben, 9 mázsára szabták a tervet. Sok helyen az idei rendkívüli időjárásra hivatkoznak, később vetettek s nem egy esetben az elővetemény som volt kedvező. Ez kétségtelenül több helyütt megtörtént. De vajon, nem lehet ezen változtatni? Az ősziek felültrágyázásáva! lehet a bajon segíteni. Az ilyen vetésre télen szórjanak ki érett trágyát, s amint azt a sok éves tapasztalatok bizonyítják, eredménnyel jár. A terméshozam növekedését nem csak az időjárástól kell várni, hanem tenni is kell ezért, az ember is avatkozzék be, hogy nagyobb legyen jövőre a termés. Szólni kell az állattenyésztésről is, hiszen a növénytermesztéssel együtt ez adja a legnagyobb jövedelmet. Legfontosabb és legha’aszthatatlanabb feladat az állatállomány számszerű gyarapítása, minőségének javítása, hozamának növelése; E három feladatra adjon választ a terv. A sarkadi Dózsa Tsz-ben 39-ről 70-re szaporítják^ tehénállományt. Sok tsz-ben még csupán állattartással foglalkoznak, állattenyésztés helyett. Ezen a helyzeten kell elsősorban változtatni. Ha szóba kerül a szarvasmarha, különösen a tehénállomány szaporítása, sok helyen még úgy gondolkoznak, majd veszünk, ahelyett, hogy többet törődnének a növendékállatok nevelésével. A termék hozam növelését pedig az élenjáró módszerek bevezetésével, meghonosításával kell elérni, mert itt még sok a tennivaló. S az állattenyésztés fejlesztéséért az eddiginél sokkal többet kell tenni ök a kihelyezett mezőgazdászoknak. ők felelősek elsősorban azért, hogyan fejlődik a tsz-ek állatállománya. S nem utolsósorba n a tsz pártszervezetén is sok múlik. Érjék el, hogy a párttagok, a DISZ-fiatalok, a példamutató tsz-tagok vállalják a munkát az állattenyésztésben. Az állattenyésztéssel szorosan összefügg a takarm ánytermesztés. Csak akkor várhatnak tsz-eink jó eredményeket, ha szilárd takarmánybázist teremtenek. Erre is gondoljanak a tervezésnél. A tervkészítő munkabizottság hallgassa meg a tagság véleményét, javaslatait, de ezen túlmenően a szakemberek iránymutatását is hasznosítsák a terv elkészítésénél; Megyénkben az Agrártudományi Egyetem 70 hallgatója két hetet tölt a tsz-ekben, segít a munkában. Használják fel jól javaslataikat. Végezetül még egy jó tanács. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle! Éppen ezért a terveket elkészítésük után ne a por lepje a fiókban, hanem vegyék elő azokat minél gyakrabban, hogy a tervből valóság (egyen; „A legőszintébb barátai vagyunk azoknak, akik a gyarmati rabság és gyarmati függőség ellen harcolnak“ Moszkva. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán, december 29-én elhangzott beszédében, többek között a következőket mondotta: Indiai, burmai és afganisztáni látogatásunk eredményeképpen a Szovjetunió és ezek az országok olyan kölcsönösen előnyös gazdasági egyezményeket kötöttek, a- melyek a Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán érdekeit szolgálják. Az olyan államokban, mint a- milyen az Indiai Köztársaság, a Burmai Unió és Afganisztán, a világbékéért folyó harcban egyenjogú feleket látunk. A mi véleményünk és azon országok vezetőinek véleménye, amelyeket meglátogattunk, nem tér el a békeharc kérdéseiben. Már pedig ezek a kérdések a legfontosabbak és megoldásuk az egész emberiségnek létérdeke. Indiai, burmai és afganisztáni utazásunk, valamint a szovjet—indiai, a szovjet—burmai és a szovjet—afgán tárgyalások eredményei a béke minden hívében jó benyomást keltettek. Utazásunkat azonban egyes országokban néhány, köztük hivatalos személy ellenszenvvel, sőt, nyíltan ellenségesen fogadta, vad kirohanásokat intézett ellenünk. Ez főképp Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalható. Vajon mi újat mondtunk a gyarmatosítókról és a gyarmati rendszerekről, vajon miért keltettek kijelentéseink ilyen dühöt a gyarmatosítók és prókátoraik körében? Hiszen közismert és vitathatatlan adatokat sorakoztattunk fel. Hiszen tény például az, hogy az angol gyarmatosítók — nem a nép, hanem éppen a gyarmatosítók! — majdnem két évszázadig uralkodtak Indiában és hosszú ideig elnyomták Burma és Afganisztán népeit. A gyarmatosítók nem Anglia és nem az angol nép. Az angol gyarmatosítók sohasem kapnak jogot arra, hogy azonosítsák magukat Anglia népével. A mi beszédeinkben nem volt semmi olyasmi, ami bármiben is sértette volna Angliát, vagy az angol népet. Ml mélységesen tiszteljük a tehetséges és békeszerető angol népet és barátságban akarunk vele élni. (Hosszantartó taps.) Semmi sértőt vagy bántót nem mondtunk az angol kormányról sem. De elítéltük és elítéljük a gyarmati rendszert és úgy véljük, hogy minél előbb végeznek vele, annál jobb lesz, mert ez mélységesen igazságtalan, embergyűlölő rendszer. Minél előbb megszabadulnak tőle a gyarmati országok népei, annál jobb lesz. A legőszintébb barátai vagyunk azoknak, akik a gyarmati (Folytatás a 2. oldalon.) A vendéglátóipar felkészült — Vállalatunk a mai napon teljesítette 1955. évi forgalmi és pénzügyi tervét — újságolta örömmel Kerekes elvtárs, a Békéscsabai Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatója 29-én délután. — Gratulálunk! És ezenkívül mi újság? — Készülünk a szilveszterre. Az év utolsó estéjén 11 helyen tartunk disznótoros vacsorát. A Csa- ba-étteremben és a Jókai-étteremben bőrös malacpecsenye Is lesz. E két helyen éjfélkor egy-egy malacot is kisorsolnak tombolán. Minden vacsorázó helyen zenekar szórakoztatja a vendégeket és valamennyi üzemegységünk reggelig nyitva tart. — És az egyéb „kellékek?“ — Minden üzemegységben négyféle, jó minőségű bor lesz kapható, égetett szeszes italból pedig tízféle között válogathatnak a fogyasztók. Mindenről gondoskodtunk,; már csak a vendégek jó hangulata kell. Úgy hisszük, ebben sem lesz hiány. Képünk: a Csaba-étterem nagyterme. átalakított Régi harcosok találkozója A szeghalmi járási pártbizott- ság december 28-án találkozót rendezett a munkásmozgalom kemény harcaiban megöregedett elvtársak számára. Az egészua- pos találkozón huszonkettőn veitek részt a járás községeiből » bebizonyították, hogy ők még nem tették le a fegyvert, a maguk módján ezután is szervezetten akarnak küzdeni. Elhatározták, hogy főként az ifjúság harcos szellemben való nevelését kívánják elősegíteni. Gyakran elmennek a DISZ-szervezetekbe,» megismertetik a fiatalokkal küzdelmes életüket, munkásmozgalmi tevékenységüket. Tudatukba vésik, hogy ezért a szép jelenért sokan áldozták fel szabadságukat, testi épségüket, életüket. A régi harcosok bizottságot is hoztak létre, amelynek feladatává tették minden régi harcos felkutatását és megbecsülésben való. részesítésük biztosítását. Több mint 30 OOO forint egy év alatt Az év utolsó napjára virradtunk. Percről-percre, óráról-órá- ra zsugorodik, rövidül ez az esztendő. Ilyenkor, mint messzi útról megtért utas, önkéntelenül visszapillantunk a múló évre, összegezzük: mit tettünk, mit kaptunk az ó-esztendőtöl. Kocsis Mihály, a mezőkovácsházi Uj Élet Tsz tagja is elkészítette számvetését. 1954 őszén töltötte le tényleges katonai szolgálatát, majd november 8- án a tsz-be lépett. A szorgalmas DISZ-fiatalra felfigyeltek a tsz- ben, s az idén májusban megtették munkacsapatvezetőnek. Továbbra is példamutatóan dolgozott s emellett a munkacsapatvezető teendőit is kiválóan ellátta. Két hónappal ezelőtt újra nagy kitüntetés érte: felvették tagjelöltnek. Szerény, csendes ember — így mondták el többen is a tsz-ben, s a tsz elnökének is ez a véleménye —, de a munkában ember legyen a talpán, ki versenyre kel vele. A cukorrépánál még a szedésnél is elvált a többitől az ő parcellája. Gazt abban ugyan kereshetett az ember! De mindenhol meg lehetett nézni utána a munkát, még rossz akaratból sem talált hibát benne senki. S amint fogytak a napok, úgy *- sőt ennél gyorsabban — szaporodtak munkaegységei. Zárszámadásig 398 lett a számuk, s mindezt egyedül kereste. A tsz-ben 46,90 forintot ér egy munkaegység. Csak búzából 27,45 mázsa jutott és prémiumképpen még további 4,65 mázsa. Pénzből pedig több mint három és fél ezer forintot kapott. A háztáji földön is termett 30 mázsa csöves kukorica, meg egy mázsa lucernaszéna. A kis füzet mindent elárul, mert Kocsis elvtárs számontartja, mikor mit kapott, mennyit, stb. De összeszámolta ő már az egész évi keresetet is. Eszerint 30 621 forintot tesz ki a munkaegységek után kapott termény értéke, a készpénz és a háztájiból származó jövedelem. Az ólban két szép hízó röfög, lehetnek már 160—170 kilogrammosak darabonként. — Az egyiket levágjuk, a másikat eladjuk — mondja Kocsis elvtárs. — Kettőnknek elég lesz az egyik is. Mert hát ketten vannak. Kocsis elvtárs tartja el édesanyját is, aki — mivel idősebb néni — a ház körüli munkát látja el. — Szépen megélünk a keresetből — mondja Kocsis néni. És valóban nincs is okuk panaszra, jó jövedelemmel zárják az évet. Kocsis néni büszke is a fiára, de büszkék rá a szövetkezetiek is. (Porti'n)