Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-30 / 307. szám

2 Vihm taták Hifit 1955. d(wmhtc 30.. péntek Az ázsiai országok szerepe állandóan nő a nemzetközi életben Moszkva. (TASZSZ) Moszkvá­ban, a nagy Kreml-palotában folytatja munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. December 29-én a Szövetségi Ta­nács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésén N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke tartott beszámolót az indiai, a burmai és az afganisz­táni utazásról. Az előadó bevezetőül megálla­pította, hogy a Legfelső Tanács ülésszaka abban az időben ta­nácskozik, amikor végéhez köze­ledik 1955. olyan nagy nemzet­közi események éve, amelyek az államok viszonyában komoly eltolódásokat, a feszült nemzet­közi helyzetben bizonyos forduló­pontot eredményeztek. N. A. Bulganyin rámutatott, hogy korunk nemzetközi életében Heves összeütközések Algériában Párizs. (MTI) Algírból jelen­tik: Az Algírtól harmincöt kilo­méterre lévő St. Pierre-St. Paul faluban egy csoport fegyveres al­gériai megtámadott egy bennszü­löttekből álló francia alakulatot. Constantine megyéből is külön­böző fegyveres összetűzéseket je­lentenek. A hírügynökségek sze­rint különböző támadásokat in­téztek nagy gyarmati ültetvények ellen. Toulonból több hadihajó indult útnak, hogy tengerészeti megerősítést szállítson Algériába. A tengerészek helyőrségeket al­kotnak a partokon. mind nagyobb jelentőségre tesz­nek szert az ázsiai országok, ame­lyekben a földkerekség lakossá­gának több mint a fele él, majd kijelentette, hogy a Szovjetunió, valamint India, Burma és Afga­nisztán között a barátság és az együttműködés fejlesztése két­ségtelenül jelentősen hozzájárul a béke megszilárdításához. — Indiai, burmai és afganisz­táni utazásunk közvetlen eredmé­nye a Szovjetunió és ezen orszá­gok között a barátság és az együttműködés megerősödése és fejlődése, a szovjet népnek a nagy indiai néphez, a burmai és az afga­nisztáni néphez való további kö­zeledése volt — mondotta N. A. Bulganyin. — Az utazás jelentő­sége azonban nem korlátozódik erre. Az utazásnak nagy nemzet­közi jelentősége van elsősorban azért, mert ismét beigazolódott a Szovjetunió külpolitikája lenini alapelvének — a különböző társa­dalmi és politikai rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élé­se elvének — helyessége. Az uta­zás szemléletesen és meggyőzően bizonyította, hogy ez az elv, a bé­ke és a népek biztonsága megszi­lárdításának, az államok közötti bizalom fejlesztésének szilárd alapja. N. A. Bulganyin beszámolója után N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja szólalt fel. Beszédében foglalkozott az egyenjogúság és a szuverénitás elveivel, amelyekre a Szovjetunió a külföldi orszá­gokkal fenntartott kapcsolatait építi. Re fejeződött a Román Munkáspárt II. kongresszusa Bukarest. (Agerpres) Szerdán este befejeződött a Román Mun­káspárt II. kongresszusa. A záró- ülést Gheorghiu-Dej nyitotta meg, majd felolvasták a Román Mun­káspárt Központi Bizottsága tag­jainak és póttagjainak, valamint a Központi Revíziós Bizottság tag­jainak névsorát, akiket a kong­resszus választott meg. A Román Munkáspárt Központ^ Bizottságába 61 tagot és 35 póttagot választot­tal-. Constantin Pirvulescu bejelen­tette, hogy szerdán ülést tartott a Román Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen egyhangú­lag megválasztották a Politikai B^ottság tagjait. A névsor a kö­vetkező: Gh. Gheorghiu-Dej, Chi- vu Stoica, Iosif Chisinevsehi, G. Apostol, Mogyorós Sándor, Emil Eodnaras, Miron Constantinescu, Constantin Pirvulescu, Petre Bo- rila, Alexandru Draghici és Ni- colae Ceausescu. A Politikai Bizottság póttag­jait, a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkárságát és a párt Ellenőrző Bizottságának tagjait szintén megválasztották. A Központi Bizottság első titkára Gh. Gheorghiu-Dej lett. A Köz­ponti Bizottság titkárává Iosif Chisinevschit, Nicolae Ceausescut, Fazekas Jánost és Joan Cozmát választották. A részvevők hosszú tapssal fejezték ki helyeslésüket. KÜLFÖLDI HÍREK BERLIN A bonni kü i ügyminisztétium közölte, hogy három megbízott­ja a közeli napokban Moszkvába utazik. A megbízottak tárgyalá­sokat folytatnak az illetékes szov­jet szervekkel a Német Szövet­ségi Köztársaság moszkvai nagy- követségének felállításával ösz- szefilggő technikai kérdésekről, NEW YORK A Daily Worker jelentése sze­rint J. Dennis, az Egyesült Ál lamok Kommunista Pártja Or szágos Bizottságának főtitkára és John Gates, a Daily Worker fő- szerkesztője újból megkezdte po­litikai tevékenységét. Dennist és Gatest tudvalevőleg öt évvel ez­előtt a Sínith-törvény alapján be­börtönözték. 1955 márciusában történt szabadonbocsátásuk után, ez év december 26-ig eltiltották őket a politikai tevékenvségtől. BERLIN Schröder bonni belügyminisz­ter felszólította a karlsruhei al­kotmányjogi bíróságot, hogy fe­jezze be végre a kommunista párt elleni boszorkányper tár­gyalását, és hirdesse Id a párt működését betiltó ítéletet. Schrö­der a továbbiakban hangsúlyozta, hogy azok a nagy sikerek, ame­lyeket a kommunista munkások a Nyugat-Németországban legutóbb megtartott üzemi bizottsági vá­lasztásokon elértek, szemléltetően bizonyítják, hogy a Német Kom­munista Pártot nem lehet kapi­tulációra kényszeríteni. KAIRO Tito jugoszláv köztársasági el­nök szerdán reggel hivatalos lá­togatásra Egyiptomba„, érkezei t., Nas-szer egyiptomi miniszterelnök szerdán este vacsorát adott Tito tiszteletére. A vacsorán a jugo­szláv államfő és az egyiptomi miniszterelnök pohárköszömtőt mondott. Mindketten foglalkoz­tak a két ország között kialakult baráti kapcsolatokkal, és hangsú­lyozták a béke fenntartásának je­lentőségét. LONDON A Reuter-Iroda közli, hogy a malájföldi Balingban csütörtökön eredménytelenül végződtek a ma- ! lájföldi kormány és a kommunista I párt képviselői közötti tárgyalá- I sok. Erről is legyen szó a pártvezetőség beszámolójában A Központi Vezetőség határo­zata kettős, de egységes feladatot jelölt meg a falusi pártszerveze­teknek,, s hosszú időre megszabta a kommunisták tennivalóit. Ez azonban csak úgy válik valóság­gá, ha egységes a kommunisták akarata, ha szilárd, jól képzett, példamutató elvtársak vezetik őket. A lőkösházi Május 1 Tsz kommunistái is tudnak a Köz­ponti Vezetőség határozatáról. De céljaink valóraválíása, nem mindig vezetett sikerre. Nálunk is hangoztatott az, hogy a ve­zetők példáját követik a többiek, csak az a baj, hogy a jó és a rossz példa között nem vonnak párhuzamot egyesek. Sajnos, a rossz példa sok esetben éppen a párttitkártól, Révész elvtárstól ered. A szűkén vett anyagi ér­deket nézve, sok ember követi őt. így történhetett meg, hogy 200 mázsa- másodvetésű muha­runk felgyújt ve renden ment tönkre, mert a tagok egy része — Révész elvtárs vezetésével — azt gondolván, hogy a heterozis kukorica közötti napraforgó azé lesz, aki megkapálta — semmi áron nem voltak hajlandók a muhar betakarításában részt venni. A párttagok és pártonkívüliek elvárják a vezetőktől, hogy ne­veljék és tájékoztassák őket, azt is, hogy mindenben kezdemé­nyezzenek, ég saját példájukkal is mozgósítsák az embereket. Ná­lunk azonban, mintha fordítva lenne ez. A törés idején két megrakott szekér kukorica kint állt a szabad ég alatt, az idő olyan volt, hogy minden perc­ben eleredhetett az eső, Révész elvtárshoz fordultam^ s még vagy hat emberhez, akik ez idő akut az istállóban voltak, hogy se­gítsenek a lerakásnál. Révész elvtárs kereken kijelentette, hogy ő nem fog meg egy csövet sem. így nem volt más hátra, a ko­csisokkal ürítettük ki a szekere­ket, aminek éppen ideje volt, mert mire végeztünk, az eső megeredt. Nagyon csalódtam ak­kor, mert azt vártam, hogy a titkár elvtárs az első szóra kap az alkalmon^ s esetleg a többie­ket is hívja. De nem így lett. Valamennyien készülünk a pártvezetőség ujjáválasztására. Számot vetünk, mit hogyan cse­lekedtünk. A bírálattal eddig sem szűkölködtünk, s a párttaggyűlé­sen is elmondjuk majd egymás hibáit, értékeljük a jót és a rosszat. Remé­lem a pártvezetőség beszámo­lójából sem marad ki, melyik kommunista vezető vagy párt­tag hogyan tett eleget a párt szervezeti szabályzatának, ho­gyan munkálkodott azért, hogy végrehajtsuk a Központi Vezető­ség határozatát, amely kötelező minden párttag számára. Imre Pál levelező, lőkösházi Május 1 Tsz. >IÍ5ÍF Különös gondok A zenészek vizsgáztatása hozzájárul a művészeti színvonal emeléséhez Az 1955. október 18—december 1-ig Békés megyében megtartott hivatásos előadó művészek (éne­kesek, népi és tánczenészek) vizs­gáztatásával kapcsolatban nap mint nap érkeznek panaszok a megyei népművelési osztályhoz, a megyei tanács VB-hez és a Vi­harsarok Népe szerkesztőségéhez. A panaszok zöme azoktól a zené­szektől származik, akik a vizsga- követelményeknek nem feleltek meg, vagy valamilyen oknál fog­va a vizsgáztató bizottság előtt nem tudták azt nyújtani, ami tel­jes mértékben tükrözi képessé­güket és tudásukat. Ugyanis a vizsgázók között többen voltak olyanok, akik izgalmukban, vagy ki tudja miért, részegen jelentek meg a vizsgán. Persze, a meg nem feleltek között ezek a kevesebbet teszik ki, a zöme, sajnos, a köve­telmények alsó mércéjét sem ütöt­te meg. Nemhogy a kottát, hanem a saját hangszerüket sem isme­rik. Igen sok olyan zenész van a megyében, aki ezt a hivatást nem azért választotta, mert szereti, ha munkáján kívül is csinálja, ha­nem pénzkereseti lehetőséget lát és talál zenei működésével. Még csak eszébe sem jut, hogy megis­merje a kottát, hogy gyakorol­jon, tanuljon. Nyílván, ha ilyen formában áll valaki valamilyen munkához, különösen a művé­szethez, egyáltalán nem járhat munkája sikerrel és eredménnyel; Rossz hatással van azokra a be­csületes, lelkes és odaadó zené­szekre, akik fáradtságot nem is­merve, képezik magukat és bő­vítik tudásukat, hogy helyüket olyan zenészek foglalják el, akik arra egyáltalán nem alkalmasak, magyarul kontárok. A vizsgázta­tásnak a célja éppen az volt, hogy ezektől a kontároktól megtisztít­sa a zenei életet; Békés megyében 1003 zenész vizsgázott a bizottság előtt, ebből 70 százaléka megfelelt, 30 száza­léka pedig nem; A panaszoknál felmerültek olyan kérdések is, hogy a táncze­nészektől többet követelt a bizott­ság, mint a népzenészektől. A népzenészeknél (elsősorban az idő­seknél) a bizottság nem követelte meg a kottaismeretet, a lapról való olvasási készséget, valamint a zeneelméleti alapismereteket, úgy, mint a tánczenészeknél, de gondolni kell arra, hogy az idő­sebb zenészeknek nem állt mód­jukban úgy tanulni, mint a fiata­labbaknak és a tánczenészeknek. Azok a zenészek, akik nem fe­leltek meg a követelményeknek, 1956. január 1-től nem működhet­nek, tekintettel arra, hogy ideig­lenes működési engedélyük 1955. december 31-ével érvényét veszti. 1956. július 15—augusztus 15 között ismét jelentkezhetnek vizs­gára azok a zenészek, akik vala­milyen oknál fogva nem tudtak vizsgázni, illetve azok, akik nem feleltek meg, viszont tanulni akar­nak, hogy a kívánt színvonalat elérjék. Ez különösen vonatko­zik a fiatal zenészekre. Vala­mennyi járási székhelyen van ze­neiskola és ezt a lehetőséget ki kell használni a zenét szerető és tanulni vágyó nép- és táncze­nésznek; A csorvási Mogyorósi Józse­fek szép konyhájában ülök, s hallgatom Mogyorósi nénit. Nem jajong. nem panaszkodik, amikor gondjait mondja el 2 — Egy telepes rádiót szeret­nénk venni, mert bár a lakás­ban van villany bent, de ára­mot még nem kaptunk, a kül­ső vezeték ezért nincs megcsi­nálva... A legnagyobb gondunk most az, hogy jövőre kifizet­hessük a házépítésié adott ál­lami kölcsönt. Miért fizessünk mi kamatot? Ha mostanában befizetjük a tartozást, ötezer forinttal kevesebbe kerül a ház... Mindezt úgy mondja el, az­zal a bizony ossággal, mint ami­kor valaki így szól: »Elmegyek a boltba, s veszek egy öltözet ruhát.« Két év előtt Mogyorósi bá­csi még azon aggodalmasko­dott, hogy bírják-e majd a részletet fizetni. Mondogatta isi »Sose vegyük fel a kölcsönt, ott a tsz háza, van miben laknunk.« Most meg?! Felépí­tették a házat. Az előszoba alja öntött cement, a konyha ee- mentlapos, a két szoba padlás, nagy szőnyeget Is látok az egyikben, a másikban bordó- színű kárpitozott bútort. A konyhában új asztalitűzhely, a konyhaszekrény se lehet régi. No azért gondja akad a szö­vetkezeti embernek is: a tég­laoszlopos kerítéshez a ház ele­jét is szépen rendbe kell majd hozatni. A múlt az más volt. A sze­gény embert ilyen gondok, gondolatok nem környékezték. »Pedig de sokat is dolgoztunk a múltban, a férjem is, én is. Tizenkétéves koromban el kel­lett állnom munkába, attól kezdve csináltuk mindig. Még­sem lehettünk biztosak abban, hogy másnap jut-e az aszta­lunkra kenyér« — emlékezett vissza Mogyorósi néni. öt gyermek van a családban, az élelem, a ruházat nem hul­lott azoknak sem az égből, meg kellett keresni azt is. A gyer­mekeik közül például Marika másodéves orvostanhallgató. A »gondok«, amelyekről szóltam, nem ma, nem a múlt héten, nem egyszerre ugrottak elő. A'z élet, a fejlődés hozta magával őket. Ajz élet olyan, hogy mindig sodor valamit. Példa erre ez a keddi nap is. Kijöttem a járási tanácstól, s Mogyorósi bácsinak egy Haj­dúszoboszlóra szóló üdülési beutalót hoztam. Jó állatte­nyésztője a csorvási Vörös Ok­tóbernek, hat éve folytatja a sertésnevelést — megérdemli ezt a jutalmat, elismerést. De nem kis gond ám — éppen most — egy ilyen elfoglalt em­bernek felelősségteljes munka­helyről üdülni menni, az apró malacok gondozását idegen ke­zekre bízni. Éppen most, ami­kor el kell választani őket. Nem tudná a járási tanács mezőgazdasági osztálya az üdülést máskorra beütemezni? Nem 1 S végül mégis elmegy pihenni Mogyorósi bácsi. Mogyorósiék egyetlen szóval, hanggal nem panaszkodtak, hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám. Gsakhát vannak »gondjaik«. A nincstelenség, a kilátástalanság, a nélkülözés gondjait felváltották a fejlő­dés, az életszí nvonalemel ke­dés »gondjai«. — 1.0 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom