Viharsarok népe, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-25 / 303. szám

1955. DECEMBER 25., VASÁRNAP Ára 30 fillér XI. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM r-------------------------­N égyszázmillió jő barát így él ma Laczó János V_________________J V ilág proletárjai egyesüljetek! AZ MDP BÉKÉSHEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A népek nagy családjában Karácsony a szeretet, a béke nagy ünnepe. A magyar nép szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatott volna, mint, hogy egyenjogú tagként bekerült a népek nagy családjába, az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. Ezzel népünk régi vágya és jo­gos kívánsága teljesült. Sok évig tartott a harc, míg igaz ügyün­ket siker koronázta. Ebben a küzdelemben nem voltunk egye­dül, nagy barátunk, a Szovjetunió, az első perctől kezdve fá­radhatatlanul kereste a megoldáshoz vezető utat, mely végül is Magyarország és tizenöt más állam ENSZ-be való felvételéhez vezetett. Nagy győzelme ez a Szovjetunió kitartó, szívós dip­lomáciai munkájának, a világszerte óriási erővé nőtt békemoz­galomnak és a világ haladó erőinek. De nagyjelentőségű ez az ENSZ egyetemességének megvalósulásában is, mert feltétlenül a világszervezet jelentőségének és szerepének megnövekedésé­hez vezet. Osztatlan örömmel vette tudomásul Magyarország ENSZ- tagságát népünk, mert tudja, hogy milyen nagyjelentőségű ez országunk számára. Azzal, hogy a Magyar Népköztársaságot felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, a legszélesebbkö­rű nemzetközi elismerésben részesült. Megdőlt az ellenséges kö­rök és hazaárulók mindenféle rágalma. A magyar nép — pártja és kormánya vezetésével — munkájával, magatartásával, a békéért való tántoríthatatlan küzdelmével a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok minél több állammal való kiépítésével már régen bebizonyította, hogy alkalmas az ENSZ-tagságra, hogy kül- és belpolitikája összhangban van a világszervezet alapokmányával. A magyar nép lerázta a kapitalisták és a földesurak igá­ját, maga irányítja sorsát, építi hazájában a szocializmust és békés építőmunkájában hatalmas eredményeket ért el. Mind­ezt a népi demokratikus országok legkonokabb ellenségeinek is tudomásul kellett venniök. Éppúgy, mint azt, hogy az ENSZ- be való felvétel a népi hatalom újabb elismerését jelenti nem­zetközi viszonylatban. Mindez pedig bizonyítéka annak, hogy a Magyar Népköztársaság következetes békepolitikája megbe­csülést vívott ki magának, növelte hazánk nemzetközi tekinté­lyét. 'Most, amikor a Magyar Népköztársaság az Egyesült Nem­zetek tagjává vált, komoly kötelezettségek hárulnak rá. Ez a tagság kötelez bennünket arra, hogy minden erőnkkel hoz­zájáruljunk a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, az eddigieknél még elszántabban harcoljunk a népek közötti őszinte barátságért. Küzdjünk mindazoknak a magasztos esz­méknek megvalósulásáért, melyek az ENSZ alapokmányában vannak rögzítve és amelyek az emberiség egyetemes érdekeit tartják szem előtt. Mint a népeket megillető egyenjogúság és az önrendelkezési jog tiszteletben tartása, vagy a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének meg­valósítása. „Támogatni fogunk minden olyan javaslatot és tö­rekvést — mondotta Szarka Károly, az ENSZ-delegáciő veze­tője a világszervezet 10. ülésén bemutatkozó beszédében—, amely- az emberi haladást elősegíti, amely az emberi jogok hathatósabb védelmére, az államok közötti vitás kérdések békés rendezé­sére, a fegyverkezés csökkentésére, a tömegpusztító fegyverek eltiltására, az emberiségnek a háború borzalmaitól való meg­szabadítására irányul.“ Ebben tömören benne van az a kötele­zettség és egyben program is, amelynek megvalósításáért küzd­ve, emelt fővel állhat a magyar nép a világ népei előtt, mert mindez az emberiség leghőbb óhajának, legnemesebb törekvé­seinek valóraváltását jelenti. A magyar nép tisztában van azzal, hogy küldötteinek ke­mény harcokat kell majd vívniok a baráti és haladó országok küldötteivel együtt az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az alapokmányban lefektetett alap elvek minden téren való meg­valósulásáért, a reakciós erők fejlődést gátló mesterkedéseivel szemben. De a harchoz erőt ad az a tudat, hogy a legnemesebb célért: az emberiség békés, szép életének biztosításáért folyik a küzdelem, és az a tudat, hogy napról-napra többen vagyunk, mi, a békéért küzdők sok százmilliós tömegei; és hogy olyan biztos kezű, harcedzett vezetője van a béketábornak, mint a Szovjet­unió Felemelő érzés ilyen harcokban résztvenni és ilyen nemes célokért küzdő nemzetközi szervezetnek tagja lenni. Ezt min­den becsületes magyar ember érzi és büszke erre. Azt is tudja, hogy az ENSZ-tagságból adódó kötelezettség nemcsak a kor­mányra és az ENSZ-küldöttekre vonatkozik, hanem mindnyá­junkra. A békéért nemcsak az ENSZ-ben, vagy a különféle gyűlések vitáiban, határozataiban folyik a harc, hanem az élet minden területén — mint ahogyan ezt a nyilatkozatok, táviratok és levelek küldőinek tízezrei kifejezésre is juttatták ENSZ-tag- ságunk fölötti örömükben. Munkások, parasztok, értelmiségiek vállalják, hogy a munkapadok mellett, a földeken, a tervező asztal mellett, az iskolában és mindenütt keményebben dol­goznak, nagyobb eredményekre törekszenek, több gabonát ter­melnek, hogy ezzel is erősítsék hazánkat, gyorsabbá tegyék fej­lődésünket, újabb és újabb elismerést szerezve a Magyar Nép- köztársaságnak. ^^özl Első a Füzesgyarmati Gépállomás! A Földművelésügyi Miniszté­rium Gépállomási Főigazgatósá­ga és a MEDOSZ elnöksége érté­kelte a gépállomások őszi munka­versenyét. A helyezettek juta­lomban is részesültek. Az ország öt legjobb gépállo­mása között az első a Füzesgyar­mati Gépállomás, jutalma tízezer forint. Az ország öt legjobb ered­ményt elért brigádvezetöi között van Csírik Imre (Füzesgyarmati Gépállomás) brigádja és Gyaraki Ferenc (Füzesgyarmati Gépállo­más) brigádja, jutalmuk 1600— 1400 forint,. Az ország legjobb traktorve­zetői és segéd vezetői 3000—1500 forint jutalmat kaptak: Ezek kö­zött vannak: Kiss Ernő (Füzes­gyarmat) 215,4, Csurzás Gyula (Füzesgyarmat) 215,4, Székely Já- • nos (Rattonya) 246,5 műszaknor- ma-teljesitménnyel. Kiss Ernő és Csurzás Gyula kettős műszak­ban dolgoztak. Az éves és az őszi munkákban legjobb eredményt elért öt me­gyei gépállomási igazgatóság is jutalomban részesült. A Vas me­gyei Gépállomási Igazgatóság tízezer, a Szolnok megyei nyolc­ezer, a Heves megyei hétezer, a Szabolcs megyei hatezer, és a Békés megyei Gépállomási Igaz­gatóság ötezer forint jutalmat ka­pott. (MTI). Kétnapos pedagógus-konferencia A gerendési Petőfi Tsz életéből Jó eredménnyel zár­ták a múlt évet. De ez nem nyugtatja meg a szövetkezet embereit. Már most tervezgetik, hogyan növelik jövőre jövedelmüket. A terv elkészítésébe a vezető­ség a szövetkezet tagjait is bevonja. A képen látható, amint Balogh János agronómus, Pribránszky András, Vi- dovenveez András köny­velő, Gazsó András, Korcsok János és Fe­dor Béla tsz-tagok a jövő évi feladatokat be­szélik meg. Télen is akad bőven munka a szövetkezei­ben. A kovács- és a bognárműhelyben a ko­csikat javítgatják, hegy ezzel se legyen gond, ha a tavaszi munkák megindulnak. De jut idő új kocsik készíté­sére is. A képen Fehér Gábor és Ratár Péter egy új kocsit csinálnak. Az Oktatásügyi Minisztérium, az MSZT, a DISZ és a Pedagó­gusok Szakszervezete január 9— 10-én kétnapos országos pedagó­gus-konferenciát rendez. A ta- i cember 23-i értékelése szerint két nácskozáscn a munkára nevelés megye — Győr és Vas globáli­san teljesítette éves tervét. A me kérdéseit tárgyalják meg. Min­den megyéből több pedagógus vesz részt a konferencián. A begyűjtési verseny állása A Begyűjtési Minisztérium de- j 5. Békés, 6. Borsod, 7. Somogy, 8. Veszprém, 9. Pest, 10. Heves, 11. Szolnok, 12. Szabolcs, 13. Ko­márom, 14. Nógrád, 15. Fejér, 16. Baranya, 17. Hajdú, 18. Bács, 19. Tolna. gyék sorrendje a következő: 1. Győr, 2. Vas, 3. Zala, 4. Csongrád, Vári bácsi a jövőben jár. Egész kicsiny üzemrész, csu­pán egy különálló kovácsműhely Vári Zoltán elvtárs munkaterü­lete a Békéscsabai Forgácsoló- szerszámgyárban. Az üzem vete­ránjai közé tartozik, bizony, már 56 éves. Hajába'- dúsan vegyül­nek az ősz szálak, arcának és homlokának barázdáit mélyre szántották a múlt keservei. Ke­serűség tölti el szívét, amikor ifjúságára gondol és életéről be­szél... — Már gyermekkoromban egyetlen vágyam a kovács-lakatos mesterség volt. 1923-ban kezdő­dött el küzdelmes életpályám. Gőzgépkezelő lettem. Sokat nél­külözött családunk... Zoli és Gyu­la fiam taníttatása anyagi gon­dok miatt nagyon nehéz volt. Gyakran kapáltak a módosabbak birtokán... Igen, így éltünk ré­gen — sóhajt fel, de gondolatai már valahol a jelenben járnak... Két fiára gondol: az idősebb Zoltánra, aki a Makói Mezőgaz­dasági Gépgyár főtechnikusa és Gyuszira, a Gyomai Gépállomás vasesztergályosára... Vári bácsi negyven éve dolgo­zik. öt éve, hogy a Forgácsoló- szerszámgyár kovácsa. Hosszú gyakorlati munkája során gaz­dag tapasztalatokra tett szert, ezért sikerült elérnie a havi 180 —-200 százalék átlagteljesítményt. Márciusban múlt egy éve, meg­kapta »A szakma kiváló dolgo­zója« címet. Meg is érdemli, mert Vári elvtárs eredménye a jó munkaszervezésen alapszik. Tóth Kálmán csoportvezető pontosan kiadja a munkát, s ez mintegy 3—4 százalék emelkedést jelent a napi teljesítménynél. Az ered­mények másik titka a munkaidő jó kihasználása... — Most Skoda gépkocsikhoz ablakemelőket gyártunk és a hoz­zá szükséges szerszámokat — ma- gyarázgatja. Beszéd közben meg­igazítja orra hegyére csúszott szemüvegét. Sietve elővesz fiókjá­ból egy papírlapot. — Olvassa el az elvtárs! »Javaslom, hogy a csigakések darabolását ne gépi fűrészen vé­gezzék, hanem gyorsneél leszúró késekkel vagy felforrasztott ke- ményfémlapkás leszúró késekkel. A gépi fűrészlapokat igen nehéz beszerezni, viszont a leszúró kés­sel való darabolással igen sok időt megtakarítunk, ezzel is nép­gazdaságunk több term elését se­gítjük elő.« íme Vári bácsi egy újítási ja­vaslata, amelyet elfogadtak és megvalósítottak a gyárban. A mindennapi munka mellett jut ideje a tervezgetésre is. Hi­szen egy jó szakembert az jelle­mez: mindig f úr-farag. Nem öregszik ki sohasem a munkából. Mindig töpreng, és azt akarja, hogy minél nagyszerűbb ered­ményeket érjen el. Fáradsága nem vész kárba, megtalálja örö­mét a munkában. Büszke lehet minden munkás Vári bácsira. Van miért, hiszen ez évi tervét már január 29-én teljesítette. A má­sodik ötéves terv első évét au­gusztus 14-én zárta le. Felcsil­lan a szeme, arcán mosoly hú­zódik végig, amikor ezt mondja: 1957. május 20-nál tartok. Vári bácsi már a jövőben jár, munkája diadalával messzi maga mögött hagyta a jelent. Kicsiny üzemrész, csupán néhány négy­zetméter a munkaterülete, de népszerűsége, szaktekintélye messze túlnő a műhelyén...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom