Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-23 / 275. szám
2 1955. november 23., szerda \JiUat$.u&k Képe „Őszintén kívánjuk, hogy Indiának hatalmas ipara legyen“ r Ihi. (TASZSZ) N. A. Bulga- n m, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja november 21-én látogatást tett az Indiai Köztársaság parlamentjében. A parlamenti palota kupola- csarnokában tartotta a két ház együttes ülését. Ezen felszólalt N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov. N. Sz. Hruscsov a többi között a következőket mondotta! Az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben az indiai nép részesített bennünket, felülmúlta várakozásunkat. Azt az őszinte örömet és barátságot, amelyet az önök népe küldöttségünket fogadva kifejezett, elismerésként fogadjuk a Szovjetunió népeinek, a nagy és kis népek iránt tanúsított önzetlen és becsületes magatartásáért. (Taps.) Az indiai nép forrón kinyilvánított szere- tetél annak is tulajdonítjuk, hogy a Szovjetunió tevékeny támogatást nyújt a gyarmati rabság ellen küzdő népeknek és oda- adónn harcol a tartós, hosszú világbékééit (Taps.) A társadalmi fejlődés menete . azt mutatja, hogy minden országnak a külföldi tőkétől független, fejlett gazdasággal kell rendelkeznie, hogy valóban független legyen, és biztosíthassa népének jólétét. A történelmi tapasztalat azt % tanítja, hogy a gyarmatosítók erőfeszítései a gazdaságilag kevésbé fejlett országok leigázására a legkülönfélébb formában jelentkezhetnek. Minden módon igyekeznek fékezni ezekben az országokban a hazai ipar fejlődését, mert félnek, hogy a saját ipar kialakulása, a saját értelmiség kialakulása, a nép életszínvonalának emelkedése megerősíti a régebben függő országot és segíti előrehaladását az önálló fejlődés útján. (Taps.) Hely-eselj ük az indiai államférfiak előrelátását, amellyel megértik ezt, látják, honnan fenyegetheti veszély India függetlenségét és harcolnak e veszély ellen. őszintén kívánjuk, hogy önöknek hatalmas hazai iparuk legyen, hogy az önök országában. fejlődjön a tudomány, a kultúra I és a felvilágosodás, hogy az indiai népeket mindig siker és bol- j dogság kísérje. Minket gyakran \ adóinak azzal, hogy más országokba exportálni próbáljuk a kommunizmus eszméit, sok más ostobaságot is beszélnek rólunk. Az elnyomott népek minden olyan kísérletét, amellyel meg akarnak szabadulni a külföldi hódítók igájától, Moszkva bujtogatásának tüntetik fel. (Derültség, taps.) A szovjet ! nép a szocializmus általa választott útján haladva nagy sikereket ért el fejlődésében. De senkii« sem kényszer [tettük és senkire sem kényszerítjük a társadalom átalakítására hivatott eszméinket. Megelégedéssel állapíthatjuk meg — mondotta a továbbiak során N. Sz. Hruscsov —, hogy az utóbbi időben jelentősen megerősödtek országaink gazdasági és kulturális kapcsolatai. (Hosszan-' tartó taps.) A Szovjetunió és In- j dia közötti kölcsönösen előnyös! gazdasági kapcsolatok, kibővítése j nagy távlatokkal rendelkezik és j kétségtelenül előmozdítja majd népeink további közeledését. Az : 1953-ban aláírt szovjet-indiai kereskedelmi egyezmény alapján sikeresen fejlődik a kereskedelem. (Taps.) Feltételezzük, hogy gazdasági kapcsolataink megszilárdításához fontos hozzájárulás a Szovjetunió segítségével Indiában épülő vasmű, amely évente sok-’ millió tonna acélt ad majd. (Taps.) Nagy jelentőséget tulajdonítunk az Indiai Köztársaság és a Szovjet- j unió vezető funkcionáriusai között megteremtett személyes kapcsolatnak. Minél jobban ismerjük majd egymást és minél jobban segítjük majd egymást, annál szilárdabb lesz barátságunk, annál erősebbé válnak a béke erői az egész világon. (Hosszantartó taps.) R Németek Szövetségének nyilatkozata a külügyminiszterek genfi értekezletéről Berlin. (MTI) A| Németek Szövetségének elnöksége Düsseldorfban tartott ülésén foglalkozott a külügyminiszterek genfi értekezlete után kialakult politikai helyzettel. Az ülésről kiadott közlemény a többi között a következőket hangsúlyozza: „A bonni kormány mindent megtett a genfi tárgyalások pozitív eredményének megakadályozására. Géniben azért nem sikerült az európai biztonság, a leszerelés, valamint a kelet-nyugati kapcsolatok kérdésében megegyezni, mert a nyugati hatalmak ragaszkodtak katonai csoportosulásaik fenntartásához és egész Németországnak a NATO-ba kapcsolásához. Az európai katonai tömbök felszámolása nélkül Németország egyesítése nem valósulhat meg. A külügyminiszteri értekezlet megmutatta, hogy a genfi szellem, a- melyben a népeknek a béke és a biztonság iránti vágya jut kifejezésre, él és tovább hat. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra is ellenállást tanúsít a népek akaratával szemben, Európa békebontójának szerepét vállalja magára” — állapitja meg a közlemény. KÜLFÖLDI HÍREK UJ DELHI Mint a Reuter jelenti, A. K. Csanda, India helyettes külügyminisztere a parlamentben a hozzá- intézett kérdésre a következő választ adta: „Nincs közeli kilátás arra, hogy India barátsági szerződést kössön az Egyesült Államokkal.“ TOKIO Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint a japán alsóház kedden 228 szavazattal 150 ellenében Hatojamát — aki hétfőn lemondott — újból miniszterelnökké választotta. Az alsóház döntését a felsőház 149 szavazattal 86 ellenében megerősítette. PEKING A Kínai Népköztársaság mező- gazdasági termelőszövetkezeteinek száma november 11-ig elérte az 1240 000-et. Ezek közül 590 000 augusztus 1. óta alakult. Miről beszél a dobozi könyvtár egy esíéj^?-/^ Most a novemberi estében is már állandóan nyílik a dobozt könyvtár ajtaja. Akaratlanul is eszembe, jutnak a régi öszi-téli falusi esték, amikor a pataiztok legjobb esetben kártyáztak, tőkmagot ropogtattak a kemence mellett. Sokan írottak, akiknek meleg kemence sem jutott, a lupák istállójában tököt paco tok, vagy éppen kenték a hámot. Így várták a Szilvesztert, vagy a Szent György napot, hogy legalább egyszer egy esztendőben kitágítsák tüdejüket. Egyiket így, másikat úgy ette a bú; az okoskodás meg keveset ért, szűkén volt mindenből tájén rs, nyáron is. Aki mégis újságot és könyvet olvasott, az már »veszélyes«. volt a jegyző, a csendőrök szemét n. jobb'k esetben afféle bolond. Ismertem egy kapaszkodó kisiparost, akin. ti szavai kifejezték a harmincas ■évek magyar falujának kulturális helyzetét. Középiskolába járt a fia, s hogy mégis valahogy bAe- tartozzon a r>jö csáládbó’« való diákokhoz, nadrágja térdét, fenekét szabóval foltozlatla meg és estinként mindig kivasalták, hogy éle legyen. Egyszer arról volt szó, ha valaki olvas, jobban látja a világ folyását. Erre ő elmosolyodott és ennyit mondott: »Alem szegény embernek való az, olyan urainak való. mint az én fiam a Ez volt Itorlhyék »kultúrpolitikáját. Ma meg? fejkendős asszonyok, csizmás parasztok olyan természetességgel beszélnek Móricz '/.sigmondról, Mikszáth Kálmánról, József Attiláról, Solohovról, Darwinról, mint amilyen természetességgel mondta akkor a kapaszkodó kisiparos, hogy uraknak itató a köngv. Ezen az estén is a dobozi könyvtáros alig győzte be- és ki jegyezni a könyvek címeit. A fiatal M ed way, János, a Petőfi Tsz tagja segít kezelt neki. Különben a fiatalok nagyon szorgalmas látogatói a könyvtárnak, e novembert estén többen, bent a könyvtárban különböző folyóiratokat olvastak. Klapka í uzsa, Szatmári Házával, a Müveit Népet olvasták. Köteles Margit még csak 16 éves és szeptember 1-töl tagja alzCmjv- tárnak, máris hét kötelet, cserélt. A könyvtáros boldogján mondja, hogy az előző estén 62 kötetet vittek ki, ebből 17 ifjúsági regény, 11 ffedig mesekönyv. És még kivittek öt ismeretterjesztő könyvet, 29 regényt. Van olyan olvasója a könyvtárnak, mint Komlósi Eerenc egyéni paraszt, aki 1954. januárja óta tagja a könyvtárnak és 69 kötetet olvasott el, köztük Darwin műveiből is. Legújabban Mikszáth »f ekete várost-át olvassa. Valami forró szomjúság öleli magához az emberek t. Az egyik pörgekaktpos ppraszt, ahogy átveszi a könyveket, újra leteszi egy csomóba és belelapoz mindegyikbe. Hosszan nézegeti, majd a könyvtár polcait pásztázza végig szemével. Nem szó! egy szót sem, csak ádámcsutkája mozdul meg néha-néha. Amikor hóna alá fogva a négy kötettel kilép az ajtón, érzem, hogy a régi világ őrökre el van temetve. ■ (Cserei) Nem dicsekedhetünk ax eredménnyel Megyénk már kezdetben is az utolsók között kullogott országosan a kenyérgabona vetésben. Elmaradottságát a Minisztertanács által megállapított végső határidőig, november 20-ig sem sikerült felszámolnia. Bizonyítja ezt, hogy a meg}« dolgozó parasztjai eddig aznapig mindössze 94,5 százalékra teljesítették vetési előirányzatukat. A tiz-ek előirányzatuknak 99,9 százalékban tettek ele- i get. A termeiőszüvetkezeti csoportok 95, az egyéniek meg csu- j pán 92,6 százalékban. Valameny- j nyi közül két járás — a mindvégig első gyomai és a kezdet-« I ben utolsó mezőkovácshózi — teljesítette a tervelőirányzatot. Járások sorrendje a tervteljesítés százalékával feltűntél vei 1. a gyomai, 100,2, 2. a mezőkovácsházi 100, 3—4. az orosházi 97,9, 3—4. a szarvasi 97,9, 5. a békési 94,5, 6. a gyulai 92,4, 7. a szeghalmi 90,7, 8. a sarkad! 83.3. A városok közül Békéscsaba 94,6, Gyula 93, Orosháza 89,1 százalékra teljesítette tervét. #-»r»e»e«e«e»e»e»ewr««»» v«e« -iW v.e* ve« ««e* «.e* v^- w.e we» »«e* »«e» ««^* ««y ».e* »rí János vitéz most születik... Délelőtt van. A színház előtt gyanútlanul sétálnak az emberek, megnézik a kirakott képeket, elolvassák a színlapot s nem gondolnak arra, hogy a csukott ajtókon túl is olyan megfeszített munka folyik, akár egy üzemben. Azt persze könnyebb észrevenni, mert onnan a gépek zakatolása kitör az utcai zsivajba, s abban vegyül el — a színpadról szárnyra kelő lágy melódiák azonban csak az üres nézőteret töltik be kellemes zengéssel, az ajtókon túlra nem hatolnak. Majdcsak a csütörtök esti bemutató után, a közönség ajkán... Milyen melódiák is ezek? Érdemes közelebbről hallgatózni, Bán- ffy Frigyes énekel: „Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.” Hangjának érce szinte re- peszti a falakat és a díszes meny- nyezetet. Nem szükséges különösebb magyarázat — a János vitéz-t próba’jik Jelenet, jelenet után következik, egymás után ismerkedünk meg a szereplőkkel. Most még könnyű, mert senkinek az ábrázatát nem másítja maszk, mindenki a „civil képét használja”, az előadásokon azonban már nehéz lesz, például a boszorkányban Ruttkay Máriát, a csőszben Zólyomi Jenőt, a strázsa- mesterben Timár Pétert felismerni. S ugyanígy a többieket... A próbák nem olyan egyszerűek, amilyeneknek beavatatlan képzelettel azt fel lehet fogni. Bizonyításképpen csak annyit említsünk meg, hogy egy-egy felvonás próbája nem egyszer egész délelőtt eltart. Persze, nem azért, mert az egyes jelenetek között hosszú pihenőket tartanak, hanem azért, mert lépten-nyomon olyan epizódok játszódnak le a jelenetek pergése közben, mint amilyen például a következő: részegen tántorog a csősz a boszorkány háza előtt, találkozik a gonosz szipir- tyóval, s megindul a susmus a két gézengúz között. És ekkor harsány kiáltás tör a nézőtérről a színpad felé: — Állj I Drága jó Zólyomi mester, nem jó, amit csinál... És ismétlés következik Aki közbeszól, Daniss Győző, a János vitéz rendezője. Az erkélyen ül a próbák alatt, vagy a földszinten, s állandóan árgus szemekkel figyeli színészei játékát és ahol hibát fedez fel, kiállt! — Alii! Nem jó... Megmondja természetesen azt is, hogy miért nem jó. A forma, a- mellyel a hibát vétőnek tudtára adja melléfogását — udvarias. De az is előfordul, hogy nem udvarias. Nem egyszer olyan szavakat pattintgat karikásostorként egy-egy színész felé, amelyeket nem lehet ide leírni... No, de a jó produkció kemény munkát követel meg! — ez lehet a vezérelv valószínűleg, mert a színészek egyszer sem nyílvánítják nemtetszésüknek még a leghalványabb tanújelét sem. Érzik bizonyára, hogy szép eredmény kettőjük munkájának szilárd ötvözetéből születhet A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a megállást parancsoló harsány kiáltás más hangon is szokott a nézőtér felől süvölteni: a Dénes Tibor szájából. Ezt a darabot ugyanis ketten rendezik — Daniss Győző igazgató és Dénes Tibor rendező. S van még egy harmadik személy is, aki dirigál. Ez a valaki a valóságban is dirigens, neve: Kalmár Péter, ő akkor szól — s egyúttal a kottatartót is veri karmesteri pálcájával —, amikor az énekléssel van valami baj. Szóval, ismétlés, ismétlés után... Ezek alapján nem csodálható tehát, hogy egy-egy felvonás próbája teljes délelőttöket is igénybe vesz. Nemcsak a színészek, rendezők és zenészek dolgoznak, szorgosan tevékenykednek azok is, akiket soha nem látunk — a díszletesek, akiknek csak a munkájuk eredményében gyönyörködhetünk előadásról előadásra. Még nincs kész az egyes felvonások képe teljesen, de mire a függöny csütörtökön este felgördül, olyan lesz a színpad, amilyennek pillanatnyilag még csak tervezetben látjuk Nem a legzökkenömentesebb munkájuk, egyre-másra panaszkodnak: — Pesti tervezőművész készítette a díszlettervet, úgy küldte el nekünk. Szép, de rengeteg bajunk van vele. A rajzok nem stimmelnek: az alaprajz nem mindenütt egyezik az előlnézettel... Az igazgatóságnak a jelmezek okoznak borzasztó sok gondot. A „János vitéz” ruháira előirányzott keretet ugyanis leemelte a minisztérium azzal az indoklással, hogy Szegedről majd elküldeti a ruhákat. Nem így történt, Szegedről semmi nem érkezett. — Más megoldás nem volt, nekünk kellett kiizzadnunk a ruhákat. S mi kiizzadtuk: hiány nem lesz semmiben — mondja Daniss Győző. Tehát ez is elsimult. Kisebb „zűrök” azért még így is akadnak. Olyan például, hogy a Bagót alakító Pataki Lászlónak készített ruha szűknek bizonyult. A próbák szinte csak percekre szünetelnek, s ha jól meggondoljuk, ezeket a szüneteket sem lehet pihenőknek nevezni. A rendezőit ugyanis ott sem hagyják nyugton a szereplőket Előbb jön Daniss Győző és elmondja észrevételeit, aztán jön Dénes Tibor, s ő sem zárja magába, amit észlelt. És még ez sem elég, jön Kalmár Péter is... De a színészek nem méltatlankodnak, minden szóra figyelmesen hallgatnak, hiszen azok mind a jobb alakításért hangzanak el. És ugyan melyik színész nem szeretne nagyon jól alakítani, ugyan melyik színész nem szeretne nagyon, nagyon sok tapsot kapni? Az idő múlik, s a percek a csütörtöki bemutató előadást hozzák egyre közelebb. S ahogy haladnak a percek, ahogy közeledik a függöny felgördülésének pillanata, úgy fokozódik a színészek és rendezők izgalma. Olyan megszokott premiere-előtti izgatottság, szorongó érzés ez, amely a közönség első fergeteges tapsában szokott feloldódni ö. T. L.
