Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-17 / 270. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 1955. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM Tartalmasabb propagandamunkát Néhány héttel ezelőtt kezdődött meg a kommunisták tanulása a pártoktatás különböző formáiban, melyeken a párttagok ezrei és a legjobb pártonkívüliek fejlesztik elméleti tudásukat, mások pedig most kezdik tanulmányozni a marxizmus-leninizmus alapjait. Pártpropagan^ánknak az új oktatási évben legfőbb célja, segí­teni a párt politikájából következő sokrétű feladat megoldását. Si­kerre kell vinni a népgazdaság minden ágában az évi termelési terv teljesítését, a termelékenység további emelését, az önköltségcsökken­tés, a minőség további javításával egyidejűleg. Pártpropagandánk feladata úgy nevelni, tanítani a párttagokat, hogy példás munká­jukkal, meggyőző szavukkal mozgósítsanak a Központi Vezetőség legutóbbi határozatának megvalósítására. Az a kommunista, aki nincs tisztában a technika fejlesztésének marxista tanításával, nem is tudja azt minden erejével segíteni. Az a falusi kommunista, aki nincs tisztában pártunk parasztpolxtikájával, nem tud következete­sen harcolni a falu szocialista átszervezéséért, mert nem él tudatá­ban ennek törvényszerűsége, szükségszerűsége. Az élet naponta iga­zolja: aki tanul, az mind nagyobb feladatok megoldására képes. Ezért kell propagandistáinknak minden tudásukkal a tananyag jobb megértésére törekedni. A hallgatók csak akkor tudják a ta­nultakat a gyakorlatban is hasznosítani — már pedig a pártokta­tásnak ez a fő célja —, ha a foglalkozásokon is összekötik az el­méletet a gyakorlati élettel. Ha ez nem történik meg, propaganda- munkánk csak felszínes, felvilágosító jellegű lesz, s nem mozgó­ba a hallgatókat a párt célkitűzéseinek megvalósítására. Néhány hét tapasztalata azt igazolja, hogy propagandistáink egy részének az oktatás színvonala emelésében van a legtöbb ten­nivalója. Hogy ezen javítsanak, nekik kell elsősorban alaposan megismerkedni a tananyaggal. Sok elvtárs úgy gondolja, az előké­szítőn résztvett s az elégséges ahhoz, hogy a hallgatók elé álljon. Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, hogy a propagandista-kép­zők csak alapot adnak, hogy a propagandisták jobban megérthessék a tananyagot. Nem elég tehát az, ha a propagandista csak a tan­folyamon tanultakra alapozza a szeminárium sorsát. Előzőleg is, de minden foglalkozás előtt készülnie kell az előadásra és a vitaveze­tésre. úgy. ahogy azt a hallgatók igénye és képzettségi foka meg­kíván ia. Áz a propagandista, aki nem rendszeresen készül a foglal- korósok-a, nem vezetheti jól tanfolyamát, nem felel meg a párt bi- zalmának, amely 18—20 elvtárs tanítását, marxista-leninista nevelé­séi bízta rá. Lakatos Menyhért elvtársban, a bucsai marxizmus- leninizmus alapjai tanfolyam propagandistájában nem él mélyen ez a tudat. A legutóbbi oktatási nap reggelén még sehogy sem állt az előadás és a vitavázlat összeállításával. Nem is volt ideje é napon tanulásra. Nagy felelősség hárul különösen a mgrxizmus-leninizmus alap­it tanfolyamok propagandistáira. Ezeken a tanfolyamokon előfor­dul. hogy a hallgatók még most sem értik világosan a termelőerő és termelési viszony fogalmát és a társadalom fejlődésében betöltött szerepüket, mert a propagandisták egy része sem tudja helyesen megmagyarázni ezeket a fogalmakat. S mindez azért, mert felülete­sen tanulnak. A politikai iskolákon, ahol dolgozó népünk helyzetével, pár­tunk hősi harcával ismerkednek meg a hallgatók, olyan tapaszta­latok vannak, hogy a tananyag elvi kérdéseit mellőzve csak gya­korlati példák alkalmazásával beszélnek a dolgozók múltbeli hely­zetéről. Múltúnkkal ^foglalkozni szép és Hálás dolog, mert magunk, s elődeink sorsát ismerjük meg. Hasznos, mert a múlt felelevenítése tanulságot ad jelenünk, jövőnk kialakításához. Élnek még bennünk az első világháború nehéz évei, a dicsőséges Tanácsköztársaság né­hány hónapjának féle'thetetlen emlékei. De emlékezünk a Horthy- rendszer szörnyűségeire is. Érdemes ezekről beszélni, feleleveníteni őket. Azonban sokkal több gondot kell fordítani az események okai­nak, összefüggéseinek megértésére. Sokkal több időt kell szentelni a foglalkozásokon pártunk hősi harcának megismertetésére, mert erőt, lelkesedést merítünk ebből. A pártoktatás színvonala részben attól is függ, hogy milyen fel­tételeket teremtünk a tanuláshoz. Ahol nem rendeltek kellő tan­anyagot, nem megfelelő a helyiség, ahol nincs meg a feltétel a jegyzetelésre, ahol rossz a fűtés, világítás, ott nem is lehet sok si­ker. Hasonló példák sajnos szép számmal vannak. A zsadányi párt- bizottsánnál a marximus-leni~> izmus alap fai tanfolyam hallgatói ló­cán ük- , • ","'kben jegyzetelnek. Ez az állapot nem sérti a párt­bizotts.'. mhi xt. Borbély elvtársat, elnézi, hogy a hallgatók ilyen körűin. ■ ’■ között tanulnak. Az esetek többségében az is tapasz­talható, hogy a propagandista elvtársak megnyugodnak, s nem har­colnak eléggé, hogy hallgatóik kényelmesen tanuljanak. Sok propa­gandista csak várja a pártszervezet intézkedéseit, de ő semmit sem tesz, hogy a tanulást gátló körülmények megszűnjenek. Az is elő­fordul, hogy a propagandisták, ha a technikai f eV ételek meg is van­nak, mégsem nevelik hallgatóikat állandó jegyzetkészítésre, úgy­mond, magukra hagyják őket a tanulásban, s a végén csodálkoznak, hogy gyenge a hozzászólások színvonala, s nem élénk a vita. Csak néhány példa ez azok közül, amelyek a propagandisták felelősségét hangsúlyozzák elsősorban a tananyag megértetésében, másrészt a tárgyi feltételek biztosításában. Propagandistáink vizsgál­ják meg saját helyzetüket, értsék meg jobban szerepüket és fele­lősségüket a pártoktatásban, s tegyenek meg mindent a tanfolya­mok színvonalának emeléséért, a zavartalan tanulásért. Tanácskozik as Az országgyűlés szerdai ülését tíz óra után néhány perccel nyitotta meg Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke. Az ülésen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla és a Minisztertanács tagjai. Jelen volt az ülésen N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, a szovjet parlamenti küldöttség vezetője és a küldöttség tágjai, A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az ülésen először a Minisztertanács elnökének az országgyűlés keddi ülésén elhangzott beszá­molóját vitatták meg. A vitában elsőnek Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, az MDP Központi Vezetőségének titkára szólalt fel. Szalai Béla elvtárs felszólalása Több mint fél év telt el a párt Központi Vezetőségének nagyjelentőségű marchm határo­zata óta — kezdte beszédét, majd így folytatta: Ez a fél év friss levegőt hozott az ország gazdasá­gi és politikai életébe. Bár kétségkívül vannak ered­mények, ez azonban nem adokot az elbizakodásra, sem arra, hogy azt gondoljuk: túl vagyunk már a munka nehezén, A gazdasági és kulturális mun­ka számos területén van még hiá­nyosság. Pártunk Központi Ve­zetősége, mint ismeretes, az el­múlt héten tartott ülésén az Ipa­ri munkában meglévő fogyaté­kosságokra hívta tel a figyelmet és egyben megmutatta a további fejlődés útját. A technika fej­lesztése az a döntő láncszem, amely nagymértékben ipeghatá- rozza egész gazdasági fejlődésün­ket. A technika gyors fejlesztésének a feltételei megvannak Több minisztériumot és egyéb állami szervet jogos kritika ért a Központi Vezetőség ülésén. Re­méljük, hogy ezeknek a szer­veknek a dolgozói a hiányossá­gok gyors felszámolásával, mun­kájuk megjavításával méltó mó­don válaszolnak a párt bírálatára. El kell kerülni, hogy a gyárak vezetői és a műszakiak csupán a technika fejlesztésének nagy kérdéseivel foglalkozzanak és fi­gyelmen kívül hagyják a sok kis napi kérdést. Bátran mondhat­juk, hogy megvannak nálunk a legfőbb feltételei a technika igyors fejlődésének. Van nagyszerű mun­kásosztályunk, képzett, nagytu­dású műszaki értelmiségünk és vannak barátaink, a szocialista tábor testvéri népei. Innen, a parlament ülésterméből hívjuk fel dicső munkásosztályunkat és te­hetséges műszaki értelmiségün­ket, támogassák a pártot a tech­nika gyors fejlesztésére irányuló célkitűzései megvalósításában. A műszaki fejlesztés kezdetben anyagi áldozatokat, több beruhá­zást követel. Hogy több beruhá­zást valósíthassunk meg, minde­nütt jobban kell takarékoskodni az állami eszközökkel. Az elmúlt fél év alatt az önköltségcsökken­tésben, a takarékos gazdálkodás­ban kétségkívül előrehaladtunk. Az összehasonlítható termékek önköltsége 1955. első kilenc hó­napjában 4,4 százalékkal volt ala­csonyabb, mint 1954-ben. Az. ön­költségcsökkentési tervet 'csak­nem valamennyi ipari minisztéri­um túlteljesítette. Az önköltség- csökkentésben elért eredménye­ink tükröződnek abban is, hogy a minisztériumi iparban az üzemi eredmény a tervezettnél több mint egymilliárd ■ forinttal kedve­zőbb. Ez lehetővé tette, hogy az 1955. évi népgazdasági beruházá­sokra mintegy hét százalékkal többet fordítsunk, mint eredeti­leg terveztük. Az eredmények mellett azonban nem mondhat­juk, hogy a kívánt fordulat már bekövetkezett. w ;; A pazarlás elleni küzdelemben fontos feladatunk, hogy megszün­tessük egyes gazdasági vezetők nemtörődömségét és felelőtlensé­gét. Egyesi felelőtlen, át nem gon­dolt intézkedések esetenként je­lentős felesleges kiadásokat hoz­nak. így például az Állami Gaz­daságok Minisztériumának gépe­sítési igazgatója, az igazgatóság vezetője elrendelte, hogy az ál­lami gazdaságok birtokában lévő valamennyi traktort kék színűre kell festeni. így az új traktoro­kat is kékre festették. Csupán ez a felesleges intézkedés nyolc ki­logramm festéket emésztett fel traktoronként, { Gerő Ernő: Ügy látszik, szim­patikus neki a kék szín. Szalai Béla: Sajnos, sokba ke­rült ez a »bogara«. Gyakori még egyes tanácsszer­veknél is a felesleges költekezés. Például Homyák Mihály, a So­mogy megyei Tanács végrehajtó, bizottságának volt elnökhelyettesa ez év januárjában hétezer fo­rintért két autórádiót rendelt, mert Somogybán ő nem tud au­(Folvtatás a 2. oldalon.) Tíz nappal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy megyénk járásaiban, községeiben hogyan halad lapunk terjesztése. Az eltelt pár nap alatt a községi pártbizottságok, párt- szervezetek, tömegazervezetek népnevelői és a postások a jó agitáció révén újabb százakkal növelték lapunk olvasótáborát. A terjesztésben továbbra is a szeg­halmi járás van az élen. Erősö­dött a felvilágosító szó az oros­1. Szeghalmi járás 126 o/o 2. Sarkadi járás 80 o/0 3. Gyulai járás 59 o/0 házi, a szarvasi és a békési járás­ban is. A népnevelők Mezőbe- rényben 40, Csabacsüdön 22. Szarvason 20, Kondoroson 28 új olvasót szereztek lapunknak. Jó eredményt értek el a dévaványai, a lőkösházi, a nagybánhegyesi és sok más község népnevelői, mert a községi pártbizottságok fontos feladatnak tekintik lapunk ter­jesztését is. Sorrend a megyei lap terjesztéséh 4. Mezőkovácsházi járás 58 o/o 5. Gyomai járás 56 o/0 6. Békéscsaba város 44 o/o Az eredmények ellenére többi járásban, községben hiba van az agitáció ellenőrzésével, az ered­mények összesítésével. Ez külö­nösen az orosházi és a békési já­rásban tapasztalható. Egyes köz­ségek az agitáció-beindítása után szinte elfelejtkeztek a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság lap tér y jesztésről hozott határozatáról. Így van ez Békésszentandráson, Két* egyházán és Békésen is. n: 7. Orosházi járás 37 <•/» 8. Szarvasi járás 36 <>/»’ 9. Békési járás 33 % Legjobb községek: 1. Déva\ ánya 2. Lőkösháza 3. Kunágota 4. Vésztő 5. Mezőberény Legjobb tsz-ek: 1. Kunágotai Űj Alkotmány 2. Békési Haladás 3. Orosházi Űj Élet 4. l ü/.esgyarmati Aranykalász 5. Mezőbérénvi Petőfi Legjobb postahivatulok: 1. Med gyesegyházi 2. Endrődi 3. Eleki 4. Békéssámsoni 5. Szarvasi

Next

/
Oldalképek
Tartalom