Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-12 / 266. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! r Megéri a fáradságot Határozat a gépállomási dolgozok: bérezéséről, premizálásáról és a gépimunkadíjak módosításáról AIM DP BÉKÉS MEG , YEI PÁRTBI-■misp>. .------;— ZOTTSAI ejPSTlIMM BfH WJBMA 1955. NOVEMBER 12., SZOMBAT Ara SO fillér XI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM A genfi külügyminiszteri értekezlet napirendjéről egyelőre lekerült j az európai biztonság és Nómetor- szág kérdése anélkül, hogy a tárgyaló felek között valamiféle megállapodás jött volna létre. Ez tér- mészetesen nem jelenti azt, mint! egyes nyugati lapok szeretnék elhitetni, hogy semmiféle megállapodásra nincs kilátás. A valóság az, hogy a szovjet küldöttség, a genfi kormányfői értekezlet által meghatározott irányelveknek j megfelelően, építő javaslatokat | előterjesztve, keresi a megoldást, a nézetek összeegyeztetését, j ugyanakkor a nyugati küldöttsé-1 gek az említett irányelvektől el- ' térő módon akarják az európai biztonság és a német kérdés megoldását. A szovjet küldöttség elsődlegesnek tartja az európai biztonság megteremtését és másodlagosnak a német kérdés lépésről-lépésre való megoldást, úgy, hogy az megfeleljen Európa biztonsága és a német nép érdekeinek is. Erre több javaslatot is terjesztett a külügyminiszteri értekezlet elé, többek között az össznémet Tanács megalakításáról, a német- országi megszálló csapatok kivonásáról és az európai államcsoportok közötti szerződés alapelveiről. A nyugati küldöttségek azonban makacsul fújták a maguk nótáját: „Addig nincs meg-' állapodás, amíg a Szovjetunió el! n^m fogadja Németország egyesi- 1 tésére és a németországi szabad ! választásokra vonatkozó javasla- j tunkat!” Itt minduntalan a genfi' kormányfői értekezlet irányelvei- I re hivatkoztak és a szovjet küldöttséget azzal vádolták, hogy nem tartja magát ezekhez az irányelvekhez. „Arról beszélnek itt, hogy munkánkat a négy kormányfő által kijelölt irányelvek alapján kell folytatnunk — mondotta Molotov elvtárs a külügyminiszterek szerdai ülésén. — Helyeseljük ezt a szempontot. Tudjuk azxmban, hogy senkinek nincs joga a maga önző céljainak meg- j felelően eltorzítani és félremagyarázni a kormányfők irányelveit. Kísérletek történtek itt arra, hogy ; az európai biztonság és Németország kérdését az össznémet választások kérdésére szűkítsék le. Ez nem felel meg a kormányfők irányelveinek.” A nyugati hatalmak elképzelése j szerint egyesített Németországot : bevonnák a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló, tám adójellegű NATO-baés valami bizonytalan garanciákat adnának arra, hogy a felfegyver-! zett Németország nem támadja meg Európa egyetlen országát sem. Ilyen garanciák „értékére” az európai népeknek már van egyné- j hány szomorú tapasztalatuk. Te-! hát semmiképp sem fogadható el ez a megoldás sem Európa biztonsága, de a német nép érdekében sem. Hiszen maguk a genfi kormányfői irányelvek is világo-1 san kimondják, hogy „a német kérdés rendezését és Németor-1 szágnak szabad választások útján' való újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően kell megvalósítani”i És ettől tértek el nagyon a genfi külügymi- j niszteri értekezleten a nyugati küldöttségek. Európa biztonsága megköveteli, hogy létrejöjjön a két tábor között olyan megállapodás, amely kizárja a támadás lehetőségét bárki ellen, bárki részéről is. És ebbe a kollektív biztonsági rendszerbe a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot is be kell vonni. Európa népeinek és a németeknek is ez az érdeke. Németország egyesítésének kérdése sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt a nyugatiak beállítják. Azt mondják ugyanis, hogy „egyesítsük Németország két részét úgynevezett szabad választások útján, aztán az egész Németországot bevonjuk a NATO-ba, ezzel megoldódott a német kérdés és az európai biztonság ügye is egycsapásra”. Arról már beszéltünk, hogy ez Európa egyetlen országára sem je lentene biztonságot, de maguk nak a németeknek az akarata, elképzelése is teljesen figyelmen kívül maradna ebben az esetben. Molotov elvtárs fentemlített beszédében ezt így fejezte ki: „Különös az az itt tapasztalható felfogás, hogy a külföldi államoknak több érdekük fűződik Németország újraegyesítéséhez, mint maguknak a németeknek. Ezt nem lehet elfogadni. Miért félnek a nyugati hatalmak meghallgatni e kérdésben a németek képviselőit? A szovjet küldöttség nem fél sem Nyugat-Németország, sem Kelet- Nómetország képviselőinek a tárgyalásokba való bevonásától.” Éppen itt van a bökkenő: a nyugatiak szépen tudnak hivatkozni a genfi kormányfői értekezlet irányelveire, de kevésbé tartják azt be. A megegyezés keresése helyett diktálni akarnak és olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek elfogadhatalanok. Ugyanakkor semmibe veszik a német nép érdekeit, a német nép véleményét. Pedig joguk van a németeknek is kifejteni elgondolásaikat Németország egyesítésének kérdésében — mint legilletékesebbnek —, csak ezt a nyugati küldöttségek megakadályozzák. Valahogy úgy néz ki a dolog: félnek attól a lehetőségtől, hogy a két Németország népe megegyezne, olyanformán, hogy az jó lenne Európa népeinek és a német népnek is — de nem lenne jó ez a megegyezés ellenségeinek, a hidegháború híveinek. Valahogy úgy néz ki, hogy bizonyos körök a genfi szellem jótékony hatását akarják csökkenteni, az emberek leikéből sugárzó bizakodást, derűt ismét árnyékba borítani. Az ilyen mesterkedések nem járhatnak tartós sikerrel. A világ közvéleménye és magukban a nyugati hatalmak országaiban a népek, valamint egyéb körülmények józanabb belátásra bírják majd azokat a politikusokat is, akik most még makacsul ragaszkodnak irreális elképzeléseikhez. A szovjet küldöttség ésszerű javaslataival, meggyőző érveivel tovább harcol azért, hogy a legégetőbb kérdéseket, a népek érdekeinek megfelelően oldják meg, és a nagyhatalmak közötti megállapodások biztosítsák a világ népei számára a békét; Ne isak a tanácsapparátus sürgesse a vetést Mesőgyánban ! Ha széjjelnéz az ember Mező- gyán határában, töretlen kukoricát már csak elvétve talál. A községi tanács elnökasszonya, Szabó Mihályné elvtársnő, még szerdán így nyilatkozott erről: — Az összes termésnek nem egész egy százaléka vár még betakarításra. Bizonyára sokan azt gondolják: — Na, itt a búzaveréssel is jól haladhatnak. — Sajnos, nem így áll a dolog. — Nem egészen a fele még elvetésre vár — magyarázták három nappal ezelőtt a község vezetői. Kétségtelen — az effajta lemaradás jó néhány helyen megtalálható; de miért kell a mezőgyá- niaknak osztozkodmiok a szégyenben? Nem lehetne előrehaladottabb a vetés? — Dehogynem... — ismeri be Szabóné elvtársnő. — Persze mindenről mi sem tehetünk... A községben mintegy kétszázan termelnek cukorrépát. S ezeknek többsége csak a napokban kezdte meg á répaszedéSt, mert item volt, aki átvegye. A községiek hétről-hétre sürgették a Sa.kadi Cukorgyárat — kezdje meg az átvételt! De az bizony .elmaradt november elejéig. Ekkor küldjék ki a gyárból a mázsát, amellyel az átvett répát kocsistól lemérhették. (Tavaly mór szeptember végén küldték a mázsát a községbe.) A másik gátló körülmény pedig — amiről a ijnezSgyáuiak valóban nem tehetnek — az volt, hogy a legutóbbi esőzés annyira megáztatta a mélyebb fekvésű földeket, hogy napokig nem tudtak rájuk menni. A Bartu3 és a Kéza dűlőben még a szárat sem tudták lehordani, nemhogy szántottak, meg vetettek volna. De a vetés elmaradásának tényleges okai nem ezek voltak. Hiszen ha mindkettőt figyelembe vesszük (melyeken kívül semmi más indokolt mentséget nem hozhatnak fel), akkor is legalább 90 százalékra kellett volna teljesíIfjúsági házat avatnak ma este Battonyán A battonyai fiatalság régi kívánsága teljesül. A községi pártbizottság segítsége nyomán a Fő utcán ifjúsági házat kaptak. Az épületben több helyiség, kultúrterem áll majd az ifjúság rendelkezésére, ahol esténként tanulhatnak, szórakozhatnak. Az ifjúsági házban helyet kap a DISZ- szervezet, valamint a MÖHOSZ- szervezet is. Az ifjúsági ház avató ünnepségét ma este hét órakor rendezik meg, ezen fellép a Balassi DISZ-együttes, s bemutatja varsói műsorát. tenie Mezőgyánnak szerdáig a kenyérgabonavetés előirányzatát. A legnagyobb baj az, hogy a községben az egész munkát úgyszólván csak az öttagú tanácsapparátus szervezi, irányítja. A mezőgazdasági állaadó bizottság és a termelési bizottság csak névleg szerepel, pedig a betakarítás kezdetén ugyan szépen összejöttek. Még határozatot is hoztak arról, hogy egy-egy állandó bizottsági és termelési bizottsági tag 10—10 dolgozó parasztért lesz felelős, hogy azok. igyekezetük legjavát adva takarítsák be a termést és vessék el a búzát. Azt is megígérték, hogy a rájuk bízottak munkájáról rendszeresen tájékoztatják a község vezetőit. Az ígéret azonban máig is ígéret maradt... Hogy miért? — arról a kezdeményező, Viski Ferenc, a termelési bizottság elnöke így vélekedik: — Nem érünk mi arra rá ebben a nagy dologidőben. Meg azután minden paraszt tudja a kötelességét. Na — ez kicsit túlzás. Bizonyára Viski Ferenc is tud arról, hogy a 9 holdas Antal István a múlt hét végéig egy szem búzát sem vetett. Pedig lova is van kettő, s a kukoricáját még október derekán letörte. Ilyen Antal István-félék többen is vannak Mezőgyánban. Ezeket a »mindig ráérőket« még hamarjában is fel tudná sorolni a termelési bizottság elnöke. Velük kellene elbeszélgetniük, rávenni őket, hogy tegyenek eleget kötelességüknek, hogy ne rántsák szégyenbe az egész községet. Azokat fölösleges is lenne sürgetniük, akik még arra is képesek voltak, hogy a 12 kilométerre lévő sarkadkereszturi vasútállomásra szállítsák répájukat, csakhogy szabaddá tegyék a földet és vethessenek. Vagy az olyanokat. mint a 8 holdas Diószegi Lászlót, aki ugyan nem szedte ki a répáját, de bevetette a kötelezően előírt területet. Bízunk benne, hogy az elmondottak jobb munkára serkentik az állandó bizottság és a termelési bizottság tagjait, s maguk is belátják: a tanácsapparátns egyedül nem lehet elég erős ahhoz, hogy kellően szorgalmazza az olyan fontos munkát, mint a kenyérgabona vetését. I /G 1/ ci 1956-ban Magyarországon is felépül az atommáglya Mint ismeretes, az országot járó „atomvonat“ két napig megyénk székhelyén tartózkodik, hogy az atomkiállítást Békéscsaba és környéke közönsége megtekinthesse. Már az első napon — pénteken — sokezren nézték meg a kiállítást. Van is mit nézni, mert a kiállítás anyaga bemutatja az atomerő fejlődését 1946 augusztus 6 óta — akkor dobták le az első atombombát Hirosimára. Képekben, újságcikkekben, politikusok nyilatkozataiban hű képét kapjuk annak, hogy az imperialisták hogyan fenyegetőztek az atombombával, míg egyedüli birtokosnak érezték magukat. Az egyeduralom megszűnése után is a háborús célokra való felhasználásra fordították erejüket. Ezzel szemben a szovjet kormány elsősorban az atomerő békés felhasználásának kutatását és gyakorlati megvalósítását tűzte az atomtudósok elé fő feladatul. A kiállítás anyagának legérdekesebb része az atomvillanyerő- mű kicsinyített mása, az atommáglyáró) készült fénykép-felvételek, valamint a rádlóaktiv izotópok ipari, gyógyászati felhasználása. Nem annyira érdekes, mint inkább gyűlöletes látvány az atombomba eredeti nagyságú modellje. A látogatók sokkal inkább az atomerő békés felhasználását bemutató anyagot tanulmányozzák, szemlélik, mint a pusztítást okozó atom- és hidrogénbomba hatását. Gyűlölet szikrázik a szemekben, amikor Hirosima pusztulását, vagy a japán halászok szenvedéseit mutató képeket nézik, ryűlölet az imperialisták, az atomlovagok ellen, akiknek nem egy cinikus nyilatkozatát olvashatjuk az újságokból vett idézetekben. Vandenberg amerikai szenátor az atomerő békés célokra való fel- használásától a vasúti és szénbányászati trösztök sok millió dolláros hasznát félti. Thomas Murphy amerikai atommegbizott pedig, amikor tudomására jutott, hogy a Szovjetuniónak — az USA-t megelőzve — hidrogénbombája van. így „vigasztalódott“: „Elég rossz ugyan, hogy a Szovjetuniónak hidrogén-bombája van, azonban a világ közvéleménye előtt sokkal rosszabb lenne, ha üzembe helyezte volna az első atomerőművet.“ Ez a „rossz“ néhány hónap múlva bekövetkezett: 1954 június 27-én a Szovjetunióban üzembehelyezték az első atomvillanverő- művet. Azóta a Szovjetunió sokirányú segítséget adott az atomkutatásban a baráti országoknak, így hazánknak is. így épül meg 1956-ban Magyarországon az első atommáglya, 2000 KW-os teljesítménnyel. Ennek az izotópok termelésére és kísérleti célokra szolgáló atommáglyának tervrajza szintén látható a kiállításon. Az atomkiállítás szombaton estig lesz Békéscsabán és megtekinthető a MÁV állomáson. (Belépődíj 50 fillér.) Innen 13-án' Orosházára. 14-én pedig Mezőhegyesre megv az ..aiomvonat“.
