Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-06 / 262. szám
1955. M*emW 4.. wÜHf 7 VUuusaiok hifié ÜTŐTH ÁRPÁD: Az új isten D) isten szó! hozzátok, emberek! Nem templomok setét hajóin úszó Tömjén között ragyog fel tűz-szeme, Bámult szentképek arany keretéből, Nem oltárok gyertyái közt fehérük Alabástrom közönnyel hallgatag, Hívők csókjától koptatott szobor, Nem méla, hosszú, vont litániák Cukros hullámát unta szürcsölő Egek lakója! Nem! Uj isten ez! Uj isten szól hozzátok, emberek! Nem ég szülötte Ő! Nem mennyben élj Nagyraessze tőlünk, titkos ismeretlen* Ki arca elé vonta az eget* Mint egy bűvös, nagy kékselyem palástot* Nem! Ő, de nem is föld bálványa Ö* Mint ama Mammon, aki ült, hízott Gőggel rajtunk s szájától millióm Élősdi csáp kígyózott szerteszét S a szürcsö<ő, szívó karok befonták A szüzek testét s feltörték finom Velőért a költő zengő agyát, S a gyárak vak, mély kéményén benyúlva* Átkúsztak a rcbotos termek odván* S felitták mind a könnyet és az átkot* S a lomha Rémben mind aranyra vált ez, És új éhséggé, bár a telt belek Már a nehéz aranytól eldugultak, S a rothadó, nagy testre már kiültek Félelmes és aranyló hullafoltok.. * Most új isten szól néktek, emberek! A véres földnek vére szülte őt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy mezítelen alakká* Ki országlépő-tágra tárja lábát, S földet rengésre tépő hangja zeng Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm, eljöttem! Eljött a Vörös Isten!“ És megy s dörgő léptére messze reszket A sárga Szajna s medréből kicsap, Jeríkhós visszhangot ver vén Westminster* S az Öceán zöld üvegén vörösen Előre rezg ezermérföldes árnya, S átfog ja a Fehér Ház vak falát. * * Hozsánna néked, új isten, hozsánna! Ismerj meg minket, tieid vagyunk! A szíved-haitó, élő, drága nedv, A diadalmas vörös lüktetés, A mi bús vérünktől is gazdagult, S világra ömlő harsonád sodrába Gyötört torkunk reszkető hangverése Szerényen s mégis segítve simul: A kicsiny, árva, magyar jaj-patak* A messzezengő, nagy moszkvai árba, Mely most tisztára mossa a világot: Hozsánna néked, új 1st ■ hozsánna! Legyen szavad teremtés új igéje, Formáld át sáros, bűnös, ócska bolygónk] Mit elrontott sok régi, úri isten, Te istenek közt új és pr 'etár, Formáld boldoggá pörölyös kezeddel, -* Emelj minket roppanI tenyereidre, És a magad képére gyúrj át minket! Este érkeztünk meg Petrográdba. Anyám teát főzött és valami harapnivalát tett az asztalra. Jegor remekül érezte magát és nagy hévvel beszélt frontélményeinkről. —1 Nagy időket élünk, nénikém, —mondta. — Itt bomlásról beszélnek, mi meg a román fronton... Nem sikerült befejezte a mondatot, mert az ablaküveg úgy meg* remegett, hogy csaknem betört. — Nyolchüvelykes... — állapította meg Jegor. Anyám keresztet vetett. — A bolsevikok... Ma van a felkelés. — Ma? — kérdezte Jegor. — Elég volt a teázásból... Gyerünk! — Hova mentek ilyenkor, fiam? kérdezte ijedten anyám. — Az utcára! — felelte helyet- ' tem Jegor. — Azért jöttünk! Valami furcsa érzés vett erőt rajtam. Valahogy nehezebb volt a meleg szobából harcba indulni, mint a lövészárokból, ahol amúgy is kemény volt az élet. Kirohantam a szobából. Anyám utánam futott. Jegor rosszallóan nézett utánunk, majd követett bennünket. Váltamra tette a kezét és odatolt anyámhoz. — Igaz, mindig egyedül van szegény — mondta. ^ Búcsúzzatok el... Megcsókoltam anyámat. Sirt szegény. Jegor is megölelte, meg- csókolta. Jegor az utcán egy katonától megtudta, hogy a küldöttek a Szmolnijban tanácskoznak. Odasiettünk. A Szmolnij-tér valóságos táborrá vált, rá sem lehetett ismerni. Teherautók jöttek, megrakodva fegyverekkel. Közvetlenül a gép* kocsiról osztották szét a fegyvereket és a lőszert a vörösgárdistáknak. A Szmolnij körül gerendákból barrikádot állítottak. A főjr. .'.íiS-f í i<y á+o.*»■»»>->£; bejáratnál ágyuk álltak, a folyó* ■«ón gépfegyverekét-kipettek. Á fák alatt páncélautók zakatoltak. Ne* héz volt a levegő az elhasznált ben* zingdztól. Mondták a vörösgárdis- ták, hogy a nagy oszloncsarnok- ban a szovjetek második kong* ressznsa folyik. — Lenin is ott van? — kérdezte halkan, izgatottan Jegor. — Ott — felelte egy szőr me sáp* kás munkás. — Bemegyek én is, — súgta a fülembe J •>oor. Meghagyta, hogy fél óra múlva várjam oft és el* tűnt. 4 tér feketéllett az cmbérohfői és a gépkocsiktól. A távolból lövések hallatszottak. Je* gor iósokára érkezett vissza. Mint mindig, most is egészen váratta* nul jelent meg. Zsúfolt tehergép- kocsi állt meg mellettem, csikó* rogva fékezett. A tetejéről, mint- ha a sötét éaből jönne, Jegor vi* dám hangját hallottam: — Gyerünk... szállj fel! Felkapaszkodtam. A gépkocsi elindult és őrült sebességgel vág* tatott az utcákon. NYIKOLAJ NYIKITYIN: Az októberi éjszaka Jegor erősen megszorította a karomat és diadalmasan a fülembe kiáltotta: — Láttam Lenint!... Csapatunkat a Nyári Kerthez küldték. Ott mindannyian leugráltunk a gépkocsiról. Nekiindultunk a sötét és poros Mars-mezőnek. A távolban tovább folyt a lövöldözés. r— A kadétiskola visszavonul... *r- mondta valaki. Már csak a vágtató junkerek hátát láthattuk. Csapatunk élén Jegor haladt, Elértük a Pavlov laktanya komor épületét. Egy őrszem a Mojka felé irányított bennünket. A Téli Palota felől erősödött a lövöldözés. Mindenfelé sűrű láncban álltak a felfegyverzett munkás- és katona zászlóaljak. Sok ember zsúfolódott össze, mégis ünnepi rendben várták csapataink a támadás percét. Három köpenyes férfi közeledett a gépkocsi felé. Az egyik* akinek pipa volt a szájában, elvált a másik kettőtől, és magához hívta a csapatok parancsnokait. Nem hallottam, hogy mit mondott Jegornak, de Jegor ezután felsorakoztatott bennünket. A Pevcsevszkij-hídnál három csatárláncot alakított csapatunkból. Én az elsőbe kerültem és igyekeztem Jegor közelében maradni. A régi kormány a Téli Palotában bújt meg. A palota ablakaiban hol kigyulladt, hol elaludt a fény, mintha az ott rejtőző emberek valami furcsa játékot folytatnának. A forradalom vezérkarának gépkocsijai gyakran jelentek meg a Palota-tér jobb és bal* szárnyánv-Az emberek minden gépkocsit körülfogtak, szerettek volna mielőbb híreket hallani a Szmolnijből. A palota körüli barrikádokon a szalagcsere rövid szüneteitől eltekintve, állandóan szóltak a gépfegyverek. Úgy éreztük, hogy közel vagyunk a célhoz. Mindegyikünk abban reményke- dett, hogy ő fogja el Kerenszkijt... Mindenfelől a mi harcosaink hangját hallottuk; gyűrűben vették körül a Téli Palotát, s a tér úgy zúgott, mint a tenger. A Sán- dor-kertben valaki fáklyát gyúj* tott, amely megvilágította az arcokat. Ez valami jel lehetett, mert a Péter-Pál erődben tüzérségünk azonnal megszólalt. Jegor felkiáltott: — Lenin nevével előre! Élőugrottunk a boltívek alól. A palota nagykapuja kinyílt. A junkerek két ágyút gördítettek elő. Jegor csatárláncait az ágyúk ellen vezényelte. Lövöldözve törtünk előre a kapuig, visszavetettük a, junkereket, leugrottunk a pincébe és felrohantunk a lépcsőn abban a hiszemben, hogy tovább jutunk a palotában. A lépaz arca uj, Mint élezett a katonák különös. borotvapenge Ujicsé ez ?. karca, kiáltó szava S ebben a célhoz ért Ujics, acél-viharban mintha most megy, megáll, ébredt volna fel; hátán össze fonva karja, hunyorog, die átfog Rápillant pontosan egy borzos, rongyos katonára, céloz mindent a szemeivel. éles tekintete: a katona beszél, s Ujics a szívét látja a szó-lepel mögött, nézi, a lélek integet. Én tudtam, hogy ő . mindent tudva tud, hogy meghallja ezer mérföldön át: a front Jajszavát, a letiport falut, a Putyilov- és Nóibel-mttvek Hatalmas fejében száz tartomány világlott, nyüzsgőit vagy másfél milliárd .ember, egy éjszaka megmérte az egész világot, s reggel: »Mindenkihez!« Hallgassátok! Fromtkatonák, kikre vér rakott pecsétet! Százfajta rabok, százféle rabságok! Or-inegtiporta, kavargó cselédek! Minden hatalmat a szovjetek kezébe! A parasztoknak földet! A népeknek — békét! akaratát. És kenyeret az éhezőknek! csőn azonban lesből tüzeltek ránk, A pince sötétjében alig láttuk egymást. A harcosok egy része a pincében maradt, más részük követte Jegort az első emelet halványan megvilágított folyosójára. Az ablakok mentén piszkos matracokon junkerek százai feküdtek, mindenfelé cigarettavégek és üres borosüvegek hevertek. A junkerek megijedtek a vö- rösgárdistáktól és a katonáktól. Egyesek eldobálták fegyvereiket, mások elfutottak, Jegor nem üldözte őket. Várta, hogy egész csapata odaérkezzék... Ekkor a junkerek csoportjából kivált egy fiatal, jólöltözött hadapród. Mikor látta, hogy Jegor a parancsnok, tisztelgett előtte. — Ellenállásunk céltalan — mondta és kérte Jegort, hogy kövesse a Téli Palota vezérkarához. — Miért? — kérdezte Jegor. — Mint parlamenter, — válaszolt a hadapród. — Mi megadjuk fnagunkat. Úgy tudom, önök nem akarnak felesleges vérontást... Mi sem. A hadapród elvörösödött. Jegort egy pillanatra megtévesztette a katona félelmet és reménykedést kifejező szeme. A junkerek' felhasználták ezt a pillanatot: hirtelen körülfogták és magukkal cipelték Jegort. Végig a folyosón minden sarokból tüzeltek. Mi a lépcső felé haladtunk, menetközben válaszolva a tüzelésre. Reggelre végétért a harc, győzött a szovjethatalom. A tér macskakövein kilőtt töltényhüvelyek hevertek. A letartóztatott minisztereket a folyóparton vezették a Péter-Pál erődbe. Szerettünk volna azonnal leszámolni velük, de a tengerészek nem engedték. A palota körül már a mieink álltak őrt. A cár monogramjával díszített falon túl, a kis kertben feküdtek az éjszakai harcban elesett matrózok, katonák és vörösgárdisták. Itt találtam meg Jegort is; tágranyitott szemmel, felhúzott szemöldökkel feküdt. Tekintete tiszta volt és nyugodt... Néhány év előtt véletlenül találkoztam valakivel, aki ott volt Jegor kivégzésénél. Elmondta, milyen bátran viselkedett, Jegor. Előbb agyba-főbe verték, aztán egy vörös posztóval borított hosz- szú asztal elé kísérték. Palcsinszkij mérnök, az Ideiglenes Kormány teljhatalmú megbízottja Petrográd diktátorának érezte magát. Az asztalnál ült és jobbra-balra pillantgatott a cári tisztekre és tábornokokra. — Mi a mondanivalója? — fordult Jegorhoz. Jegor hallgatott. — Csak egy dobog mulattal engem, főméilóságú uram — mondta Palcsinszkij egy tábornoki ruhát viselő, izgő-mozgó kövér embernek —, miben reménykedik ez a maroknyi csapat? Hiszen néhány nap múlva feltétlenül leszámolunk velük. Jegor úgy nézett rá, mint valami őrültre. — Oroszország mivetünk van — mondta halkan és határozottan, mintegy sajátmagának. — Tudja, hogy mi vár önre? i — Mi? — kérdezte Jegor mosolyogva. — On tiszt, nemde? 1 — Nem. I — Nem? Egyszerű közlegény? Palcsinszkij hangjából csodálkozás csendült ki. 1 — Jegor Petrov közkatona... I ez vagyok a szolgálati szabályzat szerinti —■ mondta mosolyogva Jegor. — De bármi törté- 1 nik js velem, magukat már sem- I mi sem menti meg a pusztulástól! Most a mi szavunkra figyel az egész világ... 1 Palcsinszkij felugrott. A tái bornok hadsegédei kivezették Jegort. Ott lőtték agyon két lövéssel egy nagy fehér oszlop 1 mellett.
