Viharsarok népe, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
195-5. november 27., vasiraap i/iUaiscnok Hifit MÜV' lilHillllHltW lllllHtliilltlIHHIW ll!lll!llliíllllHH1!ll ÜlHllltlIHIIillüil!) IIWiHtIHIIIIIIillHI ÜSyflítlílilWHti Hülllll Makszim Rilszkij: DAL A BÉKÉRŐL Munkával a boldog jövőhöz ki hű, mind tiszteli őt, aki tisztaszívű, és mind, valamerre csak útja vezet, keményen, örömmel fog véle kezet. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háborúi Kit egy szabad ország örömre nevel, nem háborút áhít, békét követel! Dal, munka a vágyunk, s hol emberre süt, kívánjuk: ragyogjon a nap mindenütt. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háborúi Nincs otthon, amelybe szavunk el nem én Ki azt hiszi, vérből vár rá nyereség, virradjon, oszoljon a fénytelen éjt gazsága fejében eléri a vég. Ragyogjon örökre a jók nagy ügye; Ki rabságot szán a föld népeinek, a béke, a munka s a népek frigye! bitótól az ördög sem mentheti meg. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! (Gáspár Endre fordítása.) Az Odesszai Művészek Háza Odessza egyik legszebb épületében nyílt meg a Művészek Há* za. Az új intézményben 250 férőhelyes nézőtér és számos alkotó* szoba van. Az épület berendezésére 300 000 rubelt fordítottak. A Művészek Házában előadásokat, művészesteket és művészi találko* zókat rendeznek. A Művészek Háza megnyitása alkalmából rende* zett ünnepi esten jelen voltak az odesszai színházak művészei, a ros közéleti személyiségei, valamint a Szovjetunió neves művészei, az USZSZK kulturális ügyei minisztériumának és az ukrán színházi életnek a képviselői. Az odesszai művészeket üdvözölték a neves moszkvai művészek. Tízéves az uzsgorodi áiiami egyetem Kárpátalja első hat fakultásán a le- Az egyetem a lég- egyeteme, az uzsgo- vefezőkkel együtt, modernebb felszereli állami egyetem, mintegy négyezer j^, Knde[keziki most ünnepelte lenn- djak tanul. Az uk- T.. - . ... , , , , , Háromszázezer koieallasanak tizedik év- ranokon kívül orosz, fordulóját. beiomssz, tatár, szlo- könyvtara, zoo1945-ben, a meg- vák, magyar, len- lof “ es ana|om,ai nyitás évében mind- gyei és más nem- múzeuma, a Kárpa- össze 168 hallgatója zetiségfi hallgatók tokban pedig füvesz- volt az egyetemnek, nyernek felsőfokú kertje és biológiai Jelenleg az egyetem végzettséget. telepe van. a hátára dob La és csak aztán gázolt bele az ingoványba. Ügy perc múlva, egymás után a már halott, kiégett erdőbe futottunk, fulladozva a hőségtől és a bűztől. A forrós-ág égette az arcunkat és kezünket; csupán nedves ruhánk nyújtott védelmet. Már nem kapott bele a tűz. Kis idő múlva már könnyebben haladtunk. Ügyre ritkábban akadtunk parázsló iákra, egyre gyerültek a száraz g-alivcsomókból keletkezett máglyák, a füst is ritkult, már nem volt annyira maró. Lassítottunk. Leghátul fáradt léptekkel Tökár vaiLszorgott. Hátizsákjából időnként egy kis fejecske kandikált ki. A gida ijedt szemeeskéi hunyorogták a rémülettől. Megálltunk, bevártuk egymást, — Hogy van a gidája, Tokár elvtárs ? — fjekén üldögél. — Talán atyaija magának, hogy egyenest magához tartott? — tréfálkozott valaki. — bizony, engem minden élő teremtmény szeret — felelte mosolyogva az öreg partizán. Odaértünk a műúthoz. Tudtuk, hogy őrzik a fasiszták. A nap már régen kb any átlőtt, de körös-körül messzire világított az erdőtűz pirossaga. Úgy látszott, a fasiszták egyáltalán nem számítottak arra, hogy a leégett erdőből partizánok bukkanhatnak elő, és csak akkor nyitottak tüzet, amikor nti már betörtünk a lövész árkokba. Hamarosan elhallgattak a géppuskáik, Tokár az útfélen összeesett. — Mi baja? — kiáltottam fel és odafutottam hozzá. Csak elfojtott sóhaj volt a válasz Bevittük a sebesültet az erdőbe. Ügy rdtkás, fiatal töigyerdő- ben megálltunk. Az öreg Toikar nehezen lélegzett, fel-fel nyögött. Be kellett kölni a sebét. Az oldalán feküdt, görcsösen összehúzódva, a háta mögül pedig, a zsákból csodálkozó szemekkel bámult az előtte zöldeülö erdőre a kis gida. A sebesült hirtelen kinyitotta a szemét. — Üngedjétek el... — suttogta. — Hadd fusson... Megértettem. Óvatosan kihúztam a kis gidát a zsákból. Amikor karcsú, remegő lábadra állítottam és eleresztettem, egy pillanatig mozdulatlanul állt. — Szaladj — suttogta alig hallhatóan a sebesült. A kis gida mintha csak erre a parancsra várt volna, f elugrott, szökdécselt egyet-ketlőt és vöröslő teste mint könnyű láng tovatűnt a bokrok között. Héveteg tekint étiéi; örökre tág- ranyílt szemmel nézett utána hű barátunk, felejthetetlen elvtársunk, Tokár, az öreg partizán. ADAM MICKIEWICZ „...a mai Európa két legma- gasztosabb költője azonegy hónapban meghalt: Vörösmarty november 19,de népe közepeit, Mickiewicz november 26, sztambuli számkivetésben“ — így emlékezett meg az Uj Magyar Múzeum 1856-ban Adam Mickie- wicz, a legnagyobb lengyel költő haláláról. Száz éve ennek és most újra Micklewlczre emlékezünk. Emlékezünk rá nemcsak mi, de a világ minden népe, mert műve nem egyedül hazájában él, hanem egyformán világít a világ minden sarkában. A legnagyobbakkal, Shelly, Puskin, Hugó, Petőfi társaságában hír- deti a szabadság, szépség, emberség igéit. Nekünk, magyaroknak különös gonddal kell elhelyeznünk az emlékezés koszorúját a népek együttes ünnepén. A közös történelmi sors, örömök és bánatok, a két nép lelkének megdöbbentően azonos dobbanásai, politikájának és irodalmának párhuzamos eseményei párán• csoláan írták elő és éltetik ma is a sallangoktól megtisztított lengyel-magyar barátságot. Balassi Bálint, ha elbúsult hazája pusztulásán, Lengyelhonba kocogott fakó lován, Sobiesky vezetésével lengyelek segítették kiverni a törököt a Kárpát-medencéből, Kölcsey a lengyelek megsegítésére tüzelte ország- gyűlésünket, Vörösmarthy az ö szabadságharcuk bukását siratta és hitet tett a lengyel-magyar barátság mellett Mickiewicz is, 1849-ben. Adam Mickiewicz 1798. december 24-én született Litvániában;“ Notöőgrödek báróska közelében. Atyja kis hivatalnok- nemes volt, de művelt, felvilágosult ember. Részt vett a Kos- ciusko-felkelésben és később is kapcsolaton tartott a haladó mozgalmakkal. A felkelés leverése után Lengyelországot harmadszor is felosztották. Litvánia a cári zsarnokság elnyomását nyögte. Mickiewicz ekkor tanulta meg gyűlölni az elnyomást, ekkor ismerte meg a lengyel nép életét és művészetét. 17 éves korában Vilnóba ment egyetemre. Diáktársaival együtt titkos társaságokban ápolják a szabad Lengyelország eszméjét és készülnek az érte való küzdelemre. 1819-ben — miután az egyetemet elvégezte — Komába került tanítónak. Itt nagy fordulat történik életében. Megismerve a nép nyomorúságát és az elnyomás könyörtelenségét, Itt válik forradalmárrá. Reménytelen szerelemre gyullad Maryla Wereszczakoűöa iránt és itt bontakozik ki költői tehetsége. 1822-ben jelenteti meg első verseskötetét „Költészet“ címen. Mint minden igazi művész ő is valami újat, valami mást, valami szokatlant hozott az addigi művészetbe. Ezzel a kötettel, különösen annak balladáival és románcaival kezdődik a lengyel irodalom romantikus korszaka. Az eddig uralkodó klasszicizmussal szemben felfedezte az irodalom számára a népművészet hatalmas nyelvi, formai és felfogásbeli kincsestárát. És minden sorát a haza mélységes szeretete hatja át. Itt írta az „Óda az ifjúsághoz“ című híres versét is, amely később az 1830- as lengyel forradalomban játszott nagy szerepet. 1823-ban I. Sándor rendőrsége felfedezte a lengyel. ifjak hazafias összeesküvését és Mickieiviczet társaival együtt Oroszországba száműzte. 1788-1855 öt évig, 1824—29-ig tartózkodott Mickiewicz Oroszországban, de a cár a száműzetéssel ellenkező célt ért el. A fiatal lengyel költőt Puskin és a dekabristák nagy örömmel fogadták; barátságukkal és elismerésükkel ráébresztették zsenijének teljes tudatára. Egy déloroszországi utazás alatt írta a Krimi szonetteket, velük rögtön a megjelenés után világhírt szerzett. Péterváron írt egy történelmi tárgyú elbeszélő költeményt is, a „Konrád Wallen- rod“-ot, melyben a litván nép harcát énekli meg a porosz hódítás ellen. Öt év után a cár megengedte, hogy Európába utazzon. Meglátogatta Svájcot, Német-, Olaszéi Csehországot. Goethe a tollát ajándékozta neki. Az 1830-as novemberi felkelés hírére hazasiet Lengyelországba, de már csak a levert forradalom szomorú látványa fogadja. Az elnyomatás önkéntes emigrációba kényszeríti. Franciaországban telepedik meg és tevékeny részt vállal a lengyel emigráció mozgalmaiban. Költői fejlődése is ekkor éri el csúcsát. 1834-ben jelenik meg a „Pan Tadeusz“, a lengyel irodalom mindmáig legnagyobb alkotása. Ebből a hatalmas elbeszélő költeményből tanul a lengyel ifjúság hazafir Ságot, ebből tanul lengyelül beszélni és gondolkodni. A lengyel irodalom Toldija. Utolsó költői alkotása volt a „Pan Tadeusz“, ezzel — fiatalon, 36 éves korában — befejezte költői pályáját. A vallási misztika útvesztőiben bolyongott egész 1848-ig. . ... atm A Népek Tavasza felébresztette Mickiewiczet. Lázas tevékenységbe kezdett. Eszméit most gyakorlatban szolgálhatta, most lett forradalmárként is méltó költői énjéhez, így lett a lengyelek Petőfije, és azzá a Mickiewiczcé a világ számára, akinek ma is ünnepeljük. Európaszerle lengyel légiókat szervez az olasz, a magyar és a lengyel szabadság kivívására. ADAM MICKIEWICZ: Verekszik tmneiaorstágban és harcol a pápával a népek szabadságáért, a szabadság igazáért. 1849-ben Tribune des Pimples (Népek Szószéke) címen lapot indít a despotkmus ellen felkelt európai népek támogatására. Ennek április 22-i számában jelenteti meg a lei- hívás a magyarokkoz-t. A magyar szabadságharcot, miint Európa minden népének harcál üdvözli, minden elnyomott nép felszabadításáért tüzeli harcra, inti óvatosságra és lelkesíti kitartásra a magyar népet. így ír; ti ügyetek a szabadságért folytatott közös harc kérdése lett minden nemzet számára, mely Ausztria évszázados elnyomása alatt nyög .... Ti, kiknek a nemzetsége Európa számára eddig rejtély volt. most valamennyi elnyomót; nemzet harcosaiként tűntök fel.... K ezetekben a világ jövője. Ha sikerül letépnetek a győzelem gyümölcsét, mint ahogy h tudtátok érdemelni énnek babérjait, győzelmetek az európai szabadság győzelme lesz.... Előre! A népek hálája fog kísérni benneteket, reményeik mutatják nektek az utat!«. A magyar szabadságharc elbukott. Mickiewicz számára ezzel a ivilág jövője« hullott a porba. 1855-ben még Törökországba utazik, hogy lengyel légiói szervezzen. Ott végzett vele a kolera 1855. november 26-án. 1856-ban Párizsba, 1890-ben LKrdkk-öba vitték hamvait, ott jnmgszik a Wawetbcn. Mikor meghalt, ■»Európa újra csendes« volt. A zsarnokság rátelepedett a népek nyakára, de Mickiewiczet mégis az egész világ gyászolta. Ma, száz év múltán még tisztábban ragyog nagysága, és újra az egész világ ünnepli. A, népek nem felejtik iazokat, akik a szabadságén harcoltak. Kis lelő Orosz barátaimhoz (Részlet.) Gondoltok-e rám? Ö, hányszor hasít belém barátaim rabsága, s vér virágos útja, g hajszolt álmaimban vadul izzik felém szenvedő szemük és telkemet lángra gyújtja. Hol vannak most? Riljéjevnek, a hű barátnak kemény derekát megtörte a cári gőg, dermedt nyakán kötél: így pusztulnak a bátrak] de népünk, ne feledd: mind prófétáid őkl És hol van Besztuzsev, a költő és a hős? Talicskát tol nyirkos, vak tárnák fenekén és hány orosz s lengyel, idegen s ismerős nyög lenn, hová sosem hatol le égi fény! De még a nyomorultaknál is nyomorultabb] ki a cár kegyéért testét, lelkét eladta: rendért és rendjelért térdel az elvakult had, s a zsarnok küszöbén vár a zsíros falatra. Zsebük dagad, s a büszke kényurat dicsérik, s a népre új s új gyötrelmet zúdítanak, de a rab átka nem jut el a cár füléig: ] ő a hízelgő himnusz hangját hallja csak. Hozzátok küldöm a szabadság dalait, hol földet és szívet rabszolgaság sanyargat 5 fenn, Északon, hol mindent hó és jég borít, hirdessék e dalok a tavaszt, mint a darvak. (Képes Géza fordítása.)
