Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-14 / 242. szám

1955 október 14., péntek 3; ViUaísaiak Kép* Kedden a há­nyái Szabadság Termelőszövetke­zet gazdái kora reggeltől kezdve másról nem is igen beszélgettek egymás között, mint az aznap esti közgyűlésről. Tudták miről lesz szó, ezért csu­pa effajta kérdések hangzottak el: — Na, vajon miért dolgoztunk az idén?... Osztunk-e ele­gendőt ?... Mert, ha még nem is pon­tosan (hiszen a zárszámadás egv kicsivel még odébb van), de most amjd feleletet kapnak ró — vél­ték. Ez azután annyira megnö­velte minden tagban a közgyű­lés iránti érdeklődést, hogy egy- re-niásra üzengették az elnöknek: — Addig ne kezdjétek el, amíg én is ott nem leszek. Meggondolandó, hogy mit tegyenelH^”«í A hunyai Szabadság TSZ keddi közgyűléséről Egyeseknek a jószág körül, másoknak otthon akadt még va­lami tennivalójuk, így öreg este lett, mire mindannyian összese- reglettek a füstölgő petróleum- lámpákkal világított székházban. Többen feleségeikkel, munkabí­ró fiaikkal, lányaikkal együtt hallgatták végig a szövetkezet fiatal női . agronómusának és könyvelőjének beszámolóját a termelési terv teljesítéséről, va­lamint a pénzbevétel és kiadás, a közös vagyon alakulásáról. Az öröm moraja zúgott végig a ter­men. mikor a könyvelő befe­jezésül ezeket mondotta: — A tervezett 41 forinttal szemben mintegy 50 forint lesz egy-egy munkaegység értéke Minden szem a megelégedett­séget, a szövetkezet iránti szere- tetet sugározta. Annak a tudatát — jólétüket a közösségi életnek köszönhetik. De majd úgy nézett ki a dolog, hogy — ha nem is meggyőződé­séből — az ellenkezőjét akarta bebizonyítani a tagok egyike- másika. A közgyűlés során az elnök ugyanis szóbahozta a ku­koricaosztást, mondván: — Tagtársak, kormányunk azt tanácsolja: ne osszuk szét a ku­koricát egymás között, hanem a közös állatállománnyal feletetve értékesítsük. — Majd hozzátette (s ezzel ő is elkövette a hibát, amellyel & szövetkezet, s a ta­gok érdeke, ellen vétett): lem. Azt javasolom: munkaegysé­genként három kilogramm csö­ves kukoricát mérjünk szét. A többit hagyjuk meg a közös jó­szágnak. (Többi között a jövő nvárra szerződtetett 42 hízónak. gazdaságtól?!) Voltak, akiknek még ez sem tetszett. — Miért nem tehetjük meg azt, amit tavaly? Hiszen most is termett jócskán kukoricánk — hangoskodott Hanza Imre. Persze erre a tagok öntudato- sabbjai is megadták a feleletet. — Magunk ittuk meg a múlt évi 7,5 kilogrammos osztás levét —mondta Hanyecz Imre. —Mi­lyen jó lett volna megtartani a takarmányt. A negyven szerző­dött hízót úgy idejében és nem késéssel szállítjuk le. De mire is kellene az a bő­séges kukoricaosztás? Coda János és mások bizonyára megint úgy akarnak járni, mint tavaly ősz­szel, amikor különböző községek­ből odasereglett spekulánsoknak adták oda a terményt olcsó áron. Kétségkívül akadnak olyanok is — mint például az elnök ap­ja —, akik azzal dicsekednek: — öt szerződött hízót adtam át tavasszal. Miért a tagok (ami külöuben is alapszabályellenes) és miért nem a szövetkezet ? Ha. vala­Ezt jómagam sem helyes- mennyien úgy akarnák, több hí­zót küldene a közösség a váro­sokba (meg könnyebb is volna a vele való munka), mintha az egyes tagok külön-külön hizlal­nak. S mennyivel nagyobb lenne így a jövedelem — ezt nem ve­szik figyelembe? Ügy véljük, igen meggondo­landó még az a három kilogram­mos osztás. (Hiszen a háztájin is tennett bőven!) Az erre tar­togatott 747 mázsával ugyanis legkevesebb 80—100 sertést hiz­lalhatnának meg, ami mintegy kétszeresére növelné az osztalék értékét. A közgyűlésről az éjszaka sö­tétjében hazabotorkáló tagok ez­zel vajmi keveset törődtek. De jó lenne, ha most elgondolkozná­nak rajta, önmaguknak tesznek jót, ha megfogadják a tanácsot. Meghalt Tevan Andor 4 Hatvanhat éves korában el­'lelwielő-, úf, életet élő- oMbOMjók hunyt Tevan Andor, a magyar könyvművészet egyik kiváló mes­tere. Az ő lelkes, fáradhatatlan munkájának is köszönhető könyv­kiadásunknak a század elején el­kezdődött európai színvonalú fej­lődése. Rendkívül sokoldalú nyomdászati munkásságából is ki­emelkedik Vörösmarty' A két szom-zédv árának, Ileltay Gáspár Fabuláinak és Anatole France j Nyársíorgató Jakabjának bibliofil; kiadása. Utóbbiért 1948-ban a Pro Arte-érdcméremmel tüntette ki a Magyar Népköztársaság kor- j mánya. — SZIGLIGETI »Cigány« cí- ,iií liároinfelvonásos zenés víg­játékát tanulják a békési kuli úr­ház színjátszói. A békési Alkotmány Termelő- j szövetkezet — mint a többiek —: j évről évret gyarapodik, gazdago- \ dik. Ahogyan a közös gazdaság szilárdul, úgy változik napról nap­ra az emberek gondolkodása is. Két évvel ezelőtt sokszor lehetett , még hallani: „Minek igyekezzünk annyira, ki tudja, kapunk-e vala­mit év végén.“ Ez a múlté már.1 A tavalyi és az idei eredmény meggyőzte a termelőszövetkezet tagjait. A munkaegységek után járó r agy óbb részesedés: a több pénz, a több gabonaféleség évről évre több ruhát, bútort és foko-; ?atosan jobb életet jelentett a szövetkezetieknek. A mú’t év őszén már nem foglalkoztatott az Alkotmány TSZ-ben senkit a ki-1 lépés gondolata — mint 1953 őszén | — ellenkezőleg. A márciusi párt- határozat utáni hetekben napon­ként keresték fel a termelőszö­vetkezetet olyanok, akik a közös gazdálkodást választották. Jó je­lenség, hogy a tavasszal belépett új tagok közül 11 asszony kérte felvételét a tsz-be. A termelőszö­vetkezet pártvezetősége nem hagyta magukra az új belépőket, különösen az asszonyokat. Lukács György elvtárs, kihelyezett agro- nómus, a tsz párttitkára minden­nap felkereste őket munkahelyei­ken. Az eredmény nem is maradt el. A 200-as munkaegység-mozga­lom nemcsak papíron van meg a békési Alkotmány TSZ-ben. A műit évben csak 16 asszony dolgo­zott a közösben, ebben az évben már harminc. Az asszonyokat mindenütt meg lehet találni a tsz-ben. Ott van­nak a cukorrépaszedésnél, a ker­tészetben, a rizstáblákon. Szor­galmas munkájukkal sokat segí­tenek, a régiek mellett szorgos- kodnak a tavasszal belépett asz- szonyok is. Valamennyien meg­győződtek a szövetkezeti gazdál- dokás előnyéről. Éppen ezért úgy dolgoznak, hogy szövetkezetük még gazdagabb legyen, és még több jusson egy-egy munkaegy­ségre. — A végegyházi országos hírű Szabadság TSZ életéről a közel­múltban több mint egyórás szí­nes film készült. Bemutatása va­sárnap délelőtt 11 órakor lesz Mezőkovácsházán. Az előadás után a Híradó és Dokumentum Filmgyár rendezője és operatőr­je vitát vezet a filmről. A bemu­tatón és az ankéton részt vesznek a végegyházi dolgozók is. J^Jegvénkben Dévaványán van a népművészek hazája. Itt él az öt jó barátból álló népihang- szeres-együttes, népi hangszerké­szítők. Lakik itt mesemondó és költő, aki a falu eseményeit énekli. Egy helyi jellegű múzeum is van Bereezki Imre nyugdíjas tanár házában. Vasárnaponként és esténként itt szoktak összejön­ni a néphimző szakkör tagjai, a barna-, szőkeeopfos, göndörhajú lányok. A ványai népművészeknek nincs műtermük, műhelyük, íróaszta­luk. Egyszerű emberek, régi pász­torok és legtöbbjük nádfedeles házban lakik. Kádár Feri bácsi is ilyen nádfedeles ki­csi házban lakik, a falu szé­lén. A népihangszer-együttes tag­ja és hangszerkészítő. Persze, nem ezzel keresi kenyerét, mert föld­je is van két és félhold, azon gazdálkodik. Népművészete is hoz valamit a házhoz. A Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nem­régen jó pénzért egy ötletesen elkészített, művészi faragású bo­rotvatartó készüléket vásárolt tő­le és egyebeket is. Feri bácsi az első bodzafafurulyát kis gulyás- bojtárgyerek korában csinálta. Azután készítette a nádsipot, a Feri bácsi napraforgó-furulvát. Ezeknek a hangszereknek nagy mestere is lett. Esténként olyan szépen fu­rulyázott, hogy a faluban is fel­figyeltek rá. iy| últak az évek, a kis Ferkó * * emberré cseperedett és megnősült. Gyermekeket nevelt. Élete nem sokat változott ezzel, továbbra is vagy bojtár volt, vagy báró Herczógh Péter uradalmá­ban cselédeskedett. Ott is fara­gott, gyűjtötte a régi nádat és készítette a hangszert. Később az összekuporgatott pénzből földet vett és azon gaz­dálkodott. M4shol is dolgozott, mert ez a föld kevés volt ahhoz, hogy megéljen családjával. Mire észrevette, már fehér lett a haja, a bajsza. Mást is észrevett Feri bácsi; azt, hogy változott a világ. Nincs földesúr, és művészete, a lajbizsebben hordott hangszerei iránt, egyre nagyobb az érdeklő­dés. Megcsodálják ezeket és régi dalokat énekeltetnek vele. 1933- ban is nagyot nézett, mikor autó­val jöttek érte, elvitték a jászbe­rényi múzeumba és megkérték, ha tudja, szólaltassa meg az ott őrzött Lehel-kürtjét, amit eddig 900 év óta senkinek sem sikerült. Feri bácsi nem kérette magát, öröksége szájához emelte a kürtöt és lett nagy csodálkozás, álmélkodás, mert a kürtöt megszólaltatta, r éri bácsi Lehel vezér pom- * pázatos elefántcsont kürtje helyett most egészen igénytelen kis nádsípot vesz elő és azt fújja. Alig egy oktávnyi hangterjedelmű kis nyelvsíp, erős zengésével mégis betölti a szobát, amint hol vad, harcias, vérforraló, hol pedig rik­kantó, tréfálkozó, mókás dalla­mok szállnak belőle, majd gyö­nyörűen, mélyen, fájdalmasan, sze­relmes vágyakozással zeng. Ezt a dalt meg is magyarázza. — A történet igaz volt, a nép ajkán született — mondja. — Szendre báró lánya és egy szép juhászlegény megszerette egy­mást. Egy nap eltűnt a bárókis­asszony, elment a juhászlegénnyel. Ezt a báró sem vette tréfára és három nap múlva hintót küldött a lányáért, kilenc zsandárt pedig a szép juhászlegényért. A nép meg­énekelte ezt a szerelmet..-„.Kivágták már az erdőből azt a fát, Amelyikre a juhászlegényt akasztják. ...Fújja a szél fekete göndör haját, Mért szerette Szendre báró leányát. A fiút felakasztják és a bárókisasszony szomorú... ...Báró lánya így sóhajt fel magában: is vagyok — Ilyen világ volt régen, mikor én fiatal voltam — sóhajt fel Feri bácsi és gondosan visszahelyezi a nádsípot a réztokba, azután meg­mutatja az 1 méter hosszú pásztor­kürtöt, amelyre Lehel vezért kar­colja, amint kürtjével Konrádot fejbevágja. Ügyes, élethű rajz. — Csak az a baj, hogy eljárt fe­lettem is az idő. öregszem, de ta­lán lesz még annyi időm, hogy ezt a tudást átadjam Pista unokám­nak, aki még csak hatéves, de > baro leanya. máris nagy buzgalommal farag. Ez lesz az én örökségem a nép számára és az a bőrduda, amit a télen készítek el. peri bácsi elhallgat, mi pedig búcsúzunk tőle és megkö­szönjük neki, hogy több mint hat évtized kemény paraszti munkája közben sem felejtett el játszani a rég elfelejtett hangszeren és az ősi pásztor-dalokkal együtt ezeket Is megőrizte. Bánfalvi I. HÍREK §* Október 1 14 I Péntek f§ Heléna ’•lilllllllHllilllllllliilliiilllilllllllIll Napkelte: 6.01. Napnyugta: 16.59 * IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: kevés fel­hő, több helyen köd, helyenként ködszi- fálás. Mérsékelt szél. Hűvös éjszaka, enyhe nappal Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 4—7, helyenként talaj* menti fagy. Legmagasabb nappali hő­mérséklet: 17—20 fok között, cgy-két h- lyen 20 fok felett. — HORVÁTH László elvtárs, a megyei népművelési osztály ve­zetője egy hónapos tanulmányúi­ra Bulgáriába utazik. — A BÉLMEGYERI kultúr- Itázban ma este 7 órakor lesz a DISZ Petőfi-iskola ünnepélyes megnyitó előadása. Az oktatásra negyven fiatal jelentkezett. — Húszágyas bölcsőde léte­sült Dobozon, a dolgozó anvák kérésére. — A Bélincgyeri Általános Is­kola úttörői az őszi_ betakarí­tásban segítenek a? idős embe­reknek. A napokban 15 úttörő özv. Lengyel Pálné beteg asz- szonynak törte le a kukoricáját. — MEGYÉNK termelőszövet­kezeteibe a múlt héten 431 csa- ád lépett be 479 taggal, 1466 told földterülettel. Endrődön Szabad-ág néven hármas típusú tsz alakult ugyancsak a múlt hé­ten. — A megyei egészségügy i osz­tály öt tagja kedden és szerdán brigádmunkán volt a Mezőbegye- ú Állami Gazdaságban. A gaz­daság egészségügyi ellátását, szo­ciális helyzetét vizsgálták meg. — A TT1T megyei szerveze­tének rcndezcsébíii vasárnap dél­előtt 10 órakor Sásdy András tanár Békéscsabán, a Balassi Ktil- túrotthonban, a nagy természet­tudósról, Lamarekről tart ifjú- ági előadást. Filmvetítés is lesz a gerinces állatok vérkeringésé­ről. — KÖZPONTI fogászati ren­delőt építenek Orosházán és Bé­késen. — Az Erőnúíjavító Karbantar­tó Vállalat békéscsabai öntödéje 123,7 százalékra teljesítette há­romnegyedéves tervét, 99,3-szá­zalékos tervszerűség mellett. — Kolarovszki Mihály ácsnak, a Békéscsabai István Malom dol­gozójának az utolsó 12 hónapban őt újítása volt, amelyek 49 154 fo­rint gazdasági eredményt jelente­nek. A régi síló celláinak további süllyedését megszüntető újítása a legjelentősebb. Megkapta a szak­ma kiváló dolgozója jelvényt. — Csereinhovoban. a keletszi- bériai szénmedence központjában, kipróbálták az új »ES—20-65« típusú lépkedő exkavátort. Az exkavátor-óriás 1500 tonna sú­lyú. A kotróveder minden al­kalommal körülbelül 20 köbmé­ter földet emel fel. — A sarkad! Lenin TSZ 120 »zúzalékra teljesítette silézási ter­vét. A sertés és baromfi kivéte­lével, beadását mindenből száz százalékra teljesítette. A tagok vállalták, hogy november 15-ig a sertés- éf baromfibeadásukat is teljesítik.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom