Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-02 / 232. szám
1955. október 2., ' s-ímsp 5 ViUauúí&k Htpt A gépek „orvosaiu Nem háládatlan munka karbantartónak lenni a Szegedi Erőmű békéscsabai telepén, mert a munkának megvan a becsülete. A dolgozók tudják, hogy a zavartalan termelésért noszogatják őket, ha megjelennek a lakatosok, ők pedig rendületlenül járj'álc az üzemet, hogy az esetleges hibákat kijavítsák. A működésben lévőket pedig tervszerűen generálozzák, mert a TMK-terv is törvény. Dolgoznak is becsülettel, a kazánok javítását például négy nappal hamarabb fejezték be. Pénteken reggel az egyik fűtő sietve kereste Vörös László' csoportvezető elvtársat. — Laci bácsi, az egyik tápszi- vattyú nem működik, javítsák már meg. — Na, hiszen szép is lenne, ha éppen emiatt akadnánk meg... Megyünk gyorsan — válaszolta. S alig telt bele néhány perc, Vadas László, Alter József lakatosokkal szétszerelték, hogy a beteg részeket kijavítsák. Ugyancsak Igyekeztek, mert szükség lehet a tápszivattyúra bármelyik pillanatban. A kazánok pedig sok vizet esznek meg naponta. Óránként sokszor húsz tonnát, sőt ennél is többet. Ezért nem lehet váratni a munkával. Valami miatt beragadt a szivattyú tengelye. Amikor megálla- | pították a hibákat, mint valami ,,.professzor“ intézkedik Vörös elv- | társ, hogy kinek, mit kell csinálni. — ő a legöregebb közöttünk, I akitől sokat tanulhatunk. — Is- i meri el Alter, amikor az egyik al- | katrészt kijavítva visszahozza a j műhelyből a beszereléshez. A : több mázsányi „beteg“ lassan j „életre kel“ kezük alatt. — Nagyon szép szakma a mienk — magyarázza Vörös elvtárs — mert a vasasok formálják a szerszámokat, gépeket. Életet öntenek : az anyagba, ami - a technikát je- ! lenti, az pedig segítségünkre van. Ezek az emberek, akik ennyire ; szeretik szakmájukat, mindent megtesznek üzemükért, hogy zavartalan legyen a termelés. Nem 1 dicsekvés képpen, de némi büsz- 1 keséggel mondták el azt Is, hogy [ ebben az ötéves tervben még nem volt gépkiesés a termelésből — ami prémiumfeltétel is náluk. Ha ; akadt is hiba a megyében, hogy nem volt villanyáram, az mér nem az 6 hibájuk. Hiszen előfordul, i hogy a távvezeték viharban, esőben, vagy egyéb alkalommal megszakad. De ez már a DÁV- hoz tartozik, 6 rajtuk múlik annak gyors kijavítása. A kiváló szakember Bokor István a famegmunkáló! lógnak. Képes arra is, hogy estén- csoport vezetője az Orosházi Sep- j ként tovább benntmaradjon és a rűgyárban. Kiváló szakember. ' műszakiakkal vitázzon, hogyan le- Tudja azt, hogy miből, mit lehet [ hetne a hibát megszüntetni, hogy csinálni, egyszóval: mestere a többet termeljen a gyár. A cso- szakmájának. Ha néha valami hi- : portjának tagjai, valamint a gyár ba van a gyárban, nem nyugszik j vezetősége is sokra értékeli ezt az ad'üg, míg végére nem jár a do- odaadást, mert bármit tesz, mini . ........ ii i den cselekedetében érezni lehet a zt, hogy azért csinálja: ne vall- A váltótársak jón szégyent a gyár sehol sem. A karbantartó brigád Ha egy törés van a gépen, vagy javításra van szükség, ki mást hívnának a dolgozók, mint a karbantartó brigádot, ők szerszámmal kezükben sietnek oda, hogy a bajt mielőbb megszüntessék. így lehetne röviden jellemezni az Orosházi Malom karbantartó brigád munkáját. Júniusban volt a nagyjavítás. A Budapesti Malomszerelő Vállalat három szitát javított ki, de úgy, hogy a sziták lekötése már az üzemelés megindulását követő harmadik napon tönkrement. Azóta szinte hetenként bajlódik vele a karbantartó brigád. A brigád valamennyi tagja szívvel-lélekkel dolgozik. Tudják, hogy munkájuktól függ a tervteijesítés. Nem késlekednek sohasem. Az előre beütemezett munkákat pontosan elvégzik, sőt ha idejük engedi, még a kisebb javításokat is elvégzik. Tervüket átlagosan 140 százalékra teljesítik. Már második hónapja tartják a sztahanovista szintet. Ha így dolgoznak továbbra is, akkor hamarosan megkapják a sztahanovista oklevelet, * aztán a gépek »doktorai«: Bugyi István, Farkas József, Véber Sándor, Sárközi András, Madarász Lajos sztahanovisták lesznek. Régi szakmunkások valameny- nyien és ha valamihez hozzákezdenek, azt jól megcsinálják. A jó eredményről tanúskodik a versenytábla is, melyen a karbantartó brigád a harmadik helyen áll. Nincs nagyobb öröm, kitüntetés, mintha valakiről azt mondják: jó elvtárs, becsülettel helytáll a termelőmunkában. Már pe- I dig az Orosházi Seprűgyárban így nyilatkoznak Szabó Lajos elv- 'ársról és váltótársáról, Fejes Sán- or elvtársról. Mindketten szalag- . fűrészen dolgoznak, tervüket 150 i—150 százalékra teljesítik. Szabó Lajos elvtárs nemcsak példát mu- j tató kommunista, hanem a legjobb munkát végzi a gyárban, i Fejes elvtárs pedig alig egy éve J dolgozik a gyárban, s máris ki-1 váló eredményeket ér el. A két váltótárs kölcsönösen segíti egymás munkáját és ez a titka eredményüknek. Huszonötezer seprűt kötnek évvégéig Szorgalmasak a Mezőkovácsházi Háziipari Szövetkezet tagjai, mert a mezőgazdasági munkán kívül — mindegyiknek van egy kis földje — rendszeresen teljesítik tervüket. Szeptember huszonnyolcig 500 kis, 350 pár nagy kesztyűt készítettek el. Exportra is küldtek a harmadik negyedév alatt 300 párat. Igyekezetük mellett azért Is tudták tervüket időben teljesíteni, mert bőven van a raktárban nyersanyag. Csupán az a baj, hogy az utóbbi hónapokban kesztyűből ! olyan sokat készítettek, hogy alig ; kapnak megrendelést. Ezért ké- ; rik a HISZÖV-öt, Intézkedjen, i hogy kapjanak szállítási szerződést. A seprűkötők már megkapták a negyedik negyedévi megrendelést, amely szerint 25 ezer seprűt kell elkészíteniük. Alig várják, hogy beérjen a cirok és megkezdhessék a seprűk kötését. Úgy tervezik, hogy* nyolc gépen dolgoznak állandóan és így naponta 400-at készíthetnek el. Számításuk szerint így jóval a határidő előtt tehetnek eleget a megbízásnak. biztos hazajön. Látja, én is haza- lőttem.... — Bárcsak az én lelkem is itthon lenne már. Akárhogy is, csak itt- hon lenne — futotta el szemeit a könny. — Hazajön, meglátja — biztatta Bálint. — Ha megúszta élve a háborút. De ezt már csak úgy magának gondolta. Szeretett volna még valamit mondani, amivel megnyugtathatná az aggódó édesanyát, de mivel nem talált szavakat, újra az elsuhanó tájat figyelte. Aranylóan fénylet az őszi nap, sugarai játékosan csillantak meg az ablak üvegén. Erről ismét a szülei jutottak eszébe. Akkor is így sziporkáztak a napsugarak — másfél évvel ezelőtt, egy tavaszi napon —, amikor a postás behívó- legyet hozott, erődépítő munkaszolgálatra. Édesanyja könnyes szemekkel csomagolt össze az akkor 19 éves gyereknek. A búcsú- sás órájában már sírni sem tudott; vagy csak hatalmas erővel tartotta vissza feltörő könnyeit. Ahogy remegő karokkal, görcsösen ölelte át fiát, könnytől fátyolos hangon suttogta: „Vigyázz magadra nagyon édes fiam... Mi apáddal visszavárunk." A z öregasszony még egy ideig csöndesen szipogott mellette, majd a csomagjaival kezdett motozni. Kis idő múltán — mintha csak fiához szólna — újra Bálinthoz fordult: — Ha meg nem sértenélek fiam... ölében, egy szakajtóruhán, friss fehérkenyér, ráhtottesirke, mákostekercs volt, amit most Bálint falé kínált. Az meghatottan nézett rá és zavartan rázta meg a fejét. — Fogadd csak el — unszolta. •=* Ilyesmiben úgysem nagyon lehetett mostanában részed. És ez ha* eai. Ahogy látta a vonakodást, maga szelt le egy jó karaj kenyeret. — A te édesanyád is jó szívvel adná at én fiamnak — morzsolt szét egy könnycseppet a szeme sarkában. Szótlanul, szeretettel nézte a jóízűen falatozó fiút, csak amikor már összepakolt, fordult újra Bálinthoz: •— Várnak otthon, fiam? *— Úgy gondolatban biztosan várnak, de nem tudják, hogy jövök. Másfél év óta nem tudnak rólam semmit. — Vannak testvéreid? *- Nincsenek. Egyedüli gyerek vagyok. — Akkor a te édesanyádnak még jobban fájhat, mint nekem. — Majd, hogy választ nem kapott, hozzátette: — De annál nagyobb lesz majd az öröm. — Egy kicsit azért félek a találkozástól •— aggódott Bálint. *- Féltem szegény anyámat. — Holnapután lesz nálunk a búcsú — csillant fel kis idő múlva újra a szeme. — Mifelénk ilyenkor összejön a család, az egész rokonság, hogy legalább esztendőben egyszer lássák egymást. Ugye, maguk felé is így szokás? — Még két nap — sóhajtotta. “ Addig hazaérek Orosz néni. Ha törik, ha szakad, hazaérek. Milyen nagy lesz az öröm, ha betoppanok. •— Siess is fiam. Vigasztald meg és szerezz örömet szegény édesanyádnak. Bálint csak a fejével bólintott. Szólni nem mert; félt, hogy torkából felcsuklik a visszafojtott sirás. A vonat csattogva haladt át egy állomás váltóin. A még ébrenlé- vök is lassan álomba ringatóztak. Bálint is fáradtan hajtotta fejét a sarokba is gondolatai félig ébren, félig álomban, az otthoni szereiteknél jártak. <Folytatjuk.) Az öntevékeny színjátszó csoportok darabválasztási nehézségeiről Több ízben számot adtunk már arról, hogy megyénkben az öntevékeny színjátszó-mozgalom biztatóan fejlődik. Alig van község, ahol az elmúlt télen ne mutatott volna be egy- vagy három - felvonásos színdarabot a helyi színjátszó csoport. Előadásaik általában sikeresek voltak, elenyésző kivételtől eltekintve, a közönség kedvezően fogadta szereplésüket. Különösen szép eredményeket ért el a gyulai, békési, medgyesegyházi, szeghalmi, magyarbánhegyesi és szarvasi színjátszó csoport. A Békéscsabai Téglagyár színjátszói egyenesen kiváló teljesítményt nyújtottak a Pettyes előadásával. Munkájuk motorja a lelkesedés volt és az emberi kultúra iránti szeretetük. A tavasz sem vetett véget a csoportok tevékenységének, sőt fellendült az ifjúsági kulturális seregszemle alkalmával. Űj darabot tanult he nem egy csoport — dacolva a tavaszi mimikákkal járó elfoglaltságok sokaságából kővetkező nehézségekkel —, és nagyon sok új színjátszó csoport alakult. A seregszemlének verseny jellege vollti, s ez a minőség javítására is ösztönözte a színjátszókat. A nyári hónapokban számos csoport megszakította működését, de nem egy, mint például a medgyesegyházi, magyarbánhegyesi és a legtöbb járási kul- túrház csoportja, új darab betanulásával is foglalkozott. Ezek kivétel nélkül részt vettek a nyári kultúragitációs munkában, amellyel pártunk politikáját kívánták segíteni a maguk eszközeivel. Járták a falvakat, községeket, a tanya világot és a kultúra igaz szavaival buzdították lelkes munkára a dolgozókat. Megyénk színjátszó mozgalmának legnagyobb eredménye az, hogy a nagyjából folyamatossá válása ás színvonalbeli emelkedése mellett, terjedt is. Tavasz óta nemcsak községekben, hanem tanyaközpontokban, állami gazdaságokban és egész sor termelőszövetkezetben alakult színjátszó csoport. Ezek eddig még csak annyit értek el, hogy életjelt adtak magukról, de most, a nyári munkák befejeződése után korlátlan lehetőségek nyílnak kibontakozásuk előtt. Jobban mondva: nyílnának... Van egy Ids haj ugyanis, • ez a baj a régebbi színjátszó csoportokat is fenyegeti — a műsor- anyaggal nincs minden rendben. Eddig is mérhetetlen nagy gondot és kínos fejtörést okozott egy-egy darabnak a kiválasztása. Lépten-nyomon arról panaszkodnak a színjátszók, hogy nincs elég darab, amelyek közül választani lehetne. Furcsán hangzik, de erről panaszkodnak. S ha helyesen értjük őket, igazat is kell adnunk nekik. Mert színdarab bár van elég, színjátszóknak való azonban kevés. Egy olyan csoport. | amelynek tagjai kivétel nélkül egyszerű emberek, fiatalok és öregek, nagy részűk kevés iskolát végzett, csupán bizonyos fokú művészkedési hajlammal rendelkeznek — nem kezdhet olyan darabhoz, amelynek előadása színészektől is körültekintő munkát és kivételes képességeket igényel. Márpedig túlnyomórészt ilyen darabok' állnak 6 színjátszók rendelkezésére: Mo- liére-től Csellovon, Shakespeare-n és Shavvon keresztül Illyés Gyuláig mindent találhatnak, de nekik valót alig-alig. Olyan darabokhoz csak véletlenül jutnak hozzá, amelyek egyszerű képességeiknek, technikai adottságaiknak megfelelnek. De ha találnak ilyet, még nem biztos, hogy le* zárhatják a darabkeresést. A színjátszóknak való darabok között ugyanis nagyon sok a férc- munka, amely a közönségnek nem kell. Ezért a tanuláshoz nem foghatnak hozzá. A nyári kul- túragitációk idején történt esetek nagyon jellemzők voltak: a kiadott műsorfüzetek csak elvétve tartalmaztak olyan egyfelvo- násost, jelenetet, vagy villámtréfát, amelyek a nyári munkákkal összefüggésben voltak és hatásuk serkentő lehetett volna. Ugyanez volt a helyzet a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének támogatásával kapcsolatban is — hiába volt meg egyes csoportokban az őszinte törekvés és akarat, hatásos darabbal nem tudtak az egyénileg dolgoz > parasztok közé menni. így nem is csoda, ha a kultúrmunkások segítségadása nagyon is közvetett volt. Ennek a helyzetnek a magyarázata többféle lehet, és eltévedhet az ember az indokok labirintusában. Ezért felesleges is ezt feszegetni. A színjátszó csoportoknál »9 a felettes aépművelési szerveinek kötelességük többet, jobbat követelni az illetékesektől, mert egyébként veszélybe kerülhet színjátszó mozgalmunk. Szo.á kellene tenni azt, bogy kerüljél a jövőben az olyan lépéseket, amilyeneket legutóbb a Zeneműkiadó Vállalat színpadi osztálya tett. Kiadott egy »Kölcsön-szín- darabok jegyzékét«, amelyil\en darabokat sorol fel: Aranyember, Ármány és szerelem, Bánk bán, Fáklyaláng, Hamilton-csa- lád, Karenina Anna, Kamélia* hölgy, Romeo és Julia, Csongor és Tünde stb. és egy sereg operett. Mit kezdjenek ezekkel színjátszóink? Ezek mellett van néhány népszínmű is, de ezeket legtöbb csoport előadta már. Üjak kellenének — az őszi idény sikerének ez az egyik legfontosabb feltétele. Hihetetlen az, hogy a megoldásnak nincs más útja. Azoktól az íróktól, akiknek művei — jobban mondva művecskéi — jelenleg is a műsorfüzetekben szerepelnek, azoktól igényesebb munkákat kellene követelni és felelősségteljesebb igénnyel — a színjátszók szemével — kellene válogatni a régi művek között. A klasszikusok legnagyobb részét és a nagyoperetteket hagyják csak a színházaknak, azok előadásával nem tudnak sikerrel megbirkózni a színjátszó csoportok. Segíteni úgy lehet, ha a csoportok hangosabban hallatják ilyen igényüket és a felsőbb népművelési szervek erőteljesebben követelik a műsorfüzetek összeállításában a gyökeres változást.
