Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

4

ViUeus-'twk Hifit

1955. október 2.vasárnap

propagandisták figyelmébe

Könyvtárosok segítsége a párt oktatásban

Nem sok idő válasz] el bennünket a pártoktatási év kezdetétől. A propagandisták már készülnek is a bentlakásos iskolákba, ismerkednek a tananyaggal. Az anyag nem könnyű, feltétlenül támaszkodik a megszerzett ismeretekre — kifejezést nyer benne, hogy már 1® éve van hazánkban pártoktatás.

E tények megállapítása arra kötelezi mind az elméleti irodák vezetőit, mind a könyvtárosakat, hogy keressék meg a módját, miként lehetnek a pártoktatás segítségére. Hagy a cél közös, nyílván a segítség Is akkor lesz a leghatásosabb, ha e közös cél felé egymást segítve haladunk. Mit tehetnek a könyvtárak a pártoktatás segítéséért?

Minden megyei könyvtár elsődleges feladata a megye irodalmának gyűjtése, tájjellegű gyűjtemény kialakítása. Városunkban ez már évek óta elkészült. Ez a csaknem SCO kötetes gyűjtemény magába foglalja a megyében kiadásra került, megyei írók által szerzett, valamint Békés megyével társadalmi, kulturális, vagy bármely szempontból foglalkozó könyvek eddig féltéit darabjait, valamint a megyei sajtóemléke- ket. a „Békés“, a „Körösvitlék” számos cvf-lvam U.

Ezek a könyvek, s főleg a hír- lananvag már több kutatónak adott nagy segítséget, de sainos, még mindig kevesen veszik igénybe. S igen kevéssé ismerték fel még jelentőségét azok, akiknek a legtöbb segítséget nyújthatná: a pártokiatás vezetői. *

M;t nyerhetnének » nro- p «onirÄ/ik a megyei gyűjtemény tanulmányozásával? Ezt akkor láthatjuk legjobban, ha szembeállítjuk a különböző oktatási formák anyagéi s a meglévő könyveket Például a marxizmus- leninizmus alapjai előadói beszélnek majd hallgatóiknak a különböző termelési módokról. De mennyire megelevenedne az előadás, ha például a kapitalizmus tárgyalásánál szemléltetnék a tőkés gondolkodásmódot, Idézve Kner Izidor: „8 levél a reklámról“ c. 1935-ben kelt érdekes írásaiból:

„Nem csekély munka kell ahhoz, hogy ma valaki fennmaradjon és boldoguljon a versenyben. Nem igaz, hogy rossz konjunktúra Idején abba kell hagyni minden akciót. Ha mindenki mindent abbahagyna, megállna a gazdasági

élet. Amerikában 1930-ban, amikor a hadiipar konjunktúrája véget ért, még a mostaninál is nagyobb válság volt. Akkor a min- nesotai egyetem megvizsgálta 134 különféle szakmához tartozó nagy vállalat üzletvitelét. Ezek közül 76 nemcsak minden felesleges kiadást szüntetett-meg, ami természetes lett volna, hanem minden a jobb jövő érdekében való kiadást, például a reklámot is, s ezek rosszul jártak“, derül ki a továbbiakból.

Tanítja majd a nrop»- «andista azt a lenini törvényt,, hogy a szocializmus azért maga- sabbrehdű társadalmi forma a kapitalizmusnál, mert a termelt javaknak nagyobb mennyiségét, s fejlettebb módszerekkel állítja elő. Mivel bizonyíthatja be ezt Békés megyei viszonylatban? Nem okoz ez sem problémát, ha szembeállítja a békési gyűjteményben található művek adatait, mert itt megtalálható „Méltóságos gróf Almás.v Dénes úr sarkadi törzs- gulyájának vázlatos ismertetése“, mely Gyulán 1902-ben látott napvilágot, s István Pál könyve is, mely ismerteti a szarvasmarha- tenyésztést a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságban az 1954-es évben.

Ha az kerül szóba, kik voltak a múltban a megye vezető emberei, kiknek kezében volt az igazgatás, a kulturális élet, a társadalmi szervek vezetése, következetesen mindig ugyanazokkal a nevekkel találkozuk, a gazdasági egyesületek vezetése, a fehér kereszt társaság szervezése, a megyei munka mind a Beliczeiek, a Bohnok, a Kulpinok és más, valamikor nagyon ismert személyek neveit vetíti elénk, s nagyon jó, ha a propagandista 10 év távolából hallgatói elé Idézi őket.

■ Lesz olyan téma is, kik jártak ekkor iskolába, milyen életet biztosított a Hortby-rendszer a dolgozóknak? Ezt bizonyítja a Ló- rántffy Zsuzsanna leánygimnázium sok-sok értesítője, mely ékesen tanúskodik arról a szánalmas arányszámról, mely a dolgozók gyermekei iskoláztatását mutat-1 ja. S a népművelési évkönyvek az analfabétizmusról, a szociális viszonyok leromlásáról beszélnek, s „rothadt szalmán elpusztuló kisgyermekekről“ vallanak.

Ez van a múltról. Hibalenne azonban, ha a felszabadulás utáni évek irodalmát nem gyűjtené a könyvtár. Találnak az olvasók erre vonatkozó anyagot Is, s ennek folyamatos gyűjtése is állandó feladat. „A Magyar Kommunista Párt harca Békés megyéért“ c. munka számos egybevetett adatot taglal a múlt és jelen megyei viszonyairól, a Hazafias Népfront kiadványai szintén e tárgykörben mozognak, de ott van a gyűjteményben a legfrissebb Békés megyei kiadvány „Első ötéves tervünk eredményei Békés megyében“ is.

Fogadják el hát propagandistáink, s elméleti irodáink vezetői a könyvtárosok segítségét, s vegyék igénybe a békési gyűjtemény értékes könyvanyagáí!

Lipták Pál,

a Megyei Könyvtár vezetője.

Kommunista becsülettel helytáll ,

Yinyeh Ferencné elv társnőt, a Békéscsabai Cipész Kisipari Szövetkezet felsőrésztűzőnőjét szeretik dolgozó társai. A szövetkezetnek 1947 óta tagja,: s azóta kommunista becsülettel helytáll. Négy évvel ezelőtt megválasztották pártcsoportbizalminak.

Legutóbb mégis volt egy kis zökkenő az egyik pártcsoporlé.tekeri ete.n, amikor először volt szó a politikai oktatásról.

— Nézd, Flender elvtárs, te tudod a legjobban, hogy egész nap a tűt nézem és este fáradt a szemem. Nem bironf a tanú Iáét.

A pártcsoportértekezlet után is többször találkoztak Flender elvtárssal, a párttitkárral, beszélgettek, de Vinyehné nem és nem akart tovább tanulni. Egyszer aztán azt mondta neki a párttitkár • «

— Gondolkozz csak a példamutatásról.

Ée gondolkodott. S amikor újra találkozott a párttitkárral, ezt mondta: »Meggondoltam magam. Tanulok.« S ma már nem mondja, hogy csak tanuljanak a fiatalok, pedig ráhárul a háztartás gondja, a család fenntartása is, mert a férje beteg, man tud dolgozni. Havonta 120—140 százalékra teljesíti tervét és megkeres 1000— 1100 forintot, amiből ketten szépen meg tudnak élni.

Jó helyre kerülnek forintjaink

Hírt adtunk már arról, hogy a békéscsabai MAY'-állomás

dolgozói 200-as automata telefonközpontot kaptak szeptember 1-én. Ez a központ segíti az őszi forgalmat, mert minden szolgálati ágat be tudtak kapcsolni a hálózatba. Pillanatok alatt lel et kapcsolatot teremteni Gyula,

Orosháza, Békés, Lőkösháza, Mezőtúr állomásokkal.

— Az őszi forgalmat felkészülve várjuk — mondja 'Szél László vezető távirdamestfer, akit az új töltőberendezés kapcsolótáblája mellett találtunk látogatásunkkor.

A 200-as automataközpont vizsgálólábiája mellett áll Csikós Sándor, a Beloiannisz gj ár csoportvezelő- je. .ki 10 hónapi fáradságos munkájával hogy másfél hónappal előbb készülhetett el a 300 000 forintos beruhá ás. Ezt a létesítményt látva az állomás dolgozói, a Hatodik Békekölcsön jegyzés nikalmá'. ai szívesen adták forintjaikat. A* első Károm nap alatt 664 850 forintot jegyeztek. Látják, hogy jó helyre kerülnek forintjaik.

Pár nap múlva átadják rendeltetésének a főtőházban épített új szociális létesítményt. Korszerű öltözőhöz, fürdőhöz, ebédlőhöz és kultúrteremhez jutnak a főtőház férfi és női dolgozói. Szívesen jegyezték forintjaikat ők is; az első három nap alatt 385 750 forintot adtak kölcsön államunknak.

Kövessék Bukovi Imre példáját

Bukovi Imre endrődi dolgozó j paraszt nemrégen azért kereste fel a községi tanácsot, hogy szerződést kössön az állammal felesleges kukoricájának eladására. A szerződés megkötése után a begyűjtési hivatalnál a kukorica törését is bejelentette. A bejelentéstől számított négy napon belül már a terményforgalmihoz szállította a kukoricát.

De nemcsak a kukorica 1 i (fásában mutat példát Bukovi Imi« a község dolgozó parasztjainak, hanem másban is. Már egész évi beadását rendezte mindenből. Ebben az évben 1602 forint volt az adója, s ezt már szeptember elsején kifizette. Kövessék a többi dolgozó parasztok is példáját.

Magyar István ' VB-eínök, Endrőd.

*-*r**£M’*t*A «+**«4* ^A

KISS BÉLA:

Bálint hazatér

— Elbeszélés —

I.

A vonat zakatolva nyelte a kilométereket. Messze elmaradtak már a szatmári hegyek, b termő hegyhátak is, és Debrecentől kezdve csak néhol szakította meg lankás rész az egybeolvadó hatalmas síkságot. Bálint messzenézó szemekkel figyelt ki az ablakon. Mennyire hasonlít már ez a vidék az otthoni tájakra, ahol a békéscsabai vasúti felüljáróról belátni egészen Kígyósig, tiszta időben a kétegyházi határig is. Nem szakítja meg a tájat semmi, csak itt-ott látni egy zöld foltot; kisebb akácos, vagy eperfa- erdőcskét. Rajtuk kívül csak egy- egy magános jegenye, a lábonálló, vagy már kúpokba rakott kukoricaszárak őrzik ilyenkor ősszel a határt, kitarkállva a sarjadó vetések és a friss szántások közül.

Kis helység mellett futott el a vonat. Nemrég még valami tanya- központ lehetett — most faluvá épül. Ott a szélen csinos kis családi ház építése közeledik befejezéshez, bentebb pedig nagyobb épület, iskola vagy magtárféle alapjait rakták le. Künn a határban még javában szántogatták. A szélső táblán két fiatal pej húzta az ekét, a mellette lévőn egy magas szürke, összefogva egy riska- tehénnel; de azért szépen ballagtak egymás mellett. Beljebb traktor hasította a barázdát. Szinte hallotta pöfögését, pedig csak a benzinfüst felfelékígyózó csíkját látta.

— Ugyan mit csinálnak most édesapdmék? — fordult gondolata az otthoniak felé. — Biztos a kertet teszik rendbe; ennek van most az ideje. Maga elé képzelte apját, a hajlotthátú, deresedő kőművest, ahogy szabadidejében tempósan dolgozik a veteményesben. Anyja ilyenkor ott tesz-vesz körülötte; összeszedi a krumpligumókat, vagy gereblyével porhanyitja a földet a tavaszi vetemény alá.

Határtalan szeretet ragyogott az arcán, ahogy szüleire gondolt. Még egy-két nap és felváltom ókét — gondolta örömmel. Zsebében ott lapult leszerelő levele: „Nagy Bálint honvéd, született 1924-ben, a karlowkai hadifogoly-táborból hazatérőben, a debreceni hadkiegészítő parancsnokságon jelentkezett és rendben elbocsátatott." Hazatérőben! Az embertsorvasztó munka- szolgálat, a harctér pokla, a hadifogság után — hazatérőben! Mély sóhaj szakadt fel melléből.

A szemben lévő pádról idős, fejkendős asszony nézett a gondolataiba merült fiúra. Kívülük csak ketten voltak a fülkében; fiatal pár, akik összebújva aludtak. Az öregasszony figyelmét nem kerülte el a vattaruha, a kopott katonasapka, a fogason lógó kenyérzsák és egy-egy sóhajnál önkéntelenül fordította ismét arra a fejét. Ilyenkor hosszan elnézte a fiú göndör, fekete haját, kunos metszésű szögletes arcát. Szinte leolvasta róla a boldogságot, mert időnként vele mosolygott, hogy utána könny lepje el a szemét. Végül félénken, reszkető kézzel simított végig a fiú karján: — Ugye fogságból jön, édes fiam?

Bálint összerezzenve fordult a beszélő felé, aki kizökkentette gondolataiból.

— Onnan, fogságból — mormolta egy kicsit kedvetlenül.

e- Merről?

» Oroszországból. A karlowkai fogolytáborból.

s— Melyik vidékre valóig

■» Békés megyei.

Itt elakadt a beszélgetés, de az asszony rövid hallgatás után újrakezdte:

*— Sokáig volt kinn?

«■* Nyolc hónapig.

Akkor maga szerencséi ember....

— Az, szerencsés — mosolyodon el Bálint keserűen.

*— Vagy talán beteg? — nézett rá aggódva az asszony.

— Egy héttel azután, hogy fogságba estünk, a németek repülőgépről lőttek bennünket. Négy golyót kaptam a lábamba. Talán sosem heverem ki.

Az asszony arcán sajnálat látszott.

—Ilyen a háború — rebegte végül.

— Igen. Ez a háború...

— Aztán... rossz soruk volt?

— Hadifoglyok voltunk — fordult újra Bálint az ablak felé, mintha ezzel a két szóval megmagyarázott volna mindent: a jót, € rosszat, a kedves és fájó emlékeket egyaránt.

Az asszony is fénytelen szemekkel nézett ki az ablakon és mintha csak magának beszélne, folytatta:

— Az én fiam is ott lehet valahol A legkisebb. Levente volt még a lelkem, ahogy elhurcolták; csak most lenne 20 éves. Semmit sem tudok azóta róla — csuklóit el a hangja.

Szinte könyörögve nézett Bálintra, ahogy újra feléje fordult:

— Nem akarom én zaklatni fiam, tudom, magának is sok gon- ja-baja van. De tudja, egy édesanya... Nem találkozott vele valahol? Nem hallott róla? Orosz Jánosnak hívjákCsengerből vitték el.

Bálint szívét összeszorította az asszony hangjából és szeméből kiáradó anyai féltés. Szerette volna valahogy megvigasztalni. Gyöngéden vette kezébe az öregasszony felényúló, ráncos, hideg kezét.

— Nem hallottam, néni. Olyan sokan wltunk és annyi felé... De