Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

4 1955. «Al älter 9., [/iüaAsa^&k Hifit A pácteovat lrt^l« Molnár Bertalan elvtársnak __ ZSYDÁNY Állami Gazdaság Kedves Elvtársi Néhány nappal ezelőtt jártunk a gazdaságban. Sajnos, nem tudtunk mindent megnézni és önt is jelkeresni, de a látottak és a hallottak alapján képet kaptunk — ha nem is teljeset — sok nagyszerű tettről, eredményről és törekvésről. Lehet, hogy Ön is megfigyelte már, milyen frisseséget, lendületet áraszt ott min­den, Az új és a régi épületek tarkasága, a gyermekkacaj a lakó­házak körül, a dolgozók vidámsága, mainkalendülete. Ha leszáll az est, amikor a dolgozók többségé hazatér lőrén, autóbuszon, vagy gyalog, a gazdaság területén lakó családjához, a vezetők — akiket e megtisztelő, de nem egészen könnyű fel­adattal bíztak meg — összeülnek, s a késő órákig tanácskoznak, tervezgetnek. Ügy hallottuk, hogy a munkaértekezletek minden­naposak. De tanácskoznak pártvezetőségi ülésen és párltaggyű- lésen is. A népünk jólétéért, a szocializmus építéséért, újabb nagy­szerű eredményekért dobogó sok szív jobbnál-jobb elgondoláso­kat, ötleteket, kollektív bölcsességet sugároz ezeken az összejö­veteleken. Majd szorgos kezek nyomán valóra váltak ezek. Mondanunk sem kell, hogy ennek során termett az idén átla­gosan 14,70 mázsa búza a gazdaság 338 hold földjén. Jó termés ez azon a szurkos, kötött, fekete földön. De nem a legmagasabb, amit el lehet érni. A pártvezetőség tagjai, külö­nösen Bálint, Morvái és Gulyás elvtársak « lehető legmagasabb terméseredményeic elérésére törekszenek. Ön, Molnár elvtárs, nemigen látja, milyen gondterhelt az arcuk egy-egy vezetőségi ülésen. Sokat töprengenek a vetés mielőbbi befejezésén, a talaj- llőkészítésen, azon, hogy minél előbb megtérítsék trágyával a tervezett 340 hold földet. Kevés a fogat, legalább Hz kellene még és még egy vontató. Ilyenkor ősszel összejön minden. Nem ritka, amikor három vagon répaszeletet kell kirakni, behordani, s a kiürült vagonokat cukorrépával megrakni. Jön a vetőmag; vetni, fogatolni kell, s ahogy érik, betakarítani a kintlévőségeket. Mindez a pártvezetöség gondja is. A pártszervezet, a kommu­nisták feladata mindeme idejében felfigyelni, mindenre mazgó- si'mi, mert a sok apró, jól elvégzett munkából sarjad, épül ha- 7 ' rkban a szocializmus, növekszik dolgozó népünk jóléte, bol­dogsága. Ne haragudjon Molnár elvtárs, amiért ezt ennyire ■aprólékosa i magyarázzuk. Bizonyára ön is a fenti nagy célok eléréséért állt a l^giobbak, a kommunisták sorába. Valószínű, fogadalmat is tett « fi arcra akkor, -amikor megkapta tagsági könyvét, s amikor a gazdaság kommunistái pártvezetőségi tagnak választották. Lehet, hogy megfeledkezett erről, vagy egy kissé elfáradt és ezért nem vesz részt az utóbbi időben a pártvezetőségi ülésen, a közös gond- b"n, terveztetésben s elhatározásokban. Tudjuk, nehéz a kommu­nisták munkája most is, nehéz volt eddig is. mert a kitűzött történelmi célokért személyes szabadságukat, sokak pedig vérüket és életüket is feláldozták. Megtették és megtesszük ezután is, ha tB»>,r*ég lesz rá nagyjaink, hőseink, mártírjaink példájára, akik forrón szerették és szeretik népünket, megújhodott ha­zánkat. Harcunk, a kommunisták harca, áldozatvállalása önkén­tes. Tettük, részvételük a küzdelemben olyan mérvű, amilyenre a belső erői a szív. az érzések, az ügyhöz való hűség, a nép, a szebb élet szeretete készteti őket. Mindezért az elismerés gyakran késik. De mégis örömünket látjuk bonne, s küzdünk, mert na­gyon jó érzés az egyre gazdagabbá váló hazánkat, népünk fokozó­dé jólétét látni. Érdemes ezért non nap után újult erővel dol- ffozv* harcolni, higyje el Molná r elvtársi Elvtársi üdvözlettel: a Viharsarok Népe pártrovata. A szerkesztőség notesze A helyiipari vásár óta öt hónap múlt el. Azóta a három határidő is lejárt, amit a Bé­késcsabai Vasipari Vállalat megszabott özv. Fujász István­ná rákospalotai megrendelőnek. Milyen határidőben higyjen most már Fvjászáé, mikor kap­ja meg a megrendelt hordoz­ható cserépkályhát? — Hiába várták péntek este az MTSB Kézilabda Társadalmi Szövetség játékvezető tagjai, hogy a továbbképzésen részive­hessenek. Jelen volt pedig az előadó is, csak a helyiségbe nem tudtak behatolni, és így az ut­cán lévő kispadon tartottak to­vábbképzés helyett egy kis esz­mecserét. — Békéscsabán a Bartók Béla u. 2. sz. ház előtt egy dömper várja sorsa jobbra fordulását Hónapok óta ott ázik és rozsdá­sodik. A «.Hit béíe® olyan levelezőink §5 g?.zttegí4®Usük lapunkat, akik az utóbbi időbe® nem írtak szer­kesztőségünknek. Legtöbb leve­lezőnk különböző kéréssel for­dult saerkesztőségüukböz. Ezek­re a kivizsgálások után azon­nal válaszolunk. Antal And­rás, a szarvasi járatú pártbizott­ságtól a tag- és tag jelöltlei vétel eredményeiről, Nagy Péter, ahu- e&iii tsz agroíitómusa az állatte­nyésztés jövedelinezőségéről. Szia Béla tudósítónk az örménykúti Petőfi TSZ eddigi eredményei­ről küldölt jó bírt. DISZ-élet A füzesgyarmati Aranyka­lász TSZ-ben megalakult a D1SZ- szervezet. Az alakuló üíésm 26 fiatal jelent meg. DlSZ-titkámak j Tóth Ilonát választották meg, Már az első vezetőségi ülést is megtartották. ♦ A szeghalmi terület DISZ-tagjai a szülői ni unkák iizüsséggel szüreti mulatságot rendértek. Azóta is emlegetik sokan ezt a jól sikerült mulatságot. ♦ Kertészszigeten a DlSZ-íiata- Jok eddig 350 mázsa kukoricára köttetlek szerződést ♦ A szeghalmi járási földműves- szövetkezet 50# forinttal támo­gatja a fiatalok szórakozási lehe­tőségét. Az összegből az alapszer- vezetek sakkot, dominót és kü­lönböző játékokat kapnak. ♦ A buesai terület diszistái <a ku­korica-szerződtetésben példásan elöl járnak. Koma Ilona és Kocka Rózsa több mázsa kukoricára köt­tetett szerződést. ♦ A füeesgyarmati DISZ-szerve­zet 21 tagú énekkara hetenként szorgalmasan próbál. A DISZ Pe­tőfi-iskola megkezdésekor mutat­koznak be először. ♦ A DISZ szeghalmi járási VB- je Petőfi-propagandista tanácsko­zót tartolt. Megbeszélték a Pclő- fi-iskola módszereit, feladatait a propagandistákkal. Borbiró Lajos Szeghalom, DISZ «IB. % Munka-sor elnevezésű, új forgalmi sorozat első bat értéke. (Szöveg az 5. oldalon). Hírek az átlami gazdaságokból A Mezőhegyesi Állami Gazda­ságban 1600 holdra hordták ki az ist állót rágy át. Eserszáz hol­don vetették el az őszi árpát, pénteken megkezdték a búza ve­tését. Igein jól haladnak a «Só­zással, már 5600 köbméter ta­karmányt tároltak télire. Az ál­latállomány bőséges takarmány­énál ása végett elhatározták, hogv a tervezett 6650 köbméter siló helyett október végéig 10 000 köbmétert készítenek. A Köröstarcsai Állami Gaz­daságban befejezték az őszi árpa vetését. Száz holdat vetettek, eb­ből 50-et keresztsorosan. Kétszáz­ötven holdon az őszi búza vető­magja is a földbe került. A gaz­daság dolgozói egymással ver­senyeznek, s azon iparkodnak, hogy október 25-ig elvessék az őszieket. fpffplilt»! rá t aszót tak a békéscsabai Varos Október TSZ tagjai A békekölcsön jegyzés első nap-i jajban a békéscsabai népneve-1 lök közölt szájról-szájra járt a 3vír: a városban a Vörös Októberi TSZ mindicn tagja — összesen száztízen — két nap alatt lejegy­zett. Mint emlegették, nem is akárhogyan, mert kétszázba Iván- három forintos átlag jegyzéssel 2b 950 forintot ajánlottak köl­csön az államnak. Voltak, akik akkor megjegyezték: jó és szép ez, de akkor tesz hiteles ez ia szándék, ha a jegyzett összeget befizetik valamennyien. A hitet- lenkedökaiek most tettekkel vála­szollak a Vörös Október tagjai. Egy részük még a kölcsön jegy­zés után nyomban, október 6-ig, a város felszabadulásának 11-ik évfordulójára pedig valamennyien befizették a jegyzett össze el és megkapták jegyzett összegeik el­lenértékét, a kötvényeket. A Vö­rös Október TSZ tagjai így ad­tak választ a kétkedőknek, így ünnepelték szabadságuk évfordu­lóját, így viszonozták államunk­nak mindazt a segítséget, amit eddig kaptak, így járultak hozzá, hogy még szebb, még derűsebb, még gondtalanabb Jegyen a hol­nap. Az egész község szeretete, megbecsülése övezi Szabó elv társ mélyen a papír fölé hajolva nézte az előtte fekvő névsort, Mennyi új név, új ember. Amikor már az utolsó név is megelevenedett előtte, szin­te csalódottan hajtotta össze. Nem tette el, a páncélszekrényhez lépett és újból keres­gélt benne. Olyan mozdulatokat tett a keze, mintha biztos volna abban, hogy még egy másik né r sor is van, s ott vannak feltün­tetve azok, akiket gondolataiban keres- kutat. Visszaült a székébe és újból elővet­te az előbb összehajtott papírt. Csalódott volna az emberekben, akik­ben annyira bízott, akikkel együtt dolgo­zott?! Megelevenedtek előtte azok a na­pok, amelyek szinte máról-holnapra változást hoztak. Látta ma­gát, a 17 éves fiatalembert azok között, akikkel a titkos rádiót hallgatták. Emlékezetében éltek még mindig Diószeginek, a sar- kadi szociáldemokrata párt baloldali vezetőjének szavai, intelmei. A régi harcostársak nevét az előtte fekvő papírlapon kereste, akikkel sokszor megbeszélést tartott titokban. Megelevenedett előt­te 1944. ősze, az „illegális“ földosztás napja. Meg sem várva az ide­iglenes kormány földről szóló határozatának megjelenését, a sar- kadi földnélküli cselédek, Boros Gergely és Szabó Lajos vezeté­sével „kilépték“ az uraság földjéből a sajátjuknak mondott 3—4 holdat. Szabó elvtárs is kimért 4 holdat az ősi jussból Feketeérem Megjavították az uraság rossz gőzekéjét, azzal huzatták szabadon az első barázdát. Tavasszal már 700 holdon sűrűn búrjánzott, gyö­nyörű vetés várta a legális földosztás napját. Szabó elvtársék nem engedték a mérnök által felmért földet kibarázdázni. A fekete­ériek egyöntetűen a közös gazdálkodás mellett döntöttek. Azóta is úgy emlegetik a feketeériek, hogy Szabó elvtárs bábáskodott a Le­nin TSZ megszületésének bölcsőjénél. Miniszteri megbízottként dol­gozott megyeszerte a földosztás alatt. 1945 tavaszán megválasz- tetták járási párttitkárnak. Az 1945-ös választást már ő vezette a kommunisták részéről. Nem voltak könnyűek ezek a napok. Éjt- nappallá téve dolgozott a kommunista győzelemért. Nem volt hiá­bavaló a fáradozása. Az első választáskor a járás három közsé­gében: Sarkadon, Mezőgyánban és Qkányban kommunista győzel­met arattak. Az 1947-es választásnál már teljes győzelemről be­széltek. 1948-ig dolgozott Szabó elvtárs, mint járási titkár, 1943 őszén a párt más beosztásba szólította. DÉFOSZ megyei titkárnak választották, később pedig az országos DÉFOSZ központban dol­gozott Budapesten. 1951-ben a párt falura szólította, így került Ceglédre, a városi tanácshoz mezőgazdasági osztály vezetőjének. Falujától távol élt hosszú ideig, de az otthoni eseményekről, a községben történtekről mindig tudott. Nem volt olyan hét, hogy Pesten, de Cegléden is fel ne keresték volna levélben, vagy sze­mélyesen. Sokan közülük arra kérték, jöjjön haza falujába. Ez év májusában teljesítette a kérést, hazajött. Ott ült a községi pártbizottság irodájában, kezében a legak­tívabb párttagok névsora. Nézte hosszan, és kereste azokat, akik­től nagyon sokat vár a párt, akik az első sorokban harcoltak még annak idején, amikor ő is köztük dolgozott. Nem volt ott Jakö Sándor, Leelőssy Sándor és még nagyon sokan. Visszahúzódtak talán a párttól, vagy nem foglalkoztak velük? Hasonló gondolatok kergetőzték agyában. Elhatározta: felkeresi őket, beszélget ve­lük, hátha kisebb sértődés, vagy talán csak hanyagság az elmara­dásuk oka. Munkatervében azoknak a neve is ott volt, akikkel most újból együtt akar dolgozni. Tavasz éta még csak egy évszak telt el, elmúlt a nyár és még­is milyen változás van Sarkadon. Ezt csak az tudja, aki régebbről is ismerte a községet. Az utóbbi időben elhanyagolt pártélet új erőt kapott. Visszajöttek a régi harcostársak, mint tavasszal a vándor­madarak. Jakó Sándor, a Haladás TSZ párttitkára lett, Leelőssy Sándor pedig a községi alapszervezet párttitkára. Sokat segít ezek­nek az elvtársaiknak. Sokan, nagyon sokan keresik fel napköz­ben is a párthelyiségben a párton kívüli parasztok. Bende Imre, Csizmadia Imre, Oláh János és még nagyon sokan. Nem panasz­szót, nem kéréssel jönnék hozzá, csak úgy beszélgetni egy kicsit» Sok volt közülük, akikkel együtt cseiédeskedeté, kubikolt, robo­tolt a régi kapitalista világ urainak. Ez már a múlté. Most ott van a kerületek, üzemek vezetőségi ülésén, értekezletén, ott van, ha kell, az olvasókörben, népfront-gyűléseken. Mindenütt ott lehet találni, ahol emberek élnek, dolgoznak a községben. Nem hagyják megára Szabó elvtársat a község dolgozói akkor sem, ha a párt és az állami iránti kötelességről van szó. Hosszú idők óta az idén volt első a község a beadásban. A jó szervező munkának volt az eredménye, hegy az idén több száz dolgozó parasz* választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját Sarkadon. A néhány hónapja történt változás®!» igazolják, hogy Szabó elvtárs -nem hiába jött vissza falu jába, az egész község szeretettel, megbecsüléssel övezi; — Csepkó —

Next

/
Oldalképek
Tartalom