Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-04 / 233. szám

195Ä. oktnlvM 4., kedd VíU&ISáíátc Hifit mi. Lássuk• ki sző többet? A Mezőherényi az éjjeli Alföldi műszak be­Szövégyárhan fejezését és az uj, az Ifi-műszak kezdését jelzi a gyár kürtje. A „sárga parti“ kipirult­arcú DISZ-fiataljai hangos jóreg­gelt köszöntéssel üdvözlik a „piros parti“ tagjait, s máris gépeik mel­lé állnak. Az éjszakások jó mun­kát kívánnak váltóiknak és kis­sé fáradtan, de mégis vidáman távoznak az öltözők és a zuha­nyozók felé. Egyik-másik piros- partis az ifik-ről beszél. A virtus- kodók — mondja — mindig azon törik a fejüket, kivel versenyez­zenek. Lennék csak fiatalabb, megmutatnám nekik... Amíg az öltözőben a fiatalok versenyéről csevegnek, a szövődé­ben a zúgó-búgó gépek körül sár­ga- és baboskendős lányok se­rénykednek. Kicserélik az üres vetélőt, összekötik az elszakadt izálakat és azután itt-ott össze­dugják a fejüket az ifik. Vajon, mit forralnak már megint? Buczkó Anna DISZ-fiatal, szia- hanovista szövő is azon töpreng, ki legyen méltó versenytársa. Ta­lán a kisebbik Márta-lány, a Zsu­zsi? Már indulna felé, de útköz­ben megáll. Zsuzsi és szomszéd­nője, Pauló Mária éppen most szorít kezet. A versenykihívás és ennek elfogadása itt már meg­történt. A lányok észreveszik An­nus szándékát, mért pajkosan összenevetnek. Annusnak pedig eszébe jut; mi lenne, ha az idő­sebb Márta-lányt hívná verseny­re. Igaz, hogy Mária nem köny- nyű ellenfél, de azért néhányszor már ő is megelőzte a tervtelje­sítésben. Márta Mária a szövő­neve nem iparban. Jó ismeretlen szakmun­kásnak is­merik, csak mintha az utóbbi idő­ben valami történt volna vele. Nem tart lépést a többi fiatallal. Tud ő, csak a lelkesedése alább­hagyott. A versenyben nem ismer Lejárt menetjegy-gyűjtés—némi gyötrelmekkel Reggelenként több százan érkeznék vo­nattal Békéscsabára. Ezek nagy része mindennap jön, havi, vagy heti bérlet­tel a zsebében. A vonaton a kalauzok — amikor nem túl zsúfoltak a kocsik — buzgón kezelik az utasok menetje­gyeit. Potyautas csak a legritkább eset­ben van. Azok sem azért nem válta­nak jegyet, mert ,,takarékoskodni’' akarnak a MÁV terhére, hanem azért, mert nincs idejük jegyet váltani. A MÁV azonban mindenkit potya­utasnak tart, vagy egyáltalán nem hisz a kalauzokban. Valami ilyesminek kell lennie, mert egyre „drákóibb” eréllyel követeli a használt menetjegyeket, a bérletek felmutatását a pályaudvarról kifelé igyekvő utasoktól. Bár két eléggé szélesre kitárható kijárat van, de csak az egyiken nyitnak egy kis rést. Rál- adásul abba is beáll egy-egy vasutas, s kiabál, veszekszik a kisvonatra, vagy a munkahelyükre siető és emiatt tolon­gó utasokra, a lejárt menetjegyekért. Leginkább hiába. Az utasok nagy részének bérlete van. Másoknak elszá­moláshoz van szükségük a menetjegy­re. Megint másoknak mindkét kezük­ben csomag van, körülményes a lejárt menetjegyet előkotorászni. De legalább tudnák, hogy miért kell leadni! Az uta­sok 99 százaléka még nem volt szem­tanúja annak, hogy á kapus potyautast csípett el. Azt sem látták, hogy a MÁV lejárt menetjegyekből teljesítette volna hulladékpapír-gyííjtési tervét. Nem ér­tik tehát, miért kell minden reggel ösz- szetaposva, gyűrötten, gombok nélkül kipréselodniök a pályaudvarról. Elismerjük az ellenőrzés és a pa­pírgyűjtés fontosságát (mert lehetséges, hogy e kettős célért folyik naponta az egész dzsiu-dzsiu harc). Ellenőrizzen hát a MÁV s gyűjtse a lejárt menet­jegyeket, de ne így. Ne tépesse min­den reggel, az utasok ruházatát, ne bosszantsa fel őket munkábamenés előtt. Kímélje az utasokat is, meg a sokat szenvedő kapusokat is, valami kényel­mesebb ellenőrzési és gyűjtési módszer bevezetésével. Egy naponta gyötrődő utas. Dal- és zenei versenyeket rendeznek a DISZ-szervezetekben Braun Magdi, címésjel­a szakma legjobb vény tulai~ dolgozója donosa el­merülve dolgozik. Szinte észre sem veszi, hogy Kondé Ili, régi versenytársa áll mellette és körülöttük mosoly- ős arcú lányok. — Mi baj, Ili? — fordult meg az érintésre. — Semmi baj, Magdikám. Az­ért jöttem hozzád, hogy megkér­dezzelek: mit szólnál hozzá, ha a régi versenyt felújítanánk? — Felújítanánk? — Magdi sze­me felcsillan. — Hát, nem lenne rossz. Tudod, azt már tapasztal­tam, hogy a verseny igen hasz­nos. A kereset is több, meg aztán .. szóval nem bánom. No. és mit vállalsz? — Vállalom, hogy havonta a tervet túlteljesítem és minőségi munkám százszázalékos lesz. A versenyt kezdjük szeptember 26- án és tartson egy hónapig. A jel­ző: „Ki sző többet“. Nos, válla­ld? — Vállalom. Időjárás Várható időjárás ma estig: Ke­vés felhő, eső nélkül, mérsékelt délkeleti, déli szél, helyenkiní reggeli köd. A hőmérséklet nem változik lényegesen. Legalacso­nyabb hőmérséklet éjjel: északon 3 -6. délen 6—9, legmagasabb nappali hőmérséklet 18—21 fok között. tréfát, és bizony megizzasztja ver­senytársait. Csak hát, most nem versenyez senkivel. Mikor Annus előadja tervét, meglepődik. — Én, veled? De hiszen nekem csak öt gépem van. Egy gépem generáljavítás alatt áll. — Mon­daná. még talán vissza is utasí­taná a versenyt, de amikor An­nus nevető arcába néz, keze ön­kéntelenül Is megkeresi Annus kezét. Kézszorításában benne lüktet az a remény, hogy ebből a versenyből ő kerül ki győztesen, és csak annyit mond: — Rendben van! Tehát „ki sző többet?“ — És, mintha kicserélték volna: újra a régi, lelkes JVlárta Mária forgolódik a gépek korür. A páros­versenyekről csakhamar minden- ifi értesüL Egyesek már talál­gatják, ki lesz a győztes. Külö­nösen Buczkó Annus és Márta Mária versenyéről* beszélgetnek. Ám a lelkesedés, a jókedv má­sokra is átragad. A műszak már befejezéshez közeledik, mikor Bo- bály Jánosné elhatározza; ő is versenyre kel. A versenytársnak a DISZ-titkárt, Kulich Máriát vá­lasztotta. Kulich Mária örömmel fogadta a versenykihívást és a jelszót csakhamar megtanulta 6 is: „ki sző többet?“ Bagi Zsuzsa DISZ-vezetőségi tag a Negyedik Békekölcsön, 25 000 forint boldog nyertesével, Gschwindt Zsuzsával állapodott meg a versenyben. — Bánfalvi — *»»» — Odahaza holnap búcsú lesz — szólalt meg nagysokára. — Igen, tudom — nézett rá meglepetten Bihari. —- Dehogy tudod — ingatta a fejét Bálint. — Nem tudsz semmit. Nem tudod, hogy napok, hetek óta: másfél éve várok erre a napra, ami a boldogságot jelentette volna nekem. És most... De te nem ért­heted ezt — bukott feje az ablak- félfához. — Megyek — fordult meg hirte­len néhány perc múlva és kabát­ját felkapva öltözködni kezdett. — Hová mennél — nézett rá ijedten Bihari. — Hazai — Dehát... Fáradt vagy, pihend ki előbb magad. Most már... — Most már úgyis mindegy. Ugye ezt gondoltad? Miért nem mondod ki! Miért nem mondod, hogy most már mindegy; nincs kihez sietnem — rogyott vissza az asztal mellé. — Orosz néni, ked­ves jó Orosz néni! Miért nem jött haza inkább a maga fia, a legkí­sebb levente fia, amikor őt any­nyira várják — rázta meg a fáj­dalom. — Bálint! Ne hagyd el magad édes barátom — ölelte át a vál­lát Bihari. — Légy erős. Fiatal vagy még, előtted az élet és nem maradtál egyedül. — Gyere — fogta meg a kar­ját. — Elmegyünk egy fürdőbe. Úgysem tisztálkodhattál az úton alaposan. Viszünk fehérneműt, ci- vilruhát... Felöltőm ugyan csak ez az egy van, de elviszed az eső­köpenyem. Jó erős, nem engedi át a szelet... /"gyorsan, kapkodva rakott né- hány ruhadarabot egy tás­kába. — Aztán, ha kipihented magad és... és ha mindenáron menni akarsz, akkor legföljebb az esti vonattal elmégy. Jó lesz így? r— Nézett várakozva Bálintra. Az talán észre sem vette, hogy hozzábeszélnek. Barátja érintésére gépiesen kelt fel és mint az alva­járó, indult el mellette. (Folytatjuk.) A DISZ Központi Vezetőségé­nek intézőbizottsága az ifjúság ol­vasómozgalmának és zenei mű­veltségének fejlesztése érdekében meghatározta a DISZ-szervezetek legközelebbi feladatait. November 15-től a DISZ alap­iszervezetekben — a helyi könyv- ; tárak segítségével — elindítják a József Attila jelvényszerző olva­sómozgalmat. A bronz-fokozatnál hat, az ezüst-fokozatnál tíz könyv­csoportból egy-egy művet választ­hatnak a részvevők elolvasásra, s S DISZ-alapszervezetükben beszá- j mólnak az olvasás során nyert él- | ményeikről. A jelvények kiosztá- I sát jövő év április 14-én, József 1 Attila születésének évfordulóján [ kezdik meg, s ugyanakkor rende- | zik meg az országos ifjúsági könyvnapokat Is, Az qlvasómoz- galom irányítása a DISZ szerveze­tek, továbbá a szakszervezeti és az iskolai könyvtárak közös fel­adata Az ifjúság zenei művelődésének fejlesztésére a DlSZ-alapszerve- zetekben még az idén népdal- és tömegdal-versenyeket szervez­nek. A mozgalmat a budapesti Vendel utcai tanítónőképző DISZ- szervezetének és a VIT-en részt vett énekkarának felhívására, Bartók Béla halálának 10. évfor­dulója alkalmából indítják el. Ez­zel kapcsolatban a DISZ Központi Vezetőségének intézőbizottsága felhívja az üzemi és egyéb ének­karokat: segítsék rendszeresíteni a DISZ alapszervezetekben a dal­tanulást, a közös éneklést, hogy a fiatalok minél több népdalt, régi forradalmi dalt, mai tömegdalt ta­nuljanak meg, énekeljék a világ ifjúságának dalait, klasszikus da­lokat, kánonokat. Segítsék elő, hogy ebben az évben sok fiatal lépjen az énekkarok tagjai közé, s hogy különösen a falusi és az is­kolai szervezetek új ifjúsági ének­karokat alakítsanak. A határozat értelmében ebben az évben meg­hirdetik az ifjúsági énekkarok versenyét, tavasszal pedig ifjúsági dalosünnepeket rendeznek. A fiatalok zenei műveltségének fejlesztésére a DISZ és az Orszá­gos Filharmónia üzemekben, kul- túrotthonokban, iskolákban — ne­ves fiatal előadóművészek részvé­telével — olcsóárú ifjúsági hang­versenyeket rendez. Tartanak to­vábbá ingyenes és egészen olcsó ifjúsági koncerteket, amelyeknek rendezésében a zeneiskolák DISZ- szervezetei is részt vesznek. A „méltóságos úr“ fia apprehendál Nem éppen a napokban történt, de érdemes vele foglalkozni. A méltóságos úr fia, akiről szó lesz, dr. Márky Zay Lajos. Apja azért viselte a méltóságos címet, mert egykoron a hor­thysta rémuralom idején tiszteletbeli főszolgabíróvá választot­ták, s a vármegyén élet és ha Iái ura volt. Emellett írnokos- kodott is Horthy országgyűlésében. Talán még ma is folytatná mesterségét, vagy legalább is helyette a fia, ha a történelem kereke ilyen nagyot nem fordult volna. De fordult, és ifjabb Márky Zay Lajos a történelmi id ők fordulása után kocsisnak állt be Gyulán a BELSPED-nél. Abban az időben atyja internáló­táborban volt, töltögette jól megérdemelt büntetésének napjait. Aztán, az amnesztia-rendelet nyomán az öreg Márky kiszaba­dult, az ifjabb Márky pedig a sors különös szeszélye következ­tében, kocsisból a BELSPED telepvezetőjévé, mintegy 20 ember vezetőjévé és kb. 100000 forint értékű szocialista tulajdon keze­lőjévé vált. Annyira vitte, hogy most egyenlő jogokat akar élvezni a volt el­nyomottakkal. Mikor ő főiskolai hallgató volt, természetesnek és törvényszerűnek tartotta, hogy »holmi koldus munkás és paraszt gyerekei nem szagosíthatják az egyetem levegőjét.« Most azon­ban mélységesen fel van háborodva, amiért az iskoláztató bizott­ság fiát nem javasolta továbbtanulásra a gimnáziumba. Mint aki az »ő idejében« él, nagy biztonsággal és meglehetős zajjal ment fel a megyei tanács oktatási osztályára, hogy »lépé­seket« tegyen fia továbbtanulása végett. Az oktatási osztály egyik előadója mélyen sajnálkozva széjjel tárta karjait és esedező han­gon kijelentette: »Édes öregem, semmit sem tehetek fiad ér­dekében.« Bizonyságul — a hivatali titkot felrúgva — kiteregette a beiskolázó bizottság véleményezését. Erre fel — egy Márky Zay talán csak nem hagyja magát — berobogott a gyulai párt- 1 bizottságra, ahol követelődzőit és felelősségre vont. Akármilyen heves vérű is Dr. Márky Zay Lajos, megmond­juk őszintén, hogy lejárt az ideje, nincs helye az appreheadálás- nak. Bízunk benne, hogy csak addig lesz a BELSPED vezetője. : amíg megalkuvásból megtűrik egyes felsőbb BELSPED-vezetők. 5 HÍREK — A dévaványai Rákóczi TSZ- be mintegy 30 új tagot vettek fel a cséplés óta. A múlt héten há­rom dolgozó paraszt kérte felvé­telét, összesen 34 hold földdel. — Bcrlin-Kopenicki Kodak ÁG emulziós kísérleti osztályának kél fiatal vegyészmérnöke újfajta röntgenfilmet készített, amely négyszer olyan érzékeny, mint az eddig használatos röntgenfilm. A „Supervidox“ nevű új filmet mái több neves berlini röntgenoló- gus próbálta ki bonyolult operá­ciók során. A próba során telje­sen tökéletes felvételeket készí­tettek. — AZ ANGOL filmgyártásban nehézségeket okoz a statiszták sztrájkja. Fennáll az a lehetőség, hogy az Angliában megkezdett amerikai produkciókat Hollywo­odban kell befejezni. — PYTHAGORAS halálának 2500. évfordulója alkalmából az athéni egyetemen számos külföl­di vendég részvételével megkez­dődtek az emlékünnepségek. A Bélmegyeri Községi Ta­nács a harmadik negyedévi adó­prémiumból a vadasi iskolánál lé­vő mellékhelyiségeket kultúrett- honnak alakíttatja át. November 7-én már ott tartják az ünnepsé­get. — A PRÁGAI Stavoloko-üzem- ben elkészítették az R—220 tí­pusú csehszlovák földgyalut. Az iíjtípusű gép súlya eléri az 5 tonnát és a nagyon nehéz tere­pen még 1 tonna súlyt helyeznek rá. A gépet, amely egy fogásra 2 méter széles és 50 centiméter mély főidet váj ki, főként ma­iit- és vasútépítésnél használják igen nagy sikerrel. — A GYULAI »Erkel Ferenc« Járási .Kultúrház fotó-szakköre jólsikerült fényképkiállíiást ren­dezett Gyulán. A kiállításnak nagyszámú látogatója volt. A ki­állított képek közül Nagy P. István, Góg Imréné és Géczi Dénes munkáját díjazták. Több fényképet oklevéllel jutalmaz­tak. — Az 1955—56-os báli évad sike­res lebonyolítására országos báli bizottság alakult. A tanácsadó- szolgálat minden bálrendező szerv rendelkezésére áll. Megta­lálható a Művészeti Dolgozók Szakszervezete Székházában ^Bu­dapest VI., Gorkjj-fasor 10. Te­lefon: 425—756). A bizottság báli naptárt is állít össze. — A KÍNAI Népköztársaság­ban ismertető jelent meg a Ma­gyar Színház- és lTlmniíivcszcti Szövetség munkájáról, valamint Glatz Oszkár Kossuth-díjas, ki­váló művész és Kunffy Lajos festőművész munkásságáról. — A nyugatnémetországi kölni őszi vásáron a magyar vendég­látóipar is képviselteti magát. A városban magyar étterem nyí­lik. A magyar konyhát legjobb szakácsaink, cukrászaink és fel­szolgálóink képviselik, a vendé­gek szórakoztatásáról pedig Toki Horváth Gyula és népi zenekara gondoskodik. — A Békés és Szolnok megyei pásztorok a két megye határán lé­vő Ecsegfalva község melletti Kenderesszigeten minden ősszel megrendezik a hagyományos „pásztomap“-jukat. Erre az or­szág más vidékeiről is meghívják a leghíresebb pásztorokat. A ta­lálkozó október másodiki időpont­ját most egy héttel későbbre ha­lasztották, hogy a meghívott ven­dégek is felkészülhessenek és vala­mennyien részt vegyenek a pász­torok fesztiválján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom