Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

1955. September 18., vasárnap [tiUaisawU Héfit Sokba kerül a halogatás K. Nagy Istvánnak K. Nagy István alapító tagja volt a dombegyházi Petőfi TSZ-nek. Négy évig dolgo­zott a közösben, míg aztán 1953- ban őt is elragadta a kilépők ára­data. Kilépett a szövetkezetből és ismét egyénileg gazdálkodik. Négy hold földje van, a háznál lévő kerttel együtt pedig még to­vábbi 750 négyszögöl területet mondhat magáénak. Két tehénké­vel műveli földjét, s bizony nem is jutalmazta valami bőségesen fáradozását a mindinkább leromló föld. Másfél kát. hold búzát vetett és e területről 9 mázsa 10 kilót ta­karított be. Kifizette a géprészt, rendezte a beadást, meghagyta a vetőmagot és maradt még 3 má­zsa 10 kiló búzája, tehát kettőiük kenyérszükségletét sem futja a megmaradt búza. Volt még 200 négyszögöl tavaszi búzája, ezen 42 kiló termett. Ezenkívül vetett még 600 négy­szögöl tavaszi árpát, ez 4,75 má­zsát fizetett. Ebből 3,58 mázsa ma­radt meg tisztán. A fennmaradó 2 holdból 1800 négyszögölön kuko­ricát. 800 négyszögölön cirkot, 500 négyszögölön cukorrépát és 100 négyszögölön burgonyát termelt. Maradt még a kert, ami a háztar­tási szükségletet termi meg. Mindent összevetve nem sok hasz­not hoz a négy hold föld, annál több vele a munka, a gond és a baj. K. Nagy Istvánt szeret­ték a tsz-ben. Szorgalma­san dolgozott, nem volt panasz ellene. Az utolsó évben már a konyhakertészetben dolgozott szerette ezt a munkát, .bár amint mondja: sok bíbelődéssel járt, D lövő nyári kombájnaraiási területen nagy gonddal szántanak-vetnek a Mezőgyáni Gépállomás DiSZ-fiataijai A Mezőgyáni Gépállomás dol­gozóinak csaknem fele DISZ-fia- tal. Az ifjú traktorosok jó gépi munkával igen sokat segítenek a körzetükben lévő nyolc termelő- szövetkezetnek. A legutóbbi termelési értekez­leten például többek között elha­tározták: sztahanovista parcellá­kat létesítenek őszi kalászosokból. Minden traktoros azon a terüle­ten szánt-vet, ahol a jövő nyáron kombájnnal arat. Ezért úgy dön­töttek: gondos talajelőkészítéssel nemcsak a magas termést bizto­sítják, hanem a síma talajon leg­alább 150 százalékra teljesítik kombájnaratási tervüket annak­idején. A kifogástalan munka érdeké­ben, minőségi őrjáratot szervez­tek. Az ellenőrző bizottság egyik tagja mindenkor az illetékes tsz elnöke. Az első ellenőrzést a kö- rostarcsai Kossuth TSZ földjén tartották, ahol Zsoldos Mihály fia­tal traktoros szánt. Zsoldos a kö­zelmúltban, a cséplés befejezése után két óra alatt állt át szántás­ra s a földeken is jól dolgozik. Se­bestyén János DISZ-fiatal szin­tén az élenjárók közé tartozik, aki nemcsak a mennyiséggel törődik, hanem új módszerekkel is kísér­letezik. Az utóbbi napokban pl. új módszer alkalmazásával teljesen kiküszöbölte tárcsázásnál a középbarázdát, s síma talajt hagy maga után. A Mezőgyáni Gépállomás DISZ- fiataljai a gépi munka mellett se­gítenek a szövetkezetek megerősí­tésében is. Jó népnevelőmunkával nem kis mértékben járultak hoz­zá ahhoz, hogy Nagy gyantán Al­kotmány néven új tsz alakult. Gajda András DISZ-titkár pél­dául először saját édesapját győz­te meg, aki hét hold földdel lé­pett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. | mégis örömmel csinálta. El-elné- zegette a sárguló zöldpaprikát, a pirosló paradicsomot, a gömbölyö- 1 dő káposztafejeket és akkor iga­zán boldog volt, mert látta, hogy van értelme a munkájának. És K. Nagy István nemcsak „mű­kedvelő“ a kertészeti munkában, hanem szakember is, hisz tízéves tapasztalata van. Négy hold föld- [ jén azonban bajosan foglalkozhat kedvenc munkájával, mert nem­hogy kísérletezésnek, próbálkozás­nak sem enged teret a kevés föld, de kettőjük megélhetését is nehe­zen biztosítja. Két tehénkével, ; szinte primitiv gazdálkodási mó­don nem lehet csodákat várni a földtől. Bár verejtékezik K. Nagy ! István, mégsem tud előre haladni a kis parcelláján, nem képes ver­senyre kelni a szövetkezetiekkel. Amint elmondta: most is szíve­sen dolgozna a kertészetben. A Petőfi TSZ-l;e szíve­sen visszafogadnák. ö azonban halogatja, „majd meglát­juk, lehet, hogy egy év múlva be­lépek“ — szokta mondani. Nem tudja feladni a régi sérelmeket, a- melyek, lehet hogy jogtalanul ér­ték, de hát még a kezdeti időben előadódtak visszás dolgok. Egy új úton indultak el akkor, kevés volt még a tapasztalatuk és hát az em­berből sem tűnt el nyomtalanul a régi gondolkodási mód. Nem kel­| lett volna tehát hátat fordítani a ' közös harcosoknak, az új élet épí- \ tőinek. Most lehetősége van K. Nagy Istvánnak, hogy visszatér­jen, ő azonban még mindig habo­zik. Pedig nem járna rosszul, mert a halogatással elsősorban saját magának árt legtöbbet. Lemond arról, hogy olyan munkát végez­zen, amit a legjobban szeret, a- melyben kibontakoztathatja alko­tó kedvét és amely nagyobb kere­setet biztosítana számára. Tegyük fel, ha csak jö­vőre lép be, sokat károso­dik és továbbra is kínlódik a föld­del. Ezzel szemben, ha a tsz-ben dolgozna és néha-néha a felesége is segítene a munkájában, akkor 600 munkaegységet könnyen ösz- szegyűjthetne egy év alatt. Ez pe­dig, ha 40 forintot számítunk egy- egy munkaegységre, 24.000 forin­tot jelentene. Ehhez még ha hoz­záadjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor ösz- szesen 26 000 forint tiszta jövedel­me lehetne egy év alatt. Hol van j ehhez az idei jövedelme, amikor még az évi kenyérről is gondos- | kodnia kell. Sokba kerül tehát a | hallogatás, nem éri meg ez K. |Nagy Istvánnak, hogy olyan gör- ] esősen ragaszkodjon kis földjéhez, mert elsősorban ő látja kárát a ! várakozásnak, a végnélküli halo- | gatásnak. — Podina ss Százéves pásztor születésnapját ünnepelték pénteken Szeghalmon Szép és nem min­dennapi ünnepséget ültek pénteken Szeg­halmon. Szeptember 16-án töltötte be szá­zadik életévét B. Nagy Lajos, a köz­ség Volt pásztora, hívtit annyi más „szi­laj pásztorembernek“, úgy B. Nagy Lajos­nak is sanyarú sors jutott osztályrészül a múltban. Életének nagy részét szalma­kunyhóban és szabad ég alatt élte le, kint a ménes, vagy a gu­lya mellett, s csak a legnagyobb hidegben „szorult be“ a faluba. Harminckét évig szol­gált becsülettel, de az akkori elöljáróság nem jutalmazta mun­káját, fizetést sem ka­pott, csak a tehéntar­tó gazdáktól járt szű­kös kommenció. Felesége régen meg­halt, hét gyermeket nevelt fel, nagyobbik fia négy évvel ezelőtt átvette apja öröksé­gét,, a község pásztori tisztét. Az idős pász­tort a községi tanács vette pártfogásba, a helyi aggok házában biztosítottak otthont részére, ahol gondos­kodnak róla. B. Nagy Lajos igen elégedett mostani sor­sával. {Semmire sincs gondja, minden szük­ségessel, meleg ruhá­val ellátják, még az ételt is kívánsága sze­rint főzik* Századik évének napját jó egészségben érte meg. Egyedül az idő múlá­sán kesergett. Mint mondotta — csupán daliás legénykorát si­ratja. Ez a búja is el- szállott azonban, ami- kor a községi tanács elnöke, Pesthi István elvtárs egy pár vado natúj, 750 forintos csizmával, kisüsti pá­linkával ajándékozta meg. Majd a közös díszebéden köszöntöt­ték ismerősei, roko nai és a pártszerveze­tek, tanácsok képvi­selői és számos aján­dékkal halmozták el. Az öreg pásztor régi történetekkel, már alig ismert nótákkal viszonozta embertár­sainak szeretetét. Tisztelt Illetékesek O a Gyomai Körzeti Könyvtárban! Két esztendővel ezelőtt jártam Kertészszigeten. Kertészszi­get — új falu az ország, a megye térképén, első ötéves tervünk szülötte. Az őszinte öröm érzésével láttam, hogy az elmúlt két év alatt mennyit haladt előre a falu; láttam, hogy az új jskola —- ami két évvel ezelőtt még csak terv volt — már felépült a ta­nítólakással együtt, s a tanácsházán már berendezték az orvosi rendelőt is. A Béke TSZ, azután a Haladás és a Dózsa Termelő- csoportok is szépen gyarapodnak, gazdagodnak az idő múlásával.,. De nem is erről, hanem arról akarok írni, hogy volt szeren­csém megtekinteni a falu több mint 250 kötetes könyvtárát. S amint átnéztem a könyveket, s az olvasók nyilvántartását — ak­kor fogamzott meg bennem a gondolat: megírom a tapaszta­lataimat. Ha úgy vesszük, hogy egy huszonöt házból álló új falunak van egy 250 kötetes könyvtára — a megelégedettség érzése járhat át bennünket. Nyugodtan mondhatjuk, van elég könyv, művelőd­hetnek a falu dolgozói. Minden házra jut tíz könyv — azaz, ha a forgást is figyelembe vesszük, akkor huszonötször tíz könyv. A megelégedettség érzésének azonban nem szabad elhatalmasodni rajtmik —s a tisztelt Illetékeseken sem. A számok — egyáltalán nem jelentenek mindent, különösen akkor, ha a kertészszigeti könyvtár 250 kötetét író, tartalom, jelleg szempontjából vizsgál­juk át. Az ilyen vizsgálat eredménye egyenesen lesújtó. Meg kell mondanom ! az az érzésem, hogy a tisztelt Illetékesek megeléged­tek a számszerű kimutatással és sohasem néztek a számok mögé. Erről akarok egynéhány tényt elmondani, illetéktelennek bélye­gezhető nézgelődésem eredményéből •. A falu olvasóinak igénye: több Jókait, Móriczot, Mikszáthot, Petőfit, Arany Jánost, Móra Ferencet... Van a könyvtárban egy Jókai kötet, két Mikszáth kötet, há­rom Móric* kötet és Petőfi összes költeményei mindössze egy példányban. Ez: a kevésnél is kevesebb... Nincs a könyvtárban Arany Jánostól semmi, Móra Ferenctől sémit», Ady Endrétől semmi... József Attilának csupán egy ré­gebben kiadott »Forradalmi versei« kötete van itt. Ez több mint szégyenlenivaló. És emlékeztetnem kell még egy epizódra, ami az elmúlt év nyarán történt. A községi tanács megbízta az egyik pedagógust, Hajdú Sándort, hogy a körzeti könyvtárban — saját könyvtáruk számára könyveket válogasson. Olyan műveket, amelyek hiányoz­nak Kertészszigeten. A körzeti könyvtárosok a kezébe is nyom­tak egy halom könyvet, s amikor Hajdú elvtárs közölte, hogy eze­ket nemigen olvassa senki a faluban, mert a falu népe leginkább szépirodalomban szenved hiányt, azt válaszolták: — Jól tudjuk, hogy nem olvassák ezeket, de azért csak vi­gye, hadd legyen több könyv a faluban... Igen furcsa következtetést lehet levonni ebből az esetből. 3 atrá a legfőbb: meg lehet érteni, miért hiányoznak a kertészszi­geti könyvtárból Arany, Petőfi, Mikszáth, Móricjz}, s a többi emlí­tett írók művei. S végül még csak annyit: E levél megírására "sok-sok érzelmi momentum indított. Legfőképpen az, hogy nagyon szeretem, na­gyon sokra becsülöm ötéves tervünk e szülöttét: Kertészszigetet. Szeretem, becsülöm azokat az embereket, akik ott dolgoznak — ? a napi jól végzett munka után művelődni, olvasni, tanulni, szó­rakozni akarnak — és szeretnék, ha helyesen kiegészítenék kön) v- tárukatl De csak ,akkor, ha a t. Illetékesek is akarják... (Dér Ferenc) — No, még ezzel a fütyülővei! — emelte meg a sógor a sörös­korsót. — Úgyse látjuk egymást egyhamar. Milyen jó is a magyar ember­nek. Ha öröme van, akkor is iha- tik, ha bánata, akkor is, ha fiú született a családban, ha eltörte a lábát, ha leborjadzott a tehén, vagy megdöglött a kedvenc puli­kutya — ez mind ok az ivásra. Néhány órával előbb az első kor­só sört még mi is arra ittuk, hogy régen láttuk egymást, a tizediket már azért, mert soká látjuk, a közbeesőket pedig csak úgy, mert jól esett. Egyszer azonban a búcsúzkodá­son is túl kell esni. A vonat el­robogott, egy közeli toronyóra az esti fél 11-et ütötte és én elindul­tam haza az „árnyékos“ oldalon; ha meg is cifráznám a lépést, ne lássa senki sem. A terv jó volt, de közbeszólt egyedüli szenvedé­lyem, a dohány. Behúzódtam az egyik kapualjba a csepegő eső elől, nézem a cigarettatárcám) üres. Végigkutattam a zsebeimet) cigaretta sehol. Étien még kibí­rom két napig is, hogy senkitől sem kérnék kenyeret, de ha elfog a rágyújthatnék, nem sokáig tu­dok ellentállni. Kutatóan néztem körül: a közelben sehol egy lé­lek, csak a túlsó oldalon, a Jókai Vendéglő előtt mocorgott valaki, A börtön árnyékában — avagy éjszakai kaland a Jókai utcában No, mentbe a haza — és már vág- Nem értettem az összefüggést tam is át az úton. az előbbiek és a kocsma között, Beszélgetésbe elegyedtünk, öt de gyenge tiltakozásom elveszett perc alatt olyan kisgyűlést csap- a keletkező hangzavarban, tunk, csak úgy kettesben, ami- — Elvtársak, elvtársak! — ki- lyent egyik-másik üzemben még áltotta emberem stentori hangon, szervezni sem tudnak. Benne volt — Hívják a rendőrséget! abban Adenauer is, az egri köl- Közben valaki előtolta az „el- csönhúzás, Kliment mellé szúrt veszett“ kerékpárt: ott volt az, két labdája a vasárnapi meccsen — szóval minden fontos dolog. Hol bölcselkedtünk, hol vitatkoztunk, de cigarettát, azt azért adott. Ne­ki sem volt, de hozott ki az asz­taltársaságtól. Csöndesen fújtam a füstöt, ami­kor az én emberem egyszercsak felkiáltott) — Hol a kerékpárom?! Ijedten néztem rá, azután széj­jel a sötét utcában. fával odébb, csak a gazdája fe­lejtette el a sorszámot. De bi­zony a kerekekben egy csöpp­nyi levegő sem. — Ehol-e, kiszúrta a gumikat, bicskával, hogy bosszút álljon, hogy károsítsa az államot... Bicskám ugyan van, de eddig még, az evésen kívül, csak ceru- zahegyezésre használtam. Min­den-mindegy — gondoltam — törvénytisztelő állampolgár va- — Itt volt, ennél a fánál, hova gyök, most már bevárom a rend­tetted, te, gazember? Körülöttünk akkor még senki őrséget. Az egyik asztalnál húzódtam sem volt, így, ez a megtisztelő jel- meg, egy idős pincér elvtárs mö­ző, per tu alapon, csak engem il­lethetett. Na, most megfogtalak, jóma­gött. Szerettem volna minél ki­sebbre összezsugorodni, elbújni a kiváncsi tekintetek kereszttüze dár — állt lábujjhegyre, mert más- elől. Az én emberem, mint a szöcs­kém nem érte el a vállam. — ke ugrált az asztalok között, él- Majd adok én neked állami ke- vezve a maga nagyszerűségének rékpárt... Vedd tudomásul, hogy gyönyörű perceit, én állami ember vagyok.,, Az idői pincér csendesen je­gyezte meg: — Miért ■ nem akaszt le neki egyet és hagyja itt a fenébe. — Dehogy teszem, önkiszolgáló üzlet, ha van is, de önbíráskodás azért mégsem. — Én szigorúan megbüntetném az ilyen hőbörgőket, akik útonálló módjára belekötnek az emberekbe. Szórakozottan bólogattam és vártam a rendőjárőrt, hogy ki­mentsen kellemetlen helyzetem­ből. Végre megérkeztek. Kölcsönös igazolások, megvizsgálták a ke­rékpárt is: nem volt annak semmi baja, csak a szelepek hiányoztak. Valamelyik vásott gyerek csinál­hatott rossz tréfát. A járőr még felhívta a figyelmem, hogy mint sértett, feljelentést tehetek, s az­tán elköszöntek. Némi elégtétel­lel, másfélórás késéssel és egy ki­csit az állami kerékpáros helyett is pirulva folytathattam utamat. Amíg a kapunyitásra vártam, erősen megfogadtam, hogy lesz, ami lesz, de ezentúl senkitől sem kérek cigarettát. Bosszúsan csap­tam esőkabátomat a székre, s ek­kor valami kiesett belőle. Felvet­tem, forgattam, nem káprázik-e a szemem: egy doboz cigaretta volt. Az este vettem az állomásra menet, még fel sem bontottam. S ennek köszönhettem egész éjjeli kalandomat. — K. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom