Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
1955. September 18., vasárnap [tiUaisawU Héfit Sokba kerül a halogatás K. Nagy Istvánnak K. Nagy István alapító tagja volt a dombegyházi Petőfi TSZ-nek. Négy évig dolgozott a közösben, míg aztán 1953- ban őt is elragadta a kilépők áradata. Kilépett a szövetkezetből és ismét egyénileg gazdálkodik. Négy hold földje van, a háznál lévő kerttel együtt pedig még további 750 négyszögöl területet mondhat magáénak. Két tehénkével műveli földjét, s bizony nem is jutalmazta valami bőségesen fáradozását a mindinkább leromló föld. Másfél kát. hold búzát vetett és e területről 9 mázsa 10 kilót takarított be. Kifizette a géprészt, rendezte a beadást, meghagyta a vetőmagot és maradt még 3 mázsa 10 kiló búzája, tehát kettőiük kenyérszükségletét sem futja a megmaradt búza. Volt még 200 négyszögöl tavaszi búzája, ezen 42 kiló termett. Ezenkívül vetett még 600 négyszögöl tavaszi árpát, ez 4,75 mázsát fizetett. Ebből 3,58 mázsa maradt meg tisztán. A fennmaradó 2 holdból 1800 négyszögölön kukoricát. 800 négyszögölön cirkot, 500 négyszögölön cukorrépát és 100 négyszögölön burgonyát termelt. Maradt még a kert, ami a háztartási szükségletet termi meg. Mindent összevetve nem sok hasznot hoz a négy hold föld, annál több vele a munka, a gond és a baj. K. Nagy Istvánt szerették a tsz-ben. Szorgalmasan dolgozott, nem volt panasz ellene. Az utolsó évben már a konyhakertészetben dolgozott szerette ezt a munkát, .bár amint mondja: sok bíbelődéssel járt, D lövő nyári kombájnaraiási területen nagy gonddal szántanak-vetnek a Mezőgyáni Gépállomás DiSZ-fiataijai A Mezőgyáni Gépállomás dolgozóinak csaknem fele DISZ-fia- tal. Az ifjú traktorosok jó gépi munkával igen sokat segítenek a körzetükben lévő nyolc termelő- szövetkezetnek. A legutóbbi termelési értekezleten például többek között elhatározták: sztahanovista parcellákat létesítenek őszi kalászosokból. Minden traktoros azon a területen szánt-vet, ahol a jövő nyáron kombájnnal arat. Ezért úgy döntöttek: gondos talajelőkészítéssel nemcsak a magas termést biztosítják, hanem a síma talajon legalább 150 százalékra teljesítik kombájnaratási tervüket annakidején. A kifogástalan munka érdekében, minőségi őrjáratot szerveztek. Az ellenőrző bizottság egyik tagja mindenkor az illetékes tsz elnöke. Az első ellenőrzést a kö- rostarcsai Kossuth TSZ földjén tartották, ahol Zsoldos Mihály fiatal traktoros szánt. Zsoldos a közelmúltban, a cséplés befejezése után két óra alatt állt át szántásra s a földeken is jól dolgozik. Sebestyén János DISZ-fiatal szintén az élenjárók közé tartozik, aki nemcsak a mennyiséggel törődik, hanem új módszerekkel is kísérletezik. Az utóbbi napokban pl. új módszer alkalmazásával teljesen kiküszöbölte tárcsázásnál a középbarázdát, s síma talajt hagy maga után. A Mezőgyáni Gépállomás DISZ- fiataljai a gépi munka mellett segítenek a szövetkezetek megerősítésében is. Jó népnevelőmunkával nem kis mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy Nagy gyantán Alkotmány néven új tsz alakult. Gajda András DISZ-titkár például először saját édesapját győzte meg, aki hét hold földdel lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. | mégis örömmel csinálta. El-elné- zegette a sárguló zöldpaprikát, a pirosló paradicsomot, a gömbölyö- 1 dő káposztafejeket és akkor igazán boldog volt, mert látta, hogy van értelme a munkájának. És K. Nagy István nemcsak „műkedvelő“ a kertészeti munkában, hanem szakember is, hisz tízéves tapasztalata van. Négy hold föld- [ jén azonban bajosan foglalkozhat kedvenc munkájával, mert nemhogy kísérletezésnek, próbálkozásnak sem enged teret a kevés föld, de kettőjük megélhetését is nehezen biztosítja. Két tehénkével, ; szinte primitiv gazdálkodási módon nem lehet csodákat várni a földtől. Bár verejtékezik K. Nagy ! István, mégsem tud előre haladni a kis parcelláján, nem képes versenyre kelni a szövetkezetiekkel. Amint elmondta: most is szívesen dolgozna a kertészetben. A Petőfi TSZ-l;e szívesen visszafogadnák. ö azonban halogatja, „majd meglátjuk, lehet, hogy egy év múlva belépek“ — szokta mondani. Nem tudja feladni a régi sérelmeket, a- melyek, lehet hogy jogtalanul érték, de hát még a kezdeti időben előadódtak visszás dolgok. Egy új úton indultak el akkor, kevés volt még a tapasztalatuk és hát az emberből sem tűnt el nyomtalanul a régi gondolkodási mód. Nem kel| lett volna tehát hátat fordítani a ' közös harcosoknak, az új élet épí- \ tőinek. Most lehetősége van K. Nagy Istvánnak, hogy visszatérjen, ő azonban még mindig habozik. Pedig nem járna rosszul, mert a halogatással elsősorban saját magának árt legtöbbet. Lemond arról, hogy olyan munkát végezzen, amit a legjobban szeret, a- melyben kibontakoztathatja alkotó kedvét és amely nagyobb keresetet biztosítana számára. Tegyük fel, ha csak jövőre lép be, sokat károsodik és továbbra is kínlódik a földdel. Ezzel szemben, ha a tsz-ben dolgozna és néha-néha a felesége is segítene a munkájában, akkor 600 munkaegységet könnyen ösz- szegyűjthetne egy év alatt. Ez pedig, ha 40 forintot számítunk egy- egy munkaegységre, 24.000 forintot jelentene. Ehhez még ha hozzáadjuk a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, akkor ösz- szesen 26 000 forint tiszta jövedelme lehetne egy év alatt. Hol van j ehhez az idei jövedelme, amikor még az évi kenyérről is gondos- | kodnia kell. Sokba kerül tehát a | hallogatás, nem éri meg ez K. |Nagy Istvánnak, hogy olyan gör- ] esősen ragaszkodjon kis földjéhez, mert elsősorban ő látja kárát a ! várakozásnak, a végnélküli halo- | gatásnak. — Podina ss Százéves pásztor születésnapját ünnepelték pénteken Szeghalmon Szép és nem mindennapi ünnepséget ültek pénteken Szeghalmon. Szeptember 16-án töltötte be századik életévét B. Nagy Lajos, a község Volt pásztora, hívtit annyi más „szilaj pásztorembernek“, úgy B. Nagy Lajosnak is sanyarú sors jutott osztályrészül a múltban. Életének nagy részét szalmakunyhóban és szabad ég alatt élte le, kint a ménes, vagy a gulya mellett, s csak a legnagyobb hidegben „szorult be“ a faluba. Harminckét évig szolgált becsülettel, de az akkori elöljáróság nem jutalmazta munkáját, fizetést sem kapott, csak a tehéntartó gazdáktól járt szűkös kommenció. Felesége régen meghalt, hét gyermeket nevelt fel, nagyobbik fia négy évvel ezelőtt átvette apja örökségét,, a község pásztori tisztét. Az idős pásztort a községi tanács vette pártfogásba, a helyi aggok házában biztosítottak otthont részére, ahol gondoskodnak róla. B. Nagy Lajos igen elégedett mostani sorsával. {Semmire sincs gondja, minden szükségessel, meleg ruhával ellátják, még az ételt is kívánsága szerint főzik* Századik évének napját jó egészségben érte meg. Egyedül az idő múlásán kesergett. Mint mondotta — csupán daliás legénykorát siratja. Ez a búja is el- szállott azonban, ami- kor a községi tanács elnöke, Pesthi István elvtárs egy pár vado natúj, 750 forintos csizmával, kisüsti pálinkával ajándékozta meg. Majd a közös díszebéden köszöntötték ismerősei, roko nai és a pártszervezetek, tanácsok képviselői és számos ajándékkal halmozták el. Az öreg pásztor régi történetekkel, már alig ismert nótákkal viszonozta embertársainak szeretetét. Tisztelt Illetékesek O a Gyomai Körzeti Könyvtárban! Két esztendővel ezelőtt jártam Kertészszigeten. Kertészsziget — új falu az ország, a megye térképén, első ötéves tervünk szülötte. Az őszinte öröm érzésével láttam, hogy az elmúlt két év alatt mennyit haladt előre a falu; láttam, hogy az új jskola —- ami két évvel ezelőtt még csak terv volt — már felépült a tanítólakással együtt, s a tanácsházán már berendezték az orvosi rendelőt is. A Béke TSZ, azután a Haladás és a Dózsa Termelő- csoportok is szépen gyarapodnak, gazdagodnak az idő múlásával.,. De nem is erről, hanem arról akarok írni, hogy volt szerencsém megtekinteni a falu több mint 250 kötetes könyvtárát. S amint átnéztem a könyveket, s az olvasók nyilvántartását — akkor fogamzott meg bennem a gondolat: megírom a tapasztalataimat. Ha úgy vesszük, hogy egy huszonöt házból álló új falunak van egy 250 kötetes könyvtára — a megelégedettség érzése járhat át bennünket. Nyugodtan mondhatjuk, van elég könyv, művelődhetnek a falu dolgozói. Minden házra jut tíz könyv — azaz, ha a forgást is figyelembe vesszük, akkor huszonötször tíz könyv. A megelégedettség érzésének azonban nem szabad elhatalmasodni rajtmik —s a tisztelt Illetékeseken sem. A számok — egyáltalán nem jelentenek mindent, különösen akkor, ha a kertészszigeti könyvtár 250 kötetét író, tartalom, jelleg szempontjából vizsgáljuk át. Az ilyen vizsgálat eredménye egyenesen lesújtó. Meg kell mondanom ! az az érzésem, hogy a tisztelt Illetékesek megelégedtek a számszerű kimutatással és sohasem néztek a számok mögé. Erről akarok egynéhány tényt elmondani, illetéktelennek bélyegezhető nézgelődésem eredményéből •. A falu olvasóinak igénye: több Jókait, Móriczot, Mikszáthot, Petőfit, Arany Jánost, Móra Ferencet... Van a könyvtárban egy Jókai kötet, két Mikszáth kötet, három Móric* kötet és Petőfi összes költeményei mindössze egy példányban. Ez: a kevésnél is kevesebb... Nincs a könyvtárban Arany Jánostól semmi, Móra Ferenctől sémit», Ady Endrétől semmi... József Attilának csupán egy régebben kiadott »Forradalmi versei« kötete van itt. Ez több mint szégyenlenivaló. És emlékeztetnem kell még egy epizódra, ami az elmúlt év nyarán történt. A községi tanács megbízta az egyik pedagógust, Hajdú Sándort, hogy a körzeti könyvtárban — saját könyvtáruk számára könyveket válogasson. Olyan műveket, amelyek hiányoznak Kertészszigeten. A körzeti könyvtárosok a kezébe is nyomtak egy halom könyvet, s amikor Hajdú elvtárs közölte, hogy ezeket nemigen olvassa senki a faluban, mert a falu népe leginkább szépirodalomban szenved hiányt, azt válaszolták: — Jól tudjuk, hogy nem olvassák ezeket, de azért csak vigye, hadd legyen több könyv a faluban... Igen furcsa következtetést lehet levonni ebből az esetből. 3 atrá a legfőbb: meg lehet érteni, miért hiányoznak a kertészszigeti könyvtárból Arany, Petőfi, Mikszáth, Móricjz}, s a többi említett írók művei. S végül még csak annyit: E levél megírására "sok-sok érzelmi momentum indított. Legfőképpen az, hogy nagyon szeretem, nagyon sokra becsülöm ötéves tervünk e szülöttét: Kertészszigetet. Szeretem, becsülöm azokat az embereket, akik ott dolgoznak — ? a napi jól végzett munka után művelődni, olvasni, tanulni, szórakozni akarnak — és szeretnék, ha helyesen kiegészítenék kön) v- tárukatl De csak ,akkor, ha a t. Illetékesek is akarják... (Dér Ferenc) — No, még ezzel a fütyülővei! — emelte meg a sógor a söröskorsót. — Úgyse látjuk egymást egyhamar. Milyen jó is a magyar embernek. Ha öröme van, akkor is iha- tik, ha bánata, akkor is, ha fiú született a családban, ha eltörte a lábát, ha leborjadzott a tehén, vagy megdöglött a kedvenc pulikutya — ez mind ok az ivásra. Néhány órával előbb az első korsó sört még mi is arra ittuk, hogy régen láttuk egymást, a tizediket már azért, mert soká látjuk, a közbeesőket pedig csak úgy, mert jól esett. Egyszer azonban a búcsúzkodáson is túl kell esni. A vonat elrobogott, egy közeli toronyóra az esti fél 11-et ütötte és én elindultam haza az „árnyékos“ oldalon; ha meg is cifráznám a lépést, ne lássa senki sem. A terv jó volt, de közbeszólt egyedüli szenvedélyem, a dohány. Behúzódtam az egyik kapualjba a csepegő eső elől, nézem a cigarettatárcám) üres. Végigkutattam a zsebeimet) cigaretta sehol. Étien még kibírom két napig is, hogy senkitől sem kérnék kenyeret, de ha elfog a rágyújthatnék, nem sokáig tudok ellentállni. Kutatóan néztem körül: a közelben sehol egy lélek, csak a túlsó oldalon, a Jókai Vendéglő előtt mocorgott valaki, A börtön árnyékában — avagy éjszakai kaland a Jókai utcában No, mentbe a haza — és már vág- Nem értettem az összefüggést tam is át az úton. az előbbiek és a kocsma között, Beszélgetésbe elegyedtünk, öt de gyenge tiltakozásom elveszett perc alatt olyan kisgyűlést csap- a keletkező hangzavarban, tunk, csak úgy kettesben, ami- — Elvtársak, elvtársak! — ki- lyent egyik-másik üzemben még áltotta emberem stentori hangon, szervezni sem tudnak. Benne volt — Hívják a rendőrséget! abban Adenauer is, az egri köl- Közben valaki előtolta az „el- csönhúzás, Kliment mellé szúrt veszett“ kerékpárt: ott volt az, két labdája a vasárnapi meccsen — szóval minden fontos dolog. Hol bölcselkedtünk, hol vitatkoztunk, de cigarettát, azt azért adott. Neki sem volt, de hozott ki az asztaltársaságtól. Csöndesen fújtam a füstöt, amikor az én emberem egyszercsak felkiáltott) — Hol a kerékpárom?! Ijedten néztem rá, azután széjjel a sötét utcában. fával odébb, csak a gazdája felejtette el a sorszámot. De bizony a kerekekben egy csöppnyi levegő sem. — Ehol-e, kiszúrta a gumikat, bicskával, hogy bosszút álljon, hogy károsítsa az államot... Bicskám ugyan van, de eddig még, az evésen kívül, csak ceru- zahegyezésre használtam. Minden-mindegy — gondoltam — törvénytisztelő állampolgár va- — Itt volt, ennél a fánál, hova gyök, most már bevárom a rendtetted, te, gazember? Körülöttünk akkor még senki őrséget. Az egyik asztalnál húzódtam sem volt, így, ez a megtisztelő jel- meg, egy idős pincér elvtárs möző, per tu alapon, csak engem illethetett. Na, most megfogtalak, jómagött. Szerettem volna minél kisebbre összezsugorodni, elbújni a kiváncsi tekintetek kereszttüze dár — állt lábujjhegyre, mert más- elől. Az én emberem, mint a szöcském nem érte el a vállam. — ke ugrált az asztalok között, él- Majd adok én neked állami ke- vezve a maga nagyszerűségének rékpárt... Vedd tudomásul, hogy gyönyörű perceit, én állami ember vagyok.,, Az idői pincér csendesen jegyezte meg: — Miért ■ nem akaszt le neki egyet és hagyja itt a fenébe. — Dehogy teszem, önkiszolgáló üzlet, ha van is, de önbíráskodás azért mégsem. — Én szigorúan megbüntetném az ilyen hőbörgőket, akik útonálló módjára belekötnek az emberekbe. Szórakozottan bólogattam és vártam a rendőjárőrt, hogy kimentsen kellemetlen helyzetemből. Végre megérkeztek. Kölcsönös igazolások, megvizsgálták a kerékpárt is: nem volt annak semmi baja, csak a szelepek hiányoztak. Valamelyik vásott gyerek csinálhatott rossz tréfát. A járőr még felhívta a figyelmem, hogy mint sértett, feljelentést tehetek, s aztán elköszöntek. Némi elégtétellel, másfélórás késéssel és egy kicsit az állami kerékpáros helyett is pirulva folytathattam utamat. Amíg a kapunyitásra vártam, erősen megfogadtam, hogy lesz, ami lesz, de ezentúl senkitől sem kérek cigarettát. Bosszúsan csaptam esőkabátomat a székre, s ekkor valami kiesett belőle. Felvettem, forgattam, nem káprázik-e a szemem: egy doboz cigaretta volt. Az este vettem az állomásra menet, még fel sem bontottam. S ennek köszönhettem egész éjjeli kalandomat. — K. B.
