Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-16 / 218. szám
2 1955. szeptember 16., péntek S/tÍtÖ-1 tdíök Hifit A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai tárgyalásainak sajtóvisszhangja Berlin. (TASZSZ) Valamennyi .nyugatberlini lap vezetőhelyen, vastagbetűs címfeliratokkal közli a Szovjetunió és a Német Szövet- eégi Köztársaság kormányküldöttsége között Moszkvában folyt tárgyalások befejezéséről szóló jelentéseket. A OER TAG szerint a tárgyalások során nem sikerült egymáshoz közelebb hozni a két fél- j nek Németország újraegy esít lsének kérdésével kapcsolatos nézeteit. A nyugatnémet lapok szeptember 14-i számukban tartózkodva kommentálják a moszkvai tárgyalásokat, sőt egyes lapok csuk a, tárgyalások fejleményeiről és eredményéről szóló jelentések közlésére korlátozódnak. A DIE ZEIT hely esli Adenauer szövetségi kancellár moszkvai útját és a moszkvai tárgyalásokat, mert »mindkét nép szomszédságban él egymással és a két nép egy más közti viszony ától sok minden függ«. A GENER \L ANZEIGER kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése »a Német Demokratikus Köztársaság közvetett elismerését jelenti.« A Német Demokratikus Köztársaság sajtója behatóan foglalkozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között folyt moszkvai tárgyalások eredményeivel. A NEUES DEUTSCHEAND moszkvai jelentésében hangsúlyozza, hogy a két kormányküldöttség közötti tárgyalások pozitív eredménnyel jártak és az egvezmény politikájának az erőpolitika fölötti győzelmét jelentik. A moszkvai tárgyalások — Írja a lap — a szovjet egyezmény politika nagy sikerével végződtek. • A Nemzeti Demokrata Párt NATIONAL ZEITUNG című lapja a moszkvai tárgyalásokról szóló hírmagyarázatában n többi között ezeket írja: A német kérdéssel kapcsolatos szovjet politika nyúlt és következetes. A moszkvai tárgyalások még világosabban, mint azelőtt, a nyugatnémet közvéleménynek is megmutatták, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után Németország egységéhez a feszültség enyhülésén át, az európai Nagy érdeklődéssel várják Egerben a IV. Békekölcsön harmadik sorsolását. — Pénteken érkeznek meg a sorsolási kerekek Az államkölcsönök sorsolása óta vasárnap első ízben forognak majd a szerencsekerekek Egerben. Az ünnepélyes húzás színhelye jó idő esetén a Pedagógiai Főiskola udvarán felállított szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a SZOT székházában lesz. A kinevezett sorsolási bizottságban Heves megye legjobb dolgozói is helyet kaptak. A sorsolási kerekeket — amelyeket a második sorsolás befejezése után visszaállítottak az OTP pénztártermébe — pénteken a sorsolást bizottság két tagjának kíséretében zárt teherautón szállítják a sorsolás színhelyére, Egerbe, biztonság biztositásán keresztül vezet az út. A NEUE ZEIT, a Keresztény Demokrata Unió központi lapja kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése hozzájárul azoknak a még rendezetlen kérdéseknek megoldásához, amelyek egész Németországot illetik, hozzájárul a többi között Németország újraegyesítésének ügyéhez. * London. (TASZSZ) A londoni I reggelt lapok korai kiadásai feltűnő helyen foglalkoznak azokkal a moszkvai jelentésekkel, hogy diplomáciai kapcsolatok létesülnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A DULY TELEGRAPH AND MORNING POST hosszabb sze- meh énveket közöl N. A. Bulga- nyinnak a Nyugat-Németország- ban visszatartott szovjet állampolgárokról szóló nyilatkozatából, továbbá V. M. Molotovhak a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben ellenséges pröpagandaanyagot szállító léggömbökről adott nyilatkozatáról. Az UNITED PBESS tudósítója jelenti Londonból, hogy angol hivatalos személyek igen nagy érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió és Ny ugat-Németország megállapodásának hírét, de tartózkodtak a hivatalos kommentároktól. Hivatalos körökben üdvözli k a hírt. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége között folyt tárgyalások sikeres befejezése a párizsi lapok figyelmének középpontjában áll. A COMBAT azt írja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtése »a szovjet küldöttség sikere. A szovjet küldöttség megoldotta fő feladatát.« A LlBEBATION-nak az a véleménye, hogy »Moszkvában új lépést tettek a szervezett béke felé vezető úton.« Egyes burzsoá lapok (például n Figaro) zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még kudarcot jósoltak. Az AURORE értetlenül áll az események előtt és azt írja, hogy »a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről szóló megállapodás... túllépi a kancellár és Dulles amerikai külügyminiszter megállapodásának határait. E megállapodás szerint (ha a mértékadó nyugati személyiségeknek hinni leltet) a szövetségi köztársaságnak a normális diplomáciai viszony nál kevésbé hivatalos viszonyt kellett volna teremtenie a Szovjetunióval...« A NEW YORK TIMES első oldalán közli moszkvai tudósítójának jelentését. Mint Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, a Washington és Bonn közt hosszabb diplomáciai úton folyt eszmecsere során korábban »úgy tételezték fel. hogy a németek csak diplomáciai »érintkezésbe«, vagy’a Moszkvával való diplomáciai viszony más átmeneti formája megteremtésébe egyeznek bele.« Kerr, a NEW YORK HERALD TRIBUNE washingtoni tudósítója azt--írja,- hogy az amerikai kormány »nyugtalanság nélkül szemléli a Moszkvában Nyugal- Németország és a Szovjetunió között kötött megállapodást.« De hozzáteszi, hogy természetesen Washingtonban »nem örvendenek« a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének. A TASZSZ közleménye a Tuapsze szovjet larldlyhajo ügyéről Moszkva. (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában ismerteti a TASZSZ alábbi közleményét: Mint a sajtó már közölte,' a Tuapsze szovjet tartályhajót, a- mely világítópetróleum rakománnyal a Kínai Népköztársaságba tartott, 1954 június 23-án a Tajvan szigetétől délre elterülő, az Egyesült Államok haditengerészeti erőinek ellenőrzése alatt álló nyílt vizeken hadihajók feltartóztatták és fegyveres fenyegetéssel Kausung taivani kikötőbe kísérték. A Tuapsze tartályhajó legénységének tagjait egy tajvan- szígeti koncentrációs táborba zárták, ott erőszakoskodtak, és gúnyolódtak velük. A kuomintangis- ták kínzással és zsarolással arra próbálták rávenni a szovjet tengerészeket, hogy ne térjenek haza. A Szovjetunió kormánya megfelelő intézkedéseket tett, hogy kiszabadítsa a szovjet tengerészeket. A szovjet kormány 1954 június 24-től kezdve többször követelte az Egyesült Államok kormányától, tegyen intézkedéseket a Tuapsze szovjet tartályhajó legénységének szabadonbocsátására. 1954 szeptember 23-án a szovjet kormány felkérte a francia kormányt, vállalja el, hogy törődik a Tuapsze tartályhajó legénységének sorsával, nyújtson segítséget a tartályhajó mielőbbi szaj badonbocsátásához. A francia | kormány megbízásából Franciaor- I szág tajpeji képviselője megfelelő előterjesztést tett. 1955 júliusában a Tuapsze legénységének 299 tagját szabadon- bocsátották. A szovjet kormány kérésére a francia hatóságok in- | tézkedéseket tettek, hogy szava- j tolják a Tuapsze tartályhajó le- I génységének biztonságát Tajvanról Hongkongba utaztukban. Hongkongban a szovjet tengerészeket a Szovjetunió katonai konzulátusának képviselői fogadták. A Tuapsze legénységének egy részét erőszakkal továbbra is visszatartják Tajvan szigetén. Ezzel kapcsolatban 1955 augusztus 8-án a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége emlékiratot nyújtott át az Egyesült Államok külügyminisztériumának, az emlékiratban közölte, hogy a szovjet kormányt nyugtalanítja a Tuapsze tartályhajó húsz tengerészének és magának a hajónak a visszatartása és elvárja, hogy a2 Egyesült Államok kormánya megteszi a szükséges Intézkedéseket a szovjet tengerészek és a tartályhajó szabadonbocsátására. A szovjet kormány egyidejűleg felkérte Franciaország kormányát, folytassa a Tuapsze tartályhajó i Tajvanon visszatartott tengeré- | szeinek kiszabadítására irányuló erőfeszítéseit. Szívükhöz nőtt a gyár | A sarkadi tanyavilágban | ismerkedtem meg Elek Sándorral. A cukorgyár felől kanyarodó ér partján van roggyant, időrágta tanyája. De ő maga még rogy- gyantabb. Nem tud kiegyenesed- j ni, alig bír járni. — Tönkretette a gyár — világo- I sít fel Elekné. — A gépszíj be- | szakította a fejét, összezúzódott: a hátgerince, meg a csípője is. — Nem a gyár — tiltakozik j Elek Sándor. — Az nem hibás, i hanem az urak. Akiké a gyár volt, akiknek minden fényűzésre tellett, csak éppen védőburkolatra «lem. Azért lettem én nyomorék, 60 százalékos rokkant. De volt, akiket halálos baleset is ért. Nem a gyár, hanem az urak miatt. A gyárra szükség van, kell a cukor. Gyártják is holnaptól megint. A fiam is megy. Ott dolgozik minden kampányban évek óta. — Hát engedik, nem féltik, hogy baj éri? — mert szánalom ébred bennem Elek Sándor iránt | és düh azok iránt, akik tönkretették. — Nem féltjük — mondják mind a ketten, apa és anya. — Most már nem kell félteni, egészen más már a gyár. Sok védő- berendezést szereltek fel..: | Néhány nap múlva | jutott eszembe Elek Sándor, amikor a cukorgyárba mentem. Mert elhatároztam: megnézem, milyen változás történt itt az utóbbi időben. A változást persze csak az tudja lemérni, aki ismeri a gyár minden zegét-zugát, például a 70 éves Tóth Ferenc, aki szinte a gyár fundamentumának lerakása óta itt dolgozik. Aztán Rácz Lajos. elvtárs, aki 33 éve kazán- kovacka a gyárnak, akit nem! egyszer üzemeltetés közben hurcoltak el és vertek meg a csendőrök, mert szót emelt az ember- 1 télén munkakörülmények, a rét-! tentő kizsákmányolás ellen. Ne- J mes Sándor salakozót is sokat főj- j fogatta a gáz és a salakpor. Nem ’S beszélve azokról, akiket ájul- j tan, betegen, vagy megroncsoltan húztak ki az egyes munkahelyek- j ről. Rácz elvtárs azt mondotta, hogy hagyjuk a múltat, mert nem jó arra még emlékezni sem. ök a je- ’énért és a jövőért dolgoznak. Minek hány tartassuk a múltat. Nagyon tiszteljük és nagyra becsüljük Rácz elvtársat, a 19-es forradalom egyik harcosát, mint Dárttagot és mint három egyetemet végzett, vagy végző "fiú és leány apját, de most az egyszer nem fogadunk szót neki, csak megnézzük a gyár múltját. iNemiskell kérdezősködő i| Cirfusz Miklós főmérnök egy fényképalbumot tesz elém, amelyben hiteles felvételek dokumentálják, milyen viszonyok uralkodtak itt évekkel ezelőtt..: A salakozóban olyan volt a por és a gáz, hogy többen megszöktek onnan. Életveszélyes volt az iszaphíd. A centrifugál-állomás — ahol menetközben kellett felrakni a szíjakat — a legminimálisabb védőberendezés nélkül volt (itt vált rokanttá Elek Sándor is). Alig kibírható forróság volt a vá- kumoknál és az iszapprésnél. Dü- ledező deszkabódé volt az anyagraktár, a mozdonyszín, a garázs. A szolgálati lakásokba a szennyvízgödrön keresztül vezették az ivóvíz-csövet. A lakások ' örül nem volt járda s a lakásokban nem volt fürdőszoba. És így lehetne sorolni még sok mindent. Ennyiből is meg lehet érteni milyen állapotban vették tulaj- [ donukba a munkások, parasztok és értelmiségiek t Sarkadi Cukor- | gyárat. Az elmúlt években a párt és a kormány segítségével, az államnak kölcsönadott forintok és az áldozatos munka befektetésével korszerűvé formálták az üzemet, olyanra, hogy megfeleljen az új tulajdonosok érdekeinek. Négy év óta nem történt baleset az üzemben. Nemes Sándor, Tóth Ferenc és a többiek örömmel mondják, hogy évről-évre köny- nyebben, egészségesebb viszonyok kö/T“ dolgoznak. Pedig ők csak az eddigi beruházásokat, korszerűsítéseket veszik figyelembe ennél a kijelentésüknél. Azt, hogy kaparó-berendezés nyomán por- és gázmentessé vált a salakozó, biztonságosabb az új iszaphíd. A centrifugál-állomáson biztonsági járda épült és védőburkolat m’n- den veszélyesebb helyre. Meg azt látják, hogy hűsítőt, szellőztetőt szereltek a vákumokhoz és az iszappréshez. Látják az új anyagraktárt, az új garázst, az új mozdonyszínt, a nemrég létesített elsősegélynyújtó helyet, az orvosi rendelőt s az országban legmodernebb cukoripari étkezőt. Egyszóval azt, hogy máris megszépült, biztonságossá és korszerűvé vált a gyár. Arról talán többen nem is tudnak, hogy 1960-ig mintegy 70 millió forint beruházást kap az üzem. Annyi bizonyos, hogy a cukorgyárban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek többsége sajátjaként szereti a gyárat. Együttes akarattal igyekeznek növelni a termelékenységet. A kampányban meg ártott első üzemi értekezleten több mint 100 újítási javaslatot terjesztettek be. Szívüket vérüket is odaadnák ezért a ha talmas gyárért. Ennek bizonyításaként szolgáljon egy kis történet. A cukorgyártás megkezdését követő harmadik napon üzemzavar történt. A főgőzvezető csőből kiszakadt a tömítés. Az első pillanatban egy kis riadalom támadt. Vagy tízen keresni kezdték Rácz Lajos elvtársat, a kazánkovácsot. Többen abban a pillanatban felismerték tennivalóikat. Kiss Imre elvtárs rögtön hozzálátott, hogy fokozatosan levezesse a gőzt. Mások azon igyekeztek, hog«' szépen, törés, zúzódás nélkül állítsák le a gépeket. Nyerscukor- kavaróknak azonban működniük kellett, mert másként belekötött volna az anyag. Nagy erőfeszítések árán a szíjakba kapaszkodva, kézzel működtették a kavarókat. Rácz elvtársat nem kellett sokáig keresgélni. Ott volt, csak éppen kiment a kazánházból. A fővezetékből ömlött a forró gőz< De nem törődött vele sem Rácz elvtárs, sem Vígh Imre, Keztyűs Sándor, Pribék Sándor, Cirfusz Miklós főmérnök, Tézsla Ferenc párttitkár és a többiek sem, hanem amit tudtak, segítettek Rácz elvtársnak. S amit míg ennyi ön- feláldozás láttán sem reméltek — másfé’ óra leforgása alatt ismét üzembe lendült a gyár minden részlege. Az üzem vezetői odarohantak a szinte veresre kifőtt szerelőkhöz s megköszönték a hőstettet. Különösen az őszhajú Rácz elvtárs kezét szorongatták! — Hagyjátok, elvtársak — hárította el a köszönő szavakat. — A gyárért, a termelésért tettem. Kukk Imre Időjárás Várható időjárás ma estig: Változó felhőzet, még sok helyen eső, keleten zivatarok: Mérsékelt: Időnkint élénk szél, a hőmérséklet keleten csökken, nyugaton alig változik. Legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: nyugaton 7—10, keleten 12—15, legmagasabb nappali hőmérséklet: nyugaton 12—15, keleten 16—19 fok között;
