Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-28 / 202. szám
1955. augusztus 28., va árnap ViUauatok VUfrt a Pénteken, a kora reggeli órákban munka közben találtuk Balaton Ádám elvtársat, a Pamut- szövő Ipari Vállalat mezőberényi telepének vezetőjét. A napi postabontás közben mondta el: — Ebben az évben már másodszorra nyertük el az élüzem címet. Nehezen lehet külömbséget tenni a műszakok között, mert valamennyi jól dolgozik. Éppen a napokban értékeltük a munka- versenyt. A piros és a sárga műszak dolgozói fej-fej mellett versenyeztek az elsőbbségért. Szinte naponta jöttek érdeklődni: ki vezet, ki lesz az első. Százalék szerint nem is lehetett volna értékelni ezt a versenyt, mert a sárga-műszak dolgozói mennyiségileg többet teljesítettek, viszont a piros-műszak minőségileg ért el nagyobb százalékot. így aztán pontozással értékeltük a második negyedévi terv teljesítését. A1 eredmény: 0.7 ponttal a piros műszak lett az első. Dezső István főművezető jó munkájáért 300 forint jutalmat kapott... Csattognak a szövőszékek. Most a piros műszak dolgozik. Fiatalok, idősebbek szövik a szép kelmét, miközben Dezső elvtárs főművezető beszél... — Régen én is, mint segédmunkás dolgoztam. Aztán szövő lettem, majd művezető, most főművezető vagyok. Nagyon szeretem a szakmát, szívesen adom át munkamódszeremet a fiatalabbaknak is. Most is négy fiatalt tanítok. Persze, a kezdet mindig nehéz, de Király Erzsébet példája bizonyítja, a szövést meg lehet tanulni, csuk akarni kell. Király Erzsi márciusban került az üzembe, csévehordó lett. Munka közben, amikor csak szerét tehette, mindig nézte a szövőgépek működését és elleste a régi szövők jó fogásait. Egyszer aztán odaállt Dezső elvtárs elé: »Én is szövőnő akarok lenni, tanítson meg engem is szőni.« Király Erzsi vágya teljesült. Augusztus elsején, mint tanuló, szövőgépen dolgozhatott. Rövid egy hét után az egyik szövőnő beteg lett. Erzsi vállalkozott arra, hogy 1 beáll a helyére szőni. Most hat I gépen önállóan dolgozik 90—95 százalékos teljesítménnyel. Persze, a minőségi munkája még nem a legjobb, de a főművezető A Minisztertanács határozata az ipari és a kereskedelmi szakmunkásképzésről A Minisztertanács határozatot hozott az ipari és a kereskedelmi szakmunkásképzés egyes kérdéseiről. A határozat bevezetőjében a minisztertanács megállapítja, hogy a Munkaerőtartalékok Hivatala és a szakminisztériumok is eredményesen foglakoznak a szakmunkások képzésével. Rámutat azonban, hogy az MTH és a szakminisztériumok a gyakorlati és elméleti képzés szervezésében, módszereiben és a bérezésben nem érvényesítettek egységes irányelveket s így a fejlődés nem volt egységes. Kimondja a határozat, hogy ezeket a hiányosságokat sürgősen fel kell számolni. Az MTH-nak biztosítania kell, hogy a következő években az ipar igényeinek megfelelő, magas szakmai kultúrával rendelkező, öntudatos szakmunkásokat képezzenek. Ennek érdekében az ipari és a Kereskedelmi szakmák egy részében az 1955/56. tanévtől kezdőién a tanulmányi időt három évre kell felemelni. Az elméleti és a gyakorlati oktatás arányát meg ; kell változtatni a gyakorlati oktatás javára. Az MTH tanműhelyeiben oktatott tanulók a gya- j korlati tudást a tanulmányi idő második évétől kezdve általában 1 az arra alkalmas üzemekben szerezzék meg. A minisztériumok és ' az üzemek mozdítsák elő, hogy 1 az élenjáró dolgozók segítsék, tá- ! mogassák a tanulók szakköri j munkáját. A minisztériumok az j üzemek munkájának értékelésénél, az üzemek jutalmazásánál, kitüntetésénél vegyék figyelembe a tanulóképzéssel kapcsolatos tevékenységet is. A Minisztertanács megállapította, hogy az MTH a legalkalmasabb szervezet a szocialista ipari-, és perspektívában a kereskedelmi — tanulóképzés feladatainak megoldására, ezért a következő években — az MTH szervezetének megfelelő kiépítésével — meg kell teremteni az ipari tanulóképzés egységes rendszerét. A határozat ezután megállapítja az MTH és a szakminisztériumok hatáskörét és részletes feladataikat az ipari tanulóképzés területén. elvtárs segít neki ée ha igyekszik, még jó szövőnő lehet. Dezső elvtárs nemcsak a dolgozókkal foglalkozik rendszeresen, hanem ő maga is mindig azon mesterkedik, hogyan köny- nyíthetné meg a szövők munkáját. Most éppen egy újítással kísérletezik: eddig a nyüstöket mindig zsineggel erősítették fel a sikoltyúkra. E zsineg, munka közben megnyúlt, elszakadt és a kötözéssel is sok idő eltelt. Rájött arra, hogy a nyüstöket szabályozható csavarral is fel lehet erősíteni a sikoltyúkra. Ez a módszer megkönnyíti a dolgozók munkáját és havonta három kiló zsineg megtakarítást lehet elérni, javul a minőségi munka is, mert így nem lesz annyi szálszakadás. — Ha az újítás beválik — mondja Dezső elvtárs — akkor meg lesz minden lehetőségünk arra, hogy javuljon a minőség, mert az elsőséget meg akarjuk tartani. Sokrétű és felelősségteljes beosztás főművezetőnek lenni, ezt bebizonyította Dezső elvtárs beszélgetés közben, ö a felelős az egész műszak munkájáért, de mint okleveles sztahanovista, igyekszik becsülettel helytállni. Jól megjárta Biharugrán augusztus 20-át munkával ünnepelték. Kora reggeltőt késő estig búgtak, a cséplőgépek, mint más napokon. Az emberek állam polgári kötelezettségeik teljesítésére is1 gondoltak. Viktor bácsi, a község egyik dolgozó parasztja örömmel járkált a cséplőgép körül. Szorgosan igazította egyik zsákot a másik után a tehénfogatos szekerén. — Ézt a 14 zsák búzát mindjárt a begyűjtőhelyre viszem, — mondta, s indult is. A főutcán Rózsa Imre bácsi szólította meg: — Hová mégy Viktor? — Az átvevőhelyre! — Nincs ma átvétel — felelte Rózsa Imre. — Nem látod, hogy ott megy a Jani? A megyei hálózati ellenőr utasította a biharugnai telep vezetőjét; augusztus 20-án nincs átvétel! Viktor bácsi, aki nem hitt ennek a híresztelésnek, hólintott egyet fejével, s — ne te Rlska, ne te Borcsa! — nógatta a Két jámbor tehenet.. Lassan odaért a terményforgalmi átvevőbe!) udvarára. S ott? Lakat az ajtón! — Ejnye, ejnye —, bosszankodott Viktor bácsi —, miért nem dolgoznak ma a terményforgakni vállalatnál, hiszen valamennyi gép búg, csépel a határban? — Fennhangon »dicsérni« kezdte nagyszerű intézkedést, úgy, hogy azt egyetlen terményforgalmi vállalat sem tűzné lakat helyett az ajtóra. Augusztus 20-án vihették többen terményüket a begyííjtőbelyre, úgy jártak, mint Viktor bácsi. De miért csak egy,két illetékes személy tudott arról, hogy ezen a napon nem lesz átvétel? Liplák Károly, Sarkal. „Udvarvizsgálafok" megelőzésére Békés Békés megye egészségügyi szervei értékes tudományos munkát végeztek a tbc elterjedésének meggáílására. Eddig két községben, Iiékésszentandráion és GeszTüzet okozott a kíváncsiság A Pusztaszöllősi Állami Gazda- i ság területén szerdán a déli órák- j ban hatalmas lángcsóva kígyózott j a magasba. A gazdaság mintegy ] másfél méter magasságú, össze- {rakott, friss és laza kombájn- j szalmája égett, mint a puskapor... I Mire a gazdaság tűzoltói és dolgozói, majd az állami tűzoltóság le- ! gényei megérkeztek, az egész rakomány a tűz martaléka lelt. A vizsgálat megállapította, hogy ] a tűz gondatlanságból keletkezett. A jelentős kárt két fiatalember kiváncsiskodása idézte elő. Szerdán délelőtt a kazalozás előkészületeihez Higyed Lajost, Bálint Istvánt, Kelemen Józsefet és Krnág Jánost küldte ki a gazdaság. A helyszínen volt egy ka- zalozó elevátor, amelyet egy hatlóerős benzinmotor hajtott volna, j A fiatalemberek ebédidőben pi- | henőre tértek, de Higyed Lajost és Bálint Istvánt a kíváncsiság j nem hagyta nyugodni. A motor- i kezelő távollétében be akarták indítani a hajtómotort. Ez azonban I nem ment olyan könnyen, mint gondolták. A próbálkozás közben kiszedték a motorból a gyertyát, szétszedték a gázosítót és elcsurgatták a benzint. A szakértelem hiányában végzett kísérletek eredménye az lett, hogy az elfolyt benzin a forgatott motor gyújtóvezetékétől szikrát kapott, meggyulladt, s lángbaborította az e- gész kazlat. Felelősség terheli a két kíváncsiskodó fiatalembert, de a gazdaság vezetőségét is, mert a megállapítás szerint nem gondoskodott a kellő tűzvédelmi felszerelésekről. A kazal mellett ugyan el volt helyezve kb 400 liter oltóvíz, a hordó mellé azonban elfelejtettek vedret tenni. A mezőgazdaságban a cséplés befejezésével még nem múlt el a tűzvédelmi intézkedéseket igénylő időszak. Még hátra van a szé'- rűskertek rakományainak rendezése, télire való végleges betakarítása. Van még a gazdaságok vezetőinek és tűzrendészeti felelőseinek az előrelátás terén feladatuk. Nem szabad tűrni lazaságot a tűzrendészetben, mert csakis így lehet eredménnyel megelőzni a hasonló káreseteket. a tbc-s fertőzések megye községeiben tm u. n. »udvarvizsgálatot« tartottak közösen, tbc-szakorvos«k és á’Iatorvosok. Geszten például az állatorvosok a fertőzött háziállatok á lapolát, az orvosi brigád — köztük a Gyulai József Attila Állami Tüdőbeteg Szanatórium és a Sarkad! Tüdőgondozó szakorvosai — a lakosságot vizsgálták meg, hogy kiderítsék, a háziállatok mennyiben okozói az ember gümőkórjá lak és viszont a human tbc-t milyen módon terjesztik tm ább. A vizsgáitok megerősítették azt, hogy főleg a szarvasmarha gümőkórjá, a Bovin-tbc sok esetben okozza az emberek gü- írvkóros megbetegedését. Különösen veszedelmes ez a gyermekeknél, amikor is a fertőzött tej révén kerülnek a szervezetbe a tbc-baeilusok. Az állatok viszont olyan környezetben, ahol giimő- kóros ember tartózkodott, ugyancsak fertőzést kaphatnak és azt tov ább tér jesz thetik. Az »udvari vizsgá’atok« tapasztalatait most tudón á iyosan feldolgozná ts ennek anyagát az Országos TBC-Központ rendelkezésére bocsátják. A közeljövőben | tovább szélesítik ezeket a vizsgá- ; latokat s a kuta ások eredmé- ! nyelnek felhaszná’ásával tett védelmi intézkedésekkel előzik meg 1 a tbc-fertőzéseket. ♦ü«BOH+B+B♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦BŐI♦nOlOlOB+IOBOBOBOlOaOH4IOBOH4BOI+EOI♦■♦B*G4B«E«B48*B4I a nép törvényeit a nép érdekei ellen felhasználni Csabai „tisztelendő“ úr, | vagy ahogy Kígyóson nevezik, a Béla, réme a falu gyerekeinek. Sokszor megzavarja önfeledt játékukat, valósággal üldözi őket. Nem új vonás ez nála, mert 1946- ban a szentetornyai gyerekeket is megpofozta, pádhoz verte hittanóra idején. Ezt még most sem bocsátották meg neki Berkó Sándor, Zsótér István, Szél Sándor B/üleikkel együtt. Furcsa dolog az lenne, ha most nem ilyennek ismernék őt a kígyósiak. Néhány héttel ezelőtt, a 14 éves kígyósi Balogh Jóskát ásónyéllel verte dagadtra a szadista pap. Csabai Béla fontos ismertetőjele Kígyóson a kapzsiság. Jól illik rá a régi magyar közmondás: „telhetetlen, mint a papzsák“. Szakácsnőjét, Cirkovics Pálnét, vagy ahogy a kígyósiak emlegetik, „Száiit", nem egyszer biztatja csirke-, meg kacsalopásra. Mikor összevesznek, aztán maga „Száli“ beszéli ki ezt a faluban. Ha netán elvész valakinek az aprójószága, megemlékezik róla a templomban, hogy „isten verése“ volt. Elterjedt a faluban: azért gyűjt a Béla új templom építésére, hogy ellopja a pénzt. — Van nekünk templomunk: ez se szokott megtelni — mondja róla Balogh Józsefné, Paulóné, meg a többiek, — minek kell másikat építeni. — Arról is beszélnek Kígyóson, hogy sokszor fizet a „Száli“ aprópénzzel a boltban. De hát nem sokat adnak ilyen csekélységre. De azért már jobban felháborodtak, mikor az első áldozok reggeli csomagjából a „Száli“ megvámolta a kekszet. — Nekünk is kell valamit ennünk — mondta a tiltakozó asszonyoknak. Szájra kapták Kígyóson, hogy a plébános „úr“ 10 000 forintért adta el egy kupecnek az arany oltári szentségtartót. Meg aztán — úgy sem kell a kígyósiaknak gyászmise, gondolta — hazavltte a gyászko- porsó-fedelet mosóteknőnek. Igaz, piszkos alsóneműben ő sem járhat, plébános létére: Tudják a kígyósiak, hogy a pap három kecskéje, kacsái sok kárt tettek a szomszédos egyéni parasztok, a gépállomásiak földjén és szérűjében. A háztája meg olyan, mint, akinek se kutyája, se macskája nincs, tenyészti a szétszórt kóréval a kukoricamolyt. A kígyósi pap „)ószágszerelő“ ember lévén, még bérhizlalást is vállalt. (Ezt még a kígyósiak sem tudják.) Rábeszélte Borbás Pál csabai esperest, hogy majd ő meg- hízlalja süldőjét, csak vegye meg nyugodtan. Arra már nem gondolt Borbás, hogy soha nem eszik abból a disznóból kolbászt, meg sonkát, amit pap kollégája hizlal; Csabai Béla kocaként tartotta a disznót, mely le is malacozott egyszer. A másodszori szaporulatot várva, nagy hangon prédikálta a templomban: „Két malacot én is fejalánlok a templomépítésre“, De hát elvette a kocát az isten — sopánkodott később —, mert megdöglött. Igaz, senki sem hallott még hasaskocát télen, jeges füvön tartani és etetni is szokták a jószágot: Nem lenne telies e csokor, ha kihagynánk a szerelmes Béla szoknyaügyeit. Ne gondolja senki róla: hát istenem, ő is férfi, neki is szabad egyet szeretni. De Béla korántsem híve az egyke rendszernek. Még 1952-ben a csabai erkölcsrendészeten csücsült két- ízben is egy-egy éjszakát, mert a nemkívánatos nők társaságában találták. azóta is megvan, csak most Kígyóson űzi; Az egész falu megbotránkozik a mez- te’en orgiák miatt, amit később a késsel és ököllel megsértett „Száli“ sírva panaszol el a szomszédoknak, ahol menedéket keres a vérszomjas vadkan elől. De azért nem hagyja cserben „Száli“ a Bélát: Szereti ő szíve teljes melegével. Gondosan elkíséri a plébáEz a szenvedélye nőst még az utolsó kenetet felvevő öregasszonyhoz is. Miatta kapott hajba a volt kántornővel egy-két évvel ezelőtt a templomban. Annyira önző, hogy nem szeret a szerelemben osztozkodni senkivel. Igaz, a Béla nem szereti a pletykákat és emiatt káromkod- ta össze néhány hete a templomban ájtatoskodó néhány kígyósi asszonyt is: „ne avatkozzanak bele az én családi ügyeimbe.“ Vasárnapi prédikációin is elég gyakran foglalkozik szennyes magánügyeivel, gazdaságával, no, meg a „Száll“ és a közte lévő viszonnyal. Néha az is megesik, hogy fiatalasszony után vágyakozik. Ilyenkor piros szekíűs levelet ír, mint H. L.-nénak: „Drágám este 10-kor várlak a templomdombon...“ Aláírás: „Egy szép barna szabadki- gyósi legény !*< Nem volt nehéz kitalálni, a szerelmes legény — Csabai Béla, a szabadkígyósi plébános úrj — Máthé László —
