Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-23 / 197. szám

2 1955. augusztus 23., tedd ViUoAsatók Vlíyii Magyar államférfiak ! Üdvözlő táviratai Románia nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke, dr. Petru Groza elvtárshoz, a Román Népköztársaság Nagy j Nemzetgyűlése elnökéhez, Hege­dűs András, a Magyar Népköz-, társaság Minisztertanácsának el­nöke Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárshoz, a Román Népköz- társaság Minisztertanácsa elnöké­hez, Boldoczki János, a Magyar I Népköztársaság külügyminisztere Simion Bughici evltárshoz, a Ro­mán Népköztársaág külügymi-! niszteréhez üdvözlő táviratot intézett Románia népének nemzeti ünnepe, felszabadításé- ! nak 11. évfordulója alkalmából. Véget ért az aíemerő ügyében tartott Az atomerő békés felhasználása ügyében augusztus 8-án Genfben megkezdődött nemzetközi tudo­mányos és műszaki értekezlet au­gusztus 20-án befejezte munkáját. Az értekezlet rendkívül nagy eseménye a tudományos életnek, s újabb lépés a nemzetközi feszült­ség enyhítésének és az államok közötti bizalom megszilárdításá­nak útján. Az értekezleten 73 or­szág, összesen több mint 1400 tu­dósa, illetve mérnöke vett részt. Együttvéve több mint ezer tudo­mányos beszámolót és jelentést békés (elhasználása genfi értekezlet •r terjesztettek az értekezlet elé. Az értekezlet során a különbö­ző országokból összesereglett tu­dósok között személyes kapcsola­tok alakultak ki, tapasztalat- és [ véleménycserére került sor kö­zöttük. Sok tudós kapott meghí­vást más országbeli kollégájától, így például az angol tudósok kor­mányuk megbízásából meghívták az értekezlet részvevőinek na­gyobb csoportját, köztük szovjet tudósokat is, hogy tekintsék meg az angliai tudományos atomkuta- i tó-központot. Heve» összetűzések Franciaországban a munkásság és a rendőrség között JV. Sz. Hruscsov Bukarestbe érkezett Bukarest. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára a román kor­mány meghívására augusztus ] 21-én Bukarestbe érkezett, hogy résztvegyen Romániának a fa- j tiszta járom alól, a szovjet had- | sereg által történt felszabadítása 11. évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken. Összeült a Magyar Tudományos Akadémia kukoricanemesítési konferenciája A Magyar Tudományos Akadé­mia kukoricanemesítési konfe­renciája hétfőn délelőtt ült össze az Akadémia dísztermében. Itt, a kukoricanemesítés és termesztés legjobb magyar szakemberein kí­vül résztvesznek tíz külföldi or­szág legkiválóbb szakemberei is. Manninger Rezső Kossuth-díjas akadémikus, az agrártudományok osztályának elnöke üdvözölte a konferencia résztvevőit, majd Er­dei Ferenc földművelésügyi mi­niszter mondott megnyitó beszé­det. Mint a francia sajtó közli, au­gusztus 18-án Nantesban nagy összeütközésre került sor a rend­őrség és különböző vállalatok dol­gozói között. Augusztus 18-ra vir­radó éjjel a hatóságok nagy rend­őrerőket és köztársasági biztonsá­gi osztagokat vontak össze. A fegyveres alakulatok megszáll­ták a hajógyárakat és egyéb üze­meket. Amikor a munkások a megyei prefektúra elé vonultak, hogy előterjesszék követeléseiket, a rendőrség megtámadta őket. A rendőrök könnyfakasztó gázt használtak. A munkások ellen­álltak. Egyes helyeken barikádo­kat építettek. Loire-Inférieure megye prefek- túrálának adatai szerint az ösz- szeütközésekben 60 ember sebe­sült meg. ötvenkettőt (22 mun­j kást és 30 rendőrt) súlyos állapot­ban kórházba szállítottak. A csütörtöki rohamrendőri erő- I szaxoskodások elleni tiltakozásul ! pénteken délután a nantesi dol- J gozók a Mars-mezőn tömeggyű­lést tartottak. A nagygyűlés után a 30.000 dolgozó felvonult a város utcáin a Marseillase-t és az In- ternacionálét énekelve. A börtön épülete előtt heves összecsapások­ra került sor a rohamrendőrök és a tüntetők között.­Egy dolgozót megöltek, egyet pedig súlyosan megsebesítettek. Az összetűzés során egyébként mindkét részről sok sérülés tör­tént. A rendőrség 75 tüntetőt le- í tartóztatott. A heves összetűzések ! után a hatóságok valósággal ost- j romállapotot létesítettek a város- ! ban. A Szovjetunióba utazó jugoszláv gazdasági küldöttség magyarországi tartózkodása Szvetozár Vukamnovics, a Ji*- goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének vezetésével a Szovjetunióba utazó jugoszláv gazdasági küldöttség, útban Moszkvába, augusztus 21-én meg­érkezett Budapestre. Budapesti tartózkodása során a jugoszláv gazdasági küldöttség ve­zetőit: Szvetozár Vukmanovicsot, a Jugoszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács alelnökét és Hasszán Brkics külügyi államtitkárhelyet­I test fogadta Rákosi Mátyás, az I MDP Központi Vezetőségének el- j ső titkára, Hegedűs András, a Ma- ■ gyár Népköztársaság Miniszterta- j nácsának elnöke, Ács Lajos és Ap­ró Antal, az MDP Politikai Bi- ' zottságának tagja. A párt és a kormány vezetői hosszas, szívé­lyes, baráti beszélgetést folytattak a jugoszláv küldöttség vezetőivel. Augusztus 22-én a küldöttség I folytatta útját Moszkvába. Románia felszabadulásának 11 -ik évfordulója A román nép ma, augusztus 23-án ünnepli annak a nap­nak 11. évfordulóját, melyen a hős szovjet hadsereg felszaba­dította Romániát a hitlerizmus igája alól és a Román Kom­munista Párt által vezetett és szervezett hazafias erők meg­döntötték a fasiszta diktatúrát. Augusztus 23-a a román nép legnagyobb nemzeti ünnepe, mivel új korszakot nyitott meg életében. . A felszabadulástól eltelt 11 év alatt hatalmas eredmények születtek az ország fejlődésében, a szocializmus építésében. A párt és a népi demokratikus állam az ország szocialista iparosí­tásának útjára vezette a népet. A nehézipar rohamos fejlő­dése lehetővé tette a gépipar létrehozását. Ellentétben a múlt­tal, amikor a szükséges gépeknek 99 százalékát behozatalból biztosították, ma a nemzetgazdaság gépeinek és berendezései­nek tetemes részét az ország gépipara állítja elő. A kőolajipari berendezések gyártása nemcsak, hogy fedezi a belső szükségleteket, hanem kiviteli lehetőségeket'is bizto­sit. A kőolajipar technikai bázisának kiszélesítése lehetővé tet­te a kőolajtermelésnek 2.4-szeres növelését, az 1948. évivel szemben. A széntermelés 1954-ben 1,9-szer volt nagyobb, mint 1948-ban, az öntöttvas, az acél- és lemezáru-termelés több mint háromszorosával emelkedett az ötéves terv időszakában. Fokozódott a mozdonyok és vasúti kocsik gyártása, szervezés alatt áll a román tehergépkocsik nagybani gyártása. Számos új villamos hő- és vízierőművet helyeztek üzem­be, s ezáltal a villamosenergiatermelés 2,7-szeresével megha­ladta az 1948. évi termelési színvonalat. Sikerrel valósul meg az ország villamosítási terve. A nehézipar fejlesztése, s ezáltal a könnyű- és élelmiszer- ipar felszerelése lehetővé tette a tömegfogyasztási cikkek ter­melésének komoly növelését. Ebben az évben a dolgozók sok­kal több élelmiszeripari terméket, gyapot- és gyapjúszövetet, kötöttárut és cipőt kaptak, mint a múlt évben. A gép- és traktorállomások száma eléri a 220-at, létrejött a mezőgazdaság szocialista szektora fejlődésének és erősödé­sének szilárd anyagi, technikai alapja. A mezőgazdaság szocia­lista szektora szüntelenül erősödik és növekszik, bár ez még nincs arányban az adott lehető ségekkel. Ez év első felének végén a kollektív gazdaságok és társulások száma meghaladta az 5500-at, összesen 300.000 családdal. Évről-évre növekszik a dolgozók életszínvonala. Csupán ebben az évben 6951,3 millió lej összeget irányoztak elő az ál­lami költségvetésben szociális és kulturális célokra. Ebben az évben több mint 320.000 dolgozó tölti el pihenő szabadságát az ország hegyvidéki vagy te ngerparti üdülőiben. Csupán ez év első felében 2,5-ször több lakás épült, mint az elmúlt esz­tendő megfelelő időszakában. A Román Népköztársaság dolgozó népének legnagyobb vívmánya, minden siker és eredmény védőbástyája a népi demokratikus állam. A népi demokratikus rendszer alapja a munkásosztály és a dolgozó pa rasztság szövetsége, az a hatal­mas erő, amely a lakosság döntő többségét képviseli. A népi demokratikus rendszer erejének egyik forrása a román nép és a nemzeti kisebbségek széttéphetetlen egysége és testvé­risége. Az összes nemzetiségek dolgozói teljes jogegyenlőségei élveznek, s közös munkával, testvéri együttműködéssel min­dent elkövetnek közös hazájuk, a Román Népköztársaság fel­virágoztatására. A Román Népköztársaságban a nép vezető ereje a Román Munkáspárt. A párt szüntelen erősítése, vezető szerepének ál­landó növelése a népi hatalom erejének és tartósságának dön­tő biztosítéka. NEMZETKÖZI SZEMLE Példa nélkül álló cselekedet Egy héttel ezelőtt szűk­szavú közlemény látott napvilá­got. A hír azonnal a világsajtó érdeklődésének középpontjába került és azóta is élénken fog­lalkoztatja a nemzetközi közvéle­ményt. A szovjet kormánynak arról a határozatáról van szó; amely előirányozza, hogy még ez év december 15-ig 640 ezer fővel csökkentik a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. ».Jó hír!«, »Az olvadás tovább tart«, »Genf szelleme érvénye­sül« — ilyen és hasonló vastag­betűs címek jellemezték azt a fogadtatást, amelyben a nyugati közvélemény részesítette a szov­jet kormányhatározatot. A »genfi szellem« kialakulásához vezető szovjet békekezdeményezések so­rához most újabb csatlakozott. És ez a nagyjelentőségű lépés talán még az eddigieknél is kézzelfog­hatóbban tárta fel: a szovjet kül­politika tengelyében az a törek­vés áll, hogy a tárg ulás, ne pe­dig az erő legyen az államok kö­zötti viszony alapelve. A leszerelés kérdése egyike a minden népet közvetle­nül érintő, legégetőbb megoldat­lan kérdéseknek. Nyolc esztendő óta alig zajlott le olyan nemzet­közi értekezlet, ENSZ-közgyűlési, bizottsági, vagy albizottsági ülés, amelyen né tárgyaltak, ne vitáz­tak volna erről az égető problé­máról. S bár az utóbbi időben számos lényeges kérdésben köze­ledés történt a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontja kö­zött — mind-máig nem jött lét­re megegyezés a leszerelés ügyé­ben. Nem történt és nem is tör­ténhetett megállapodás ebben az alapvető kérdésben mindaddig, ameddig a nemzetközi kapcsola­tokat megdermesz tette a hideg­háború fagyos lehellete. A genfi értekezlet ebben a te­kintetben fordulatot hozott a má­sodik világháború utáni nemzet­közi kapcsolatok történetében. Ha Genfben még nem is »temették el« véglegesen a hidegháborút, de mindenesetre a kormányfői ér­tekezlet jelezte az államok kö­zötti bizalom megteremtése felé mutató fordulat kezdetét. A kölcsönös megértés, a tárgyalások szellemének kiala­kulása új, minden eddiginél ked­vezőbb lehetőséget teremtett a leszerelési probléma sikeres meg­oldására is, ami megszabadítaná a népeket a fegyverkezési haj­szával járó súlyos terhektől. Er­re hívta fel a nagyhatalmakat a szovjet kormány már a május 10-i nagyjelentőségű javaslatában is. Most pedig, amikor a genfi értekezlet eredményeként enyhült a nemzetközi feszültség, a szovjet kormány példa nélkül álló lépé­sével tett nagyszerű bizonyságot arról, hogy a maga részéről m'n- den megnyilatkozásával és min­den cselekedetével a nemzetkö­zi bizalom épületének szilárd, tartós alapjait igyekszik megvet­ni. »A nagyhatalmak hadtörté­netében nemigen akad példa a haderő békelétszámának ilyen arányú leszállítására« — irta a Nyugat-Német országban megjele­nő Allgemeine Zeitung. A józan gondolkozású emberek ezután joggal hihetnék, hogy a szovjet kormánynak ebben a nagyszerű gesztusában még a rosszemlékű hidegháború legmeg- átalkodottabb híve sem találhat kivetni valót. Ám. a való élet tá­volról sem ilyen idillikus. A nem­zetközi élet néhány kútmérgezője, akiket megdöbbentett, de még nem hallgattatott el a genfi érte­kezlet eredményessége, most azon fáradoznak, hogy valamilyen mó­don mégis belekössenek ebbe az őszinte békevágytól áthatott újabb szovjet kezdeményezésbe. Meg kell mondani, nem irigy­lésre méltó a helyzetük. Hiszen nem könnyű feladat elhitetni a közvéleménnyel, hogy a 640 ezer szovjet katona leszerelése a nyu­gati hatalmak biztonságát fenye­geti. Egyes nyugati, főleg ame­rikai lapok, a szovjet kormány bejelentésével kapcsolatban »a legnagyobb óvatosságra« (!?) in­tik olvasóikat. A new yorki Daily Mirror egyenesen azt állítja, hogy »a szovjet politika fő célja vál­tozatlanul az atlanti szervezet vé­delmi programjának megtorpe­dózása«... Azt már nem fejti ki az amerikai lap, hogy egy »vé­delmi« szervezetet miért kell fél­teni attól, hogy az csármányos el­lenfél« több mint félmillió ka­tonáját leszereli. Jogos az a gya­nú, hogy az amerikai lap szem­leírója valójában inkább attól tart, hogy a szovjet kormány mély benyomást keltő lépése után a fegyverkezési hajsza folytatásá­ban érdekelt körök számára még nehezebbé, válik a nemzetközi le­szerelésre irányuló követelés el­hárítása. Nos, a szovjet kormány »Géni szelleméhez« híven minden elő­zetes »feltétel« szabása nélkül, a maga akaratából nyilatkoztatta ki azt a szándékát, hogy rövid időm belül leszereli 640 ezer katonáját, — ami pedig több, mint a fel­állítandó 12 nyugatnémet had­oszt ily létszáma. Az pedig csak tér «lészetes, hogy a világ közvé­leménye figyelemmel kíséri, va­jra a genfi békeszerető nyilat­kozatnak megfelelően a nyugati hatalmak rálépnek-e cselekede­teikben is az államok közötti bi­zalom megteremtésének útjára. És az államférfiaknak nem lenne nehéz a dolguk ebben az ügyben, mert a népek nem­csak óhajtják és követelik ezt, hanem le is rakták már az egy­másközti bizalom épületének alapköveit. Reméljük, hogy az immár a nemzetközi konferen­ciák városává lett Genfben ösz- szeülő négyhatalmi külügyminisz­teri értekezlet újabb határkő lesz az államok közötti bizalom; s ez­zel a nemzetközi leszerelés meg­valósítása, a világfeszültség csök­kentése útján. Reméljük, bogy a Szovjetunió példáját követni fog­ja a genfi értekezlet többi részt­vevője is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom