Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-11 / 188. szám
IliUaiwwk Héfvt 1955. augusztus 11., csütörtök Varsói jegyzetek A megnyitó végeztével B*>?*ámoló a VIT-en résztvevő Balassi DISZ népi együttes lengyelországi napjairól II. | és tehetséges táncosokat rejt a Iá- ] ami nagyon tetszik neki, azt ki- , , ' tott tánc. A bátor kezdeménye- 1 tartóan visszatapsolja, elcsendesedett zés mindig előre mutat Amulva a \ cl! OS, UZ e | 1i, Snuu milvpn níiov n IrZv- ! izgalma, hogy | láttuk, hogy milyen nagy a kéz- kúltúrájuk, olyan leleményes, sok- j | szór agyafúrtnak ható kézfogások a szemünk előtt, hogy Mikor befejeződött a Csabai fonó, mely a műsor utolsó számla volt az éjszakai nyugalom után újból fellángol- j peregtek jón. A magyar küldöttség szállá- csakö nQ Galbicsek Jutka ' mind- I tePsra verődtek a tenyerek és a són mar kora reggel talpon volt; járt meg .g jegyezte, hogy ilyet mi közönség megelégedéssel kiáltot- mindenki, különben a ház olyan ^ csinídunk majd , ta: Brávó wengri! Brávó! belülről, mintha valamiféle „szel- ’ i lemi“ nagyüzem lenne; megbeszé- A bolgároktól egy esztrád-mű- Mint minden világifjúsági ta- lés itt, program-összeállítás ott, sort láttunk. Itt a népi női ének- lálkozón, Varsóban is tengernyi emitt zenélnek, amott dübörgés, kar számai fogtak meg bennün- a rendezvény. Egy nap legalább lábdobogás hallatszik, zene, ének- ket a legjobban. Nagyon szépek öt nemzeti műsor, nyolc-tiz nemszó szűrődik erről is. arról is. Be- a bolgár fiatalok. 1 zetközi rendezvény és számos nyitunk az egyik ajtón, a párok l Varsóban, ha a küldöttek el sportesemény van, a lengyel szín- összesímulva tangót, keringet tán- ! akarnak jutni valahová, akkor jó , házakról és a mozielőadásokról ■colnak Az osztrák fiatalok ven- ha egy órával előbb elindulnak, nem is beszélve. Az ember azt se dégségbe jöttek hozzánk. A DISZ ; Ahogy kiléptünk a Gwardiából s tudja, hova menjen, mit nézzen és a FŐJ- ifjak ismerkednek ba- meglátták, hogy magyarok va- j meg és helyén kell lennie a fe- rátkoznak S mint az lenni’szó- gy«k. körülvettek az aláírásgyűj- j.lének, ha a kellemest össze akarja kott, aláírásokat, jelvényeket cse- tők, de olyannyira, hogy mozdul- j kötni a hasznossal. Hiszen nemeinek. Kiss Jóskának már annyi ni sem tudtunk. Másfél órán át csak azért jöttünk ide, hogy muegyebet sem tehettünk, mint a sorszámainkkal szórakoztassuk a nevünket Írogattuk különböző fü- | küldötteket, s a varsóiakat, ha- zetekbe és emlékkönyvekbe. ’ nem, hogy mások munkájából ta- Annyira belejöttünk az írásba, 1 nuljunk is. Minden VIT küldött- hogy Bónai Kati például egy má- | nek két tarisznyájának kell len- sik magyarnak adott autogramot. n'e- Az egyikből két kézzel szórja Én meg odaadtam a könyvemet [ népének tánc, dal, ének kincseit, egy lengyel lánynak, mikor visz- a másikba meg szorgalmasan szaadta, megfeledkeztem arról, gyűjti a látottakat. A szovjet nemhogy az enyém és beleírtam a zeU műsort szeretnénk „kifogni", nevem a saját könyvembe. Nem mer£ olvastuk, hogy nagyon jó együttesek jöttek tőlük és szintén öntevékenyek, mint mi. Félfüllel már hallottuk is a szerencsésektől, hogy valami nagyon csodás, bámulatos a műsoruk. No, népi táncosnak sem kell ennél több, hogy az a sok kívánság, ami itt összegyűl egy nap, egyel szaporodjék. De oda mégA legjobbak neveit jegyezték be a Dicsőség Könyvbe Szombaton délután bensőséges ünnep keretében jegyezték bé Orosháza kiváló dolgozóinak neveit, a Megyei Párt és a Megyei Tanács VB dicsőség könyvébe. Ott volt többek között Szénást Lat jós, a Vasipari Vállalat kiváló dolgozója, Zahorecz András téglagyár ri munkás, aki 150 százalék átlag tervteljesítést ér el. Az ünnepel-> tek között számos termelőszövetkezeti dolgozó is helyet foglalt. Többek között Papp Sándorné is, aki ebben az évben már 300 munkaegységet teljesített. Az ünnepséget Karkalik András elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kiss Ferenc elvtárs mondott ünnepi beszédet. Beszédében méltatta azt, hogy miyen megtiszteltetés és dicsőség a munka hősének lenni. Befejezésül köszönetét fejezte ki az ünnepeiteknek jó munkájukért, majd további sikereket kívánt valamennyiüknek. Az ünnepeltek nevében Horváth József tanár mondott köszönetét. — Mint nevelő beszélek itt — mondotta többek között —, éppen ezért a többi dolgozó nevében is beszélhetek, hiszen, aki munkájával, szorgalmával élen jár, önmaga is nevelő, munkatársai nevelője. ígérjük, még nagyobb eredményekre törekszünk, hogy még hasznosabb tagjai legyünk a társadalomnak. Az ünnepség után a kitüntetteket a városi párt- és a tanács VB ebéden látta vendégül. Az ebéd alatt megtekintették a Dicsőség Könyvet, amelyben most már az ő nevük és fényképük is benne van. Halászi Sándor, Orosháza. a jelvénye, hogy keresni kell az embert a sok jelvény között. Most is egy hasonló, apró termetű osztrák fiúval „kereskedik“. A szállásunk a Kazpraska utcában van, a Wola-kerületben. A „Vörös“ Wola olyasféle forradalmi munkáskerület, mint Budapesten Csepel. Itt van a legtöbb nagyüzem, s a legtöbb munkás. Szomszédságunkban van a Varsói Rádiótechnikai Üzem, ahol a lengyel televíziós vevőkészülékeket gyártják. Varsóban már működik a televízió. Egyenlőre kis kapacitással, de most készülnek megnagyobbítani, és a leadó an-, tennáját a Kultúrpalota tetejére helyezik. Szó van róla, hogy a baj, vigasztaltak a lengyelek, leg- aláb van egy wengri aláírásom is És aztán msgvirradt a »tíízk reszt- ség« napja, az ■első előadásé, fellépés a Sztálin Ez a fellépés a magyarok tizenegyedik! eloadasat téren_ g Kultúrpalota előtt felállí- \ e^szer enn>ri idő kellene- ozvetítik a televizio an. | tott hatalmas szabadtéri színpaj dón volt. Az első előadás mindig Délután a | Gwardiában Born Miklós megtekintettük !ázba hozza a táncosokat, s azt . .. / u' r ü i a német és a mondanom sem kell, hogy most viUa'-s-acólt He-pz ß|jj][ß2{fi zeti műsort. bolgár 1 különösképpen izgultak a gyere- ,émetek kek’ Hát még, amikor meglátták] Július utolsó hetében Gellai kulturális küldöttségükkel egy hi- azt a hatalmas tömeget, amely vatásos művészegyüttest is küld- összegyűlt a magyar műsor meg- tek, ezeknek a műsorát láttuk, tekintésére. Odor Gyúró fogva- Jóleső érzés volt szemlélni, hogy cogva jött oda megkérdezni; ío- a Német Demokratikus Köztársa- £°-f°g sikerülni? Hogy a csudába Ság, a többi népi demokráciákhoz ne sikerülne, hiszen meg csak az hasonlóan, minden segítséget meg- kell> h°^ ne sikerüljön, ad a népi táncok, dalok felkutatá- A budapesti Vendel utcai éneksához és színpadra viteléhez. A kar, a Rajkó-zenekar és a mi rellIlcluaiuvt.l^CZiCl VCÍJCLUBt,„c. a műsorból talán azt lehetne ki- ] együttesünk adta a műsort. Az , gzerkesztős^ felhívta a TNV fiemelni, hogy megjelentek a mai együttes számaikozu a Pontozó; ^ J megfeklő témájú tánckompoziciok, ha nem es a Csabai Fono aratta a legna- a rizsszalma elszállíts tudták teljesen megoldani. A gyobb sikert. A lengyel közönség intézkedést a rizsszalma elszáll! német népitánc-anyag sokkal igen igényes a népi művészetek tasara. A napokban Gellai elv- jobban kihaló félben volt, mint iránt, viszont nagy művelői van- tars — a tsz elnöke — arról er- például nálunk és a német koré- nak a zenének, éneknek, táncnak, j tesítette lapunkat, hogy kérésük ográfusok merészségét bizonyítja, Nem tapsol mindent újrázva, de elintéződött. Lajos, az endrődi Haladás TSZ elnöke levelet írt szerkesztőségünknek. A levélben arról írt, hogy a termelőszövetkezetnek többezer forint értékű rizsszal- mája van, amit a múlt év óta nem hajlandó elszállítani a TNV, noha számos esetben kérte ezt a termelőszövetkezet vezetősége. A A jó munka jutalma az üdülés A magyar dolgozó nép alkot-1 csak munkaidő után látni Täj- mánya többek között azt is le- | tam, mert most nem ének rá errögzíti, hogy: »Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék«. A Magyar Népköztársaság ezekkel a jogokkal együtt biztosítja a dolgozók számára a pihenéshez, az üdüléshez való jogot is. Üzemeinkben éppúgy, mint a mezőgazdasági szektorokban, élnek is ezzel a joggal és ,a jól dolgozókat minden évben üdülni küldik hazánk legszebb tájaira. Özv. Drénszki Mártonná, a Békéscsabai Kötöttárugyár varrodai dolgozója és három gyermeke is a magyar tenger partján, a Balaton mellett! töltött két felejthetetlen hetet. Özv. Vallcusz re gondolni. A bérelszámoló osztály vezetőjie vagyok és elfoglal a munkám. A 11-i bérszámfejtésen dolgozok, mindent rendben szeretnék itthagynt munkatársaimnak. Munkaidő után azonban annál többet beszélgetünk üdülésünkről, készülődéseinkről Lehóczki Marikával, statisztiuu- sunkkal. Mind a ketten Balatonfüredien, a textiles üdülőben töltjük cl kéthetes szabadságunkat .Reméljük, szép időnk lesz. Szeretnénk jóit pihenni, sokat aludni és fürdeni. Lehóczki Marika a százegyedik beutalt, szintén kézilabdázó és eddig még mindig együtt üdült a két barátnő. A százkettedik beutalt Wághén Julika, az üzemi bizottság admiAndrásné családjával Siófokon j nisztrátora, most üdül majd előüdül. Ebből az üzemből az idén már 99 dolgozó töltötte és tölti szabadságát a legszebb üdülőkben. A mindig vidám Balázs Jutka, a kitűnő kézilabdázó a századik beutalt. Néhány nap múlva, ha az augusztusi nap is úgy akarja és bőven ontja sugarait, Jutka a Balaton vizében lubickol. Talán hadd mondja el ő a terveit, hiszen egyelőre még itt van az üzemben és dolgozik. Ahogy az ember elnézi, amint munkája fölé hajolva ír és számol, arra gondol, hogy Jutka talán nem is örül az üdülésinek. — Az üdülésnek nagyon örülök — mondja. — Ezt talán szőr. Még nem látta a Balatont és mint, aki először megy oda, sok a gondja. Nem tudja milyen ruhát vigyen és mennyit. Da Balázs Jutka és Lehóczki Marika segítenek néki. Augusztus 24-ón újabb csoport megy üdülni az üzemből. Schweriner Béláné szabász is köztük lesz. Nemrég jött haza < kórházból, ahol az orvos gyógyfürdőt javasolt neki. Az üzemi bizottság ebben is segített é Schweriner Béláné, a szabászat egyik legjobb dolgozója Hévízna kapott beutalást. A jó munka jutalma, az üdülés, a Békéscsabai Kötöttárugyárban sem marad el. Bánfalvi » tvT v** v** *** * Dolgozatírás Szegény proletár szülők gyér- járom. Végleg megszabadultunk következő fizetés után tovább ál* meke vagyok. A napi kenyérért a nagybirtokos osztály uralma lók. Mégsem így történt. Egy na* való harc előlem is elzárta a ta- alól. Szabó Gábor sem tarthatott pon idegen ember érkezett hoz- , . nuláshoz vezető utat. így csupán tovább cselédet és így hamarosan zánk. Olyan 35 év körüli lehetett ■fiatal, mosolygós arcú tanárnő kezeti tagok, kubikosok es egyem- nggy osztályt jártam, azt is csak elkerültem Szegedre. Életemben és amint látszott rajta, kőműves nyitott be a tanterembe és leg dolgozó parasztok között o a dgy félig-meddig, mikor nem volt akkor láttam először villamost, volt. Hát ez meg minek jött ide? jónapot kívánva megállt a dobo- legfiatalabb: Tóth Géza kőműves. doiog Azután, mivel az egy hold pedig már a huszonkettedik éve- — kérdeztem a mellettem álló gó közepén. A „diákok“, a dolgo- Éles tekintetétől egy pillanatra fdjdre sok Volt a hat gyerek, el- met tapostam. Nem szégyenlem, szakitól. Hogy minek? Hát.;: va* zók iskolájának nyolcadik osztá- kipirosodik a tanárnő arca is. men^em Szabó Gáborhoz cseléd- egy kicsit meg is ijedtem tőle, lami munkamódszerátadó — vá* lyos tanulói, elcsendesedtek. A Gyorsan elkapja szemet a férfi nek Nálánál rosszabb embert sőt, első reggel el is késtem az laszolta az öreg és vállat vont; tanárnő, Szilágyi Margit, igencsak tekintete elől és kiteríti maga ele nem ismertem a környéken. Ott éDÍtkezésröl mert nem mertem fiatalabb legtöbb növendéknél, az osztálynaplót. . arra tanítottak, hogy: kaparj fSSl Szállni, csak a mert bizony a dolgozók iskolája- Elvtársak! mondja csengő kurta, neked is lesz> meg arra, végállomáson. Csupán ez hiány- * dt a szt„ha ba többségében meglett emberek hangon. — Ma dolgozatot írunk. ----- ------•-------------------- - -- - ............... mondta, a sztaha ho gy: minden ember gonosz, s az zott a „boldogságomból“, már az Az idegen kőműves kiment aa építkezés előtti tisztásra és ezt novista falazna nem boszorkányság, elvtársak. , . , ., . ,. , --------- ----- a hegyeskönyökű eisd napon kiírtak miatta az üzen» „ . , , . * Í!tárS; SegltSer ■ t ember találja meg a számítását.: faliújságjára. Akkor elhatároz- Csak ^Y J° segítségre volna otn (jrSZci mar nam ntjzi a ta- —.—j. _ i_ ----------1- —*—*. — »_/^ IdllUJbctfilcti d. ctiiaiatuzi ..i r a • a , r -i * , ^ . . szükség, aki adogatna nekem a tam, hogy meg fogom torolni ezt »’ ,, ö . . a megszégyenítést, bosszút állok teSla£- És akkor majd meglatjajárnak. Nem egy közülük már Mai magyar dolgozatunk címe az életben csak ■deresedő fejjel kezdte el a tu- lesz: domány ízlelgetését. A tanárnő 'T'otn Cieza mar nem nézi a ia- Lggyetek ravaszok, mint a kígyó, szelíden végignézett növendékein nárnőt. Gondolatai valahol ^ ebbez hasonló jelszavakat idé- a Jllc sic cíííícaí és mosolyogva látta, hogyan sze- messze, a múlt sötét éveibe jár- ze^ nekünk, cselédeknek több- ranu;^ Majd mégmutalom én £ok> legalább háromszorosára túl gőzödnek a tekintetek a hóna nak. Szemét a fehér füzetlapra ször gzabó Gábor, a tenyérnyi „„ktok hnm ki var*vök _ mór- teljesítjük a normát. Háromszo alatt tartott, kékfedelu dolgozat- szegezi és csak néz-néz elmélaz- vastag bibliából, vagy amint ö - ’ .. ,1?'..,, ,. i-.r^.i...... „„ í. füzetekre. Most, ebben a pillanat- va. Egyszer csak lopva rápillant sZokta mondani, az ótestamenban semmivel sem különböznek az órajára. Te, jó ég! súgja mmból. Mert bizony, azért, hogy a kis nyolcadikos nebulósoktól halkan. Már tíz peic elmúlt a kegyetlen volt hozzánk, nagyon dolgozatírásra szánt időből és én jsj;enes ember volt ő. A templom' moltam fogaim között. Meg is rosára? — kérdezte az öreg kőmutattam hamarosan. Kőműve- műves csodálkozva. — Legalább sek mellé voltam beosztva segéd- háromszorosára — válaszolta nyo- munkásnak, s az első fizetés után matékosan az idegen. Azután — velük együtt úgy leittam magam, kérdezte vontatottan — akárki Le- hogy másnap a téglákat sorra ki- bet a segítő? Akárki. Kezdő is — ejtettem a kezemből. Bántam is a válasz. A leghátsó én, ha szidtak érte; elengedtem a , . .. .. . , tanárnő fényesen egyszer végig gondolja, amit ír- A mikor a szovjet csapatok fülem mellett. Akkor már lát- 80 ^ e ia ° menjen felszabadították hazánkat, tam, hogy nem megy nekem a a Tóth Gézát [\ a mi nyakunkról is lehullott a munka, s elhatároztam, hogy a Végighullámzott a nevetés a gondolta magában. Szinte mindegyiket elfogta a dolgozatírás még egy sort sem írtam. Gyorsan baa js mindig az első sorban ült, előtti izgalom. Csak egy van kö- határoz hát és nagy betűkkel fel- hogy jól hallja a lelkiatya prédizöttük, aki nem a halombarakott írja a címet: „Elvtársi segítség,*' kációját. dolgozatfüzeteket fürkészi, hanem És mielőtt az íráshoz fogna, mégegyenesen a tanárnő fényesen egyszer végig gondolja, amit írcsillogó két szemébe néz. Az idős ni akar, hogy azt vesse papírra, ipari munkások, termelőszövet- ami éppen a legszebb*
