Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

6

W5j. augusztus 7., vasárnap

Vikai&aiok Vlé\it

Megjavult a termelőszövetkezetek jogvédelme

A termelőszövetkezetek állandó fejlődése az utóbbi évek során magával hozta, hogy mind több állami vállalattáj., kereskedelmi szervvel, í ö ki mii vessz ö ve tk e ze t tel, kisipari termelőszövetkezettel és magánszeméllyel kerültek kapcsolatba. A jogi ügyekben tapasztalatlan vezetők, a sokszor bonyolult gazdasági kapcsolatokban, szerződéses viszonyokban nem mindig tudtak pontosan eligazodni, nem ismerték fel a vezetésűk alatt álló termelőszövetkezet jogait és kötelezetlségeit, s ez sok esetben hátrányos helyzetbe hozta a szövetkezeteket.

A termelőszövetkezetek jogvédelméről Béres Sándor, a Tcr- ínelőszövetkezeti Tanács titkára tájékoztatást adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának.

— Ma már minden termelőszövetkezet számára, kedvezményes feltételekkel biztosítottuk a jogi képviseletet — mondotta többek között. — Eddig több, mint 1200 termelőszövetkezet jogi képviseletének állandó ellátására kötött szerződést a Termelőszövetkezeti Tanács a megye megbdzottjai által kiválasztott ügyvédekkel, illetve ügyvédi munkaközösségekkel. A szervezett jogvédelem szükségességét bizonyítja, hogy azjólta — félév alatt — a termelőszövetkezeteik több mint kettőezer esetben fordultak jogsegélyért a tanács megyei jogügyi előadóihoz és a megbízott ügyvédi munkaközösségekhez.

A Termelőszövetkezeti Tanács megyei kirendeltségeinek jiö mun- j kája nyomán megjavult a termelőszövetkezetek jogvédelme. A felmerült ügyekben a termelőszövetkezetek köve.elésének és az ellenük irányidó kereseteknek ossz-. értéke együttvéve több, mint 201 millió forint volt. Ennek körül- j belül felét az illetékes bíróságok és döntőbizottságok már végle-' gesen lezárták. A lezárt jogviták közül a termelőszövetKezetek a' perek több, mint 90 százalékát megnyerték.

Bár nagy eredményekkel dicsekedhetünk, de a szocialista jogrend és törvényesség a termelő- szövetkezetek gazdasági kapcsolataiban még nem szilárdult meg teljesen. Még mindig elég gyakoriak a jogsértések és szerződésszegések. Az a tény, hogy a lezárt ügyekben vitatott értók több, mint 90 százalékát a termelőszövetkezetek nyerték meg, azt bizonyítja, hogy nem anyaiéira a termelő szövetkezel#!;., mint inkább a velük kapcsolatban álló vállalatok és egyéb gazdasági szervek, valamint magán- személyek szegik meg törvényes [ kötelezettségeiket. Termelőszö- I vetkezeteiuk sokkal inkább tö- I rekednek a rendeletekben és a | szerződésekben lefektetett kötelezettségeik teljesítésére, mint a velük kapcsolatban álló vállalatok. Feladatunk, hogy a termelőszövetkezetek jogvédelmét továbbfejlesszük, ugyanakkor elő- S mozdítsuk a termelőszövetkezeMíért nem törődnek az edzők az ifjúsági labdarúgókkal?

tek kötelezettségeinek teljesítését is. Éberen kell őrködnünk afelett, hogy az önkéntesség elvét a jogi képviseletre szólló megbízatásoknál megtartsák és a képviseleti költségek kedvezményeit a termelőszövetkezetek részére biztosítsák. Kevés súlyt helyeztek a jogi képviselettel megbízott szervek eddig arra, hogy a jogvitákat, peréket, a kölcsönös kötelezettségek teljesítésének szorgalmazásával megelőzzék. Munkájukat a jövőben ki kell terjeszteni a jogi tanácsadásra és a perek megelőzésére. A jogi képviselők sokat tudnak segíteni a termelőszövetkezeteknek különböző szerződések megtartásában, illetve megtartatásában.

Különösen sole a tennivaló a termelőszövetkezetek és gépállomások közötti szerződések érvényesítésénél, A megyei megbízottak és jogászok ne engedjék, hogy a termelőszövetkezetek és gépállomások kölcsönösen elnézzék egymásnak mulasztásaikat és ne éljenek a rendeletekben előírt szankcióikkal (kötbér, kártérítés), amelyeknek célja a szerződéses kötelezettségek megtartása. A Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbizottainak el kell érniük, hogy a járási és megyei gépállomási döntőbizottságok munkája jelentősen, megjavuljon, a gépállomási döntőbizottságokat mindenütt megszervezzék, s azok vallóban legfőbb őreivé váljanak a termelőszövetkezetek és gépállomások közötti szerződések megtartásának — fejezte be nyilatkozatát Béres Sándor.

Lapunk hasábjain már foglalkoztunk röviden e kérdéssel, melyben megállapítottuk, hogy a labdarugó edzők vagy nem, vagy csak igen kevesen foglalkoznak az ifjúsági labdarugókkal. Vajon, miért van ez így? Ha jól megvizsgáljuk az edzők munkáját, igen érdekesen tárul elénk e probléma. A sportköri vezetők az új edzőtől gyors, szinte azonnali eredményt várnak. Sőt követelik, hogy pl. megyei viszonylatban a csapat feltétlenül bekerüljön az NB. II-be. Az ilyen sportköri vezetők mindent képesek félre dobni a gyors siker érdekében. Azt követelik az új edzőtől, hogy csak győzzön a csapat.

Vajon, hogyan dolgozzék az edző tervszerűen, távlatokban, hogyan folytasson céltudatos nevelőmunkát, ha a sportkör vezetősége csak a győzelmek tükrében értékeli az edző munkáját. Sajnos, az edzőinkben is él az a nyugtalanító tudat, ha osapata nem végez az élcsoportban, edzői szerződésük, sokszor lényegében életlehetőségük bizonytalanná válik. És, hogy az edzők féTÁVIRAT

Balassi DISZ Táncegyüttes Varsó VIT Iroda.

Büszkék vagyunk szép szereplésetekre. További dicsőséget hozzatok hazánkra.

^Békéscsabai Sütőipari Vállalat DISZ Szervezete.

Úttörőknek

Bolyé hó 21-én rendezzük meg az általános iskolák biológiai szakköreinek megyei kiállítását. A kiállítás helye: ifjú természet- kutatóik Állomása, Szarvas, Ma- Mnovszki u. 26. Szakköri tagok, •ifjú természetkutatiólkI Minél nagyobb számban vegyetek részt szakköri termelvényeitekkel a kiállításon. A legjobbak jutalomban része'sülnek és részt vesznek az országos kiállításon.

A Megyei DISZ YBizottság iskolai osztálya.

leime menny ire indokolt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a labdarugó bajnokságból kiesett, vagy gyengén szerepelt csapatok edzőinek sorra felmondták az elmúlt évben a szerződéseit. Több NB I-es csapaton kí- vül sajnos megyénkben is van sok példa. A Gyulai Építőknél Vágó után dr. Csonka jött, majd Traktorra változás után újból Vágó lett az edző, azt követte az elmúlt hetekbou ismét dr. Csonka. A Békéscsabai Építők a múlt évben jól szerepeltek, de nem lettek elsők, így Németh edzőnek mennie kellett, azóta már a harmadik edző is megvált tőlük. A közelmúltban a tabellán jól álló Sarkad, Szarvas, Mezőhegyes csapatainak edzőit távolították el. Vajon, ilyen körülmények között az edzők végezlietnek-e nevelői munkát? Nem végezhetnek, hiszen erre igen kevés idejük van, minden idegszálukat az »első csapatra« összpontosítják. Sajnos, legtöbbször a sikerén félredobják nevelési elveiket. De nem menthető fel a felelősség alól az edző sem, hiszen a sportköri vezetők által elképzelt győzelmeket ilyen esetben a legtöbbször vereségek követik. Ilyenkor persze mindig az edző a hibás. Rossz a csapat összeállítása, az előkészítés, sőt ilyenkor jönnek az »okos vezetők» — rossz a nevelés.

Az elmondottakból sokan azt a következtetést vonhatnák le, hogy edzőpártiak vagyunk és a nevelés, különösképpen pedig az ifjúsági labdarugók nevelése terén elkövetett hibákért a felelősséget az edző válláról a vezetőkre, a társadalmi szövetségek illetékes bizottságaira akarjuk: áthárítani. Ez azonban nem így van. Az ifjúság, az utánpótlás nevelése az edző kötelessége. Amikor azonb,an az edző felelősségét megállapítjuk, nem hagy- hatjuk figyelmen kívül azokat a tényezőket, amelyek az edző munkájára kihatással vannak, segítik, vagy akadályozzák tevékenységét.

Ha egy edzőben erősen 61 a felelősség tudata, a sportköri ve- zetőkkel szembeni igazságos elvének megvédéséhez hol talál* kitől kap támogalást? Sajnos, sehol. Az edzők tanácsa legtöbb helyen nem működik. Ahol működik, ott sincs olyan jogköre, hogy vitás esetben a magasabb sportelvek szemelőtt tartásával védelmet, támaszt, hathatós segítséget adna az egyedülálló edzőnek. Az OTSB-nek javasoljuk, hogy 3 évnél rövidebb edzői szerződést ne lehessen megkötni. A megkötött edzői szerződést viszont csak indokolt esetben az OTSB alapos felülvizsgálata u'án lehessen felbontani.

A helyesen értelmezett és végzett sporttevékenység szerves kapcsolatban áll a szocialista társadalom építéséért, megerősíié- séért folyó tevékenységgel. Jelentősen elő kell segítenie a sokoldalúan képzett ember kialakítását. Olyan emberek kialakítását, nevelését, nkik egészségesek, erősek, bátrak, öntudatosak, vidámak, akik egy pillanatra sem torpannak meg a nehézségek előtt, de akik sohasem becsülik túl az elért eredményeket és szüntelenül ösztökélik magukat és környezetüket a szocialista társadalom érdekeit szolgáló eredmények elérésére. A világhírűvé vált sportunk eredményeit a társadalmi rendszerűnk kedvező körülményein, a kormány támogatásán felül a jól képzelt edzőinknek köszönhetjük.

Éppen ezért nagyon időszerű, lenne, ha az illetékes szervek megadnák az edzők nehéz munkájához a szükséges támogatást olyképpen, hogy a sportkör és edző viszonya körüli hiányosságokat felszámolnák. Csak es esetben követelhetjük meg e I- zőinktől, hogy nagyobb odaadással és szeretettel tanítsák a fiatal labdarugók ezreit, oktassák, ha részükre minden tekintetbe biztosítottuk a szükséges féltő teleket.

»Figyelő*

Fiára hallgatott

M

ár fenn ült a telt zsákokkal megrakott kocsik tetején, ügy szólt vissza a mázsa mellett álló fiatalembernek. Arca piros- lott az izgatottságtól.

— Nos kell-e a két mázsa, vagy nem?

— A nyolc mázsa tíz kiló, András bátyám... amiről beszéltünk — felelte az nyugodtan.

— Annyit én nem adok — csendült az előbbi hangja. Ezzel dühösen pödört egyet a bajuszán, meghúzta a gyeplőt és a két deres közé vágott. Az istráng Is majd szétszakadt, ahogy azok nekirugaszkodtak a húzásnak.

— Gondolja meg... — szólt hangosan a fiatalember a távozó után.

Bár már távolabb volt, de a kocsin ülő ezt a cséplőgép bugása ellenére is jól hallotta. Felelt is rá. Még hozzá olyan kiabálással, hogy a kalap is megbillent a fején.

— Nézd János, én már meggondoltam... Egy szemet sem adok!

így fejeződött be délután 5 órakor a már két órája folyó vita a szénáskerti közös szérűn Hankó János a begyűjtés embere, meg a csépeltein Baukó András között.

A vita lényegében azzal kezdődött, hogy a fiatal cséplési ellenőr a cséplési eredménylap kiállítása

után szóba hozta a Minisztertanács szabadfelvásárlási rendeletét.

— A géprészen és a beadáson kívül huszonkét mázsa harmincöt kiló búzája van — magyarázta Hankó János, miközben papíron számolgatott. — Ebből levonjuk a vetőmagot, hármójuk kenyérnek- valóját. Ez összesen nyolc mázsa nyolcvan kiló. Ami ezután megmarad, az az András bátyám feleslege, vagyis tizenhárom mázsa ötvenöt kiló.

— Ebből nyolcmázsa tíz kilóra tart igényt az állam — tette hozzá. Ezzel elővett egy nyomtatványt és hozzákezdett a kitöltéséhez.

— Hogy gondolod? — szólt közbe Baukó elvtárs, aki az eddigi számolgatást sem tudta mire vélni.

— Azt is adjam be?

— Igen — felelte a cséplési ellenőr. — De azért szabad árat kap András bátyám... 280 forintot mázsája után. Vagy ha kedvezményekre is igényt tart, a korpára, meg egyébre, akkor 240 forintot.

— Na, én nem adok egy szemet sem! — mondta határozottan a zsákhalmaznak támaszkodó ember.

— Tavaly mit csinált a felesleggel? — kérdezte a fiatalember.

— Eladtam... —felelte a másik.

— Igaz, nem 280 forintért mázsáját, hanem csak 250 forintért, —

villant át az agyán. — De — s ezt már ismét hangosan mondta — úgy adtam el, hogy engem senki nem kény szeri tett!

A begyűjtés embere helyénva- Jónak találta a magyarázkodást. Egyre mondogatta, hogy a kormány mit akar a szabad felvásárlással. Egynéhány példát is említett.

— András bátyám fia katona... méghozzá tiszt. — A két utolsó szót nyomatékkai ejtette ki. Baukó Andrást a büszkeség bizsergette. Körbe is járatta szemét az ottlé- vőkön — vajon hallották-e ezt a többiek? A fiatalember közben csak mondogatta a magáét:

— Szokott-e neki kenyérnekva- lót küldeni?

— Ugyan miket beszél ez itt össze? — mosolygott magában az ember, majd felelt a kérdésre: — Minek küldenék? Vesz az magának annyi kenyeret Pesten, a- mennyi kell.

— Vesz hát. mert nem mindenki úgy gondolkozik, mint András bátyám.

Baukó András már kezdett kijönni a béketűrésből. Leckéztetni akarja ez a legény, vagy mit? Na, ő megfelel neki.

— Tavaly elég volt a beadás, most nem elég?

— Tavaly sem volt elég — mondta a cséplési ellenőr. — Ha elég lett volna, nem kellett volna

külföldről behozni kenyérnek valót.

Jó ideig folyt még a vita, miközben Hankó János egyre érvelt, de a másik hajthatalan maradt. Hogy véget vessen a számára kellemetlen eszmecserének, Baukó András hajlandó volt kiegyezni. Feleslegéből két mázsát „felajánlott“ az államnak. De mert az ellenőr azzal nem akarta beérni, az utolsó kocsi rakományát is hazavitte.

T> aukó András bosszankodása nem hagyott alá egyhamar. Hazaérve sem valami szén hangon kérte, hogy kaput nyissanak. De a kapu kitárása után mindjárt más lett — megjött a kedve.

— Ni csak. hiszen ez az én Bandi fiam — lelkendezett. Az volt bizony. Szép egyenruhában állt a kitárt kapuban. Vállán a csillagok csak úgy tükrözték a nap sugarát. Ahogy a kocsival beállt az udvarra, az ember mindjárt leszállt, hogy fiát üdvözölie.

— Egy kis szabadságra jöttem édesapám — mondta az. s hamiskásan tette hozzá: — De mindjárt visszamegyek, csak továbbra is úgy beszéljen, mint ahogyan az előbb az utcáról bekiáltott.

— Ne bolondozz már na... Egy kicsit felbosszantottak a gépnél, de az már elmúlt . . .

S nehogy a fiú megkérdezze a bosszúság okát, Igyekezett másra : terelni a szót. 1

»■«g**»*^*^ M**- Vtl

— Meddig leszel itthon?

T>e hiába való volt a pró« bálkozás, Bandi tudni akarta, mi történt a gépnél.

— Tulajdonképpen semmi... Azt akarták, hogy beadáson felül is adjak búzát az államnak. Még meg is szabták, hogy mennyit.

— Na, és mit adott édesapám! — kérdezte élénken a fia.

— Nem adtam én!

— Elég rosszul tette — szólalt meg ismét, de most már lehan- goltan folytatta:

— Kormányunk nem hiába bo- csájtotta ki azt a rendeletet, s nagyon bánt, hogy az én édesapám az, aki nem tudta ezt megérteni...

A következő szavakat úgy mondta, hogy határozottan aa apja szemébe nézett.

— Vagy azt akarja, hogy továbbra is külföldről hozzon a* állam búzát, hogy nekünk, városiaknak legyen kenyerünk?

Baukó András nem válaszolt a fiának. Hogy is tudott volna? Szótlanul mászott fel újra a zsákok tetejére: A szűk udvaron csak nehezen tudott megfordulni a kocsival, de végre csak sikerült; A fia sejtette, mire készül. Sző nélkül nyitott ismét kaput. Mikor a fogat kiért az utcára, az ember restelkedve szólt vissza.

— Na.;: beviszem... Nehogy külföldi búzából süssük a kenyereteket,

B. L,