Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

t/ikmmwk Hifit

1955. angtisztos 28., vasárnap

pArtélet

„Passzív“ munkások

A Kórház utcában, a régi vágóhíd helyén, ahol egykor sertéseket és más állatokat vagdaltak, most kemény acélt hasít az esztergapad: kéziszerszámok készülnek. A fiatal, egyre bővülő, fejlődő Békéscsabai Fémforgácsoló és Szerszámárugyár üzemel itt. A kapun belépve, a hangos munkazajt hallgatva, a többnyire új, korszerű gépeket, s mellettük a serény embereket látva, úgy tűnik, mintha semmi probléma, nehézség nem gátolná a termelést. Pedig van hiba itt is, mint mindenütt, ahol dolgoznak. Csak persze sokkal kevesebb, mint eredmény. Hiba, nehézség csak imitt-amott elvétve akad. Az e- redményeket azonban tudatosan növelik az üzem kiváló dolgozói, esztergályosok, szerszám és kisgép készítők, műszaki vezetők. Egyszóval mindazok, akik itt az üzemben egyre jobban akarnak élni, akik azt akarják, hogy egyre jobban éljen egész dolgozó népünk. E nemes törekvést azonban néha fegyelmezetlenség, hanyagság, no meg azután tudatlanság és gyakorlatlanság is gátolja. Akad tehát selejt is.

Nem akarnak tanulni

— Az üzem dolgozóinak egy tekintélyes része fiatal, betanított munkás, — magyarázza Sztanek Ádám elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára. Nehéz velük boldogulni. Passzívak, nem hogy tanfolyamra, de még üzemi értekezletre sem lehet őket itt tartani. Többször felvetődött az, hogy képezni kellene őket elméletileg is, de több részük semmi hajlandóságot sem mutat a tanulás Iránt. Ott van a 120 kötetes műszaki könyvtár is. Plakáton is hirdetjük, de csak alig-alig veszik igénybe.

— Megpróbálta-e már az üzemi pártszervezet vezetősége leküzdeni a passzivitást? Folyik-e az üzemben szervezett felvilágosító munka? — kérdeztem a titkár elvtárstól.

— A műszaki vezetők és a csoportvezetők sokat foglalkoznak velük. No, meg a minőségi ellenőrök is. Aztán Deák József pártvezetőségi tag és újítási felelős is. Az alkotmány ünnepére elindított munkaverseny is sikerrel zárult. A versenyben legjobb eredményt elért dolgozókat szakmánként pénzjutalomban részesítettük. így például az első helyezést elért legjobb esztergályos 300 fo- I

rintot, a második helyezett 200 ’ bi szakágban is. A jutalmazás- a harmadik helyezett pe-1 nál figyelembe vettük a minősédig 100 forint Jutalmat kapott. ' gi munkát, a technológiai fegye- Hasonló volt a jutalmazás a töb- j lem betartását.

Nem érdemes, lemorzsolódnak a tanfolyamról

— Azért mégis csak meg kel- I ilyen hibák, — a figyelmetlen- lene szervezni a szaktanfolyamot,' ség, a fegyelmezetlenség,valamint j hogy lehetőleg jó szakmunkások j a képzetlenség — miatt elég sok

ROSTA

Történet három kulákfiolcáról

A DEBRECENI ÖNTÖZD VALváljanak a betanított munkásokból is — erőltetem.

a selejt. Végül ő is ott köt ki, |hogy a dolgozók többsége pasz- — Nem nagyon érdemes — je- j szív. A két évvel ezelőtt beindí- j lenti ki határozottan a titkár elv- tott MEO-tanfolyamról is lemor- társ. Ezelőtt két évvel is szervez- zsolódtak.

tünk, de alig maradt közülük né- j — Hát lehetséges az, hogy a be- 1 hány. A tanfolyam közepén sokan , tanított dolgozók közül senki sem lemorzsolódtak. | akarja az esztergályozás elmélei Ebben a pillanatban Kovács ; tét megtanulni? — kérdeztem el- ! Ervin mérnök lép be. ót is bevon- kedvetlenedve a hallotak után. juk a beszélgetésbe. Több hibát so-j Ugyan menjünk már oda, s ér- ! rol el. Az RD. 47 revolver-eszter- {deklődjük meg tőlük, hogy mi a 1 gapadra például • egy kis alapfor- | céljuk, szándékuk a jövőjüket il- dulatú motort szerelt fel a kar- j letően — indítványoztam Kovács bantartás. Emiatt nem lehet vele ! mérnöknek. El is indultunk, de pontos munkát végezni. A két EU ; találkoztunk Kaczkó János mű- csúcsesztergánál a sebességváltó- j szaki rajzolóval is. Beszélgetni val van mindig baj. Állandóan ! kezdtünk vele is. Jelen volt a javítják, de mégsem tökéletes. Az j párttitkár elvtárs is.

Mást mondanak az emberek

— A műszaki fejlesztésben is sok a kívánnivaló — kezdte Kaczkó János. — A szerszámkészítőben nincs köszörűállvány. A késeket a szériaüzemrészben köszörülik. Persze csak akkor, ha van rá idő és akkor sem mindig megfelelően. Gyakran nem tudunk sima felületet készíteni. Ezeket a hibákat egymásután mondják el a dolgozók. Égető szükség volna egy helyzet-fúrógépre is, de ez egyelőre csak vágyálmunk, mert nagyon sokba kerül egy ilyen gép. Üzemünk legnagyobb problémája az, hogy kevés a szakemberünk. Éppen ezért szaktanfolyamot kell szerveznünk a dolgozók képzettségének növelésére.

Kaczkó János tehát azt mondotta, hogy meg kell szervezMikor indítják

Pillanatok alatt körénk gyűlnek többen. Csontos Gábor elmondja, hogy bátyjától sok mindent megtanult gyakorlatban, de most már szeretne megismerkedni az elmélettel is. Kodecz György már három éve dolgozik betanított munkásként az üzemben. Azt mondja, hogy mostanában legalább öt ízben kérdezte Hunyadi László ÜB-elnöktől, hogy mikor

indítják be a tanfolyamot, de mindig kitérően válaszolt. Váczi István pedig arról beszélt, hogy a minap is két műszaki szakköny; ni a szaktanfolyamot. No, kérdez- j zünk meg csak néhány átképzést, mit szólnak a tanuláshoz. Az „esztergában“ először Endrődi János csoportvezetővel beszélgetünk. Csak úgy áradozik a betanított ; dolgozók szorgalmáról. — Ott van Laczó Jánosné — mutatja — j egyszerű parasztlány volt és most ! átlag 180 százalékot teljesít. Aztán a többiek...

— Ügy hallottuk, hogy nem a- karnak tanulni — szakítjuk fél; be.

— Kik? Ezek a dolgozók? U- i gyan már, hiszen Csontos Gábor | Hodecz György, Váczi István, meg a többiek is állanI dóan érdeklődnek, hogy mikor szervezi meg az üzemvezetőség a í szaktanfolyamot.

a íanfolyamot?!

I vet vitt ki az üzemi könyvtárból.

A fentiekhez nem kell különö- | sebb kommentár. Mindezekből az I tűnik ki, hogy az üzem vezetői, köztük a párttitkár elvtárs is, j könnyebbnek tartotta kijelenteni I azt, hogy passzívak a dolgozók, | j minthogy a pártvezetőség tagjai- j val együtt szorgalmazzák a szakmai továbbképzést. Pótolni kell a mulasztást, elő kel] segíteni a ! dolgozók tanulását, mert a legmo- ]dernebb gépen is úgy növek- j szik a termelékenység, ha sok- | oldalúan képzett szakmunkások ! dolgoznak vele. Kukk Imre

LALA í szarvasi kirendeltségén élénken vallották és alkalmazták ezt az elvet, hogy * mindenkit megfelelő helyre«. Volt időszak, mikor a vállalatnak főagronó- musra volt szüksége. — »Ki legyen, ki felelne meg legjobban?«

— töprengtek, míg végül kisütötték, hogy ki más, mint — Ke- penyes András. Megint volt egy időszak, amikor a vállalatnak munkástoborzóra volt szüksége. Megint töprengtek, végül megtalálták a megfelelőt; — Kepenyes Mihályt. És ismét volt egy időszak, amikor munkacsapatvezetőre volt szüksége a vállalatnak, ismét töprengtek egy sort, míg végül felfedezték erre a posztra

— Kepenyes Györgyöt.

Még talán csettintettek is egyet a nyelvükkel, bogy ez igeni és bizonyára el is bazsa- lintották magukat örömükben és attól a jól eső érzéstől, hogy a nagy szakember és munkaerő- inség idején ilyen »talpig rendes, hozzáértő, jó káderekkel« sikerült betölteni a hiányzó státuszokat. Mert minden kétséget kizáróan hozzáértő ember a három testvér. Úgyszólván a nagyüzemi termelés talaján születtek és cseperedtek fel »derék mező- gazdasági káderokká.« Ugyanis, a megboldogult Hortfay-rendszer- ben a kedves papájuknak jócska »nagyüzeme < volt Kondoroson. Kerek 80 hold területet mondott magáénak, tanyával, csép- lőgarniturával, az elmaradhatatlan cselédséggel és napszámosokkal.

AZ ANDRIS GYEREK azért lebbői a nagy birtokból is kinőtt. Még nagyobb gazdaságba ment,

nevezetesen Geisz Gáspár uradalmába segédtisztnek. Ebben a minőségben csakhamar belegázolt ki tudja hány suinmás- lány becsületébe, megszaporítva velük a leányanyák számát. Mihály és György otthon maradtak, hogy papájuktól eltanulják a hajcsároskodást, a mások verítékén való vagyonszerzés titkát. Megtanulták és alkalmazták volna talán jobban, mint az apjuk, ha le nem áldozik a tőkés rendszer napja. De leáldozott, s ők sok »hánykoló'dás« után kikötöttek a DEÖNT-nél, az említett beosztásokban.

MIHÁLY JARTA a környező falvakat, toborozta a munkásokat. Így került el szülőfalujába, Kondorosra is. A községi tanácselnök és helyettese előtt úgy lobogtatta a megbízó levelet, mint egy olyan bizonyítványt, ami »proletár-származását«, a néphez való örök hűségét igazolta volna. Minden esetre leplezte mivoltát. A tanácselnök és helyettese majd hanyatt eslek, mikor olvasni kezdték: »Megbízzuk Kepenyes Mihály elvtársat ...« Tovább nem tudták olvasni a dühtől. Elküldték az »elvtársat« azzal, hogy nem érnek rá foglalkozni vele, aztán töprengeni kezdtek: miért »elv- társazzák« és egyáltalán, miért alkalmazzák a kulákot?

ÁLLÍTÓLAG ANDR'S és Mihály már nincs a D^uNT-nél. György azonban ott van még. Az a kérdés, hogy meddig? Ideje volna őt is kisepríízni. És a bátvjait is, ba netalán eltávozásuk óta egy másik vállalathoz fészkelték be magukat.

—Ki.—

Olcsón lehet ruházati cikkeket vásárolni az Országos Mezőgazdasági Kiállításon

A szeptember 3-án megnyíló 1 rül értékesítésre. Ezeket a cikke- budapesti Országos Mezőgazdasági két is 30—50 százalékos áron hozKiállításon. a fővárosi ruházati boltok sokféle színű és formájú férfi, női, gyermekcipőket, valamint bőrdíszműveket árusítanak. Az eddig 483 forintért kapható gumicsizmát a kiállításon 400 forintért vehetik meg a vásárlók. Bőven lesznek különféle táskák, bőröndök és bőrövek is. Nagy mennyiségű gyapjú, pamut- és selyem- árú, ágyneművászon és szövet ke, I

zák majd forgalomba

A kiállítás ruházati boltjaiban kapható lesz a csikós kangárn és kordöltöny, a kedvelt mikádó, különféle színekben, női, férfi és gyermek télikabátok. Bőven lesz sötétkék fiúöltöny, matróz- és tréningruha, szövetruha Sok ballon, eső- és viharkabátot is árusítanak majd a kiállítás ruházati boltjai.

♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■4a♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦*♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■«■:♦■«■

A kárhozat útján

Jól ismerik Szabadkígyóson

— de Békés megye egyéb helyein is — Csabai Béla plébános urat. Közel fél évtizede „boldogítja“ már a kígyósiakat, de demokrácia- és népellenes magatartásáról már régebben hírhedtté vált. 1951-ben békepapnak próbálta magát álcázni és sikerült is bejutnia a Katolikus Papok Megyei Békebizottságába. Az álcázás azonban nem sikerült, mert a palást alól hamar kilógott a lóláb. Megmaradt ő a réginek és minden igyekezetével az 1950- ben megkötött állam és egyház közötti megállapodás ellen tevékenykedett. A szép szavak mögött szinte megújuló erővel jutatta kifejezésre: semmi köze a népi demokráciához, a becsületes, a nép államáért tevékenykedő papokhoz. De kezdjük talán sorjában ismertetni a „tisztelendő“ úr viselt dolgait;

Még 1946-ra nyúlik vissza a történet. Az orosházai Szentetor- nyán plébánoskodott ekkor és a

gyopárhalmi iskolában „hitoktatta" a tanulókat. Bizonyára Ökrös Erzsébet, Bodzsár Imre és a többiek — akik most 22 évesek — érettebb fejjel visszaemlékeznek Csabai Béla hittanóráira. Ez a lélekmérgező oly sokat beszélt nekik arról: „a háborút isten azért vesztette el, mert nem volt se puskája, se ágyúja“. Talán senki nem tudta szenvedélyesebben szidni a demokráciát, meg a Kommunista Párt vezetőit, mint ő. Istennek ez a megátalkodott szolgája minden energiáját az iskolák államosítása ellen összpontosította ebben az időben. Biztosan arról ábrándozott, hogy „őszentsége“ segedelmével talán püspök lehet valaha és nem lesz rossz dolog 10 ezer holdakon „gazdálkodni“.

Mit sem változott azóta. |

Hűséges hallgatója az Amerika Hangja és Szabad Európa adásainak. Késő éjszakákba nyúlóan

sokszor összedúgják fejüket az egyházfi Hulinnal, meg Kovács volt kocsmárossal a szabadkigyó- si borbélyműhelyben. Ilyenkor bizonyára a tőkések*a Wenkheim grófok, meg a maguk felszabadításáról ábrándoznak. Néha aztán a templomkert csendes magányában önfeledten szidja a püspököket, hogy minek mentek el a helsinki béke-világtalálkozóra De jó, hogy nem rajta múlik, mert ez a megrögzött Amerika-barát még háborúba keverné az emberiséget;

Sehogy sincs kibékülve szomszédaival. Főként a tanácselnököt, meg a gépállomás igazgatóját nem állhatja. Nem volt rest kétízben is beírni a Megyei Tanácshoz, hogy az egyházi terület kerítését lebontatta Kovács Lajos, a gépállomás igazgatója. Arról bölcsen hallgat, hogy a gépállomás megalakulása óta (1948) az általa követelt földterület kerítése hivatalosan —, szerződésben is rögzítve — a gépállomás tulajdonát képezi. Persze, szívesebben látná Kígyóson a Wenkheim grófokat, mint a szamszédjában lévő gépállomást, meg a községi tanácsot;

Hiba volna azt hinni. |

hogy gyűlölete csak a község kommunista vezetői ellen irányul; Nem állhatja ő a gyerekeket, az egyszerű szegényparasztokat sem. Népellenes magatartását talán Marik András, szabadkígyósi szegényparaszt esetében’ mutatta ki legjobban. Marik 1946 óta bérelt egy kát. hold 1035 négyszögöl egyházi földet. Csabai Béla arra gondosan ügyelt mindig, hogy csak egy évre szólóan újítsák meg a szerződést. 1953 nyarán Marik bácsi azt kérte a paptól, hogy 5 évre szólóan (az állami tartalékföldekhez hasonlóan) kössék meg a szerződést. A „lelkiatya" azonban csak 3 évre tett ígéretet, de a

szerződéskötést mindig halogatta; Megvárta, hogy a szegényparaszt 40 kocsi istállótrágyát szántson alá és bevesse a földet. Ekkor visszakövetelte a bérletet, mondván: „a nem katolikus emberek nem bérelhetnek egyházi földet“} Egy évig a községi és járási tanács segítségével nem kellett Marik bácsinak otthagyni a bevetett földet. Az 1953—54-es-gazdasági év földbérletét — Jogosan — nem fizette ki Marik, mert a pap nem engedte levonni a trágyázás költségeit.

Csabai bízva „igazságában“, a gyulai járásbíróság jóindulatában, beperelte földbérlőjét. Kicsit furcsán hangzik, de a járásbíróság a „a Magyar Népköztársaság nevében!“ elmarasztaló ítéletet hozott, többek között a pap szakácsnője és a kurátor tanúvallomása alapján! Semmibe vette a tanács véleményét és a szegényparaszt egyéni érdekeit. Hőgye járásbirón nem csodálkozunk, de Szilágyi András és Nádudvari Andrásné ülnökök nem a megbízóik, a nép érdekeit képviselték, és engedték