Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-21 / 170. szám

{935. július 31., esflrtűrtök Több mint kétszáz helyen tartanak az idén községi terménykiéllMsi és állatbemutatót Az Országos Mezőgazdasági Kiállításra •sak a legkiválóbbak eredményei jutnak él. Ezenkívül azonban a legjobb helyi eredmények népszemsítéséré az ország több mint kétszáz községében tartanak az Jdén terménykiállítést és állatbemutatót. A bemutatók többsége a nyár végén lesz, amikor már az idei terméseredmények is szerepelhetnek. Alkotmányunk ünnepén körülbelül ötven helyen tartanak termény- kiállítást és állatbemutatót. A híres szfílö- yidékeken, így például Tokajhegyalján és Villányban a szüret után rendezik meg a termelők vetélkedését. Ügyészségi hírek GAZSÓ LAJOS, gyulá k Iák 31 e*er {«ríni adóval és 20 «ser fo­rint értékű beadási kötelezett­séggel adósa az államnak. Tiilib- szi'ri f.d szüli ás után k igyekezett félre vezetni a hivatalos szerve­ket. »Nincs miből telpsátcmi be- Bc áramat, adómat sem tudom fi­zetni, jsíszágállományoin is alig van.« Ugyanakkor esi ;|á ., üsző­jét és egyéb jószágait az első világháborúban elhalt ismerősei­nek, hozzá artuzóinak nevére írat­ta. Az átírás nem hivatalosan történt, haiK-m ő hamisította meg a járlatot. A tanács dolgozói e űtt nagyhangon beszélt, lobogtatva kezében a hamisított járlatleve- , ‘. A bíróság — meglehetősen .oerálisan — 1 évre és 4 hónapi börtönre ítélte. A gyulai Ügyész- Bég — igen helyesen — nem ér­tett egyet az ítéletiéi, megfeüeb- bwste. A be a sást teljesítő, szor­galmas emberek bíznak a bíró­ságban, hogy a másodszori tár. gyaiá un hozott ítélet sz-gorúbb, igazíágosabb lesz. KÁPOSZTÁS GYAJ1LA, med- gye. agyl ú ’i lakos, többszörös bün­tetett előéletű legutóbb a n*ed- gyesegvi á 1 begyűjtési hivatal ve- aetője volt. A dolgozó parasztok­tól tiibbezer forintot szedett ösz- te azzal a céllal, hogy sertés- és szarvasmarha bsa. ására sertést és szarvasmarhát vásároljon. A va­ló ágban persze nem ezt tette. A pénzt Juhász Mihály nevű barátjá­val saját hasznukra fordították. Káposztás Gyula és Juhász Mi­hály ügyét a napokban tárgy ál­lja a baltonyai bíróság. Bizonyára meggyőződik majd Káposztás Gyula k — in’iiI sokan másak —, bogy neki sem lehet 'büntetlenül másokat megkárosítani. Vonyitva rohant az istálló mögé. Az asszonyt nem hagyta annyi­ban az eniber magatartása. A kerítésen keresztül is j'őil látta, hogy férje kivel jött hazáig. Hogy az öreg Sebők Balázs volt a társa. Csak ívom veszteik össze va­lamin? Nem látott ugyan kö­zöttük semmi olyant, amiből erre lehetne következtetni (hiszen csendesen beszélgettek), de azért sejtette, hogy az utca kulákja mondhatott neki valamit, s atkád ment élt a kedve. — Mit állsz vele szóiba? — mondta férjének. Az most már nem bírta magában tartani bosszúságát. — Nem ő az oka — vetette oda, elértve felesége szavát. — Minek? — Annak, hogy mindenből ki­forgatnak bennünket. Az asszony megdöbbenve né­zett az urára, mikor ismét nyűt az utoaajtó. Takács Béla, a fia­tal ta ná csehiök helyettes lépett be rajta. INkoAsat&Hfyt Megbecsüléssel szobiak a KSZKBI-ről Egy józan esti kiruccanás tapasztalatai Két évvel azelőtt alakult meg a Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézete, a KSZKB1 és azóta sokan meggyőződtek már eredményes mimkájánöl és meg­becsüléssel szólnak az intézetről, államunk gondoskodásánál. Csak néhány számadatot közöljünk az intézet megyei alközpontjának ki­fizetéséből. 1955 január 1-től május 81-ig táppénz-segély cí­mén 635.962, terhességi és gyer­mekágyi .segély címen 36.916, anyasági-segély címen 41.300, gyermeknevelési-segély ámen 478.878 forintot fizettek ki. Ezen­kívül a temetkezések és a tagok betegsége kivizsgálásakor felme­rült utazási költségek címén is több, mint 110.600 forintot for­dítottak a tagok által befizetett összegből. Nem lernte helyes, ha csupán e számadatokat közölnénk és nem beszélnénk arról, bogy a törvé­nyes rendelkezések be nem tartá­sa és lazítása sok kárt okoz a szövetkezeti (mozgalomnak és ezen keresztül a KSZKBl-nek. Sokan jogtalanul veszik igénybe a segé­lyeket, a táppénzeket. Ez két ok­ból származik: egyrészt a szö­vetkezetek könyvelői helytelen adatokat közölnek, másrészt akad még egynéhány táppénzesalás äs. Az Orosházi Szolgáltató KSZ ‘Síinké István szövetkezeti tag adatait tévesen jelentette az al­központnak és így 3855 forint jogtalan táppénzkifizetés történt. A Békéscsabai Textilfeldolgozó ESZ 1675, a Szőnyegszövő 1135 és a Békési Építőipari KSZ 555 forintot fizetett ki jogtalanul, gyermeknevelési pűftlé'k címen. A jogtalanul felvett szolgáltatá­sok csökkentik az intézet tartalé­kát, amiből a szövetkezeti tagság szociális intézményeit; az üdü­lőket, óvodákat, bölcsődéket hoz­za létre, a kórházi és a gyógyke­zelés költségeit fedezi. Másrészt akadályozzák a szövetkezeti gaz­daság erősödését, ezért fontos, hogy .a szövetkezeteik könyvelői mindenkor a rendelkezéseknek megfelelően jelentsék az adato­kat, s a szövetkezeti bi­zottságok beleg-ieű'enőrző tagjai bátran leplezzék le azokat, aíkik jogtalanul veszik fel a táppénzt. Hogyan étkezzenek a mezőgazdaság dolgozói a nyári hónapokban? Az aratók, oeéfúőmunkások em­beremlékezet óla igyekeztek ilyenkor minél több húst és zsírt •enni. Ez helyes is. Hiszen a nagy melegben végzett munka folya­mán rendkívül nagy mértékben égeti el a sserveeet a tápanya­gokat. De nemcsak zsírra és fe­hérjére van szüksége ilyenkor a saerveaetnek, hanem több vita­minra, zöldfűaelékre, nyers gyü­mölcsre is. Persze több folya­dékra is, ami a szervezet víz- veszteségét pótolja. Nem szabad azodban túlzott vízivással meg­terhelni a szivet és a vesét. Hogyan lebet csökkenteni a viz fogyasztását ? A szervezőt só- és víz háztar­tása biaonyos egyensúlyban von. Ez az egyensúly megbomlik, ha az ember verítékezik, Emikor nemcsak víz, hanem sok is M- választódinak. Ha ilyenkor estik vizet iszunk, nincs, ami azt meg­kösse a •sejtekben és a viz nem oltja a szomjunkal. Ezért helyes sós vizet inni az aratónak, cséplő­munkásnak munka közben, aki­nek naponként több liternyi ve­ríték-vesztesége lehet. Hogy a víz ne csak egészséges legyen, hanem a szomját is oltsa, old­junk fel négy-öt citrompótló- pasztillát literenként, ettől kelle­mesen savanyítás lesz az ital. Persze, ha nem verejtékező em­ber iszik sós vizet, csak fokozó­dik tőle a szomjúsága. Mind többen és többen szórakoz­nak a vendéglátóipari egységek­ben. Isszák a frissítőt, hogy a nyá­ri melegben felüdüljenek néhány órára. A vidám zene szavára még táncra is perdülnek. A Kereskedel­mi Felügyelőség munkatársai né­hány békéscsabai vendéglátóipari egységet látogattak meg szomba­ton este, hogy meggyőződjenek, ónként szolgálják ki a vendége­ket.. Első útjuk Erzsébethelyre ve­zetett. 5. SZ. ITALBOLT (üzletvezető: Schvézner László.) A kerthelyiségben szól a zene, az italboltban csak néhány vendég iszogat — Kérünk hét féldeci rumot és két sört — állunk a pult elé. — Csák barna sör van — mond­ta a csapos, aki csak műkedvelés­ből szokta használni a fityulát, mert a haja a szemébe lóg. — Lehet az is — mondtuk. A csapos gondolomra méri a féldecit egy nagy pohárba. A sört is elé- bünk teszi, rajta tenyérnyi hab. Keveseltük, ezért megkértük, hogy az italokat hiteles mérővel újból mérje meg. A rum egy centiliter­rel (54 fillér), a sor másfél deci­literrel (1 forinttal) volt kevesebb. Ennyivel károsított meg bennünket a csapos. Hasonló módon hány vendéget csapott be eddig? A panaszkönyv csak hosszas ke­resésre került elő az irodából, ami­be be kellene írni, hogy a pohara­kat állóvízben mossák, pedig nagy piakit hirdeti, hogy csak folyóvíz­ben mosott pohárral fogadja el a vendég az italt Elroenőben még a kerthelyiségbe is benéztünk. Ott a felszolgáló serényen dolgozott. A zenekar előtt pohárral a kezében egy ember dülöngélve dirigálta a zenét, ügy látszik, itt nem tudják, hogy ittas emberek kiszolgálása ti­los... LIGETI SÖRKERT <üzletvezető: Mácsai Mihály) A kellemes idő sok vendéget ide csalt, s az élénk forgalomban a vendégek között serényen járnak a felszolgálók. Mi is leülünk egy asztal mellé, de úgy látszik, nem vagyunk törzsvendégek, mert 40 percig meg sem kérdezték, mit ké­rünk. Türelmesen vártunk arra, hogy ránk kerül a sor, vagy ha nem, kérjük a panaszkonyvet. Csak most vettük észre, hogy a felszolgáló villanyszerelőket keres a vendégek között, két vendég már dolgozott, de a villany mégsem akart kigyulladni. Végre megkap­tuk a kért két pohár sört. Megnyugtató, hogy bő a válasz­ték az italáruból, csupán frissen sültekből, hideg élelemből van ke­vés. A késedelmes kiszolgálás egyik akadálya, hogy kevés a po­hárkészlet. Ezt szerettük volna be­írni a panaszkönyvbe, de nincs. KISHAJÓ (üzletvezető: Valenti­nja János). Ide már éjfél felé értünk. A ki­rakatban csábító felhívás hirdeti: Olcsó cukrászdái árak! — Kérünk két szimplát — ál­lunk a cukrászdái pult elé és szür­csölgetve felhajtjuk. — Öt forint — mondja a felszol­gáló. Kifizetjük, pedig jól tudjuk, mi jár érte. Kétszeresen számolta és így 2.20-szal többet kért. Négy vendég mellettünk a dupláért fize­téskor 20 forintot adott! Nem vették el a kedvünket és beültünk egy kis zenét hallgatni Erre viszont jó 30 percet kellett várni, mert a rendeletet itt úgy látszik, fordítva értelmezik a zené­szek, 10 perc muzsikálás után 30—40 perc szünetet tartanak. Ezt az időt persze jól kihasználják, mert a vendégekkel beszélgetnek, iszogatnak. Úgy látszik, azok szó­rakoztatják őket! A kiszolgálás udvarias és gyors, az áruválaszték is jó, csak az ért­hetetlen, bogy fagylaltot nem lehet kapni, mert a kiszolgáló szerint — akkor hétfőre elfogy és nem lesz mit kiadni. Az árak helyes betartására fi­gyelmeztetjük őket, s másnap mégis a dupla feketéért a cukrász­dában 3.60 helyett újból 5 forintot kértek. Ejnye, ejnye... Van még tennivaló, hogy a dol­gozók jobb ellátásáról, szórakozá­sáról gondoskodjanak a vendéglá­tóipari egységek. =r-kefe— Hogyan helyes táplálkozni a nehéz nyári munkák idején ? Wa/hkmmi '\kí£ci4fc€ Elsősorban nyers gyümölcsöt!. Ez üdít is, táplál is. He minthogy nyálon igen sok a fúrt.űzési le­hetőség, a nyers gyümölcsöt min­dig gondosan meg kell mosni, leghelyesebb csap alatt. Ugyanis, ha tálban mossuk meg a gyümöl­csöt és a viaet egyszerűen leönt­jük róla, éppen a baktériumokat tartalmazó fölőrészecslcék marad­hatnak rajta. Viszont, ha erős vízBugárral öntjük le, ez leöb­líti róla a piszkot. Ha vízvezeték nincs, akkor végezzük szűrőka­nállal, így a gyümölcsről a víz lecsöpög. Ugyanez vonatkozik a zöldségfélék mosására is. Július 16—i lapunk ..Vihareaiok Népe vá- 1 ilasnol" rovatában a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya helytelen tájékozta­tása miatt nem megfelelő választ adtunk Papp Ferencné dévaványal levélírónknak. A napokban a békéscsabai SZTK alköz­ponttól kapott — most már helyes — vá­lásét itt közöljük: Ha félje csépfési mun­kát akar végezni, — mint rokkantsági nyugdíjjal rendelkező — végezhet anélkül, hogy nyngdíja a cséplés idejére megszűn­ne. Ugyanis 1955 július 1-től augusztus 31-ig, ha állami gazdaságban, vagy gép- gazdaságban, célgazdaságban, vagy gép­állomásnál mezőgazdasági idénymunkás­ként (cséplés) munkaviszonyban áll, a nyugdíjat megszüntetni a rendelkezés sze­rint nem lehet. így tehát minden nyug­díjas nyugodtan vállalhat cséplési mun­kát. — Jómapot! — köszönt fenn­hangon. De a 'köszönés viszon­zásából mindjárt észrevette, iw>gy itt valami nincs rendben. — -Csak nines valami haj ? — kérdezte. — Az ■éh-társ is jól tudja, hogy mi lehet a baj — mondta a még mindig hiaragvó ember. S 7!őlt szó követett, * így az elnökhelyettes rövidesen megtudta Varga Péter bosszúsá­gának okit. — Na — gondolta —, ide <a legjobbkor jöttem. — Varga bácsinak még most is megvan a tavalya búzátok*tege ? — tért rá a beszéd lényegére. Varga kérdően nézett* rá. — Minek tartogattam volna? Eladtam. — Mikor ralta éli — Még tavaly. Nem sokkal a cséplés otán. — Most miért nem adná oda? — folytatta luestmár nyanegben érezve magát a fiatalember. — Odaadnám én, csak fee­■csütetes árért. Legalább is úgy, ahogy a mnlt évben adtam. — Nos, mennyi volt az a be­csületes ár? — vetette közbe az elnökhelyettes. — A zömét 230 forintért ad­tam. De vittek tőlem 250-ért, meg 260-ért is. Most a másikon volt a sor, begy ér tetten arcot vágjon. — Na, és az álfámnak miért nem adja oda szívesen? — Mert nem fizeti meg! •Tikács Béla a szónál meg- •*■ győzőbbnek találta az írást. Újságot vett elő zsebéből, s a megfelelő helyiét kikeresve, Varga elé tartotta és úgy olvasta: — A felvásárlási ár mázsánként 240 forint,.,., minden mázsa után 20 Miió. korpajut tatás ... 30 forintos árengedménnyel számí­tott míbrágya jatt tatás, v,agy mély­szántás igénylése.... Majd hozzá­tette: — Ha pedig a juttatásokat nem veszik igénybe, az állam minden mázsa búzáért 280 forin­tot fizet. — Ezt nem így magyarázta ... — mondta szégyenkezve az em­ber. — Ki magyarázott erről? — kérdezte az elnökhelyettes. Eérje helyett a közelben tar­tózkodó Vargáoé válaszolt, ákd most már mindent értett. — Az öreg Sebők. Az az átko­zott, akinek tavaly 230-ért ad­tuk oda a búzát. Most ő 500-at is elkér érte. Hogy az a... — s itt nem valami szép szavakkal méltatta az utca kulákját. — Mindig mondtam, hogy ne tár­salogj vele! — ripakodott a fér­jére. 'Takács Béla talán még soha- * sem volt olyan elégedett, mint a beszélgetés után, amikor az utcára lépett. Nem sokkal utána Varga Péter is ehndjlt a községbe. A sors úgy hozta, hogy ismét összetalálkozott Se­bők Balázzsal. De dkikor olyasmi történt, amire az utcán tartóz­kodók megdöbbenéssel figyeltek fel. — Vén gazember! — mordult az alattomos mosollyal közeledő kólákra. — Takarodj a szemem előli Megint kellene a búzám, hogy legyen miből pénzt csi­nálni? Ezzel faképnél hagyta az elvö­rösödött Sebőköt. De legalább most már a dühe is alábbha­gyott. Nem sok idő múltán egy rádió­val, meg újságokkal megrakod­va tért haza. — Hoztam neked valót is — mondta a feleségének, s kezébe nyomta a »Nők Lapjá«-t. A mezőről csak nem régen. *• hazatért fiatalok — akik az esetről mitsem tudtak — cso­dálkozva nézték, mi történt. Azon is csak ámultak, amikor apjuk azt mondta nekik: — Úgy hallom, esténe valami előadás lesz a DISZ-ben. Szeret­ném, ha ti is elmennétek. Baráth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom