Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
Egy félbemaradt kultúrotthonépítés tragikus története A napokban jártam életemben legelőször Csárdaszálláson. Azt már évekkel ezelőtt is tudtam, hogy ez egy önállóvá vált, fejlődésnek indult község. Érthető kíváncsisággal kutattam tehát a fejlődés jeleit. Rövid szemlélődés után láttam nem rég ültetett fasorokat. Bizonyára itt lesznek az új utcák. A tanácsháza előtti térség is be van ültetve facsemetékkel és virágokkal. Ez bizonyára a jövendőbeli park. Építkezés nyomait is láttam a földművesszövetkezet telephelyén és a tanácsháza közelében. — Látom, építkeznek, fejlődnek — mondtam nem kis elismeréssel a tanácstitkárnak a szokásos kölcsönös üdvözlések után. Lesújtó pillantást vetett rám, s az ajka olyanformán biggyedt le, mintha azt akarta volna közölni velem, hogy ő is tud gúnyolódni. — Talán iskola készül itt szemben — firtattam jámbor tudatlansággal. Kérdőjelbe görbült falak — Semmise készül, nem építkezünk — jelentette ki olyan epés hangon, hogy önkéntelenül is, a mintegy két és fél méter magas vályogfalak felé fordultam. Ebből nyílván megállapította teljes tájékozatlanságomat, s magyarázni kezdte: — Ez eredetileg kul- túrház akart lenni. Régen, 1953- ban kezdték társadalmi és egyéb munkákkal, de elfogyott a pénz és azóta felkiáltójelként meredez- nek, helyesebben kérdőjelként görbülgetnek a csupasz falak. Mar ezt is rettenetes elviselni, hát még a községbeliek és az erre vetődök gúnyolódásait. Persze, már nem sokáig áLlnak a falak, mert ugyebár a vályogot oldja az eső, porlasztja a szél. Tehát előbb-utőbb összedől. Ezzel párhuzamosan megrothad a faanyag, itt a tanácsháza mögött, a szahad ég alatt. — Miért nem fejezik be? — A keret miatt, ami nincs. — És a felsőbb szervek? folyamod ni kell... Hirtelen mozdulattal félbeszakított, s a markomba nyomott annyi aktát és folyamodványt, a- mennydbe kis fáradsággal bele lehetne csomagolni egy 10 méter széles és 26 méter hosszú kul- túrházat kész állapotban is, hát- még így, félkészen. A tanács- titkár féltve őrzi az aktákat, hogyha majd egyszer készen lesz a kultúrház, kiállítást rendez belőlük, hogy az utókor szemléletes képet kapjon a bürokráciáról. Érkezett ide papír minden elképzelhető közép- és felső- szervtől annyi, hogyha annak legalább a fele segítség lett volna, akkor ezó’ta már újra keUene meszelni a kultúroLhont, a használat miatt. Egy sokatmondó levél... A fejgörcs elkerülése végett csak egyik-másik aktába pillantottam bele. Másokat is kímélve ettől a kellemetlen fajdalomtól, csak egy — a Megyei Tanács Tervosztályának válaszleveléből idézek néhány sort, amit az illetékes minisztériumhoz küldtek a kultúrházzal kapcsolatos panasz- levélre : »Az építkezést a Községi Tanács VB tanácselnöke kezdeményezésére indítottunk meg 1953- ban 28.000 forintos hitelkerettel. A megnyitott összegből nem használtak fel csak 18.000 forintot. 1954-ben az épület befejezésére 10.000 forintot kértek, mivel a szükséges anyag rendelkezésükre állt (bontási anyag), csupán a munkabéreik kifizetésére kellett a pénz ... Időközben az elnököt leváltották és a titkárnő nem tudta keUő eréllyel irányítani az építkezést... A komolyabb nehézségek ezután kezdődtek : a kultúrotthon építésére szánt anyagot egy magas megfigyelő építésére használták fel, más részét pedig tüzelőnek az MN'DSZ és DISZ vacsoráknál.,. Ifj. Túsz Zsigmond panaszos leveléből az egész ügynek olyan színezete van, mintha a felsőbb szervek gátolnák Csárdaszállás kultúrigényeinek kielégítését. A valóságban a helyzet egészen más... 1955-ben KTSZ fogja befejezni a munkát, így reméljük, hogy végre pontot tehetünk erre, a két éve húzódó problémára.« Az ígérgetés már vigasznak is kevés — tetteket! A fenti levél 1954 december 22-én kelt, amelyből többek között még azt is megtudjuk, hogy a csárdaszálJási kultúrotthon befejezésére ez évre 30.000 forintot tervezett a Megyei Tanács Tervosztálya, holott a kultúrotthon befejezéséhez a Mezőberényi KTSZ költségvetése szerint kb. 150.000 forint szükséges. Szóival, itt némi pénzösszeg különbözet van a tervezés és a költségvetés között. És úgy látszik, hogy valami differencia is lesz, mert az, hogy 1955-ben végre befejezik a kultúrotthont, csupán puszla ígéretnek látszik, mint annak a sok levélnek a tartalma, amit kapott 1953 óta a csárdaszáUási tanács. Ezt a szomorú tényt abból állapítjuk meg, hogy az idő rettenetesen halad az év vége felé és semmi jel sem mutat arra, hogy egyáltalán hozzákezdenek-e az építkezéshez. Inkább minden jel arra mutat, hogy a 26 méter hosszú és 10 méter széles alapra felhúzott, mintegy 3 méter magas vályogfal teljesen tönkremegy és ezzel egyidőben kárbavész az a 18.000 forint és az elég sok társadalmi munka, amit eddig ráfordítottak. Száz szónak is egy a vége, a csárdaszállási kultúrotthon kérdését már nagyon sokszor élire állították és mobilizálták is magukat eleget a közép és felsőbb szervek tervezgettek is és ígérgettek is sokat, mostmár ideje volna az ígéreteket megvalósítani és a tervet kultúrotthon formába önteni. Kukk Imre [/UuHtauU Hét* __________________________________1955. július 24-j Vtt*rnap_ M it veszít a kam úti Petőfi TSZ, ha nem kombájnnal arat? 1/ Termelőszövetkezeteink közül bizonyára egy sem akad olyan, amelynek tagjai ne láttak volna már kombájnt. S mindazok, akik közelebbről is megnézték e csodálatos gép munkáját — függetlenül, hogy azelőtt milyen véleménnyel voltak róla —:, csakis az elismerés hangján nyilatkoztak. Bámulattal tapasztalták, hogy a legnehezebb mezőgazda- sági munkát, a gabonabetakarítást micsoda könnyedséggel végzi. Mégis, amikor arról volt szó, hogy ezt az eddig ismeretlen gépet, amelyik egy művelettel haltja végre az aratást, a hordást és a cséplést — igénybe is lehet venni, számos termelőszövetkezetben volt tapasztalható az idegenkedés. Egyik-másik helyen az idei gazdasági évben is csak ügy- gyel-bajjal kötöttek kombájnnal való aratásra szerződést. De a legnagyobb baj ott van, hogy ezt a szerződést nem sokba veszik egyes termelőszövetkezetekben Ami egyébként helyes — igyekeznek az aratással. Az azonban már kevésbé dicsérendő, hogy a kombájn-területekhez érve nem hagyják abba, hanem kaszával, aratógéppel nekiesnek a még to- vábbérésre hagyott gabonának. — Hamarabb végzünk a gabonabetakarítással — mondják. Pedig tévednek! S ráadásul szórják a pénzt, csökkentik a jövedelmet. Arról nem is beszélve, hogy a gépállomás a szerződésszegés miatt kötbérigénnyel lép fel (ez egymaga többezer forintos kiadással jár!) Akár kézi kaszával, akár aratógéppel történik az aratás — a további munkák kiadásai miatt — sokkal költségesebb, mint a kombájn-aratás. De az általánosítás mellett nézzünk meg egy példát. Vizsgáljuk meg: milyen mértékben károsodik meg a kamuti Petőfi TSZ tagsága az idei aratásnál, a kombájn háttérbe szorítása miatt? Ha valaki ezekben a napokban ellátogat ebbe a több, mint ezer holdas közös gazdaságba, mindjárt feltűnik neki az a lelkesedés, ahogyan a tagok dolgoznak, hogy mielőbb minden szem gabona zsákban legyen. Úgyszólván általános az a magatartás, amelyet állatgondozója tanúsít. Kora reggel és késő este az állatokat eteti és gondozza, napközben pedig a Lanz-Bulldog vontatási! aratógépet kezeli. Ennek az igyekezetnek tulajdoni! ható, hogy az aratás alatt a másodvetésű kukoricát és a dohányt is megkapálták a tagok. — A gépállomás aratógépén kívül három lóvpntatású aratógép és hét kasza vágja a 645 hold kalászost — sorolja az erőket Csipke Gábor elv társ, a tsz párttitkára. — Na meg a kombájn — teszi hozzá. Ez utóbbinak nem nagy jelentőséget tulajdonít a tagság. Pedig a tavalyi tapasztalatok alapján az idén 175 holdat akartak kombájnnal végezte! ni. De közben elment a kedvük tőle. — Keveset csinál — panaszolják. — Négy nap alatt a'ig 20 hold búzát vágott le. Mindig van vele valami... Persze, ez nem mind igaz. Kétségtelen, a gépállomás is hibát követett el — rosszul javította ki a gépet. Amikor felelőse, Szugyiczki Pál, a múlt hónap húszadika tálán átvette, nem jól működött. Azóta — ahogy az aratást elkezdték vele — egyre-másra jelentkeztek a hibák. Természetesen ezek a bajok mind olyanok, amelyek a kombájn-aratás »próbáján« — az őszi árpa betakarításakor jelentkeztek vtolnfa s most már zökkenőmentesen menne a munka. — Sajnos, erre nem kerülhetett sor — panaszolja a kom- bájnos, mert a tagság a 45 hold őszi árpából csak másfél holdat hagyott a kombájnnak. A tagoknak ez a törekvése a búza aratásánál is megmutatkozott. A múlt hét csütörtökén már munkába állhatott volna a kombájn, de többheti rostokolás után csak hétfőn engedték rá a búzatáblára. S abban törik a fejüket, Bogy 2—3 nap múlva sem állnak le az aratással, ha már csak a kombájn-terület lesz hátra. — Majd vágunk együtt a kombájnnal, úgy mint eddig — mondják a tagok. Ilyen módon -— úgy vélik — a kombájn jó, ha 75 holdat levág. »Nem érnek rá — sietnek az aratással.« Persze, az aratás csak egv része a gabonabetakarításnak. Utána jön még a behordás, majd a eséplés. Mindez fáradságos és jóval tovább tart, mint az öt-hat nappal elhúzódó kombájn-aia ás. Erről keveset beszélnek, de igen alapos oka van annak, hogy a kamuti Petőfi TSZ tagjai nem valami nagyon »rajonganak« » kombájnéit. Altól tartanak, h;,g ha kombájnnal aratnak, nem keresnek eleget az aratásban —• kevesebb lesz a jövedelmük. Hát nagyon té ved nek 1 Ne végiünk mást alapul, csak azt a 100 hold búzát, amit a kombájn elől akarnak elvenni. Nézzük meg mindenekelőtt a szempergésből adódó veszteséget A szövetkezetiek is jól tudják (hiszen arról saját maguk is meggyőződtek), hogy a kombájn után mindössze 1.5 százalékos a szemveszteség, míg az aratógépnél 4 százalék. De az aratógépnél adódó szemveszteséghez még hozzá kell adni a 2 százalékos hordási és az 1.5 százalékos cséplési veszteséget. Ez — a szövetkezet 13 mázsás átlagtermését alapul véve — mennyiségben 78 mázsa eltérést jelent a kombájn javára. Gépállomási kiadás kombájnaratás esetén: 54.6 mázsa búza és 6900 forint pénz (ebben a Szabó László, a szövetkezet apa- | magtisztítás is benne van). Aratógéppel történő aratás e e- lén: az aratógép használatért 63 mázsa, a cséplésért 68.9 mázsa búza. Mindent egybevetve (a pénzösszeget is átszámítva búzameny- nyiségre) 130.7 mázsa többlet ki adása, illetve vesztesége lesz tsz-nek, ha a tagok mégis keresztül viszik számításukat és ne kombájnnal, hanem ara tógéppé, aratják le a 100 hold búzái. Reméljük, ezután a röv'd számvetés után ők is és más termelőszövetkezetek tagjai is tisztábban látnak s meghagyják a kombájn részére kijelölt területet. B. I* w Az új élet küszöbén , z élate'aelét jáxió ember már már többet nem felénk, Barkóczi elvtárs. Kerülj beljebb. z ősszel, szeptemberben, a- mikor nálatok a tsz-bem vetették a búzát, én is arra goabajt ki - mond- én teáKbá^laí doltam’ hogy koí'án lesz *.z mé* az ember és f 11 " irányanan ia De . voitam, hogy ti biztosan kom nrnes utam erre. Mi újság Adjátok, mit csinái,0k. Az egyéni parasztok ekkor méjg a talajt sem ** sokszor megtörölte izzadt ta gondolkodva az ember homlokát. — Hiába, nem könnyű megsímogatta őszülő baját. — f^tek? Le van már aratva? munka a favágás. Télen is két- Lálod, amit helyébe ültettünk, . szer melegszik az ember mel- azóta milyen szép terebélyes fa — Három napja, hogy meg- készítették elő. Az én földem kélette, hát még nyáron, amikor lett. Nem sajnálom tovább, ma kezdtük az aratást. Négy hold- szén állt a vetésre. Oktober ^eloam úgy is meleg van. Tíz év- felvágom. £Jem is mondtam még b'óü tudtunk valamit le- jén már földben volt a mag. Első vei ezelőtt, amikor a kert végé- neked, hogy miért húztam-ha- vágni. Ma is korán ott hagytuk, voltam a vetéssel az egész közből kivették a kiszáradt nagy lasztottam annak a felvágását. Ketten vagyunk az asszonnyal, s£7jben. Kaptam is szép nótát nyárfát, a törzsét még akkor fel- Tíz évvel ezelőtt, amikor meg- nem nagyon haladunk, Ismered £j.te pár hónap múlva megsza- használták építkezéshez. A tus- kaptuk a földet, mind a ketten őzt a rossz Garai pusztát, lü- };adja a víz. Felfagyott a télé® kójacsak maradt. Az asszony so- nagyon örültünk. Cselédembei- zesgyarmat legrosszabb földje. az egész. Tavasszal újra vetet- kat mondta már azóta: bői egyszerre földtulajdonos let- Valamikor a bíbicek tanyáztak ^em, egy részét kanadai tavast — Sándor, vágd már fel azt tem. örömömben még akkor nap rajta. Rövid idő óta sokat javí- vetőmaggal, a másik részét szova fát, holnap nem tudok mi- kivettem a régen kiszáradt fát. tottam rajta, de hiába, 10 hold je(- tavaszi búzával. Volt olyan vei főzni. Pedig hogy meg kellett birkózni földemre egyedül nem tudok jS) ahol háromszor kelleti — Találsz még ott tüzrevalót, akkor is vele, vastag gyökereit csatornát építeni, hogy a vizet le- vetni. csak keress, én most nem érek úgy beleszőtte az ősi rögbe, mint- eresszem róla Megadtam mindent a földnek, rá. ha azt soha el nem tudna eresz- — Mi a kilátás, hogy tizet a Így ment ez évek óta. A fa- teni. gabonád? tuskő csak száradt a félszer alatt, - Nem « —--------------- - , ¥ etette a lejszet, elgondol tud wy kinevetsz. A te föl- holdja négy mázsát. Meg a tarkodott, megegyszer^ emle- deteken egy holdon lesz majdnem tozásomat sem futja ki. Kenyér— Az eső kivert az aratásból k?ftebe ldez e » fold?sztas nap- j mint nekem a négyen, nekvaló meg nem is marad.- alia muR két dra - jó lenne, ■„nwg a fa luvágását. Valaki Pedfg’mennyit dolgoztam rajta. Szégyenem, hogy kitüntetett ahg múlt oi a j , „köszönt hirtelen. Azt hiszem, ti is úgy figyeltétek mintagazda létemre nem termelek — Jó estét, Sándor. a mi munkánkat, mint mi a ti- annyit, hogy jusson is, meg ma— Jó estét. De régen jártál éteket. rád jón is. egészen mostanáig. Ma megint eszébe jutott az asszonynak ara jó ha délután felvágnád, hiszen már nemsoká megint kihajt. — Ami egyszer meghalt, az amit lehetett, amit erőm bírt, éa Nem is merem megmondani, mégis mostohán fizet. Alig ad- . . 1 1__t i : ~ ---1V/I Árt O f OT*
