Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

1955 június 1., szerda ViUateaiíaU 3 A Zsarói utcában mindenki teljesíti beadását Jó» még jobban ís lehet.. Csak annyit tudtam, hogy Oláh Jáuosék a Zsarói utcában lak­nak. Azt mondták a tanácsnál, hogy mindenki ismeri őket, könnyű meg alálr.i. .Uközben egy idősebb asszonyt megkérdez­tem. Nem ismeri véletlenül Oláh Jánosékal ? — Én? — nézett rám kicsit méltatlankodva. — Már hogyne ismerném. Sarkadon mindenki ismeri őket. De mi, akik a kör­nyéken lakunk, különösen jól is­merjük, hiszen az ősszé! tanács­tagnak választottuk — teszi hoz­zá bizalmasan —. Jöjjön, meg­mutatom hol laknak. Útközben egy mánk asszony is csatlakozott hozzánk, akit Ilona néninek szólított ismerősöm. Igen nagy beszédbe kezdtek. — Láttam, hogy Szabóné vitt ma reggel egy pár tyúkot — mondja Ilonka néni. — Kérdem tőle: — a beadásba? Oda én — mondja, mert csak nékem van még hátralékom, úgy tudom, már mindenki bev ittc a félévit. — Nékem még van egy kiló negy­ven deka, de holnap én is vi­szem — mondom néki. — Majd beadja azt a pár kilót csirkéből is. Sose siessen vele, van még idő, — így a másik uram, csak beszól, hogy »elmen- ! | A nyers téglái lem a gazdakörbe egy kicsit be- rakják le a kiskocsiról, szélgetni.« női mun­káskezek asszony. — Hová gondol? Én legyek csak hátralékos? Mit szólnának a szomszédok? Oláh Jani bácsi mondta, hogy az utcában már csaknem mindenki teljesítette félévi beadását. Közben odaértünk Oláhék há­zához és nem hallgattam tovább a vitát. Előre sejtettem, hogy a gazdát nem találom portáján. — Nagyon sajná’om, hogy nincs itthon a férjem — foga­dott egy idősebb, pirosarcú asszony, akit — később megtud­tam — mindenki Erzsi néninek hív. — Kiment a határba a kis- echhik fiammal. íreg a mentem­mé.. Szénát gyűjtenek. Esténél előbb nem jönnek haza, mert egy kaska palántát is vittek. Azt Hát fontos néked mindig ott lenni? — kezdtem lebeszélni. — Persze, hogy fontos — fe­leli vissza, itt tájékozódok arról, hogy a szomszédok hogyan haladtak a kapálással. így nie­gyen ez hétről-hétre. — A multkorában meg kép­zelje, azt mondja az én emberem. »Nem tudom, az utcabe'iek közt van-e hátralékos?« Ejnye, mit avatkozol te a más dolgába — így én. — Elég az, ha a magad bajával törődsz. A miénk már rendben van, a disznót beadtuk. Egész évre a tojást és a tyúkot is. Mindenki tudja kötelességét. Azt mondja erre az uram: »"Nem, lesz az úgy jó anyjuk, ha min­denki csak 6aját magával törő­dik. Azokat, akik elhanyagol­ják állam iránti kötelességüket, figyelmeztetni kell, hogy az or­szág rájuk is számít.« Én aztán nem kérdeztem tőle, be­szélgetett-e az utcabeliekkel, vagy sem. A multkorában azon­ban szóvátette, hogy nincs hátra­lékos a mi utcánkban. Kiss Já- nosék is a négy hold után már egész évre beadták a sertést, vá­gómarhát. Debreceniék a hét, Kiss Lajosék meg a nyolc hold után az egész évi sertést é 6 tojást bevitték. — Hát így élünk — fordít VIHARSAROK NEPE SZERKESZTŐSÉGE h^dolgo^ Békéscsaba. zun]í; megvan a megélhetésünk. elülte!ik és meglocsolják, eltelik az idő. — Nincs az itthon soha — te­szi hozzá kissé szomorkásán. — Mióta tanácstagnak választották, még vasárnap sincs maradása. Egész héten kint van a határban, azt mondja, minden munkáját jól kell elvégezni, mert egy ta­nácstagnak nem lehet' rossz ter­mése búzából, kukoricából sem. Ha nincs a határban, akkor a gazdakörben található. Mert nemrégen a mi utcánkban egy gazdakört alakítottak — teszi hozzá. — Minden vasárnap reg­gel, ha a jószágot ellátja az I evél a Kubik-iigyről A Békéscsabai Dózsa Sporíb r elnöksége fegyelmi határoza­tot hozott Kuhik János sportoló ügyében. Kubik Jánosnak a Szeghalmi Traktor mét közéi- n tanúsított sportszerűtlensége ösz- s-’egyezlet heteden a szocialista sporttal. A sportkör elnöksége, vezetői sokat foglalkoztak a játékos nevelésével és ennek elle­nére, magáról megfeledkezve, a legutóbbi mérkőzésen is sport- s-eriiUcn V viselkedett. ■ Az ilyen sportoló nem felel meg a szo­cialista sport követelményeinek. A sportkör elnöksége Kubik János ügyében a kővetkező határozatot hozta­Kubik Jánost, a Dózsa Sportegyúsület, tagjai sorából kizárja, egyb n eltiltja a sportkör látogatásá;ó'. A játékos cselekménye annál is inkább súlyos, mivel már eggízbf n hasonló sportszerűtlenségért fegyelmileg felelősségre vonták. A törtélekből, úgy látszik, nem tamilt. Reméljük, hogy az elnökség határozatával egy tért Békéscsa­ba sportszerető közönsége is és a közeljövőben más viszony alakul ki a játékosok és a közönség között A Békéscsabai Dózsa SK Elnöksége. öt és fél holdon gazdálkodunk, jószágot is tartunk, így aztán van mit aprítani a tejbe. Most egy lovat akarunk venni az idősebbik fiamnak. Igaz, sok kell ért®, de azért meglesz. Mikor elköszöntem az asz- szonytól, arra gondoltam, ha minden községben sok olyan em­ber volna, mint Oláh János ta­nácstag, aki nemcsak a saját kötelességére gondol, hanem fi- gye'emmel kíséri válasz óit is, teljesítették-e bea !á ukat, me­gyénk nem az utolsók; hanem az elsők között leime a begyűjtés­ben. — Lipcsei — 0, Herter Erzsébet, brigád­vezető — mutatja be Balogh Dá- nielné elvtársnő, a Gyomai Tég­lagyár OB elnöke, aki égető és mii szakkérdés előtt van. Majd így folytatja: —. Herter Erzsébet is azok közé tartozik, akik szíwel-lélek- kel dolgoznak. Ha leesik a ta­karócserép, nem megy csak úgy tovább, mintha semmi sem tör­tént volna, hanem visszahelyezi azt. Műszak után segíteni szokott a takaróknak, nehogy a tégla tönkremenjen. Amikor van még egy kis takarnivaló, s a többiek már hazakészülnek, szól nekik, hogy azt még végezzék el. A régibb munkások ilyenek. Magukénak érzik az üzemet, ami meglátszik munkájukon. — A bányászokon sok múlik, mind az öten nagyon igyekez­ned — mondják többen. mindig túltel­A napi tervet jesítik a Gyomai Téglagyárban. Ez azt mutatja, hogy az ottaniak általában mind jól dolgoznak. Jobban megy a munka, mint ta­valy. Szervezettebb. Többen di­csérik Dankó János telepvezetőt. Mindig a dolgozók között van, ahol szükséges, ott segít. Nem így volt ez tavaly, amikor más volt a telepvezető. A telep most rendezettebb, külsőleg is meglát­szik, a jobb vezetés. Sok itt a fiatal, jórészük alighogy az iskolából kikerült. Gyuricza Gizella DISZ-titkár azt mondja, hogy ők még nem fog­lalkoztak a kongresszusi felaján­lással. Az ebédszünetben a lányok a fűben hevernek, ülnek, a fiúk- labdával játszadoznak. Csak egy kis kezdeményezés kellene, va­laki érdekes, rövid írásokat, új­ságcikkeket olvashatna fel. Szó­rakoztató és nevelő lenne. Ha nem is naponta, de legalább időnként megtehetnék ezt. Sok­minden iránt felkeltenék ezzel a fiatalok érdeklődését. — Nem érünk rá olvasni — mondja az egyik lány. | — Nem szeretünk ' ^ csak ülni, meg aludni — így viccesen a másik, Bárdos Róza. Komolyabbik oldaláról nézve a dolgot, ez azt jelenti, hogy van a fiatalok között érdektelenség Ezen persze lehet változtatni úgy is, hogy ilyenkor az idősebb mun­kások elmesélgetuek tanulságos eseteket a múltból és közelmúlt­ból. A versenyről is, élmény- szerűen. Megteheti ezt a telep­vezető, a művezető is. Persze, mindezt nem erőltetett módon hanem a körülményekből adódó­an, de mégis előre elhatározva, tudatosan. Gyakran munka köz­ben is vannak lehetőségek arra hogy egy ikhez, vagy másikhoz, ne­velő szóval közeledjenek. Hiszen olyan jól nem megy a munka a Gyomai Téglagyárban sem, hogy ne mehetne még jobban. A pedagógus nap előtt Befejezéshez közeledik az isko- la első-második osztálya sem. Jái- lai év és most mutatkozik meg az ; nak ide gyermekek, akiknek szu- az eredménv, amelyért a pedagó- j leik keveset törődnek a tanula- gusok gyermekeinkkel együtt, sukkal. Ennek ellenére mégis szép egész éven át dolgoztak. Mint szülő, felkerestem az I. sz. iskola igazgatóját, Sajti Károly elvtársat. A gyermekekről, az is­kola életéről beszélgettünk. Meg­kérdeztem, hogy ebben az iskolá­ban miért nagyobbak a követel­mények, mint egy másik helybeli iskolában? — Azok a gyermekek, — mon­dotta, — akik ebből az iskolából kerülnek a középiskolába, még a jó, közepes tanulók is, megállják helyüket az élet bármely szaka­szán, Nem egy középiskolai tanu­lóval beszéltem, aki örömmel mon­dotta el, hogy olyan alapot ka­pott ebben az iskolában, hogy nem okoz nehézséget a kezépisko­volt, mennyit keres. Szülei is ki- jen Pestre gyárba dolgozni, talán mit szólna, ha belépnék a tsz- idő miatt sok volt a kiesése, de váncsiak voltak. szépen keresne, de a hazautazás, be, a Dózsába. ebben a hónapban már igyekszik A nehezen várt nap — ha las- a lakás, élelem sokba kerül. Haza Gál bácsi nem ellenkezett, rö- pótolni, minél több miinkaegysé­san is — mégis csak elérkezett, nem sokat adhat keresetéből. Meg síden válaszolt. Keresett elég szépén, de valami azután itthagyja öreg szüleire a nem hagyta nyugton. Vonzotta a földet? Töprengett üres óráiban, föld, a mezők illata, százféle durú- de munka közben is. zsolása. Kenyérnekvalót termelni, minél többet... — fogta el nem egyszer a vágy. Ott, ott érzi ő jól magát a barázdában, ízlelni a szembecsapó langyos szelet, a föld szagát. Hiszen ő azt szereti, a föl­det. — Nem jól van ez így, máshol keresek munkát — mondta apjá­nak, ha úgy hozta a szó. — Hát fiam — rándított egyet rröbbször eszébe jutott a termelőszövetkezet. A Dó­zsa, amelynek két testvére is tag­ja. Mi lenne, ha ő is ott dolgozna merte — Lépjél fiam, ha ügy tetszik, de jól gondold meg. Közben az öreg örült fia elhatározásának. Hiszen ö is mondani akarta néki már régebben, hogy talán a közösben jobb lenne, csak nem harmadiknak a testvérek közül. Még katona vö t Veszprémben, sokszor segített ő is a többiekkel az otíani térinélőszövetkezetek tagjainak aratni, vagy kapálni. Nem is volt olyan rossz az a kö­zös munka, de idegen sem, hi­szen ő is paraszt és szereti a fol­get szerezni. A tsz-vezetők úgy vélekedtek róla, hogy becsület­tel végzi munkáját. Lováért — mely mostmár kö­zös vagyon — megkapta az első rész összeget, azonkívül előleget is osztottak és négy malacot ka­pott jutányos áron. * fiatal, 22 éves Gál lstván- nal kint találkozunk a szö­vetkéz: t halárában Másodvetésű Igen ám, de mi lesz a lóval, a »Manóival« ? Bevigyük azt is, vagy eladjuk? — A »Manci« jön velem, ha én megyek — döntötte el Pista, takarmánynövény alá készíti elő A szövetkezetiek is megadják az a talajt, lovával. Kérdésünkre árát, ha nem is egyszerre, há- szerényen válaszol, romszorra is jó lesz az a pénz. — Nem bántam meg, hogy a Hiszen a bizottság felértékeli és közöst választottam — mondja, rendes árat fizetnek érte Tekintete a tsz hatalmas búza­* tábláján nyugszik. Jó termésünk 1 gy történt, hogy Gál 1st- lesz búzából — folytatja beszédét * vánt a márciusi közgyűlé- —, kukoricából, de mindenből, sen, ebben az évben, a magyar- mert megadtuk a módját. Jut vállán Gál bácsi —, ott dolgozol, (j^t. Mi lenne, ha megpróbálná ahol kedved tartja. Csak olyan a közös gazdálkodást. Ügy hal- munkakört válassz, ahol meg tu- iotta, a korábbi, kezdeti hibák dód alapozni jövődet, ahol kerese- megszűntek már a Dózsában. Jól tedből jól megélhetünk. Mi már gazdálkodnak most tagjai. Tavaly anyáddal nem sokat tudunk se- js több volt az átlagtermésük, gíteni, az a hét hold terem, terem, mint az egyénieknek és nyíl- bánhegyesi Dózsa TSZ tagjai fel- osztásra bőven és gondtalanul, ha jól megmunkáljuk, de azzal az ván a jövedelmük is több volt. vették magük közé. Hét hold boldogan élhetek öreg szüleim­egy lóval, ami nekünk van, nem A testvérei nem szűkölködnek, földjét és lovát is magával vitte mel. A barátom, Sódar János is tudjuk úgy megmunkálni a föl- Sokáig gondolkozott, míg rá- a közösbe. Mindjárt meg is kezd- is be akar lépni ősszel az öt det, mint ahogy .az megkívánja, szánta magát. Egyszer azután te a munkát. Kocsisnak állították holdjával. Jól teszi, ha közénk Pista igazat adott apjának. Azon szóvá tette az öreg szülőnek. be. Az első hónapban 22 munka- jön, mert ö sem bánja meg. törte a fejét, mit tegyen. Elmen- — Apám — mondta neki — egységet szerzett. Igaz, a rossz Medve Mária eredményeket érnek el. A fel- szabadulásunk ünnepére rendezett tanulmányi versenyben magyarból és számtanból a mi iskolánk nyer­te el az első helyezést és az elis­merő oklevelet. Később a VII. számú iskola versenykihívásáhc csatlakoztunk és fizikából — város, viszonylatban — szintén elsők let­tünk. Majd a május elsejei fel­vonuláson az ötletesség és a pél­damutató fegyelmezettségért el­nyertük a városi pártbizottság vándorzászlóját. Ahhoz, hogy ezek az eredmé­nyek továbbra is megmaradjanak, sőt, fokozódjanak, abban nekünk szülőknek is segítenünk kell. A dolgozó szülők egy része nem se­gíti eléggé a nevelők munkáját, nem érdeklődik gyermeke iskolai előmenetele iránt. Nem szívesen osztja meg a pedagógusokkal a gyermeknevelés gondjait. Pár nap múlva a pedagógus na­pot ünnepeljük. Népünk és ifjú­ságunk mély, őszinte megbecsü­léssel fordul nevelőink felé ezen a napon. De az első sorokban mi, szülők segítsük őket nagyszerű feladataik megvalósításában, ök valóban az „új ember kovácsai“. Munkájuk nyomán formálódik az új nemzedék. A legnemesebb em­beri tulajdonságokat kell kibon­takoztatni gyermekeink leikéből. Nagy és szép kötelesség ez. De az egyre növekvő feladatot csak akkor tudják igazán jól megolda­ni, ha az eddiginél fokozottabb tá­mogatásban részesülnek úgy a szülők, mint az illetékes szervek részéről. Kurillá n< [dőjárásjelentés Várható időjárás ma estig: Kisebb felhőátvonulás, legfeljebb egy-két helyen záporeső, mérsékelt északkeleti-keleti szél. Hűvös éjszaka, több helyen még talaj- toienti fagy. A felmelegedés fokozódik. Legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 2—5, legmagasabb nappali hőmérséklet: W—22 fok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom