Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-03 / 129. szám
ViUaisawU Hépe lf)55 június 3., péntek Jugoszlávia úl}a A nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel kíséri — éspedig joggal — a most folyó szovjet—jugoszláv tárgyalásokat. Egy nyugati rádióállomás annak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a találkozás „már kezdetétől fogva történelmi esemény jellegét viseli magán.“ A „New York Herald Triune“ megállapította, hogy a tárgyalások messzemenően befolyásolják Európa sorsát“. A változás okai Ezzel kapcsolatban a nyugati lapok arról írnak, hogy Jugoszlá- j via magatartásában nyilvánva-1 lóan változás következett be. A j „Neuer Züricher Zeitung“ belgrá- ! di tudósítója a találkozóra céloz- ! va, „Jugoszlávia visszatéréséről“ ír, a ..Rheinische Merkur“ pedig : már a belgrádi tárgyalások tényé- nek nyilvánosságra hozatala előtt közölte tudósítójának útijegyze- j test, amelyekben a többi között ez olvasható: „Tito azon van, hogy országával együtt visszatérjen Kelethez“. A lap felteszi a kérdést, hogy mik ennek a változásnak az okai és ügy válaszolja meg, hogy a jugoszláv néptömegek számára j egyre elviselhetetlenebbé vált az imperialista nyugati hatalmak ! tömbjébe való bevonás. Elsősorban pedig a munkásmozgalom ' veteránjai, és aktív harcosai egyre ; inkább meggyőzték az országot í arról, hogy a jugoszláv dolgozók érdekeit csak a béketábor országaival szorosan együttműködve védhetik meg. „Maguk az ameri- j kaiak szolgaitattak ehhez bizonyítékot — írja a ,Rheinische Merkur" —, amikor egészen nyíltan kijelentették, hogy a mostani ju- ; goszláv rezsimet csak átmeneti ál- j lapotnak tekintik“, vagyis csupán I egy közbenső szakasznak tartják, amelyen keresztül eljutnak a munkásosztály teljes hatalomfosz- tásáig és a monopoltőke uralmának maradéktalan visszaállításáig. Az amerikai „segítség“ Az Egyesült Államok kormánya arra használta fel a Jugoszláviának nyújtott „gazdasági segítséget“, hogy minél nagyobb mértékben kizsákmányolja és leigázza ezt az országot. Vukmanovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese az év elején beszámolt a parlamentben a gazdasági helyzet múltévi általános rosszabbodásáról, aminek az okai a többi között főleg a nagy külföldi adósságokban keresendők. A nyugati „segítség“ folytán ezek az adósságok kerek 400 millió dollárra duzzadtak fel, amelyből csak 39 százalék hosszúlejáratú kölcsön, több mint 60 százalék pedig közepes és rövidlejáratú kölcsön, amely gyors ütemben visszafizetendő. Egyedül az adósságok havi törKÜLFÖLDI HÍREK DZSAKARTA A Kínai Népközlársaságnak az az elhalározása, hogy kiutasítja a négy amerikai pilótát, bizo- njítéka jóakaratának és annak, hogy őszintén óhajtja a tárgyalásokat. A következő lépést az Egyesült Államoknak kell megtennie — állapítja meg a Mer- deka című indonéziai lan. szerdai számában. BERLIN Az északatlanti s ervezet münchen-gladbachi főhadi zállá- sa nemrégiben 11 százalékkal csökkente te tizenkétezer n)Ugat- német munkásának és alkalmazottjának bérét. A tizenkétezer dolgozó szerdán, a főhadiszállás brit vezetőjéhez intézett levélben közölte, hogy sztrájkba lép, ha egy héten belül nem állítják vissza a régi munkabéreket. lesztése elnyeli a jugoszláv export- I bevétel negyedét, s a kamatok to- j vábbi 76,6 millió dollárt tesznek ki. Az amerikai monopóliumok kihasználták ezt a pénzügyi helyzetet arra, hogy fontos jugoszláv iparvállalatokat — mint például a bori rézbányákat és mesicai horganybányákat — kezükbe kaparintsák, úgyhogy ezek a vállalatok az „Anaconda Copper and Mining“ amerikai tröszt tulajdonába mentek át. Jugoszláviának jóval a világpiaci árakon alul kell kiviteli cikkeit eladnia, az amerikai védövámpolitika pedig még további árengedményeket követel meg az Egyesült Államokba kivitt valamennyi árucikknél. Akadályát a fejlődés útjában Azáltal, hogy Jugoszlávia a dollárhoz láncolta magát, az ország célul kitűzött iparosítása is a legnagyobb akadályokba ütközött. Jugoszlávia gazdag érckészletei, viziereje, erdői és mezőgazdasági nyersanyagai dacára ma, tíz évvel a fasizmus igájának lerázása után, még mindig túlnyomóan za meg, annál súlyosabb az ezen a területen tapasztalható visszamaradás. A hamburgi „Weh“ híradása szerint tavaly 600 ezer tonna kenyérgabonát kellett behozni az országba az Egyesült Államokból és Törökországból, „Jugoszláviából. az egykor agrárcikkeket exportáló országból, mezőgazdasáagrárország, s amellett a mező- ; gi termékeket behozó állam lett“, gazdaságban túlteng az elavult, Megmutatkozott itt is az az igaz- technika. , , ! ság, hogy nincs köszönet az EgyeMivel az ország képét nagymér- sült Államoktól kapott segíiség- tékben a mezőgazdaság határoz- j ben. A stratégiai tervek Az egyre növekvő gazdasági nyo- I Ha egy pillantást vetünk a mást tetézte az amerikai és az an- [ térképre, máris világosan látjuk. goi imperialisták részéről megnyilvánuló politikai nyomás is. Washington és London egyre nyíltabban követelte, hogy Jugoszlávia lépjen be az agresszív északatlanti szerződésbe. A balkáni szerződést — amelyoe Jugoszlávia, j Görögország és Törökország tartó- j zik —, a NATO függvényévé akar- j ták átalakítani. Menderes török ! miniszterelnök, aki mindig hogy miért akarják olyan nagyon a háborús gyújtógatóik Jugoszlávia csatlakozását a NATO- hoz. Az ország határainak nagy része közös a né.pi demokratikus Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával, valamint Albániával. Dél kelet-Európában Jugoszlávia lett volna az imperialista ag- j resszorok szárazföldi támaszpontja a népi demokratikus or- az i szagokkal szemben, ha eltekinEgyesült Államok óhajainak kész- tünk Görögországtól, ahol az séges kiszolgálója, május eleji amerikaiak parancsolnak ugyan belgrádi látogatása alkalmával ar- a kormánynak, de a népnek már cátlanul követelte, hogy Jugoszlá- nem, mert éppen, a legutóbbi köz - via feltétel nélkül csatlakozzék i ségváíasztások alkalmával szállt Washington háborús irányzaté- I szembe a legteljesebb nyíltsággal hoz. - í kormányával. A népi ellenállás A durva amerikai és angol nyo- j majdnem mind szál vadon enged- másnak még kellett erősítenie a ; ték. De nemcsak szabadon enged- jugoszláv népben azt a felfo- i ték őket, hanem többnyire visz- gást, hogy háborús célokra akar- 1 szakapták vezető állásaikat is. És ják felhasználni, olyan célokra, j egyáltalán nem kell attól fén- ’ amelyek szöges ellentétben állnak j uiük, hogy újból letartóztatják a többi szláv népekkel, különösen j őket, sőt ellenkezőleg, ma ŐK pedig a Szovjetunió népeivel j a hangadók.« fennálló barátság régi hagyomá- j Az effajta jugoszláv belpóliti- nyaival. Ehhez hozzájöttek az - kai változások hatására változás egyre fokozódó Amerika-ellenes j következett be a külpolitikában I hangulatok. Így például a fent! is. Tavaly nyáron, többéves meg- í említett «Rheinische Merkur« I szakítás után, újból felvették a j így ír a nyugati hatalmak trieszti! kapcsolatot a Szovjetunióival, Ma- | döntése alkalmával rendezett tii- j gyarországgal, Bulgáriával, Ro- J takozió tüntetésekről: »Az ameri- j mániával, Albániával és Gseh- j kai misszió tagjait bántalmazták, Szlovákiával. Jugoszlávia kereske- ! amerikai könyveket és újságokat j de,Imi összeköttetésbe lépett ezek- [ égettek el. Ä dühöngő ember- j kel az országokkal és a Német | tömeg ilyesmiket kiabált: Le az Demokratikus Köztársasággal is amer ikai háborús uszitókkali Él-l Néhány héttel ezelőtt jugoszláv I jen a béke! Éljen a Szovjet-j kereskedelmi küldöttség Játoga- unió l« j tott Moszkvába. A belgrádi megAz újság szerint ez az irány- j beszélések kétségtelenül további ! zat kifejezésre jutott a követke- fejlődést vonnak maguk után. zőkben is: »Az annakidején bőr-J Ezért a nemzetközi közvélemény, I tönbe vetett Moszkvához hű j joggal, igen fontosnak tartja éze- ! kommunistákat — akiknek szá- j két a tárgyalásokat a béke meg- mát kb. 13 ezerre teszik — I erősítése szempontjából. Washington könnyeket hullat... Azoknak természetesen nem j lárért, amelyet Jugoszlá »iában eltetszhet a szovjet-jugoszláv talál- | vesztett«, s ennek a veszteségkozó. akik nem érdekeltek a | nek a fényében érthetővé válik nemzetközi feszültség enyhítésé- i Knowland és George szenátorok ben, akik a problémát csak abból [ dühe, akik azt követelik, hogy a szempontból nézik, hol szerez- ! haladéktalanul vonják meg Ju Ma Kármán József 1769—1795 Százhatvan évvel ezelőtt halt meg, fel* világosult szellem, harcos gondolkodó volt. Életét a haladás ügyének szentelte* Tagyarország polgári átalakulásának harcosai közé tartozott, élete munkásságánál a haladó hazai kukára, pezsgő szellemi élet kialakulásáért küzdőit, fiatalon halt mg. százhat van évvel ezelőtt. Pályafutását csalódások és megpróbáltatások kísérték: nemes származása miatt a feudális társadalom uralkodó rétege hivatali emelkedése előtt elzárta az utat, az a mozgalom pedig — a Martinovics-féle —, amellyel szimpatizált, s amellyel valószínűleg kapcsolata is volt, elbukott. Irodalmi síkon folytatott küzdelme bizonyos fokig elszigetelődésre volt ítélve■ a cenzúra ugyanis szellembénlló erőiéi nehezedett tollúra, s polgárságunk, amely megérthette és támogathatta volna, kis számú és erőtlen volt. Irodalmi életűnk fejlődéséhez azonban felmérhetetlenül hozzájárult, — életműve nem nagy, de érdekes, haladó hagyományainknak termékenyítő, gazdag lejezete. A zt a harcot, in lg t a polgárosodásért, a hgladószellemü nemzeti kultúra kialakításúért vívott, az Uránia című irodalmi folyóiratnak tervezett kiadványában m gjelent ».4 nemzet- csinosodásáröU című tanulmánya Jogin!ja össze. Ebben az idegen fordítások nagyfokú terjedéséuet szemben, az eredetiség mellett foglal ádást. Eredeti, idősz rű hazai témák feldolgozását követeli irodalmunktól, a nemzeti karakter és öntudat helyes irányban való formálódásának ebben látja biztosítékát. A polgári átalakulás jelszavai közt megtaláljuk n nőknek a feudális család bilincseitől való felszabadításának gondola át, férfi és nó viszonya megnemesítésének eszméjét is. kulturális élet nk elmaradottságának okait keresve helyes következtetésre jut. kimondja, hogy a kulturális élet elmaradottsága az uralkodó társadalmi viszonyokból következik. A fejlődés forrását, a kereskedelem és ipar fejlesztésében jelöli meg, s ostorozza a magukat bámultató tudatlan nemeseket, akik a haladás útjában állnak. A nyelvművelés kérdésében is külön álláspontot foglal el: kifejti, hogy a formai csiszolást nem szabad a tartalom magvasságától külön választani. Tana mánya értékét, kritikáin és célkitűzéseinek súlyát emeli az a lény, hogy amikor megjelent, akkorra teljesen megtört már a felvilágosodásnak, a nemzeti mozgalomnak és az irodalmi , éleinek az a nagy hulláma, amely 1790-ben tetőződött. Ozéplrodalmi főműve, a »tűnni hagyományain című szenti^ mentális kisregénye, a /eudalizmus polgári szemléletű bírálata. Szentimentális kritika ez, ami annyit jelent, hogy egy érzékeny élet szenvedésein, tehetlen érzelmi lázongásán és lelki szenvedéseibe való bele pusztulásán át fejezi ki a társadalom- bírálatot. Ebben az időben hazánkban haladó irányzat volt a szentimentalizinus, vádolta az embert .gazsbakötő feudális rendet: tunni szenvedéseinek hosszú sora is megvillantja az ol- vasó előtt a feudális erkölcs romlottságát és embertelen ridegségét, a nó rabszolgaságéit húzza alá, amit a reakció uralma idején nem lehelne közvetlenül bírálni. Mondanivalójának értéke ,adieu megvan? a műnek az a jelentősége, hogy az egyetlen ilyen természetű maradandó szentilnentális regényünk. Említést érdemlő müvei közé tartozik még az nEldorádó« és a »Kincsásók« című novellák. Az utóbbiban a kincsásás kudarcának bemutatásával azt akarta illusztrálni, hogy nem csodás módokon, kincskereséssel, hanem az ész, az ipar, vagy a kereskedés segítségével lehet előrehaladni. rármán József a AVlll. századbeli prózai írásunknak — Mikes és Bessenyei melleit — a legnagyobb mestere volt. A régi irodalomtörténészek csak a Fanni hagyományai című munkáját vették figyelembe, s abban is csu/krn Goethe Weither-jének utánzatát látták Mi — amikor emlékezünk rá — a feudálizmm ellen harcoló író a a haladó gondolat zászlóvivőjére gondo'unk K A szovjet kormányküldöttség Zágrábban Zágráb (TASZSZ). A szovjet ] majd szívélyesen elbeszélgettek a kormányküldöttséget a zág ábi ! gyár munkásaival és vezetőivel, pályaudvaron Vlauimir Bakarics, i akik ismertették a vállalat mim- a horvát szábor ebiöke és á llor- j káját, a termelőmunka meg zer- vát Népköztársaság \e elő sze- vezését és a g» ár társadalmi, mélyiségei fogadták. A kormány- valamint politikai szervezeteinek küldöttség fogadtatása alkalma- ; tevékenységet. bői díszszázad vonult fel. A kato nai zenekar eljátszott a Szovjetunió és Jugoszlávia himnuszát. A pályaudvarról a szovjet küldöttség tagjai a jugoszláv küldöttség tagjaival együtt a Sz jepan Ra i s-teren lévő palo A szovjet küldöttség zágrábi tartózkodása során minden ulcát, amelyen a küldöttség elhaladt, meg,öltötték a horvát főváros polgárai. Június elsején Vladimir Bahetnek felvonulási területeket, katonai támaszpontokat, hogyan szervezhetnek agresszív szövetségeket. Az »Information« című párizsi újság nyíltan kimondja, hogy »a Moszkva és (Belgrad közti közeledés ellentétes az amerikaiak délkelet-európai stratégiájával«. A »Deutsche Zeitung í und W i rts eba Its Zeitung« című lap szerint ez a közeledés »ba [ nem is húzza át a NATO-tervek goszláviától az amerikai katonai; és gazdasági »segítséget«. Persze, az ilyesfajta fenyegetések manapság már senkit sem ijesztenek meg, legfeljebb csak azt bizonyítják, hogy az »erő« politikája milyen gyenge lábakon áll. Az erősnek nincs szüksége fenyegetésre. Ezért nem fenyegetőzik a béketábor. A szovjet kormány és a jugoszláv kormány képviselői Belgrádban a nemzeti tába hajtattak. Délután a szovjet j karics, a horvát szábor elnöke küldöttség tagjai megtekintet- | ünnepi ebédet adott a Szovje.t- ték a Rade Konesar gyárat. Sorra ! unió kormán» küldöttségének tisz- járták a gyár üzemrészlegeit, j teleiére. Már öt napja tart az angol vasutassztrájk egy részét, de kétségessé teszi egyenjogúság és a más országok azokat«. Azonkívül pedig — a- belügyidbe való be nem avatkozás I hogy a párizsi »Gombát« meg- elvének elismerésével tárgyalnak, j : állapítja — »Washington köny- j (.Megjelent a Neue« Deutschland má- | nyékét hullat a sokmilüárd dől-1 ius 22-1 számában.) London (MTI). Az angol vasutasok sztrákja csütörtökön már ötödik napjába lépett. Eden miniszterelnök csütörtökre minisztertanácsot hívott össze a sztrájkhelyzet megvitatására. A dolgozókra gvakorolt nyomás ellenére a sztrájk tovább szélesedik. A Reuter jelentése megállapít jaj hogy »ez a sztrájk, párhuzamosan a húszezer kikötői munkás sztrájkjával, Angliát olyan súlyos válsággal fenyegeti, amelyhez hasonló már egy nemzedék óta nem volt az országban.« A dokkmunkások sztrájkja kedden már második hetébe lépett.
