Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-17 / 114. szám

4 1955 májas 17., kedd \JiUa\sawk Hépt A WAGT ERŐ Jubileumra készül a csabai kör A Balassi Kultúfotthonban kerestük a csabai képzőművészeti kör tagjait, de a némi túlzással műteremnek nevezett szoba aj­tajún ilyen felhívás fogadott: »Kérem a kör tagjait, a kiállítás előkészületeiben lakáso­mon keressenek fel. Mohos József körzetvezető.« Kiállítás! Készülődés! Tollhegyre való téma, érdemes tovább keresni a készülőd őket. Hol is ... ? ♦ 4 ♦ ...a Zsíros utca egy, máskor csendes háza most felboly­gatott darázsfészek. A békés művészlakás minden helyisége mun­katerem. Műhely a hálószoba, a konyha, az előszoba, a veranda, a társbérlő szobája és minden nevezett és névtelen helyiség. Ké­pek, képek, képek! Képek az ágyon, az asztalon, a tűzhelyen, a fogason, a földön, a szekrény tetején, képek mindenütt... A kör legaktívabb aktívái a Jánosok: Vágréti, iajó, Knyi- hár, Varga; a Bálok: Janecskó, Galisz, s még többen a főhadi­szállás parancsoka, Mokos József irányításával fúrnak, farag­nak, nyesnek, kaparnak, szegeinek... és csinálják a felfordu­lást a háziasszony nagy örömére. — Igazán nem lehet mozogni a lakásban. Hol fogunk lakni a kiállításig? — Némi aggodalommal, de kedves hangon, kezét csípőre téve panaszol Mokos néni. Ugyanis ... ♦ ♦ ♦ ...május 22-én lesz tíz éve, hogy megalakult a Békéscsabai Képzőművészeti Kör. Hányatott sors, változatos fejlődés után ma erőteljes arra, hogy a tíz esztendő válogatott terméseivel és a legutolsó iskolaév gazdag anyagával jubiláljon a közönség előtt. Az évforduló tiszteletére kiállítást rendez a kör a Munkácsy Mihály Múzeumban. Két-három hete kezdődött erőteljesebben a felkészülés, üe... a kész munkák kiválogatásához hely kell. Hi­szen a kiállítandó 120 műt sokszáz (vagy talán több miiit ezer) munkából kell kiválogatni, külön a grafikákat, a ceruza-, szénrajzokat, akvarelleket, karikatúrákat, külön az olaj, pasztell­képeket, külön a szobrászati megoldásokat (bár ez utóbbi keve­sebb). Hát még az egyéb kellékek! Csak a keretnek való lép- ből 200 méter! A kész keretek, és a kartonlemezek, az előtét- és hátlapok, üvegtáblák... (mennyi minden kell egy kiállításhoz ?). Külön riportba kívánkozó téma mindezeknek a beszerzése. Csa­bán nem kaptak annyi keretlécet, amennyi kellett volna Kevesebb képet vigyenek a nyilvánosság elé? Nem lehet! Békés és Gyomé ktsz-ei segítették ki az izgatott készülődőket. S a papír?! Oiya. egyszerűnek látszó feltétel és mégis mennyi gond, barangolás az üzemekben, közületeknél, hivatalokban, mennyi remény és meny­nyi csalódás, már úgy érezték, ezen bukik meg a szép kiállítás. Békéscsabán, Gyulán, Pesten végre sikerült megfelelő minőségű és mennyiségű papírt beszerezni. S amikor megvolt minden anyag, ezután jött a még nagyobb munka. Összhangban, ízlés­ben, témában és formában a legmegfelelőbb anyagok összeállítá­sa... Szóval mindehhez az egyéb szükségleteken kívül hely kell. Hely! Az iskola régi fájdalma, a helyszűke, most súlyos kórrá nőtt. A Kossuth térre mégsem mehettek, igénybevették Mokos né­ni vendégszere tét. Ezért... ♦ ♦ ♦ ...most itt dolgoznak, lázasan, nem kapkodva, de sietve, csiszolják a léceket, illesztik az üvegeket, próbálgatják a ke­reteket, szabdalják a kartoníveket ....nincs sok idő a kiál­lításig és ezer munkát kell még elvégezni, mert: — A közönség elé úgy akarunk kiállni, hogy lássa; dolgoz­tunk, alkottunk, fejlődött a képzőművészeti kultúra. — Így mondja Mokos József és ez az elhatározás él a kör tagjaiban is. Ez a készülődés egyébként nemcsak technikai feladatok meg­oldása, hanem hasznos tanulás is. Cseppet sem akadémikus, inkább »műhelytanulási a tartalom és forma kölcsönös hatásá­ról, a szín, a tér, a forma viszonyáról és ezer más »szakmabeli« dologról, hiszen Mokos József, a kör Józsi bácsija egy mozdula­tot sem hagy szó nélkül, minden gondolatra, felvetett és még fet nem vetett kérdésre talál elmés magyarázatot, színes »élmény­morzsát«. Hol cseppenként, hol kanalazva töltögeti a maga mű­vészetszeretet ét, sokéves tapasztalatát tanítványaiba. Körülbelül 30 körtag szerepel a kiállításon, mutatja meg te­hetségét, fogyatékosságát és erényét. Tanúság lesz ez a kiállí­tás a 10 esztendő nagy fejlődéséről, a kör tagjainak mesterség­beli színvonaláról, ízléséről, szellemi érettségéről, művészi felfo­gásáról. Heméljük, a kiállítás igazolja a készülődés nagy erőfe­szítéseit, a kiállítást pártfogoló vállalatok és szervek áldozat- vállalását, a hatalom bizalmát. Tóth Gyula. Elfogadjuk a kihívást! ,,...A párt az egyetlen, melyben sohasem csalódol... Osztály-agy, Osztály-ügy, Osztály-erő, Osztály-dicsőség: Ez a párt!“ S felzúgott a taps, szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadták a fia­tal gimnázista szavalatát. így kez­dődött Sarkad községben a part­értekezlet ; Majakovszlci j-verssel, az ifjúság dalával, a gimnázisták táncával. A délutáni órákban a nap kí­váncsian nézett át a fényes ablak­üvegen, sugarai jókedvűen játsza­doztak az ünneplő ruhákon. Las­san alább hagy a taps, amely a tanulók szereplését jutalmazta, majd mély esed ül a teremben. A tekintetek rátapadnak a be­szélő őszes hajára, barázdás hom­lokára, mint szomjas föld az esőt, szívják magukba a beszámoló minden szavát. Szabó Imre elv­társ, a PB beszámolójának vége felé járt. Most arról beszél: „A KV márciusi határozatának helyes végrehajtása, a jobboldali elhaj­lás elleni harc mellett megköve­teli az erélyes fellépést a balol­dali túlzásokkal szemben, amely nem kevésbé veszélyezteti pártunk vezető szerepének érvényesülését, elszigeteli a pártot a széles dolgo­zó tömegtől. Pártunk tekintélyének erősödése egyet jelent a szocializmus építé­sével. Ezért eljövendő sikereink ki­induló pontja pártunk vezető sze­repének további erősítése, pártunk egységének, fegyelmének, harc­készségének további megszilárdí­tása. A küldött elvtársak — emel­te fel hangját Szabó'’ elvtárs — számoljanak be az itt szerzett ta­pasztalatokról, s a pártértekezlet határozatait helyileg hasznosít­sák..." Talán ha nem hívja fel a fi­gyelmet Szabó elvtárs. akkor is a szélnél sebesebben járna a szó embertől emberhez, mert a sarka- di kommunisták határoztak: „For­dulatot teremtenek a pártmunká­ban! Tűzön-vízen át harcolnak a párt politikájáért!“ Erre kötelez a fogadalom. Én is, meg más is büszkén, de meghatódva vettük at annak idején a piros könyvet. Fo­gadtuk: a pártért élünk, a pártért halunk. Azóta ők is sokat csellet- tek-botlottak, örömükben és bána­tukban ott érezték a párt szerete- tét. örömük a párt öröme, bána­tuk a párt bánata, s erre most döbbentek rá március után. Most, amikor világossá vált előttük, hogy Üzemünk a felszabadulási ver­senyben szép eredményt ért el — élüzem lett. Dolgozóink a verseuyszakasz lezárta után nem pihennek meg babérjaikon, ha­nem lelkes verseny van tovább­ra is, mert szeretnénk megtar­tani az élüzem címet. DlSZ-szervezetiink kezdemé­nyezésére új versenyt indítottunk május 9-én, a DISZ II. kong­resszusának tiszteletére. Pártve­zetőségi ülésen közösen megbe­széltük a feladatokat, amelye­ket a verseny sikere érdekében el kell végeznünk. Meghatároz­tuk, hogyan népszerűsítjük a jó eredményt elérőket, ügyelve arra, hogy a népszerűsítés minden for­máját helyesen alkalmazzuk. A pártvezetőség egyik tagja. Kocsis Istvánná elvtársnő java­solta: helyes lenne a párt- és szakszervezeti bizalmiakon ke­resztül az idősebb dolgozókat is beszervezni, segítsék munkájuk­ba! a kongresszusi verseny sike­odujában a vad meglcölyködzott és pereputtyostól tör a jólétre, a sza­badságra. Mit értettek meg hát a sarkadi kommunisták? Petri elvtárs, a Petőfi TSZ tagja, munkában, becsületben őszült meg, most szava egy lap a tíz év előtti, népet megalázó történetből: — Elvtársak, sok gyermekem van, de kérges kezem sohasem tudott annyit keresni, hogy jus­son nekik. Egy pár cipő volt a háznál, s mindig az a gyerek viselte, amelyik az iskolába ment... Es ... most látni kell... — s keze olyan mozdulatot tett, mintha most fordította volna a tíz esztendő élő történetének aranyos lapját — igen, látni kell, van mindenem, a gyereknek ci­pő, ruha, még talán irigyem is. Erre büszke vagyak, büszke pár­tunkra, amely segített. Nemcsak Petri elvtárs emlék­szik erre, hanem minden be­csületes ember emlékezetében él a felszabadulás utáni helyzet. A hitleristák, nyilasok kirabolt, le­rombolt, ezer sebből vérző or­szágot hagytak ránk. Megbénult a közlekedés, a forgalom, éhín­ség, járvány fenyegette a lakos­ságot. Húsz-harminc esztendőt jósoltak némelyek a helyreállí­tásra. üe pártunk élére állt a munkásnépnek, mozgósított min­den dolgozót a rombadőlt or­szág talpraállítására. A munká­sok, parasztok, értelmiségiek megmutatták, hogy milyen erő az, ha van a népnek harcban megedzett, biztos kezű pártja. Újra emlékezetükbe szökken, hogy a párt volt az, amely meg­hirdette a földreformot és ők, párttagok és pártonkívüliek, egy percre sem hunyták le szemü­ket éjjel; mezsgyekarőt faragtak hogy virradatkor beledöfjék az uraság földjébe, a gróf kőszívébe. Elsőnek csírázott a mag a verej­tékkel öntözött földön: 1945-ben termelőszövetkezetet alakítottak. Ezek eredmények, amelyek­ről szóltak a sarkadi kommu­nisták, de a legnagyobb ered­mény: a hatalom, amely a né­pé! A nép húsából és véréből való vezetők vannak az ország, a község élén. Igen, egy ilyen vezetőnek zúg most a taps; Bo­ros Gergely elvtársnak, a KV tagjának, aki megszokott ott­honossággal lép a terembe. A falu szülöttje, a párt neveltje, itt érzi jól magát közöttük, régi és új harcosok között. Csak az új történelem lapján láthatunk ilyen képet, amikor az értekez­let szünetében fejkendős asz­rét. Kocsis elvtársnő elsőnek tette meg felajánlását, csatla­kozva a DlSZ-fiatalok versenyé­hez. Példáját követte Kiss János- né 1., Gerebenics Andrásné, Ei- sele Eerencné 1., Nagy Zoltán­ná. Külön meg kell említenüns Tóth Júlia elvtársnőt, a javító osztály vezetőjét, aki elérte, hogy a hozzája beosztott dolgozók kivétel nélkül csatlakoztak a ver­senyhez. Példájukat követve, mind többen csatlakoznak a DISZ-ifjúságunk versenyéhez. Dolgozóink magukévá tették Köz­ponti Vezetőségünk márciusi ha­tározatát és segítik annak végre­hajtását, az éves tervünk sikeres teljesítését. Javasoljuk megyénk összes üze­meinek, hogy kövessék dolgozó­ink példáját, csatlakozzanak mindenütt a DISZ-ifjúság kong­resszus tiszteletére indított ver­senyéhez. Borbély Jánosáé párttitkár. Gyulai Harisnyagyár. szonyok, lányok, ifjak és öre­gek, munkások és parasztok együtt dalolnak. Az új belépő szeme talán észre sem veszi, hogy a dalolok között az a vál­las, barna ember a KV tagja, mellette járási párttitkár, a má­sik a Megyei Pártbizottság ki­küldöttje, amott a tanácselnök, közöttük van Szabó Imre elv­társ, aki a Ceglédi Városi Párt- bizottságtól jött haza; Sar­kad kommunistái jelölték a községi pártbizottságba. És ami­kor a szavazatok megszámlá­lása után kihirdették az ered­ményt, mindenki elégedett: olyanokat választottak, akik a legjobban eleget tesznek a párt célkitűzéseinek. Jól vetettek és jól is arat­nak a sarkadi kommunisták, erre biztosíték az az egység, amely megnyilvánult a pártér­tekezleten. Úgy határoztak, hogy legfőbb dolguk a szocia­lizmus építése mellett agitálni. Megértették, hogy az a politi­kai munka, ha elmondják min­denkinek, hogy a Dózsa TSZ- ben tíz literesen aluli tehén már nincs, hogy minden tsz- tag sertést vágott, hogy az adó és begyűjtés teljesítését épp olyan fontos megérteni, mint a kultúrház, kút, út építését Ezek a feladatok bizony mér­legre teszik minden egyes párt­tag és tagjelölt hűségét a párt és a nép ügye iránt, elszántsá­gát és következetességét az osztályellenséggel, a kulákok- kal, a reakció minden fajtájá­val szemben. Én hiszem, hogy a sarkadiak megvalósítják, hi­szen nagy erő, ha egybeforr­nak a kommunisták... Rocskár János Első a Győzelem-munkacsapat A sarkadi Alkotmány TSZ- ben három munkacsapat van. A munkacsapatok között a ta­vaszi növényápolásnál verseny alakult ki. A versenyben első a Győzelem-munkacsapat. Az elsőséget úgy érték el, hogy előző nap megbeszélik, másnap milyen munkát végeznek. Nem vitatkoznak, hogy ezt, vagy azt nem végzik. Minden mun­kából kiveszik részüket. Bagí Istvánná, a munkacsapat veze­tője jól irányítja a munkacsa­pat többi tagjait. Bagi Ist­vánná, Szamos Zsuzsanna, Nagy Piroska, Bondár Zsu­zsanna, id. Onódi Lajos, Ónodi Sándor, László Ferenc, a mun­kacsapat tagjai nemcsak pon­tosan megjelennek a munká­ban, hanem jó munkát is vé­geznek. Szamos Julianna, Alkotmány TSZ, Sarkad. A Békéscsabai Kötöttárugyár Kulich Gyula DlSZ-szervezeté- nek versenykihívását a Buda­pesti Harisnyagyár gyulai tele­pének DISZ-szervezete nevé­ben az alábbi módosítással el­fogadjuk: 1. A DISZ II. kongresszusá­ra versenyt indítunk május 9- től a kongresszus befejezéséig. Az értékelés június 6-ig 5 na­ponként történik; június 6-tól a kongresszus kezdetéig napon­ként; a kongresszus időtartama alatt 4 óránként. 2. Az április 4-i versenysza­kasz idején eredménnyel járt emléklappal történő elismerést Luda Mária DISZ-titkár most is alkalmazzuk. A jó ered­ményeket elérő ifiket népsze­rűsítjük az üzemi DISZ ver­senyhíradóban, a sajtóban, diapozitíven és dicsőségtáblán. Virággal és dísztávirattal üdvö­zöljük az élenjárókat. 3. „DISZ korgresszusi hír­adót“ készítünk több példány­ban, amelyet eljuttatunk az illetékes szerveknek és az üzem dolgozóinak, 4. A DISZ-tagok a verseny­szakasz ideje alatt teljesít­mény-százalékukat átlagosan' 3 százalékkal növelik. 5. A DISZ minőségi őrjárat munkájával elérjük, hogy az I. negyedévi 90,1 százalékos vál­lalati minőségünket a verseny idején 91 százalékra javítjuk. 6. A versenyszakaszban hat DISZ-tagunk eléri a sztaha­novista szintet. 7. öt ifi sztahanovistánk át­adja munkamódszerét tíz nor­mán alul teljesítő ifi dolgo­zónak, és teljesítményüket a kongresszusig 100 százalék fölé növelik. 8. A verseny időtartama alatt egy műsoros estet rendezünk, melynek bevételéből megjutal­mazzuk a DISZ taggyűlésén a versenyben kitűnt fiatalokat. Szilágyi Mária Kádár Irén termelési felelős szervező titkár Segítsük a DISZ~szervezet kongresszusi versenyét

Next

/
Oldalképek
Tartalom