Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-22 / 119. szám
1935 májn* 22.« vasárnap 5 Itikaisaiak Képe Csak éppen cselekedni kell — Talán soha nem volt még Byen lelkes a mi gyárunk ifjúsága, mint most, hogy a kongresszusi versenyre készülünk — mondja Ancsin Zsófia elvtársim, a Békéscsabai Kötöttárugyár DISZ-titkára. Arra külön is büszke, hogy az üzem minden fiatalja — kettő kivételével — már tagja a DISZ-nek. — A fiatalok eredményeit a DISZ-szervezet értékeli majd naponta. A verseny táblák már készülnek. Két alapszervezetünk van, az 1. számúhoz tartozik a varroda és a szabászat, a 11. számúhoz a többi üzemrész. Az alapszervezetek párosversenyben lesznek egymással. Az együk táblán ennek eredményeit ismertetjük. Ezenkívül még három versenytáblánk lesz. A munkatermeket a DISZ-tagok a kongresszusi hét idejére szépen feldíszítik. Külsőleg is látható lesz, hogy mennyire készülünk a kongresszus megünneplésére. A varroda épületének lépcsőháza most ugyan nagyon csúnya, majd azt is kimeszelik és feldíszítjük. Itt kitesszük a verseny, a kongresszusi műszak legjobbjainak fényképét is — folytatja Ancsin elvtársnő. Az asztalon kis vörös1 selyem- eásziók... az emléklapok most készülnek, ezeket kapják az élenjárók. — Az értékelésnél a mennyiséget és a minőséget egyaránt figyelembe vesszük. Alaposan meg kell néznünk, hogy olyanoknak adjuk oda a zászlókat, az emléklapokat, akik ténylegesen a legjobbak, mert nagyon számon- tartják a fiatalok az eredményeket ... A varrodában az Idősebbekből é« a fiatalokból is van egy blokk-szalag. A fiatal »blokk- szalagosok« eddig is eredményesen dolgoztak, de most a kongresszusi versenyben nagyon ki akarnak tenni magukért. — Büszkélkedik tovább a DiSZ-titkár elvtársnő és persze, joggal. Újítóbrigád is alakul a fiatalokból a kongresszusi mű-1 — Olyan feladatokat kapnak szak idején. Munkájában Erdős’ majd a brigád-tagok, amelyek Károly főmérnök elvtárs segít. | erejüket nem múlják felül. Így vonjuk be őket az újítómozgalomba. Őszintén szólva, most még nagyon távol vannak a fiatalok az újítómozgalomtól — ez Erdős elvtárs véleménye. Ancsin Mária 11., a második számú üzemi DlSZ-alapszerve- zet titkára, a lánckötőben dolgozik, »hengerez«. Figyeli, hogy az orsókról a hengerre futó szálaié el ne szakadjanak. Ezt a munkát jobban kell csinálnia a kongresszusi műszak alatt, mint eddig, mert azt vállalta. . — Hamarább bejövök, mint 6 ára — mondja — idő előtt nem hagyom abba a munkát, minden pillanatomat kihasználom. Így adott szavamnak biztosan eleget teszek. Ez az elvtársnő példát mutat a TXLSZ-alapszervezet tagjainak. Persze, illő ez azért is, mert párttagjelöltnek kérte magát, s a párttaggyűlés elfogadta. Sztahanovista szeretne lenni. Két hónapon át már elérte a sztahanovista szintet, de az egyik hónapban valami közbejött. Most újra kellett kezdenie, de mégis sztahanovista akar lenni. Ezt már eltökélte magában. Ancsin Mária 11. így készül a kongresszusi műszakra .., Készülnek vele együtt a többiek is.-tg.— Egy véleményen ... A műszak befejezése után összegyűltek az einbe.ek, hogy meghallgassák az előadót. — Április havi tervünket 128,6 százalékra teljesítettük — számolt be Juhász György UB-elnök elvtáre, a Gyulai Húsipari Vállalat vágóhídi dolgozói előtt. — De nincs miért dicsekedni. Igaz teljesítettük a tervünket mennyiségben, de a sztahanovisla feltételeknek mindenben nem tettünk eleget. A minőséggel volt hiba, ezért a sztahanovis'a cím odaítélése nem hozható a kollektíva elé... A g.ű’ésen heves vita kerekedett. Feltárták a hibákat, legközelebb ne legyen akadálya, h gy sztahanovisták lehessenek. Iglói elvtárs a hasító tagió és új tönk beszerzését kérte, mások nyúzó késeket. Végül is arra a véleményre jutottak, hogy a brigádnak többet kell tenni azért, hegy a tokaszalonnát ne r ágják fel, az állatok fejét jobban borotválják le és ezzel is segítsék az üzem dolgozóinak munkáját. A megjelölt feladatokat valósit jak meg most a dolgozóik, A tágas és világos vágócsarnokban ifj. Domokos Mihály br:gádja naponta több m'nt másfélszáz álla ot vág le, hogy az állandóan növekvő igényeket kielégítsék. Bőven akad munkájuk, mert az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és a dobozó parasztok — teljesítve az állampolgári kötelezettségeiket — hozzájárulnak, hogy teljesítsék vállalásukat. A mai nap Okányból 49, Dobozról 9, Vésztőről 26, Elekről 11, Sarkadról 17 vágóállatot küldtek, de sorolhatnánk tovább. A brigád tagjai lendületesen végzik munkájukat, hogy elegendő nyersanyaggal lássák el a vállalat többi dolgozóit. Különböző, munkaterületek következnek egymásután, a termelési folyamat egységes. Ezt jól tudják a dolgozók és ezért valamennyien igyekeznek jó munkát végezni. Ezzel segítik egymást. Nincs még dél sem, amikor egész napi tervüket már teljesítették. Három kocsi árut beküldték az üzembe, a többiért is jöhetnek már. Jut tehát a vasárnapi ebédhez a város lakóinak, a kórháznak, a szanatóriumnak és a diákotthonoknak. Hogy ki dolgozik legjobban, Dina Sándor. Rostás István. Ilan- balkó László, v. g / a kojpasz- tók és a borotválok? Nem tudni még most, mert a napi munka nincs teljesen befejezve. A győztesek biztosan nemcsak ők lesznek, hanem a vállalat összes dolgozói, mert a szüks 'ges alapanyag részükre biztosítva van. volt meleg, csak azért, hogy tovább húzza az időt, ne kelljen mindjárt válaszolnia. — Nekem nagyon furcsa volna — mondja, amikor megszólalt — meg mit is mondanának a szomszédok, ha reggel munkába menet én jobbra, te balra mennél. Haladjunk egy úton, ha már elkezdtük. Telt, múlt az idő, s ma már harmadik éve, hogy Erdei Imre és fia, Jóska, a 24 holdas középparaszt család megtalálta számítását a széghalmi Rákóczi TSZ- ben. A pa és fia, a két család, ma A már versenyben dolgozik. Korai még a tavasz, de már azon folyik a vita, hogy melyik családnak lesz több a munkaegysége. Az elmúlt év őszén Sí öregek kerültek ki győztesen, nekik talán 20 egységgel több volt, mint a fiataloknak. Ennek is megvolt az oka, a menyecske, Sárika, a negyedik kislánytól — aki még elég kicsi volt — csak ritkán mehetett dolgozni. Az idén mór másképp lesz, bölcsődébe adják a picit. Aratáskor már hatan dolgoznak: Imre bácsi után Mari néni szedi a markot, Jóska után meg a menyecske, Sárika, a két nagyobb kislány, a kis ikrek pedig terítik a kötelet. Most, hogy ki lesz a győztes, csak őszre dől cl. Mindenesetre, a fiatalok az idén nem akarnak lemaradni. Imre bácsi ma már úgy nyilatkozik: — Teljesült régi vágyam, gondtalan ember vagyok. A ház után, meg a háztáji föld után a?, adót mindig az első negyedévben teljesítem — nem sok, még 200 forintot sem tesz ki. így nincs rá gondunk egész évben. A lámpát is a sarokba tettük, bevezettük a villanyt. Vidáman szól a zene a rádióból este, ha munkából jövünk haza. Azóta már több öltöző ruhát, cipőt vásároltunk. — Mari néninek már lánykori’bon vágya volt egy szép dívány (ahogyan ő hívja), s nemrégiben egy szép sez- lont szállítottak az idősebb Erdeiéknek. A háztáji sem üres, van itt fejőstehén, borjú, egy anyakoca, 5 süldő, 2 birka és ki tudja, mennyi aprójószág. Az egész évi zsírozóra és kenyérnek valóra sincs gond. — Másfél hónapja kértünk íor- góütközőt a művezetőtől és többektől, akik erre illetékesek Szóltunk emiatt az áprilisi termelési értekezleten. Csütörtöki e!v- tórs, aki munkavédelmi felelős, azt mondta, ha nem adnak forgóütközőt, akkor leállíttatja a termelést, mert így a munka balesetveszélyes. Mégsem intézkedtek. Forgóütköző helyett különböző méretű vasdarabokat használok, emiatt a megmunkálandó datab ■sem lehet egészen pontos. — Hajdú László elvtársnak, a Békéscsabai F orgácsolószerszámgy ár esztergályosának szavait Acs István elvtárs is megerősíti, — A rajzok nem jók, gyakran nekünk kell kísérletezni) hogy melyik gépbeállítás a jobb. A munkaelosztás rossz A múlt hónapban gépemre olyan munkadarab elkészítését osztották ki, amelynek elvégzésére nem alkalmas. Kilenc műszakon át kísérleteztek vele, nekem három napi kiesésem volt emiatt. Megcsappant a keresetem, pedig három családomat kell ellátnom. Gyebrovszki szaktárs meg el akart menni a kevés kereset miatt, én beszéltem vele, hogy maradjon — mondja He- tényi Ferenc elvtárs, marós, szak- szervezeti bizalmi. A forgácsolók jelentős része áprilisban 100 százalékon alul teljesítette normáját. Ennek .-kát a munkások a rossz munkaszervezésben látják. „Egy brigádtag véleménye“ cím alatt febfuär'T3-än megjelent egy írás a Viharsarok Népében — ugyanezekről a hibákról. — Hiába írta meg az újság, azóta sem változott semmi. — vélekedik Ács István. Igaza van-e Ács Istvánnak, He- tényi Ferencnek és Hajdú Lászlónak, aki DISZ-tag és az ifi-brigád tagja, s akiről többen azt állítják, hegy a legjobb munkások egyike? A vezetőkben, vagy a munkásokban; a Forgácsolószerszámgyárban, vagy rajta kívül van-e a hiba? Mert a hibák eredetét többen többféleképpen látják. * — A teljesített munkaórák és a teljesített normaórák száma között februárban és márciusban aránytalanul nagy az eltérés, a- mint az elvtársak a grofikonon láthatják. A többi közül a legtisztábban ez a grafikon mutatja meg, hogy a termelékenység januárhoz viszonyítva az utána következő két hónapban milyen erősen csökkent — szól Nagy főkönyvelő elvtárs. Ezzel végére ér a szemléltető bemutatásnak. Ezen" a késői mérlegbeszámoló értekezleten felszínre kell buk- kanniok a mostani hibák okainak is. Most a hozzászólások következnek: — A jövő havi programunkhoz még nincs elegendő anyagunk. (Bartyik fődlszpécser) — Sok a selejt, a minőség nem megfelelő — a munkások nem eléggé szakképzettek. (Barányi MEO-vezető.) — Túlméretezett anyagokból kell dolgozni, sok a ráhagyás, több szerszámot, több időt emészt és ez anyagpocsékolás. Minden hónapban valamilyen kisegítő munkát kell a főmérnöknek szereznie, hogy a tervpt teljesíthessük, a hónap végén hajrázni kell, olyankor több szerszám törik, Nagy a munkósvándorlás. Gyakran a készre-gyártás után érkezik meg • felülről a jóváhagyás, * fiatal Erdeiék is félretették a gondot. — Mi sem akarunk dicsekedni — mondja Erdeiné —, de amióta csoporitagok vagyunk, úgy irigykednek ránk. Igaz, vettünk már új női kerékpárt, a gyerekeknek ruhát, cipót, nekem is sok mindent; 208 forint családi pótlékot kapunk. Naponta 7 liter tejet visznek el háztáji tehenünktől a napközibe. Abból is minden hónapban lehet venni valamit. — Ezerötszáz forintért vettem egy kabátot — mondja a fiatal Erdei. — Soha nem volt még nyári ruhám, de különösen pantallóm, eddig csizmában jártam nyáron is. Most szép nyári szandált is veszünk hozzá. Termoszban hordom reggelire a kávét — amit azelőtt sohasem láttam. Vasárnaponként a vita is megvan a családban, az a probléma mindig, ki marad itthon, míg a család többi iagja moziba, vagy színházba megy, mert nagyon szeretünk ám moziba, színházba járni. Most már vasárnap délutánonként egy-két pohár hűsítő italra is telik. Nem kívánunk mi senkinek ennél boldogabb életet. Csepkó Etelka most például 1200 Csepel kapcsolótengelyt kell újra átköszörülni... Teljes felszerszámozás nélkül kezdünk egyes cikkek gyártásához, majd két hét múlva kapjuk meg, ami hiányzik. Ezért kísérletezniük kell a dolgozóknak és keveset keresnek. Laza a munkafegyelem. Több dolgozót láttam, aki vagy későbben kezdett munkához, vagy korábban abbahagyta. (Annus Vince üzemvezető.) — A hibák nem vállalatunkon belülről erednek. A profilírozást későn tudtuk meg, nem rendelhettük meg idejében a megfelelő anyagot. Az átkovácsolás nem lehet állandó, vagy gyakori, mert nagyon sokba kerül... Tüzetesebben keli ellenőrizniük a diszpécsereknek, ^művezetőknek, a minőségi ellenőröknek. A művezetők nem 100 százalékosan tartatják be a dolgozókkal a munkafegyelmet... A gyártás csak akkor kezdődhet, ha megtörtént a felszerszámozás. A régebben jól bevált előzetes értesítő rendszer szerint minden osztályon aláírták, igazolták, hogy amit nekik kellett ten- niök a termelés előkészítéséért, azt elvégezték. Egyesek azonban aláírásuknak nem tettek eleget. Újra alkalmazni kell az előzetes értesítést, de a felelőtlen aláírót pedig felelősségre kell vonnunk. (Varga István, főmérnök.) — Valóban lazaság is van. Javul azért a munkafegyelem, a művezetők most már jobban foglalkoznak vele. A technológiai fegyelem sem kielégítő. A technológia betartatására rá kell szorítani a művezetőket (Hunyadi László, ÜB-elnök.) — A legtöbb hiba oka az, hogy nem megfelelő a munkához a hozzáállás... A munkások nem egyszer selejtet gyártanak, mert a művezetők nem ellenőriznek. A dolgozónak is ellenőriznie kell minden egyes általa elkészített munkadarabot, ez a normaidejében benne van. A művezetők többet foglalkozzanak a munkásokkal, mert gyakran magukra vannak hagyatva. (Bakó Ignác igazgató.) Ezeken kívül még sok észrevétel, javaslat hangzott el az értekezleten. Tehát van tennivalója mindenkinek. Kell, hogy segítséget adjon a minisztérium. A gyár vezetői maguk mondtak el olyan fontos tennivalókat, amelyeket csak ők végezhetnek el, nem várhatnak senkire. Ha ilyen jól ismerik feladataikat: miért nem cselekedtek eddig is? Nem elég képzettek a gépmunkások — miért nem tartottak nekik szaktanfolyamot? Igaza van Ács Istvánnak, He- tényi Ferencnek és másoknak, ök és az újság régen felhívták a figyelmet — a vezetők nem változtattak. Vagy talán elmondták már ugyanezt máskor is? Tóth Géza
