Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

1935 májúé II., vasárnap 5 Ahogy egyeseket „büntet“ a minisztérium Még tavaly decemberben tör­tént, hogy a békéscsabai BELS- PED dolgozói megelégelték Fiam Ferenc és Uhrmann Henrik »urak« mesterkedéseit és mi Is kiteregettük szennyeseiket. Utána a vizsgálat meg is történt, de Fiam »úrnak« semmi bántódása nem lett. Uhrmann »úr« azonban nagyobb hibát követett el azzal! a kijelentésével, hogy »tagköny­ves szamarak és marhák nekem nem kellenek.« A vizsgálat utáni felrendelték Uhrmann forgalmi osztályvezetőt a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium VIII. fő­osztályához és »büntetésből« há­rom hőnapig Pécsre, kocsiirányí­tónak osztották be. A dolgozók megörültek, hogy megszabadultak egyik kerékkötőjüktől. Ez az öröm, igaz, korai volt, mert a minisztérium három hónap útónt * a Munka Törvénykönyv »alapján« visszahelyezte előző munkaköré­be. Kik örültek, kik mérgelődtek«.. Amíg oda volt, addig is ment a munka, nemigen hiányzott, amit igizol az első negyedév száz százalékon felül elért ered­ménye. Bezzeg megvolt az öröm egyeseknél, amikor visszajött. A dolgozók azonban mérgelődtek. Volt miért! Viselkedése, mgt- bartása azt árulta el már előző­leg: nem érdemli meg a dolgo- j zók bizalmát. S többen Fiam és í Uhrmann viselkedése miatt el akarnak menni a vállalattól. Er-j re a vállalat vezetősége nem so­kat ad. Mintha semmi sem tör­ténne, zajlik az élet tovább. A vállalat kommunistái az egyik taggyűlésen javasolták, váltsák le Flamot és Uhrmamnt s helyükbe a nép véréből, búsából izzig-vérig hű elvtársakat tegye­nek. Erről tudomást szerzett’ Szikszai elvtárs is, a vállalat! igazgatója, de sajnos Paíó Pál módjára cselekszik. Egyes levél­váltás a minisztériummal arról tanúskodik, hogy a vállalatvezető álláspontja is szükséges a válto­záshoz. Ez azonban április 23-a óta nem történt meg, mondván: »elszólásáért« Ulimiaim megkap­ta büntetését. Meddig még, meddig? Az üzem kommunistáinak és a pártvezetőségnek más a vélemé­nye. Szikszai elvtárs ezt figye­lembe sem veszi, ígv azután »népszerű« Uhrmannék előtt. Sőt, mint a »legjobb szakembere­ket«, bevonta az adminisztratív létszámcsökkentés megvitatásába. Azoktól kér véleményt, akiknek semmi helyük a vállalatnál, 8 ,e vélemény figyelembevételével Párthír Május 18-án, szerdán délután 5 órai kezdettel, a Pártoktatók Házában (Bé­késcsaba, Kossuth tér 10 sz.) előadást tartunk. Az előadás elme: Az 1955. évi népgazdasági terv. Előadó: Céh Ferenc elvtárs, a Központi Előadó Iroda tagja. Az előadásra pártfunk­cionáriusok, aktívák, ánami gazda­sági és tömegszervezeti vezetők meg­jelenését kérjük. Kovács Ferencné, a Megyei Pártbizottság ágit. prop. o. vez. h. i I dönt Szikszai elvtárs ilyen fontoB i iigybejn. Nem. ftiresa »módszer'« ez a BELSPED-nél ? Du furcsa, és különösen Szikszai elvtársnál, aki a párt tagja. Ehhez sajnos a mi­nisztérium is hozzájárult, mi­vel Uhrmann Henriket pártelle­nes kijelentéséért a Munka Tör­vénykönyv különböző paragrafu­sainak helytelen alkalmazásával segítette tovább működésében. A vállalat kommunistái, dol­gozói jogosan mondogatják: med­dig ül még a nyakunkon ez a két úr? Hogy a dolgozók véle­ménye megváltozzon és munka­kedvük növekedjen, ehhez az szükséges, hagy a vállalatvezető­ig, de különösen Szikszai elv- társ kommunista módra vezesse és irányítsa a vállalatot. És a pártszervezet, a taggyűlés javas­latait szívlelje meg, mert ez előrehaladást segíti. — Jeós — „Erős és gazdag szövetkezetei akarunk“ A vésztői Vörös Csillag TSZ megváltozott életéről ViUaisaiúU héfit _________________________________________________ A z ősszel nem valami jó ered­ménnyel zárt a vésztői Vörös Csillag Termelőszövetkezet — a hiány miatt mindössze 20 fo­rintot osztottak egy-egy munka­egységre —, mégis mostanában, mint példám utaló közös gazda- I ság kerül szóba nemcsak a köz­ségben, de az egész járásban. Az évről-évre ismétlődő bajo­kat a rossz vezetés idézte elő. Jó versenyszellem — eredmények Peres Sándor elvtárs elnök­sége óta alig hat hónap teit el, de a szövetkezet ez idő alatt olyan eredményeket ért el, amelyek­re joggal büszke lehet. Már a megye határán is túljutott an­nak híre, hogy a vésztői Vörös Csillag TSZ tagjai az év első hónapjaiban teljesítették egész Idei beadásukat, a búza kivé­telével. De van itt egyéb em­lítésre méltó is. Az átteletetéS alatt tehenészetükben például csaknem 12 literes volt az is- tállóátlag — megyei szinten a legjobb. Tavasszal pedig eddig Megjelent a Propagandista májusi sxáma A tagokban hiába volt meg az akarat, a lelkesedés, a helytelen irányítás miatt munkájuk soha­sem jutott eredményre. Az igaz, a vezetőket mindig a tagság vá­lasztotta, de azok egynéhány hó­nap után már visszaéltek a biza­lommal. Kivéve az 1954 novem­berében választottakat. A tagok úgy vélik — most igazából a legjobbaltat bízták meg a veze­téssel. még nem tapasztalt lendülettel indult meg a mezőgazdasági munka. A tagok egymással ver­senyezve végzik a növényápolást is kimért parcelláikon. Ezért fejezték be két nap alatt a nem egész 13 hold cukorrépa és a hét hold takarmányrépa kapálá­sát. A 10 hold napraforgó eké- zése és kapálása sem tartott to­vább egy napnál. S a kapálá­sokkal egyidőben, a 30 hóid lu­cerna vágása is befejeződött. Hagymási János elvtárs, a szö­vetkezet brigádvezetője azt mondja, hogy az 50 hold ku­( A folyóirat «fco helyen a Központi Vezetőség határozatát közli az iskolán kívüli pár tok Lat is rendszerének megvál­toztatásáról. I A Propagandista munkájához e, ro­maiban Mező József: >A termelőszö­vetkezeti mozgalom tevábU lelleudülé- fcőérfc címmel azokról a feladatokról tr, amelyek a termelőszövetkezeti moz­galom me^zilárdllásában és számszerű fejlesztésében ftotliiuk állanak. nemesik Sándor: >Az anyagi érde­keltség elvének alkalmazása bérrendsze­rünkben« című Írásában azt vizsgálja, liogy bérrendszerünkben mennyire vá­lyúit meg már eddig k az anyagi érdekeltség elve, a milyen hibák gátol­ják ennek következetes érvényesülését. A népgazdaság Időszerű kérdései ro­vatban közti a folyóirat Ajtal Miklóst Az önköltségcsökkentés tapasztalatai néhány könnyűipari üzemben című cikkét. Kővári László cikke Az Ipari export 1155. évi terve teljesítésének Jelentősége áz 1955-ös népgazdasági lerv teljesítése szempontjából címmel, az Ipart export- terv és az egész népgazdasági terv teljesilése közötti szoros kapcsolatot mu­tatja meg. Válaáz a propagandista kérdéseire ro­vatban Földes István válaszol a pro­pagandistáknak arra a kérdésére: mi az önköltség? Csikós György cikkében a kispa­raszti gazdaságok szerepét vizsgálja népi demokráciánkban. Nemzetközi kérdések rovatban a folyóirat összefoglalót közöl április legfontosabb nemzetközi eseményei­ről. A propagandamunka tapasztalatai­ból rovatban Szecsödl László: „Sztá­lin: A dialektikus és történelmi ma­terializmusról c. művének Jelentősége a filozófia oktatásban" címmel Irt cikket. Varga István: Tanulmányozzuk a politikai gazdaságtant cimfl Írásban a politikai gazdaságtan tanulásának fontosságát elemzi s rámutat azokra a téves nézetekre, amelyek a politi­kai gazdaságtan széleskörű tanulmá­nyozását mind a mai napig gátolják. Lakatos Péterné cikke a kerületi elméleti tanácsadók vezetőinek a bu­dapesti Pártoktatás Házában tartott tapasztalatcseréjéről számol be. A propagandisták leveleiből rovat­ban Molnár Tibor levelét közli a fo­lyóirat: Hozzászólás a „Szemelvények a budapesti VIII. kerületi propagan­disták munkamódszereiből" e, cikk­hez. konca megadja a 30 mázsás át­lagot. Magyarázatul elmondja, j hogy ilyen földbe, mint most, még nem vetettek kukoricát a tsz fennállása óta. Majd bol­dog érzéssel teszi hozzá: »De nem ez a legnagyobb biztosítéka, hanem a tagság munkakedve.« Az a munkakedv, amely csak a tagok és a vezetők eggyéforrott- ságábdi keletkezhet. A kívülállók is felfigyelnek A szövetkezet megváltozott éle­tére Vésztő egyénileg dolgozó pa­rasztjai is felfigyeltek. Az új ve­zetőség megválasztása óta több mint harminccal nőtt a szövet­kezet taglétszáma. November óta nem volt olyan közgyűlés, ame­lyen ne vettek volna fel egyné­hány tagot. Persze, nem minden­kinek fogadták el a kérését. Krajesik György hét és fél hold földjéből csak két és felet akart bevinni a közösbe. »A többi a két fiamé« — mondta. Erre aztán derültek a tagok. »A katona meg az iskolás fiadé?« — mondták a közgyűlésen, s elutasították a felvételét. A hétholdas Pardi Ist­ván beadta volna a földjét, de a két lovát nem. »Az egyik ru­gós, a másik meg vak« — adta a kifogást — »nem valók azok | a.tsz-be«. »Bánj te velük továbfo- ! ra is, mint fogatos« — válaszol- | ták neki. Erre már nem volt | mit felelnie. A 10 holdon gazdál- I kodó D. Nagy Sándornak is »ru- | gós« volt a lova, de nyári hasz- j nálatra másnak bátran kiadta volna. »Mi erős és gazdag Szövetkeze­tét akarunk« — mondja Ve­ress István elvtárs, a tsz párt­titkára. »Ilyen belépőkre nincs szükségünk.« Vajon érheti-e bán- tődás a Vörös Csillag TSZ tag­jait ezért a magatartásukért? Nem! Helyesen teszik, ha nem fogadják magükközé az olyano­kat, akik nem meggyőződésből ] választják a szövetkezeti gazdál­kodást. Az olyan tagok nem fá- j radoznak majd azért, hogy a í közösségi életet szebbé és bol- I dogabbá tegyék. Célunk a szövet­kezetek taglétszámának növelése, ae nem mindenáron! A vésztői Vörös Csillag TSZ-ben ezt he­lyesen értelmezik. (baráth.) A toronyóra elütötte a nyolcat. A békéscsabai belterületi rend­őrőrs udvarán felbúg a jeep mo­torja és a kocsiban helyet fog­lalnak a közlekedési őrjárat tag­jai: Liszkai Lajos főtörzsőrmes­ter, Vágó Ferenc törzsőrmester és a gépkocsivezető, Harangozó Illés szakaszvezető. A jeep elin­dul kőrútjára, hogy ellenőriz­ze az országutakon közlekedő járműveket. Erre a körútra kí­sérjük el mi is a rend őreit. Bizonyára sokat tanulunk, alaposabban megismerjük a KHESZ-t. Mezőberény határában robog velünk a kocsi. A szakaszvezető elvtárs gondosan fékez. Előttünk és mögöttünk motorosok szá­guldanak. A törzsőrmester elvtárs jelzőtárcsája megállásra inti őket és megkezdődik a mo­torvizsga, előkerülnek az igazol­ványok: személyazonossági és egyéb más igazolvány, melyek­kel igazolja övé-e a motor, van-e motorvezetői és orvosi vizsgája, stb „Ne hagyj el!“ A Mezőberényi Gépállomás ag- ronóinusa áll meg a kocsi előtt. A motoron ez a felirat: »Ne hagyj el!« Na ez mindjárt kide­rül az igazolásoknál, hogy el­hagyja-e, vagy sem. Úgy lát­szik, minden rendben van, a motor tovább mehet. A főtörzsőrmester elvtárs ba­rátságosan magyaráz a Békés­csaba felől jövő motorosnak. — Holnap érvényességét veszti az orvosi szakvizsgáról szóló iga­zolása. Tessék ltérem felújítani. A motoros megköszöni a fi­gyelmeztetést és tovább hajt. Mi is megyünk tovább, de nini, von­tató pöfög velünk szemben. Az igazoltatást ő sem kerüli el és Pi miller János, a Mezőberényi. Növényvédő Állomás vontatásá­nak neve néhány perc múlva a jegyzőkönyvben szerepel. Kör­zeti igazolás nélkül üres kocsi­val tartott Mezőhegyesre. Bi­zony ez már hiba, ezért büntetés jár. A főtörzsőrmester elvtárs ugyan ellátja tanáccsal, meg­mondja neki, hogy Békéscsabán a TEFU-tól kérjen valami fu­vart Mezőhegyesre. De a vonta­tó« visszafordul, nem megy se­hová. ligy érzi, az üres járatért nem ő a felelős. Zugfuvar Teherautó közeleg, a Gyomai Gépállomás teherkocsija. Úgy Őrjárat látszik, itt minden rendben van, a papírok is. Még sem, Vágó elv­társ összeráncolja homlokát. — Ores a kocsi? — Egy személyt szállítunk Csabára — válaszol készséggel a gépkocsivezető. — Cgy? Hát miért nem megy az a személy vonaton, vagy autóbusszal Csabára? És feljegyzi a kocsi rendszámát, a gépkocsi­vezető nevét, munkahelyét. A községben újabb kihágás. A köröstarcsai Szabadság TSZ te­herkocsija TEFL menetlevél nél­kül fuvarozott a tanácsnak « még milyen kocsival, a benzin csöpög, a motor nincs elválasztva a vezetőfülkétől. — Maguk azonnal bemennek a műhelybe "és megjavítják a ko­csit. Ha még egyszer így talál­kozunk, kivonjuk a forgalomból — indítja útnak a kocsit a törzs- őrmester. A „visszaeső“ A gyomai kövesúton Vágó elv- tára és a Köröstarcsai Állami Gazdaság gépkocsivezetője, Varga Antal ismerősként üdvőzlik egy­mást. — Hát megint találkoztunk és ismét egy kihágás, ejnye, einye, négyen ülnek egy vezetőfülkében. — Ez a kihágás 20 forintjába ke­rül a gépkocsivezetőnek. Kipró­bálják a világítást, jónak bizo­nyul. Talán a kocsi mehet to­vább. Varga Antal mosolyog, ezt megúszta. Az öröm korai. A törzsőrmester elvtársnak újabb kívánsága van. Beül a kocsiba, kapcsoltat, elindíttatja a Kocsit, majd fékezést rendid és pár má­sodperc múlva kiderül, hogy a kocsi nem mehet tovább, rossz a kézifék. Vissza a műhelybe. Aki már számít a büntetésre Mennyi kihágás ilyen rövid úton. Mennyi rossz kocsi sza­ladgál az úttesten, ezek mind a balesetek előidézői. Hossz a fék, nem tud fékezni. Másutt kigyul­ladhat a motorház, s mindezek a járókelők testi épségének ve­szélyeztetői. Am vannak gondos gépkocsivezetők is, akiknek min­denkor rendben van a szénája. A Szarvasi Öntözési és Talajjavító Kutató Intézet személygépkocsi- vezetője, Nyéki elvtárs jólismeri a KHESZ-t, a kocsija is kifo­gástalan. Itt a papírokkal sincs baj, akármikor ellenőrzik. Egyik embert ezért, a másikat, pl. azt a nyurga motorost, nem a gon­dosságáról ismeri a rendőrség, most is tudja, hogy a motorja nincs rendben és máris készíti a 20 forintot. Hossz a kézifék, mint mindig. A pénz átnyujtásakor még derűsen meg is jegyzi: Ma­gánál, törzs elvtárs, már hagy­tam néhány forintot.« Bizony ilyen emberek is van­nak, akiket nem érint váratla­nul a büntetés, sőt mindig számí­tanak rá, hogy egy ilyen ellen­őrzés során megkönnyebbül a zsebük. Lgy osszák be a fize­tésüket, hogy erre is jusson. Ta­lán ez könnyebb, mint a féket megjavítani? No, de most már térjünk vissza otthonunkba és ne felejtsük el mindazt, amitt ezen a körúton tanultunk. Jár­műveinket gondosan vizsgáljuk meg, mielőtt útra indulunk, ne csak üzemképes, hanem üzembiz­tos legyen kocsink, motorunk, kiküldetési rendelvényeinket, igazolványainkat ne felejtsük ott­hon. . — Bánfalvi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom