Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-12 / 110. szám

1955 május 12., esctiirtSfe

Vikaísaitlc 1/Ufit

„Mi, traktorosok teljesítjük a tervet.,.“

Teljesítsék a vezetők is ígéretüket!

A Mezőherényi Gépállomás udvarán a cséplőgépek, vetőgépek, ekék sokasága közt ember mostanában alig jár. Néhány traktor és vontaié pöfög a műhely (törül, különben minden csendes. Majd mindenki kint van a határban.

— Engem egy hete hívtak be f- mondja Eperjesi József elv- tórs, aki a szerelőműhelyben néhány traktorossal aratógépet javít. — Átnézzük, megjavítjuk — isutat a g'pre — nehogy valami

baj legyen munka közben, mert akkor minden perc drága.

—i Bizonyosan Eperjesi elv társ már tapasztalta, milyen rossz, ha munka közben elromlik a gépe? — szóltam közbe.

— Aratógépnél még nem, mert nem engedtek dolgozni vele. Pedig nagyon szeretek. Cséplőre sem engedtek. Pedig 1939 óta azzal dolgoztam, értek hozzá.

Nem nézett fel, mikor ezeket mondta, de hangjából keserűség csengett. Meg is kérdeztem: miért nem kérte ?

,Hej, ráérünk arra még..

Erre csak legyintett. Azt mondták néki, mi lenne, ha minden dolgozó kérését teljesítenék. Majd később. Később sem került rá sor. Ugv van ez is, mint amikor a k am úti brigádszállásra kályhát kértek. Majd lesz, most nem érünk rá ilyesmire — mondták a vezetők. Aztán a traktorosok az istállókban aludtak. Ha nem is tiszta, legalább meleg Volt.

— Nem rosszak itt a vezetők

— fordul hozzám — csak nem érnek rá »apró dolgokkal« foglalkozni. Mindig a termelés köti le őket. Nincs soha idejük az emberekkel beszélni. Pedig a tervet mi, traktorosok teljesítjük. De menjen el a vezetőkhöz, kérdezze meg azoktól, hogyan törődnek velünk. A kollektív szerződést se felejtse el megnézni.

Megfogadtam Eperjesi elvtárs tanácsát. Először az igazgatóhoz mentem.

Mit mond az igazgató?

— Sokat javult nálunk a dol- ókról való gondoskodás —

kezdte Valach elvtárs. — A brigád- szállásokat úgy, ahogy a pénzünkből futja, tisztán tartjuk. Ami még hiányzik a felszereléshői, nem olyan fontos, majd meglesz. Hiányzik a mosdó, a szappan, egyÁ másik helyen a kályha, de nincs rá »keret«.

— Főtt ételt nem tudunk adni, pines helyiségünk üzemi konyháitok. Ha kiutalnak valami lakás- félét, megindítjuk az üzemi konyhát. Addig a brigádvezető

összeírja, kinek kell konzerv, azt megvásároljuk. Erre utasításunk is van. A nyári időre pedig narancsszörpöt hozatunk, amit itt is meglehet vásárolni. A fizetést, a munkaruhát előírás szerint kapják meg a traktorosok.

—Tavasszal amikor a brigádalakítás történt, igyekeztünk úgy beosztani az embereket, hogy mindenki a családja közelébe kerüljön —. vette át a szót Kőszegi elvtárs. — Igaz, nem kérdeztünk meg minden dolgozót. Nem volt rá idő.

Az ilyen kollektív 8ze rzfídés nem sokat ér!

Az üzemi bizottság elnökénél, csak általánosságban vállal az

igazgató. Határidő nincs, így a végrehajtást nem lehet ellenőrizni. Az igazgató vállalja, hogy a szerelőműhelyekbe rácsokat készíttet. Hogy mikor, az titok. A rácsra a hidegebb időben van szükség. De az akkor sem kézsült eb Aminek a határideje megvan szabva, az se ér sokat. Májusban négy brigádszállást

Szász elvtársnál a kollektív szerzés is előkerült. — Iga*, ez ak a piszkozat, mert a jóváhagyott kollektív szerződést az FM-ből nem kaptuk meg — kezdte Szász elvtárs.—Jó, hogy ea megvan, így tudjuk azt ismertetni. f~ Pedig nem veszítenének sokat a dolgozók, ha nem ismernék! Ugyanis legtöbb esetben

kellene létesíteni. Mivel nincs »keret«, elmarad. (Arra nem gondol senki, bogy akarattal keret- nélkül is lehet brigádszállásnak berendezni valamilyen tanyát.)

Arra a kérdésre, hogy a traktorosok munkáját hog\ an értékelik, az igazgató ezt felelte: — Minden kampányfeladat után jutalmazunk néhány dolgozót. Erre rendelet is van.

Sok mindenről szó esett még. Mikor az irodából visszamentem a traktorosokhoz, úgy éreztem, mintha íróasztaliiákból szabadultam volna ki. A vezetőség mindent megtesz, amire rendelet van, de ez kevés. Hiszen a jó veziető a dolgozókban nem egyszerűen a »termelőt«, a »munkaerőt« látja, hanem az érző embereket is, akiknek vágyaik, gondjaik vannak, akiknek örömeik, bánataik lehetnek. A vezető nem lehet közömbös a sokszor jelentéktelennek tűnő bajok iránt sem. A szocializmust építő államban a vezetéshez nem elegendő a szakmai tudás, a határozottság, az

Önköltségcsökkentés és adatnyilvántartás

Orosházán és az orosházi járásban lévő ipari üzentekben — az Orosházi Malom és a Növényolajipari Vállalat kivételével — az önköltség alakulására vonatkozó adatokat nem tudják irigyelmet. Mégis: azóta is eltörték, hogy a hozzá szükséges számadatokat ne ismerjék. Ilyen körülmények között ki hiheti;, hogy alaposan, ténylegesen foglalkoztak és foglalkozhattak' a

mutatni. Ez teljességgel a járási j költségek csökkentésével? Mipárt-végrehajtóbizottság nemrégiben megtartott ülésén derült ki. Az első lépés ahhoz, hogy az önköltséget csökkenteni lehessen, az üzem minden dolgozója számára meg kell szabni a feladatokat: ennyivel és így kell olcsóbban termelni! Ehhez

lyen lehetett ebben a tekintetben a pártszervezetek termelést ellenőrző munkája, ami nemcsak joguk, de kötelességük is? Hogyan számoltak lie róla. a vezetők a termelési értekezleteken a munkásoknak? Hogyan, mire alapozva tehettek maguk önköltA Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főigazgatósága a mezőgazdasági technikumok tanulói között gazdasági gyakorlaterény, még valami kell — érző I ból országos versenyt hirdetett.

nrrítr n om'kaivali' nnTtiilom ál 1 roivf A ___________ T.___ 11____________/..k «

pedig okvetlenül ismerni kell ] ségcsökkérdési vállalást hónapo- különböző adatokat. A szóban- J kon, negyedéveken át? Adhat- forgó üzemek vezetői jól tudják fcak-e megfelelő segítséget ahhoz, ezt. Már pártunk 111. kongresz- J hogy a munkások milyen mér- szusa részletesen magyarázta az tékben és módon tegyenek erre önköltség csökkentésének jelen- i felajánlást? Miképpen agitálhattőségét, a márciusi párthatározat meg különösen felhívta rá a fiiak a helyi adatok ismerete nélkül?

Mezőgazdasági technikumi tanulók versenye

szív &z emberek problémái iránt, ígybeforrottság a dolgozókkal.

Lipcsei

A versenyben ebben az évben a III. osztályos növénytermelési és állattenyésztési tagozatok tanulói

vesznek részt. A versenyben első iskola »a gazdasági gyakorlatból legjobb mezőgadasági technikum« címet és oklevelet szerzi meg, míg a legjobb eredményt elért első háx-om tanuló oklevelet és ezer, illetve ötszáz és háromszáz forint jutalmat kap.

Mit is mondhatnék — boldog vagyok

Csalah Sanyi bölcső- A gazdálkodáson ki- zenekart is. 1951-ben

jét tanyán ' ringatták, vül nagyon megszerette bevonult katonának,

a Dl92-szervezettet, a ahol DlSZ-titkárnak

DISZ-életet is. választották. Sok ta- Olvan széD mikor Pas2taiatra tett SZ€rt’

mindnyájan e|ütt va- amit azutón itthon is

gyünk, halmagyi fiatalok

Tanyán nőtt fel a gyo- me-halmagyi részen, ahol édesapja gazdálkodott hét holdon. Reggelenként madarak csicsergése ébresztette, & okozunk, beszéi- napkozben a pacsirták elmondjuk egydalahan gyönyörköd oft. fisnak terveinket L Ahogy nőtt, úgy szerette ^ szúmeg egyre jobban a ta- £ioek

Sanyi 1947-ben hege- sehová, dűt kapott a szüleitől, amikor Esténként, munka után annyiba felcseperedett, kiült a ház elé és húzta hogy segíthetett édes- a vonót. Eleinte bizony apjának szántani, vetni keservesen ment. mert és aratni. Az volt szá- senkisem tanította, de mára a legnagyobb'hol- azután belejött és meg- dogság, amikor látta két tanult hegedülni. A DISZ-szervezetbe is elvitte és az ő hegedűnyasi életet, a gazdálkodást, a jószágnevelést. Nem vágyott boldog volt,

keze munkájának gyümölcsét, a kalászba szökkent gabonát, zsák- jenek hangjaira ropták a táncot a fiatalok. Később megalakította a

ban az arányló búzaszemet.

hasznosított. Lelkesedése magával ragadta a többi halmagyi fiatalt is. És ma már a halmaM

i DISZ-szervezet a jósban egyike a legjobbaknak.

Csalah Sándor D1S2- ben végzett munkáját megbecsülik. Bizonyítja ezt az is, hogy a megyei értekezlet küldöttnek választotta a DISZ li. kongresszusára. Vajon örömmel vállalja-e a fiatalok megbízatását? Kérdezzük meg tőle.

Nem volt könnyű Sanyit megtalálni, de egy kis keresgélés után mégiscsak ráakadtunk, kint a határban szántott. Kérdésünkre rövid választ adott.

— Mit is mondhatnék mást, nagyon boldog vagyok, hogy részt- vebetek a kongresszuson, ahol szeretném elmondani, hogy szép az ifjúság élete. Ha vannak is problémák, ezeket meg lehet szüntetni. A fiatalokkal törődni kell és ha a fiatalok érzik, hogy megbecsülik őket, akkor eredményesebb & munkájuk is.

Csalah Sándor ismét munkához lát. — Na gyerünk, kedves Tündér — biztatja lovait, majd visszaint — igyekszem a munkával, kihasználom a jó időt, mert nem akarok lemaradni.

UH!»ft!i!!íiiií!illi!ltl!!llt!lfl!IÍHI(iM»(flHIII!il!lllllilllllllllllllllllllltillNIII!llll!HltlllltlltilHíillij!nilf»ll HliUIUtllilllillllliíllj|||||inill!ÍHIillil!ll!i!liH!l!líl!liltt!llll!ltlllillllllllilllllll!itlll!!!!i:illlllllllll!lllliiíllHIIIIH!l!ll!liiU!íill!!l!!tllllll!!lllillii!lil!i!!lllllllll!!!l|illt{lll)l

Idős K. Nagy István

ji t évvel ezelőtt, egy korall tavaszi reggelen idős ember látogatta meg a bélmegyeri József Attila TSZ-t. Az elnököt kereste. A szétszórt területen csak délután találta meg az egyik Hö vény termelő brigádnál.

— Azt szeretném megkérdezni, elnök elvtárs — kezdte kicsit félénken —, felvennének-e maguk közé tagnak?

— Ezt a tagság döuti el, István bátyára — válaszolt az elnök.

— Tudja, csak azért szeretnék Idejönni maguk közé, mert látom, akad itt munka mindenkinek. Itt dolgozik Vágyán László Is, pedig az sem fiatalember már.

— Egy hét múlva jöjjön el, akkorra már a taggyűlés is határoz.

A taggyűlés úgy döntött, hogy idős K. Nagy Istvánt felveszik a tagok közé. Milyen boldog volt, amikor megtudta, hogy már ő is tagja a tsz-nek. Most már van biztos munkahelye,

nem kell egyik nap ennél, másik nap annál napszámoskod- ni. Még aznap megkezdte hivatalát (így nevezte munkakörét), haza sem ment megmondani a feleségésiek. A hivatal este kezdődött — mert éjjeli őr lett a tsz-nél. Milyen felelősségteljes munka volt ez, ezt csak István bácsi tudná megmondani. övé volt a felelősség egész éjjel. Reggelente szinte katonásan jelentette az elnöknek: minden rendben, a jószágok körül sem történt semmi baj. így ment ez másfél évig. Azután a tagosításkor összébb vonták a földet, a tanyákat. Éjjeliőr sem kellett már annyi. A tagság úgy döntött, hogy K. Nagy István bácsi a legidősebb, nehéz neki az éjjeli munka. Dolgozzon nappal a növényápolásnál, vagy ahol éppen kedve van. Örült is, mindjárt területet kért magának s azon dolgozgatott naphosszat. O volt az, akit mindig a határban lehetett látni. Nem is akadt versenytársa, olyan szép vort a terület, amit auegművett, mint egy

festmény». A zárszámadáskor neki sem vittek kevesebbet, mint a fiataloknak. Sokszor elmesélte a cselédéletét. Amikor erőteljesebb ember volt, s még jobban bírta a munkát, két-liárom évre sem keresett annyit, mint most. Milyen boldog volt egyszer, amikor egy szép piros szandánlt mutatott az irodában.

— Nézzék meg, ezt a kis unokámnak. viszem Békésre. Hogy őrül majd neki.

rpavaly ősszel a pártvezetőI ség behivatta K. Nagy lst- váu bácsit. Előbb megdicsérték a lelkiismeretes munkájáért. Azért, hogy 200 munkaegységen felül teljesített. Azután a párttitkár elvtárs kezdte mondani: István bácsit mindenki szereti, semmi kifogás nincs a munkájában, de... — Az Idős ember addig nem szólt semmit, maga elé bámult a semmibe. Pár perc múlva megszólalt.

— Tudtam, hogy» ez lesz a vége... Azt hittem, bogy most már más világot élünk. így tettek az apámmal is. Idős ember volt, bosszú ideig húzta az uraság igáját. Egyszer aztán őt is behívatta az intéző és azt mondta neki: — Nagy bácsi, mi magával meg voltunk elégedve..y Hosszú éveket töltött itt, de már megöregedett. Nem tudjuk tovább alkalmazni. Kitelt az esztendő. — Hát így jártam én is!? Hetvenhatéves vagyok igaz, sok idő, de dolgoznék én még sokat, ahol tudnék. — A hangja elcsuklott, az idős embert a sírás fojtogatta.

— ... még nem fejeztem be, amit mondani akartam, István bátyám — folytatta a párttitkár. — Mi úgy határoztunk, bogy maga itt dolgozik a tanya körül, nehéz magának a kinti munka. Ügyel a rendre, a tisztaságra. Megszólítja azokat, akik rendellenséget hagynak maguk után. A legfőbb feladata mégis az lesz, hogy vigyáz a kulcsos! kazettára. Este a magtárból, irodából, darálóból elhozzák a kulcsot, beteszik a kazettába és reggel kiadja. Ez a maga dolga.

— Hát nem küldetnek el? Azt hittem, azért hivattak ilyen hivatalos helyre.

— Miért küldenénk el. Most kapta meg a legszebb hivatást.

Az egész tsz vagyonára maga vigyáz.

— örömmel fogadom elvtársak. Meglátják nem csalatkoz nak bennem — majd egy fé nyes könnycseppet törölt le szí méből.

* pártvezetőség, de a tsz táj

“ sága sem csalatkozott az idős emberben. Nagy a rend és tisztaság a gazdaságban, a kulcsokat is minden este elzárja a párnája alá a kis kazettába. Egy este azonban meglepődött. Ahogy számolta a kulcsokat, észrevette, hogy» a darálóé hiányzik. Dől «-a István, a molnár, elfelejtette leadni. Első útja mindjárt az elnökhöz vezetett a faluba.

— Elnök elvtárs, elnök elvtárs:

— zörgette éjnek idején az ablakot. — Mi a nagy baj István bátyám? — kérdi az elnök. — Nagy baj van, oda a daráló kulcsa, a molnár nem adta le. — Nem olyan nagy baj, majd reggel behozza. — Nem haj ? — kérdi csodálkozva. — Hát ki a felelős a darálóért éjjel, én, vagy az elnök elvtárs. — Még azon az éjjel elhozta a kulcsot a darálóstól. Már hajnalodott, amikor a tanyára ért. Csepkó Etelka