Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZMDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1955 MÁJUS 8., VASÁRNAP Ára SO fillér XI. ÉVFOLYAM 107. SZÁM A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlődéséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950—54-ben, az első ötéves terv időszakában A* első ötéves terv időszakfi­iján — a hároméves terv eredmé­nyeire támaszkodva — a mun­kásosztály, az egész dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja veze­tésével hatalmas sikereket ért el az ország termelő erőinek gyors- ttt-emű fejlesztése, a társadalom anyagi és kulturális szükségleti­nek növekvő mértéké kielégíté­se, az egész társadalom szerke­zteiének megváltoztatása terén. öt év alatt nagy lépéssel ha­ladt előre hazánkban a szocia­lizmus építése. Mindezen átalakulás eredmé­nyeként államunkban és társa­dalmunkban méginkóbb megerő­södött a munkásosztály vezető szerepe, megszilárdult a munkás- osztály szövetsége a dolgozó pa­rasztsággal, megnőtt az értelmi­ség szánra és jelentősége. I. Az ötéves tervidőszak fő eredményei Az 1950-1954. közötti idő­szakban a népgazdaság fejlődé­sét a társadalom és a népgazda­ság szerkezetének megváltozását, a lakosság anyagi, valamint kul­turális szükségletei kielégítésének «értékét a következő fő feladatok jellemzik: A nemzeti jövedelem összeha­sonlítható árakon számítva 1949- rő'l 1954-re — az előzetes szá­mítások szerint — több mint öt­ven százalékkal emelkedett, A nemzeti jövedelem öt év alatt összesen meghaladta a 265 mil­liárd forintot. Ezen összeg 29. százaléka került felhalmozásra, elsősorban a termelés bővítését szolgáló álló- és forgóalapok nö­vekedtek. A nagymérvű felhal­mozás eredményeképpen gyors ütemben gyarapodott a nemzeti vagyon: az állóalapok értéke 5 év alatt közel 30 százalékkal nőtt. A beruházásokra fordított összeg az első ötéves terv idősza­kában 67 milliárd forint volt. Az ötéves terv időszakában át­alakult a népgazdaság szerkeze­te: hazánk agrár-ipari országból ipari-agrár országgá lett. Az ipar súlya a nemzeti jövedelem­ben öt év alatt 50 százalékról kö­zel 64 százalékra emelkedett. A szocialista iparosítás követelmé­nyeinek megfelelően az iparon belül nőtt a nehézipar és különb sen a gépipar aránya. Megváltoztak a tulajdonviszo­nyok is: a , szocialista termelési viszonyok a gyáriparban, a nagy­üzemi építőiparban, a közleke­désben, a külkereskedelemben és a nagykereske 'elemben ki áróla- gossá váltak. A kiskereskedelem­ben túlsúlyra jutott a szocialista szektor. A mezőgazdaságban az ötéves tervidőszak végén az or­szág szántóterületének mintegy egyharmadán folyt nagyüzemi, szocialista gazdálkodás. A szoci­alista — állami és szövetkezeti — szektor aránya a nemzeti jöve­delem termelésében 1949-ről 1954-re 53 százalékról 81 száza­lékra eme'ke lelt a tőkés szek­tor aránya 19 százalékról 1 szá­zalékra csökkent. Az ötéves terv időszakában nőtt a fcgVkoz atottság: a ke­reső népesség száma öt év alatt köztél 400.000-rel nőtt. Végleg megszűnt a munkanélküliség sőt több területen munkaerőhiány vált. 1 Megváltoztak az osztályviszo­nyok: az összes keresőkön belül jelentősen megnőtt az ország ve­zető ereje, a munkásosztály súlya: 1954-ben 326.000-rel, 34,5 százalékkal több volt a munká­sak száma, mint 1949-ben. A kis- árutermelők száma öt év alatt 428.000- rel, 22,3 százalékkal csökkent. A népgazdaság szocialista szek­torában 1954-ben 1,040.000 mun­kással és alkalmazót tál több dol­gozott, mint 1949-ben. A mező- gazdasági és kisipari termelő­szövetkezetekben dolgozók szá­ma öt év alatt több mint 300.000- rel növekedett. Túl nagy mértékben nőtt ez alatt az idő alatt az igazgatásban, különösen az államigazgatásban foglalkoz- tottak száma. Az ötéves tervidőszakban Je­lentősen emelkedett — bár nem az előírt mértékben —< a lakosság anyagi szükségletei kielégítésének színvonala is. 1954-ben az egész lakosság 30 százalékkal fogyasz­tott többet, mint 1949-ben. A munkások rá alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 1954-ben több mint 20 százalékkal múlta felül az 1949. évi színvonalat. Ennél nagyobb mértékben növe­kedett a parasztság reáljövedel­me. öt év alatt lényegesen javult a lakosság egészségügyi és szo­ciális ellátottsága: a társadalom- biztosításra fordított kiadások összege 1,3 milliárd forintról 4 milliárd forintra növekedett, az­az, megháromszorozódott. Ezen- belül a nyugdíjak, járadékok összege négyszeresre emelkedett. Bővült az egészségügyi hálózat, Az ötéves tervidőszak alatt a j szocialista iparosítás gyors ütem­ben haladt előre — különösen gyorsan fejlődött a nehézipar. Az összes beruházásokból 46,7 százalékot, öt év alatt összesen 31,2 milliárd forintot fordítottak a gyáripar és az építőipar, ezen- belül 27,3 milliárd forintot a ne­hézipar fejlesztésére. 75 új ipari üzem létesült és többszáz üzemet lényegesen bővítettek, korszerűsí­tettek. javult a megelőző orvosi munka és alaposabbá, eredményesebbé vált a betegek kezelése, növeke­dett a kórházi ágyak és a ren­delőintézetek száma. A tervidőszak alatt gyors ütemben bontakozott ki a kultu­rális forradalom, öt év alatt az iskolai oktatás, az iskolán kívüli szakképzés, a könyvkiadás, a napilapok és folyóiratok kiadá­sa, a mozi- és színházlátogatás, valamint a népművelés egyéb ágai olyan hatalmas mértékben fejlődtek, amilyen tőkés viszo­nyok között elérhetetlen lett volna. A megváltozott társadalmi vi­szonyok. az anyagi jólét növeke­dése, az egészségügyi viszonyok javulása eredményeképpen a ko­rábbi éveknél jóval gyorsabb ütemben nőtt az ország néjpessége, 5 év alatt az ezíer lakosra jutő élve- születések száma 11,7 százalék­kal nőtt, a halálozásoké 3,5 szá­zalékkal csökkent, a természetes szaporodás aránya közel egy- harmaddal — ezer lakosra szá­mítva 9,2-ről 12-re nőtt. Az 1950—1954 közötti időszakban az ország lakossága 460.000-rel szaporodott és a tervidőszak vé­gén elérte a 9,750.000 főt. A termelőerők gyorsütemű fej­lesztése, a népgazdaság és a tár­sadalom szerkezetének átalakulá­sa, az anyagi és kulturális ellá­tottság növekedése terén elért eredmények csak a népi demok­ratikus rendszer alapján jöhettek létre. Az eredmények eléréséhez nagy mértékben hozzájárult a Szovjetunió sokoldalú gazdasági, műszaki és tudományos segítsége, valamint a népi demokratikus or­szágokkal egyre szorosabbá váló együttműködési Az új ipari üzemek többsége vi­déken létesült, ennek következ­tében megváltozott az ipar terü­leti megoszlása, 1949-ben az ipar­ban és az építőiparban foglalkoz­tatottak 52 százaléka, 1954-ben 46 százaléka dolgozott Budapesten: Az iparosítás eredményeképpen az egész ipar termelése 1954-ben 131 százalékkal, ezen belül a gyáriparé 155 százalékkal volt több, mint 1949-ben. A szocialista iparosításnak megfelelően, a ne­II. Jpar, építőipar hézipar termelése gyorsabb ütem- I ben, 188 százalékkal, ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt. A könnyű- és élelmiszeripar ter­melése 1954-ben 127 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvo­nalat; Az építőipar termelése öt év alatt 169 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés fejlődését előse­gítette a külkereskedelem, amely egyre több országgal létesített gaz­dasági kapcsolatokat; A gyáriparba és az építőiparba öt év alatt körülbelül 500.000 új munkás és alkalmazott került. Az ötéves terv végén az ipari mun­kásoknak már több mint 70 szá­zaléka 500-nál több munkást fog­lalkoztató nagyüzemekben dolgo­zott; A munka termelékenysége 1949- től 1954-ig a gyáriparban 46,6 szá­zalékkal, az építőiparban 47,4 szá­zalékkal nőtt; A termelés őt év alatti növekedését 63 százalékban a munkáslétszám és 37 százalék­ban a munka termelékenységé­nek növelése révén érte el az ipar; A termelékenység növekedésé­hez hozzájárult a mind szélesebb körben kibontakozó munkaver­seny és az élenjáró munkamód­szerekkel dolgozó sokezer sztaha­novista; Az ötéves tervidőszakban gyors ütemben fejlődtek az egyes ipar­ágak. A széntermelés 1949-röl 1954-re közel megkétszereződött: az 1949. évi 11,8 millió tonnával szemben 1954-ben már 22,0 millió tonnát termeltek; A szénbányászat fejlesztésére öt év alatt 3,5 milliárd forintot, a nehézipari beruházások 12,8 szá­zalékát fordították; A kőolaj termelése 1954-ben 711.000 tonnával, mintegy 140 szá­zalékkal volt több, mint 1949- ben. 1954-ben közel 300 olajkúttal több működött, mint 1949-ben. 1951-ben nyitották meg a nagy­lengyel: olajmezőt: A villamosenergiatermelés öt év alatt közel megkétszereződött: 1954-ben 4,8 milliárd kwo villa­mosenergiát termeltek, az 1949. évi 2,5 milliárd kwo-val szemben. A villamoserőművek teljesítőké­pessége 1954-ben mintegy 40 szá­zalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Üzembehelyezték többek között az újjáépített Mát- ravidéki Erőművet s a teljesen újonnan épített November 7 és Sztálin Vasmű Erőművet. \z 5 éves terv alatt összesen 19 új villamos- energia termelőegység kezdte meg működését. A villamosítás további fokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkezdett új Borsodi Erőmű és a Tiszalöki Vi- zierőmű építése, amelyeket rész­legesen már 1955-ben üzembehe­lyeznek. Az erőművek teljesítőképessé­gének fokozása nem biztosította teljes mértékben a gyors ütem­ben növekvő energiaszükséglet ki­elégítését, ezért a meglévő erőmű­vek nagyfokú kihasználása vált szükségessé. A villamosenergiael- osztás sem volt elég tervszerű, ez- ér‘ egyes időszakokban energia­korlátozásokra volt szükség. A villamosenergia-ellátásban fellépő zavarokat sikeresen küszöbölte ki az ipari energiagazdálkodás 1954j februárjában bevezetett új rend­szere: a „menetrendszerinti gaz­dálkodás“; A vaskohászat termelése 1954- ben 118 százalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Az öt­éves terv utolsó évében acél- nyersvasból 419.090 tonnával, 105 százalékkal, martinacélból 508.000 tonnával, 65 százalékkal, elektro- acélból 124.000 ♦ nnával 157 szá­zalékkal, hengereltacélból 348.000 tonnával, 74 százalékkal termel­tek többet, mint 1949-ben; Jelentősen bővült a vaskohá­szat teljesítőképessége: üzembe­helyezték Csepelen az új csőgyá­rat, a Lenin Kohászati Művek 700 köbméteres „Béke,, kohóját, a Sztálin Vasmű nagy kohóját és két Martin-kemencéjét bőví­tették a Lőrinczi Hengerműnek Az ötéves tervidőszakban épült fel a Lenin Kohászati Művek 1955. első negyedében üzembehe­lyezett középhengersora; Az ötéves tervidőszak alatt lé­tesített új beruházások és a meg­lévő termelőberendezések átépí­tése nagymértékben emelte a vaskohászat műszaki színvonalát, növelte a kohók fajlagos teljesít­ményét, fokozta a kohászat gaz­daságosságát. A hengerművek — elsősorban a finomlemezsorok — teljesítőké­pességének növekedése nem tar­tott lépést a fokozódó szükségle­tekkel s a termelés sem volt elég­gé programszerű. Jelentősen fejlődött a színes­fém-kohászat legfontosabb alap< anyagát termelő bauxitbányá- I szat. | Az 1954. évi bauxittermelés 700.000 tonnával, 125 százalékkal haladta meg az 1949. évi terme­lést. 1952-ben állították üzembe a Halimbai Bauxitbánya devecserl üzemét. Az ötéves tervidőszak alatt valamennyi bauxitbányában új telepeket nyitottak meg. Az új telepek termelése az 1954. évi ba- uxittermelésnek több mint felét szolgáltatta. Gyors ütemben nőtt a bauxit- feldolgozás: a timföldtermelés 1949-ről 1954-re 101.000 tonná­val, 330 százalékkal, az alumi­nium termelése 18.400 tonnával, 127 százalékkal emelkedett. Az aluminium félgyártmányok ter­melése közel megnégyszereződött; A vegyipar termelése 1954-ben 1949. évhez képest, csaknem há­romszorosára emelkedett. 1954-ben a szerves vegyipar 161,7 száza­lékkal, a gumiipar 188,3 száza­lékkal, a gyógyszeripar 451,8 szá­zalékkal termelt többet, mint 1949-ben.­1954-ben 64 százalékkal több műtrágyát — ezen belül 90%-kal (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom