Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-24 / 120. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! WtáMtaM#N&v Tanácskozott a Megyei Pártbizottság Nyári menetrend Vw. AZ HDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1955 MÁJUS 24., KEDD Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 120. SZÁM Az első sorokban harcolunk népünk további felemelkedéséért Tíz évvel ezelőtt, 1945 május 23-án jelent meg a Vihar­sarok Népe előde, a Viharsarok, a munkások és parasztok lapja. A tizedik évforduló alkalmából szombat este Békés­csabán, a Jókai Színházban, ünnepséget rendezett a szerkesz­tőség. A díszemelvény felett helyezték el a Viharsarok Népe első számának megnagyobbított mását. Az elnökségben helyet foglalt a többi között Keleti Ferenc elvtárs, az MDP Köz­ponti Vezetőségének osztályvezetője; Vadász Ferenc, a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára, Bíró Jó­zsef elvtárs, a Békés megyei Pártbizottság első titkára, to­vábbá Máthé László elvtárs, a Viharsarok Népe szerkesztő- bizottságának vezetője és a szerkesztőbizottság két tagja. A díszemelvényen helyet foglaltak még más megyei testvér­lapok képviselői, valamint a lap tudósítói, levezelői és legak­tívabb olvasói. Az ünnepségen megjelentek a lap olvasói, nyomdászok, szerkesztők, a Viharsarok Népe régi és jelenlegi munka­társai. Az úttörők küldöttsége köszöntötte az ünnepi gyűlés részvevőit. Arra kérték a szerkesztőség kollektíváját, hogy az eddiginél jobban segítse a lap az úttörő munkájukat. Az ünnepi gyűlést Máthé László elvtárs, a Viharsarok Né­pe szerkesztőbizottságának veze­tője nyitotta meg. Köszöntötte a 10. évforduló alkalmából a meg- je'ent vendégeket, külső cikk­írókat, tudósítókat, levelezőket és olvasókat, akik írásaikkal, építő bírálatukkal segítették lapunk fejlődését, tartalmi színvonalának jdvulását. Megnyitó beszédében hangsúlyozta: a lap kezdetben — bár koalíciós lap volt —, de a vezetés, a politikai iránymuta­tás a demokrácia motorjának, a kommunista pártnak a kezében volt. Ezért a Viharsarok első pél­dányától kezdve megtalálta azo­kat a legfontosabb láncszemeket, melyek előre vitték népünk ügyét. Szervezte az újjáépítést, elősegí­tette az éhező Budapest élelmi­szerellátását. Segítette a lap a proletárdiktatúra megteremtésé­ért, továbbfejlesztéséért, a szocia­A megnyitó beszéd után Keleti Ferenc elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének osztályveztője emelkedett szólásra. Elvtársak — kezdte beszédét. — Tízéves fennállását ünnepli a Magyar Dolgozók Pártja Békés megyei Pártbizottságának lapja, a Viharsarok Népe. Ez a tíz esz­tendő nagyon sok feladatot rej­tett magában. Mi mindennel fog­lalkozik egy-egy ilyen pártlap: nehéz lenne felsorolni. Az olva­sók, akik kézbe veszik nap-nap után a Viharsarok Népét, bizo­nyára sok minden szépet és jót, de fogyatékosságot is találnak benne. Egy ilyen lap, mint a Vi­harsarok Népe, tájékoztatja önö­ket a bel- és külpolitika esemé­nyeiről, legfontosabb nemzetközi eseményekről, sok mindent el­mond arról, hogyan dolgoznak Békés megye városainak és fal­vainak üzemei, termelőszövetke­zetei, állami gazdaságai, gépállo­másai, hogyan foglalkoznak a ta­nítók, tanítónők a gyermekekkel az Iskolában. ír tanulóifjakról, asszonyokról, gyermekekről és öregekről s tájékoztat a lap min­den olyan fontos eseményről, amelyről úgy gondolja, hogy he­lyes foglalkozni és eljuttatja a lapot sokezer példányban Békés megye dolgozóihoz. Kedves lap a Békés megyei Pártbizottság j lapja mindazoknak, akik — elő- í lizmusért vívott harcot. Lelep­lezte a szociáldemokrata párt mögé bújt ellenséges elemek te­vékenységét. Ott volt lapunk a megszülető termelőszövetkezet bölcsőjénél, bábáskodott az új, kezdetben még gyenge mozgalom felett. A to­vábbiakban arról beszélt, hogy lapunk fejlődése nem volt men­tes a fejlődés hibáitól. Többször okoztunk bosszúságot olvasóink­nak egy-egy pontatlan, eseten­ként nem a tényeknek megfelelő cikkeinkkel. Olvasóink jogos bí­rálata, pártunk megyei bizott­ságának figyelmeztetései segítet­ték a hibákat állandóan nyese­getni, javítgatni. Majd ígéretet tett arra a szerkesztőségi kollek­tíva nevében, hogy a párt, a de­mokrácia minden híve számíthat ránk és az első sorokban harco­lunk népünk további felemelke­déséért; fizetői vagy példányonként vá­sárlói — a lapot kézbe veszik; A lap bekopogtat munkásainkhoz, parasztjainkhoz, a városok és fal­vak kisembereihez, mindenkihez eljut és sugározza magából mind­azt, amire szüksége van Békés megye dolgozóinak ahhoz, hogy tájékozottak legyenek a napi ese­ményekről, mindazt, amiből meg­ismerhetik az ország, a világ kü­lönböző nagy és kisebb dolgait és ezekből következtetni tudnak arra, hogy körülbelül mik a tenni­valóik. A párt Békés megyei lap­ja is — ahogyan Lenin elvtárs sok évvel ezelőtt megmondta — kollektív szervező és agitátor: a párt szavát, politikáját ezer és ezer munkás, paraszt és értelmi­ségi házába viszi be és azt kéri, hogy a párt politikájának meg­felelően dolgozzanak, segítsék ere­jük megfeszítésével, semmilyen áldozattól vissza nem riadva a párt politikáját megvalósítani, a szocializmust felépíteni hazánk­ban. A Viharsarok és Viharsarok Népe — utóbbi néven hívják most, előbbin hívták évekkel ezelőtt — ez a két név nemcsak a Békés megyei Pártbizottság lapjának fejlécéről ismeretes: ez a két név — túlzás nélkül, dicsekvés nélkül mondhatjuk —, kissé fogalommá vált előttünk, akik itt éltünk, vagy itt élünk és azok előtt, akik j Magyarország bármelyik táján él- , nek. Ismeri az egész ország ezt a nevet: Viharsarok, Viharsarok népe. Az úri Magyarország, amely jó tíz évvel ezelőtt megszűnt élni és létezni — három tiszántúli me­gyéjét, Békés, Csongrád és Csanád megyét, és e három megye népét hívták ezen a néven. Ezek a me- gyék adták a híres-neves acélos búzát. Derék, becsületes dolgozó népek éltek itt: magyarok, szlo­vákok, románok, szerbek és hor- vátok, akiknek minden vágyuk az volt, hogy békességben élhes­senek és legalább egy picinyke kis boldogság lopakodjon be ki­csiny házaik ablakán. Keleti Ferenc elvtárs a továb­biakban a Viharsarok népének 1944 előtti harcairól beszélt. El­mondotta, hogy ebből a megyéből vándoroltak ki legtöbben Ame­rikába az első világháború előtt és utána is. Ebben a három megyében élt a múltban a legnagyobb szegénységben a nép, addig, míg az újkígyós! kastély versenylóistállójának falait már­vánnyal borították be. A kasté­lyokban, a palotákban dőzsöltek az urak, ezer és tízezer munkás, paraszt kizsákmányolásából szer­zett pénzből, A három megye népe a felsza­badulás után az első sorokban lépett a párt mögé. Itt haladtak azok, akik a múltban is felvették a harcot a kizsákmányolás ellen. Úgy, mint Nyilas András, Blahut János, Szobek András, Huszár Mi­hály és sokan mások. Ezek az elvtársak ma sem adják fel a har­cot. Tovább haladnak a megkez­dett úton. Minden erejükkel tá­mogatják a párt határozatait, kü­lönös tekintettel segítik a párt márciusi határozatának megvaló­sítását. A Viharsarok Népének is az a feladata — mondotta a to vádin­ak ban —, hogy pártunk politi­kájának közvetítése érdekében fáradhatatlanul küzdjenek a szer­kesztők és a lap más beosztású munkatársai, Kérjük a Vihar­sarok Népe levelezőit, akik évek Óta oly sok jót tettek azzal, hogy saját területükről tájékoz­tatták a lapot, s a megye min­den dolgozóját, fejlesszék mun­kájukat, mert ebben a tömeg- kapcsolatban rejlik a Viharsarok Népe ereje. Ez alkalommal, amikor a Vi­harsarok Népe munkájáról, tíz­éves fennállásáról megemléke­zünk, engedjék meg, hogy én is köszönetét mondjak a szerkesz­tőség valamennyi tagjának, szer­kesztőknek, kiadóhivatalnak, nyomdászoknak mettőrőknek azért, hogy ilyen bátor kommu­nista kollektívát fejlesztettek ki, és ehhez a munkához mindezek­nek az elvtársaknak és Békés megye valamennyi dolgozójának további sok sikert kívánok az ! elkövetkező időkre. Érjen el a Viharsarok Népe szerkesztősége, a párt Békés me­gyei Pártbizottságának vezetésé­vel újabb sikereket a tömegek felvilágosításában és nevelésében. Lelkesítsen újabb sikerekre a termelés minden ágában, a kul­túra fejlesztésében, pártunk erő­sítésére, békénk megvédésére J Keleti elvtárs beszéde Heves megyei parasztküldittek a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ-ben | Szombaton és vasárnap | hatvan Heves megyei paraszt- küldött tekintette meg megyénk legnagyobb termélőszövetkezeté- nek egyre jobbhírű gazdaságát. A vendégeket szívélyes fogadta­tásban részesítették a Vörös Csil­lag TSZ tagjai. A látogatók fo­gadására megjelentek a Megyei Pártbizottság, a Megyei Tanács képviselői, köztük Bíró József elvtárs, az MDP megyei bi­zottságának első titkára is. Heves megyében általában ki­sebb területű tsz-ek vannak, a legnagyobb mintegy 1200 holdas birtokú, s nem ritka a 300—400 holdas, sőt ennél is kevesebb földdel rendelkező társasgazda­ság. Éppen ezért érthető kíván­csisággal jöttek Füzesgyarmatra, hogy megismerjék, hogyan néz ki egy nagy alföldi termelőszö­vetkezet. Barkőczi Pál elvtársnak, a Vö­rös Csillag TSZ elnökének elő­adása a szövetkezet eddig meg­tett útjáról, csak fokozta ezt az érdeklődést. Különösen meglep-1 te a látogatókat az az iparkodás! és munkaszeretet, amely a Vörös j Csillag tagjait eltölti. Aztán az' öregekről való gondoskodás; a csökkent munkaképességű tagok megdolgozott munkaegységükön felül külön havi pénzsegélyben részesülnek, a betegség idejére pedig megadják részükre az át­lagos munkaegységnek megfelelő értéket. Barkőczi elvtárs, a szép eredmények mellett, őszintén el­mondta azokat a nehézségeket és hiányosságokat is, amelyek­kel felvették a küzdelmet a gaz­dag jövőért munkálkodó tagok. A látogatók közül 1 némi kétkedéssel hallgatták a beszámolóit. A jóízű és bőséges ebéd után azonban a hatalmas autóbuszok messzire kivitték a vendégeket a határba. Az esős időben járhatatlan, kanyargós dűlőutak, s a napsugárban für­dő, csupazöld vetések végtelenjé­ben nagy feltűnést keltettek a gépkocsi-óriások. Ott, ahot egy­kor gőgös uraságok parádés1 hin- tófn járva gusztálták a vetést, amelyekben értük görnyedt a nép, most a hajdani elnyomottak és megalázottak szabadon és boldo­gan tanulmányozhatták az éle­tüket gazdagabbá tevő lehetősé­geket. Valamennyien megcsodálták a mintaszerűen művelt növényeket, a megkapált kukorica-, napra­forgói öldeket, a ritkaszép ken­dert, az őszi kalászosokat, a már megsarabolt, Megyeit és raeg- ekekapázott cukorrépát, amely­ben nem találni gazt. Beleüli- tak a combig érő búzatáblába és nem győzték elismerésüket ki­fejezni. — Hevesben bizony, még felényi sincs a búza! | Megnyerte tetszésüket | a sertésállomány, a gondozók takarékos és eredményes munká­ja, a fejőstehenek és a hatalmas, modern tehémistállői, amelyben könnyebb a fejők dolga. Vasárnap került sor a gazdaság másik részének megtekintésére, köztük a fejlett törzs-juh, ba­romfitelep tanulmányozására. A' hatalmas autóbuszok elvitték a küldötteket az egyéni gazdák parcellái közé is. Messze bejár­ták és megszemlélték az egyéniek földjét, a nadrág­szíj parcellákat, amelyek bizony vérszegényen hatottak a Vörös Csillag gyönyörűen fejlődő, nagy táblái mellett. Messze, kilométe­rekre bejárták ezt is, meg a szö­vetkezet területét is. Saját sze­mükkel látták, hogy ugyanolyan talajon mennyivel eredményesenó a minden adottsággal rendelke­ző, nagyüzemi gazdálkodás. Amikor vasárnap délután meg­tárgyalták a látottakat, Saiga István és Barvincz János nagy-« úti középparaszt így fejezte ki véleményét: — Ezt csak nagyüzemi gazdál­kodással lehet elérni..! — Ha nem láttuk volna, el sa hittük volna..: A látogatók elmondták észre-, vételeiket a hiányosságokról Is, főleg az állatállományt, különö-' sen a szarvasmarhák számát ke- veselték. Persze, ezen a jövőben akarnak segíteni a füzesgyarma- tiak; Heves megye két élenjáró tsz-ének elnöke, Bartha András, a füzesabonyi Petőfi és Virágj Gergely, az atkári Micsurin TSZ- elnöke szerint igen sok újat ta­nultak ezen a két napon s ta-s pasztalataik sokat jelentene^ majd az otthoniaknak. Az egyént; gazdák közül többen nyilatkoz­tak úgy, hogy a társas útra tér­nek. Saiga István 11 és fél fioldas középparaszt például úgy nyilat­kozott, hogy községében, Nagy- úton, ahol még nincs termelőszö­vetkezet, ő lesz az első tsz ala­pítója, mert a közös összefogással és az állam segítségével ők is jövedelmezőbbé, virágzóvá tehe­tik gazdálkodásukat; A családtagok példamutatása A dombiratos! Béke Termelő- szövetkezetben a tavaszi mező- gazdasági munkák elvégzéséhez a családtagokat is bevonják. A répaegyelésben és a többi mun­kákban is példamutatóak. Első Prágai Györgyné, a tsz-elnök fe­lesége. Péntek estig 500 négyszögöl répát kapált meg. Második Szőlek Károly növény­termelési brigádvezető, harmadik lett Baráth Lajos, a tsz pénztá­rosa. Van még, aki hozzá sem fogott a répaegyeléshez, ez Bakos Lajos. Így a répája nem tud fejlődni és lemarad a többiekétől. Május 23-án befejezik a két hold dohány ültetését, 28-ára pe­dig a napraforgót másodjára ka­pálják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom