Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-20 / 92. szám

VLUaisaiaU Hépt 1955. április 20., sxerda (Foly tatás az I. oldalról) igazolt népek szabadságáért ví­vott. Népünk élt a Szovjetunió nyújtotta szabadsággal, s állandó segítségével. A magyar dolgozó tiép, a párt és a munkásosztály vezetésével megdöntötte a ki- z .ákmányo'ók uralmán s n e: e remtette a népi. demokratikus rendszert. A szocializmusért vívott báré­ban népünk, munkásosztályunk győzelmeinek, sikereinek alapja, pártunk helye* politikája volt és marad. Pártunk a szocializmusért ví­vott harcában a munkásoszt á'ytf a dolgozó népet állandóan moz­gósítja iő irányvonalának: az or­szág szocialista ipa 'Okításának, a mezőgazdaság szoc’alisla áls eg­yezésének, a dolgozók anyagi’ kulturális jóléte szakadatlan nö­velésének megvalósítására. A dolgozó nép, minderseke'őtt a munkásosziály áldozatos, hősi küzdelmével, 1933-hoz képest há­romszorosára növelte az egész ipar termelését; a nehézipar 1954-ben c akiie n 5ís őr annyit termeit, mint 1938-ban. Tíz év alatt alapvetően megváltozott iparunk szerkezete. A szoc'alista ipar hatalmas nö­vekedése az alapja egész nép­gazdaságunk fejlődésének. A szocialista ipar nagyarányú fejlődésével párhuzamosan növe- ke 'élt a munkásosztály súlya, száma, kultúrája is. A munkás- ősz á'y, szövetségben a dolgozó s/erén\ parasztsággal, k’vívta a ha álmát, megsemmisítette a vá­rosban a kizsákmányolok lé alap­ját, s szövetség':e:i a dolgozó pa­rasztsággal, a többi dolgozó ré­teggel . hozzá'átott a . szoeializ-, Bius a’ap'a'nak leiaká-ához. A munkásosztály e kiizc’e enilea uralkodó osztállyá, az egész nép elismert vezérévé, a nemzet ve­zető osztályává vált. A mezőgazdasági termelés ma némileg meghaladja az 1938. évi termelési színvonalat, mind a Aa «rszííj»«;víiIés keddi (aiiaesko/itmi növénytermelésben, mind az ál­lattenyésztésben. A munkásosz­tály, a párt irányító, szervező, segítő munkája nyomán, a dol­gozó parasztság rgyrésze rálépett a szocialista fejlődés útjára. Az elmúlt másfél-két évben pártunk politikájának, a párt­ós kormányhatározatoknak meg­felelően emelkedett a dolgozók életszínvonala. A munkások re- [ álbére 1949-ben már 40 száza­lékkal haladta meg az 1938. évi béreket s 1954-ben 15 száza­lékkal tovább növekedett a mun­kások és alkalmazottak reálbére. A dolgozó parasztok jövedelme is tekintélyesen emelkedett. Az élel­miszerellátás a múlt évben — a sertéshús kivételével — általá­ban kielégítő volt. Növekedett az iparcikkek mennyisége és vá­lasztéka. Javultak a dolgozók munkakörülményei. Mindez igen örvendetes! A népgazdaság további fellen­dülése mutatkozott meg 1955, te­hát ez év elején. A szocialista ipar első negyedévi tervét 104.6 százalékra teljesítette. Biztató, hogy az előző negyedévhez ké­pest némileg nőtt a termelékeny­ség, s az ipar számos területén a múlt évinél valamelyest kedve­zőbben alakult az önköltség. De az önjtuitséjg csökkentésében j megmutatkozó javulás még nem | kielégítő. A mezőgazdaságban a I múlt évhez viszonyítva általá- I ban növekedett az állatállomány. \ A mezőgazdaság 1955 első ne­gyedévében is nagyszámú gépet kapott, köztük 1100 traktort (eb­ből több, mint 500 Univerzál traktor) 1200 traktorekét, 300 kultivátort, 150 fűkaszálói. Né­mileg megjavították munkájukat a gépállomások is. Az első negyedév bíztató ered­ményéi*úftőiftiian tovább kell fej­lesztenünk, küzdve az 1955. évi terv dekádröl-dekádra, bónapról- hónapra, minden részletében va­ló teljesítéséért. Ez a legfőbb fel­adat ma a szocializmus építésé­ért, a dolgozók jólétének állandó növeléséért vívott harcban. Az 1955. évi költségvetés elő­irányzatai mindenben, elősegítik e feladatok eredményes megoldá­sát, végrehajtását. A nehézipari termelésnek a fo-. gyasztási iparéhoz képest viszony- ( lag lassúbb ütemű fejlődése nem j lehet tartós jelenség népgazdasá­gunkban. A második ötéves terv első éveiben már érvényt kell szerezni — a népgazdaság helyes | arányai kialakításával — annak j az elvnek, hogy a nehéziparnak a ! népgazdaság többi ága előtt kell járnia, hogy a nehéziparnak kell lehetőségeinkhez és erőforrásaink­hoz mérten a leggyorsabban fej­lődnie. Csakis így biztosítható népgazdaságunk egészséges fejlő­dése, a mezőgazdaság, a könnyű- 1 és élelmiszeripar fejlesztése, vé­delmi erőnk fokozása, a nép jólé­tének, műveltségének, kultúrájá­nak állandó emelése. Pártunk Központi Vezetősége és népköztársaságunk kormánya az utóbbi másfél—két évben nagyje­lentőségű határozatokat hozott a mezőgazdasági termelés fellendí­tésére. Ezévi tervünk a mezőgaz­dasági termelés 7,3 százalékos emelését írja elő, amelynek telje­sítésére minden lehetőség meg­van. Az 1955. évi beruházásoknak 26,2 százalékát fordítjuk a mező­gazdaságra, amely csaknem két­szer több, mint a mezőgazdaság fejlesztésére biztosított összegek aránya az 1953. évi költségvetés­ben, s több, mint a múltévi költ­ségvetés előírása, amely 25,3 szá­zalék volt. A párt és az állam változatla­nul biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak mindazokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyek meg­könnyítik munkáját, növelik termelési kedvét és jövedelmét. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a parasztság becsü­letesen eleget tegyen a beadás­nak, amely egyik legfontosabb! állampolgári kötelezettsége. To- : vábbra is lehetővé teszi azon­ban azt államunk, hogy a be­csületesen teljesítők termékfe­leslegeiket a szabadpiacon el­adhassák. Pártunk — végrehajtva a pártkongresszus útmutatásait — újból előtérbe helyezte a ter­melőszövetkezetek népszerűsí­tését a falun. 'A nagyüzemi me­zőgazdaság megteremtéséért ví­vott harc érdekében ma pár­tunk mindenekelőtt a termelő- szövetkezetek termelési színvo­nalának emelését tartja a dön­tő kérdésnek. Az 1955. évi költségvetés dol­gozó népünk anyagi, kulturális életének további felemelkedé­sét irányozza elő. A dolgozók életszínvonala 1954-hez képest, tovább növekszik 1955-ben. Tovább javul a kiskereske­delem áruellátása, csökken a hiánycikkek száma. Megfele­lően növekszik 1955-ben a la­kosság igényeinek jobb kielé­gítésére az iparcikkek forgal­ma. A költségvetést hatalmas té­tel — csaknem félmilliárd fo­rint — új kiadás terheli, amely a felemelt nyugdíjak fedezésé­re szolgál. Az általános iskoláknál nem­csak a megnövekedett létszámú tanulók ellátását, hanem az ok­tatási színvonal emelésének fel­tételeit is biztosítja a költség- vetés. A színházi előadások szá­ma 19551ben, az előző évhez képest, tíz százalékkal növek­szik. Nagy gondot fordít a költ­ségvetés, a népgazdasági terv új lakások építésére. Ebben az évben több mint harmincezer lakás építését kell befejezni a népgazdasági terv szerint. Állami erőből újabb, körülbe­lül nyolcezer lakás építését kell megkezdeni. Az állami lakások karbantartására és felújítására szintén jelentékeny összegeket fordít a költségvetés. Az élesedő nemzetközi helyzet­re való tekintettel hazánk honvé­delmi erejének fokozására a költ­ségvetés a honvédelmi kiadásokat az elmúlt évi 11 százalékról 12,5 százalékra emeli. A tanácsok költségvetésének emelkedése szintén a lakosság érdekét szolgálja. A tanácsok költségvetésének növekedéséből * legnagyobb rész a szociális és kul- | turális feladatokra esik. Ebben \ az évben csaknem 90 millió fo- | rinttal fordítanak többet a város ; és a falu lakosságának kulturá­lis és szociális igényei jobb kielé­gítésére, mint az elmúlt évben. Tisztelt országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártjának politikája a szocializmus felépíté­sére, a dolgozó nép anyagi, kultu­rális, szociális jólétének állandó fokozására irányul. Pártunknak e célkitűzése ölt testet az 1955. évi tervben, az 1955. évi állami költ­ségvetésben is. Pártunk vezető, irányító szere­pének, a párt helyes politiká­jának érvényesítése a legfonto­sabb a szocializmus építéséért ví­vott harcban. A munkásosztály forradalmi pártja nélkül, a dol­gozó nép pártja nélkül nincs és nem is lehet népi demokrácia! Csak a párt helyes politikájával építhető fel a szocializmus! En­nek tudatában pártunk minden tagjának szent kötelessége, hogy fegyelemben, munkában példát ! mutasson, szakadatlanul erősítse kapcsolatait a dolgozóik nagy tö­megeivel. Pártunk Központi Vezetősége megbízásából az elüterjesztettj költségvetést elfogadom. (Nagy taps.) Az automatagyár Csehszlovákiában Pia ho ic< város szélén épül az ország első nagy automata cementgyára. A j bonyolult hazai gyártmányú g pék módott nyújtanak arra, hogy a kemencék berakásától kezd' e, egészen a kész cement papírz-á « ba való csomagolásáig, minden műveletet önműködően végezz « nek el. Különleges szállítószal» - rendszer viszi a künkért, més. -i követ és egyéb termékeket egyik munkahelyről a másik a. A gyártási folyamat minden « Ion á án ellenőrző mérlegek m - rik meg a feldolgozott .«.in « keket, egészen addig, míg k -z cement lesz belőlük. A gyár 1. - kiválóbb minőségű cementfajt »• kát. meszet és karbidot állít ele mi* V» V4» H Párizsban, Vlagyimir JlJegyvenhét évvel eze'őtt, 1908-ban, mint fiatal sza­bósegéd, elindultam Békéscsabá­ról, hogy megkeressem szeren­csémet. Párizsba mentem. Dolgoztam kis műhelyben har- madmagammal és nagy, több­száz munkást foglalkoztató kon­fekció üzemben is. Tizenhétévé* voltam akkor, sokat akartam látni és tanulni. Beléptem ugyan a baladó szakszervezetbe, a CGT- be, de ez nem elégített ki. El­mentem munká-gvűlé ebre is, hallottam Jaurés gyújtó beszéde­it, esti előadásokat hallgattam a Sorbonne-on (egyetem), ame­lyeken történelmi, politikai, gaz­daságiam kérdésekről folyt a tzó. Minderre már csak nagyon ho­mályosan emlékszem, de egy do­log akkor nagyon megfogott. Egyszer a Sorbonne-on valaki megkérdezte az előadót, ki lesz a jövő embere. A válasz az volt, hogy az orosz szociáldemokrá­ciából fog kinőni, — mert Oroszországban várhatók most a legnagyobb, leg'orraónlrnibb ese­mények. Talán ez a kijelentés — a- me.ly inkább jóslat volt, mint tudományos magyaré-a* — ősz­lilies szemináriumán tönzött, hogy közelebbről meg­ismerkedjek az orosz emigrán­sok életével. Ebben az is közre­játszott, hogy még az első pá­rizsi munkahelyemen egy ütt dol­goztam cgv fiatal orosz munkás­sal, Makszimovics Misával, akí- liez attól kezdve őszinte barátság fűzött. Jj ísa és a többi orosz mun­kás, vidám volt és barát­ságos, többször hívtak, tarbak velük. Akkor még fogalmam sem volt arról — és ők sem elü­lhették —, hogy társaságuk vol­taképpen politikai szervezet. Hív­tak és én szívesen mentem. Voltam náluk, de nem emlék­szem pontosan, melyik napon. Lehettek vagy harmincán, több­nyire munkások. A klubszerű he­lyiségben, két sorban ülték kö­rül az asztalt, s nagy f'gvelem- mel hallgattak egy egyszerűen öl­tözött. vöröses szakáid embert. Ez Vlagvimir Ilj'cs — mondták nekem. Akkor láttam IT c e először. Első pillantásra se...mi feltűnő nem volt rajta, öltözé­ke, sőt még kis hegyes szakála is olyan volt, mint amilyet ak­koriban sok francia munká vi- seü. G i'rhaiJ. vagy utc'r nem hívta volna magára figyelmemet. Itt azonban, az orosz emigránsok közt, rögtön észrevettem, hogy Vlagyimir lljics vezető ember. Az összejöve e'eken tőle kérdez­ték a legtöbbet, tőle várták a viták eldöntését, ő magvarázta meg, ha valami nem volt elég világos. Vezető volt, erre főleg abból a szereltből és tisztelet­ből következtettem, amellyel a kör tagjai körülvették. J^n, a tanulatlan, fiatal mun­kás, először esak annyit értettem az egészből, hogy va’a- milyen politikai körön vagyok. De V lagyimir lljics m'g s rend­kívüli benyomást telt rám hatá­rozottságával, azzal a csodála'.os logikával, amelly el egy-egy kér­dést megmagvarázott. Amikor az összejőve el végén orosz barátaim megkérdezték, mi a véleményem róla, azt fe'e'tem, hogv ezekhez a kérdésekhez keveset konyátok, de annyi bizonyos, llj'csrek iga­za van. olvan erő volt szavai­ban. Nemcsak szavainak igazsága, hanem egész lénye, maga aríá- sa megnyerő és meggyőző volt. Roppant élénk mozgású, m'n 'ig derűs, sőt kedélyes is, cme’lett hallatlanul nyugodt — ilyem.ek látom őt most is magam előtt. ll­jics a log:ka fegy verével győzött csodálatosan világos érvelésével, amelyhez foghatót, azóta sem ta­pasztaltam. Egy gyűlésen, ame­lyen Vlagyimir lljics a Place Des Victoires-on többszáz fran­cia munkáshoz és orosz emig­ránshoz beszélt, ezt mondta va­laki: —• Még az is érzi, hogy ennek az embernek igaza van, aki nem tud oroszul. Annyira árad be­lőle a bizonyosság, a maga iga­zába vetett hit. De más is megragadott Iljics- ben: egyszerűsége, közvetlensé­ge. *Vz összejőve e'ekre vidáman, mosolyogva érkezett, beszélge­tett az emberekkel, mindenkit jól ismert. Amikor először mentem a gyűlésükre, azonr al észrevett, megszólított, megkér­dezte, hogy hívnak, honnan jöt­tem. Azt mondtam, magyar va­gyok és Petrovszkynak hívt ak, lljics erre mosolyogva jegyezte meg: — A neve után akár orosz is lehetne. Majd megkérdezte: Maga munkás? Érdekük ezek a dolgok? íklyan közvetlenül beszélt ve- lem, mintha régi jó ismerő­sök lettünk volna. Ez az egyszerűség áradt belőle a Vigneux melletti kiránduláson is, ahol arról beszélt, kik a munkás- osztály árulói, s ahol mégis in­kább egyszerű turistának hitte az ember, mint tekintélyes előadó­nak. Még egy jellemző tulajdonságát ismertem meg Iljicsnek: a pon­tosságát. Egyetlenegyszer késett csak el. Ezen az összejövetelen nem voltam ott, csak később me­sélték el nekem az esetet. lljics biciklin ment a megbeszélt hely­re, amikor hátulról egy autó ne­kiszaladt a kerékpárjának. Alig volt annyi ideje, hogy leugorjék. Mielőtt a rendőr jegyzőkönyvet vehetett volna fel az esetről, Vla­gyimir lljics gyorsan otthagyta kerékpárja roncsait és gyalog foly­tatta útját. lljics, így mesélték — jókedvűen csak annyit mondott erről: — így találkoztam a dialekti­kával. Biciklire ültem és ócska­vasról ugrottam le. , Vem tudom, hogy igazán így hangzottak-e el lljics szavai, de az biztos, hogy Vlagyimir ll­jics minden körülmények között megőrizte jókedvét és humorát. • Hosszú idő telt el a Párizsban töltött évek óta. Sok emlék elho­mályosult már, sok mindenre nem emlékszem, amit tizenhétéves fej­jel inkább csak éreztem, mint ér­tettem. Azt is csak évek múlva tudtam meg, hogy az a Vlagyi­mir lljics, aki a párizsi politikai kört vezette — Lenin volt. Petrovszky Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom