Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-19 / 91. szám

1955. április 19., kedd \liha\&a%ok Yléfrt A jobboldali pártellenes politika {elszámolásához Orosházi szövetkezeti élet képekben Pártunk Központi Vezetősége április 14-i ülésén megtárgyalta Nagy Imre elvtárs ügyét. Mérle­gelve Nagy elvtárs jobboldali op­portunista politikájának rendkí­vül káros következményeit és a március 4-i határozat után to­vábbra is tanúsított pártellenes magatartását — a Központi Ve­zetőség úgy határozott, hogy ki­zárja őt a Politikai Bizottságiul, a Központi Vezetőségből és visz- szahívja minden funkcióból, amelyet a párt bizalma ráruhá­zott. Nagy Imre elvtárs, mint a Po­litikai Bizottság tagja és a Mi­nisztertanács elnöke, a szocia­lizmus építésének alapvető kér­déseiben szembe fordult a párt politikájával, a marxizmus-le- ninizmus tanításaival és népünk érdekeivel. Nagy Imre elvtárs el­méleti és gyakorlati tevékenysége az. épülő szocializmus alappillé­rei: a párt és a munkásosztály vezető szerepe, a nehézipar fej- lesztés«, a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása ellen irányult, le párt- és népelleues politika az elmúlt húsz hónap során erő­sen fékezte a szocializmus építé­sét hazánkban. Nagy elvtárs arra törekedett, hogy fékezze a szocialista építés motorját, a szocialista iparosítást és különösen, a nehézipar fej­lesztését. Túlhajtva az 1953 júni­usi határozatot, mely helyesen a nehézipar fejlesztési ütemének átmeneti lassítását írta elő — Nagy Imre a nehézipar vissza­fejlesztését próbálta elméletileg igazolni és gyakorlatilag kierő­szakolni. Mint a Minisztertanács» elnöke, a múlt év folyamán le­állíttatott olyan, az ország gazda­szóltuk a kapitalizmus fejlődésé' ivek az útját«. A Központi Vezető­ség szétzúzta ezeket a kulákmen- tő és szövetkezetellemes törekvé­seket, melyek oda vezettek vol­na, hogy a falun, konzerválói- dik, sőt erősödik a kapitalizmus, fokozódik a városi és falusi dol­gozókat egyaránt sújtó spekulá­ció!, növekszik a városi burzso­ázia maradványainak cMenállá- 4sa> s mindez végső fokon veszé­lyeztette volna a szocializmus felépítését hazánkban. A szocialista iparosítás és mezőgazdaság-fejlesztés aka­dályozásával, a szocializmus építése ellen irányuló törekvé­sekkel szorosan összefüggött, hogy Nagy elvtárs következe­tesen lazítani, elhomályosítani és háttérbe szorítani igyekezett a párt és a munkásosztály ve­zető szerepét gazdasági, állami és ideológiai életünk minden területén. Ez a törekvés legerő­sebben a Hazafias Népfront kérdésében jelentkezett. A Hazafias Népfront megala­kulása és eddigi tevé­kenysége kedvező visszhangot váltott ki dolgozó népünkben, a parasztság, a kispolgári és értelmiségi rétegek körében, s széles tömegeket ösztönzött a szocializmus építésében való aktívabb részvételre. Mindez igazolja pártunk III. kongresz- szusán a népfront-politikára vonatkozóan hozott határozat helyességét. Nagy Imre elv­nöki tisztségében, beszédeiben, cikkeiben és gyakorlati tevé­kenységében támogatta a jobb­oldali nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Mindezeket mérlegelve, a Központi Vezetőség szervezeti rendszabályokat foganatosított Nagy Imre elv társsal szemben. Ugyancsak szervezett intézke­dést tett Farkas Mihály elvtárs­sal szemben is, aki hosszú időn át fő támogatója volt Nagy Im­re elvtárs jobboldali politikájá­nak. E határozatta] a Központi Vezetőség olyan akadályt há­rított el szocialista építésünk útjából, amely közel két év óta gátolja fejlődésünket. Nagy Imre elvtárs esetéből ko moly tanulságokat kell levonnia pártunknak. Elsősorban azt, hogy fokozzuk éberségünket. Érvényt kell szereznünk pártunk szerve­zeti szabályzatának, amely ki­mondja: „A párttag kötelessége,, hogy őrködjék a párt ideológiai és szervezeti egysége felett, amely a párt erejének és nagyságának legfőbb feltétele, védje a pártot minden ellenséggel szemben,“ Ne felejtsük, hogy az ellenség ideológiai befolyása — mint a je­len esetben is történt — egészen a párt legfelsőbb vezetéséig érez­tette hatását. Elvi szilárdsággal, ingadozás nélkül el kell utasíta­nunk minden pártszerűtien meg­nyilvánulást, kommunistához mél­tatlan, fegyelmezetlen magatar­tást. Szakadatlan és megalkuvás nélküli ideológiai harcot kellvív­társ azonban, szembefordulva j nőnk a párt politikájától eltérő a kongresszus határozatával, a j minden elhajlással, jelen esetben Hazafias Népfrontot nem szé-1 mindenekelőtt a jobboldali ve­sági fejlődése szempontjából dón-j leskörű társadalmi mozgalom­tő, hazai nyersanyagokat feldől- ] má, hanem politikai szervezet- gozó beruházásokait, mint például: tá.-akarta alakítani, abban aa- a sztálinvárosi kokszoló és érc- j egyéni tagság.bevezetését java- előkészítő, a rudahányai ércdúsí- s az^ hogy a párt ne is le­tó, a lábatlani cementen!! épí­tését. Le akarta, állíttatni — bár ez nem sikerült neki — Sztálin- város építését teljes egészében, be­leértve a nagykoliólt. is. Ellenezte az ajkai timfőMgyár építkezésének befejezését, holott ez a gyár is köztudöhútsú.an. ugyaBtsa&i hasai nyersanyagot dolgozott fel. Nagy Imre elvtárs mindezzel vétett az egész nép érdeke elten, mert a nehézipar fejlesztése nélkül tar­tósan nem lehet emelni az élet­színvonalat. Vétett a parasztság érdekei ellen is, mert nehézipar nélkül — a nagy- és. 'kisgépek, műtrágya, növényvédőszerek tö­mege nélkül — nem lehet sem a mezőgazdasági termelés fellendí­tésének politikáját, sem a falu szocialista átépítését sikeresen végrehajtani. Káros, jobboldali nézeteket vallott Nagy elvtárs a mezőgaz­daság több alapvető kérdésében is. A munkás-paraszt szövetségen belül semmibe vette a munkás­osztály vezető szerepét és eltor­zította e szövetség legfőbb cél­ját, a népi hatalom megerősíté­sét, a szocializmus felépítését a falun. Az 1953 júniusi határozat a termelőszövetkezetek megszi­lárdítását tette pártunk felada­tává. Nagy Imre elvtárs azonban e helyes határozatot 'visszájára fordította és az 1953 júliusi kor­mánynyilatkozatától kezdve való­sággal zászlót bontott a mezőgaz­daság szocialista átszervezése el­len, a termelőszövetkezetekből való kilépés támogatására. Eltorzítva a párt politikáját, mely a termelőszövetkezetek, mellett helyesen az egyénileg dolgozó parasztok megsegítését is célú» tűzte ki — a gyakorlatban a szövetkezetek háttérbe szorításá­nak és a kulákság támogatásának politikáját űzte. Nagy elvtárs már a termelőszövetkezeti moz­galom megindulásakor azt hir­dette, hogy »falun már eltorla­gyen tagja a népfrontnak. Olyan célokat akart a Hazafias Népfront elé tűzni, amely azt előbb a helyi tanácsok, a DISZ és szakszervezetek, majd a párt fölé helyezte volna. Ma már világos, hogyha csak Nagy elv­társtól és közvetlen támogatói­tól függött volna, ha a Köz­ponti Vezetőség idejekorán fel j kezetes politikát, nem figyel és közbe nem lép, j politikát folytat, a Hazafias Népfront egyébként való tekintet nélkül érvényt sze- helyes elgondolásából párt- és; rez e politikának. Ezért legyőa- DlSZ-ellenes, szakszervezet- és heteden a mi pártunk, s a párt tanácsellenes, a szocializmus munkásosztályunk, né­szély ellen. Türelmesen meg kell győzni azokat az elvtársakat, akik jóhiszeműen megtévedtek ugyan, de felismerik, hogy jobboldali né­zetek uszályába kerültek és oda­adó munkájukkal kijavítják az elkövetett hibákat- Nem tűrhe­tünk azonban semmilyen, ingado­zást és passzivitást a párt politi­kájáért vívott harcban, a Ilii kongresszus és a Központi Veze­tőség márciusi határozatainak végrehajtásában. Nagy elvtár» esete azt bizo­nyítja, hogy a mi harcokban meg- edzett dicső pártunk elvi, kövei- marxi-Ienini s személyekre építésével szembeforduló szer­vezet válhatott volna. Nagy Imre elvtárs hibás, jobboldali nézetei, mint az ed­digiekből is kitűnik, nem mai keletűek. Opportunista maga­tartásának mély, messze visz- szanyúló gyökerei vannak. Hi­bás, opportunista magatartása miatt a Központi Vezetőség 1949 szeptemberben már egy­szer visszahívta a Politikai Bi­zottságból. A II. pártkor.gresz- szus után a Központi Vezetőség Nagy elvtársat újra a Politikai Bizottságba választotta, s 1953 júniusában a Minisztertanács elnökének javasolta. A tények azonban azt bizonyítják, hogy Nagy elvtárs nem okult régi hi­báiból, sőt az elmúlt húsz hó­nap alatt hibái még súlyosab­bá váltak, összefüggő redszerré alakultak, s komoly károkat okoztak a pártnak és az ország­nak. A Központi Vezetőség márciusi határozata elítélte eze­ket a hibákat. Megállapította, hogy pártunkban és államunk­pünk. i A Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatai — pártunk, munkásosztályunk, dolgozó né­pünk hatalmas győzelme. E ha­tározatok ideológiailag és szerve­zetileg súlyos csapást mértek a párton belüli jobboldali elhajlás­ra, elsősorban azokra a törekvé­sekre, melyek a párt és a mun­kásosztály szerepét akarták csök­kened. Bármily nagy jelentősé­gűek is e határozatok — tud­nunk kell, hogy e téren még sok a tennivaló. A Központi Vezetőség már­ciusi határozatára támaszkodva hatalmas elméleti, ideológiai és politikai tömegmunkának kell kibontakoznia. Pártunk szilárd eszmei, politikai és szervezeti egysége, a vezetés és a tagság összeforrottsága és lelkesedése, a párt helyes, világos és hatá­rozott politikája megad minden lehetőséget ahhoz, hogy példa­mutató, fáradságot nem ismerő kommunista munkával mozgó­sítsuk a munkásosztályt és egész népünket a szocializmus építésének új feladataira, új t| Az Orosházi Vasipari Szövetkezetben most, áprilisban újítási hónapot rendeznek. Már eddig is szép eredmények vannak, a beadott újításokból 21-et bevezettek. Előzetes szá­mítások szerint ezekkel az újításokkal 124 ezer forintot ta­karítanak meg ebben az esztendőben. A dolgozók szívesen vesznek részt az újítási hónap munkájában, mert látják, hogy örömmel fogadják javaslataikat és gondoskodnak a mielőbbi bevezetéséről. Az orosházi kazánkovácsok jó munkájukról szerte az országban és így a megyében is híresek. Jelenleg Békéscsa­bán, a Ruhagyárban és Gyulán, a József Attila Szanatóri­umban dolgoznak. A két legjobb kazánkovács: Horváth Mszló, aki 192 ép Tóth József, aki 184 százalékos átlagtel­jesítménnyel igyekszik, hogy a javítási munkákat minél ha­marabb befejezzék és a május 1-i felajánlásukat mielőbb teljesítsék. ____ l Az Orosházi Faipari Szövetkezet bognár és kocsigyártó részlege hozzáfogott 10 új parasztszekér készítéséhez. Ez­zel akarják segíteni az orosházi termelőszövetkezeteket és egyénileg tjolgozó parasztokat, hogy a mezőgazdasági mun­kákat idejében tudják elvégezni. Megindult a gyermekkocsi gyártás ugyancsak énnél a szövetkezetnél és szebbnél-szebb gyetmekkoesikat készítenek, amit az is lehetővé tesz ré- szuKÍé, íiQgy relállrtottak egy új mkkelező-fürsiőt is. Elő­ször is a helyi lakosság és a megyei lakosság részére készí­tenek gyermekkocsikat. Az ejső negyedév eredményei alapján, az Orosházi Sza­bóipari Szövetkézét elnyerte a városi tanács felszabadulási versenyzászlaját. Ezt a zászlót szerdán délután, a mű­szak befejezésekor Bors Mihály, a városi tanács elnöke ün­nepélyesen adja át a szövetkezetnek, UJ Csökkeni az önköltség az Orosházi Bőripari Szövetkezeiben. Az elárult év utolsó negyedében au öíiköitségesökkrartés esak 0,6 szá­zalékos volt, most az első negyedévben már elérték a 4,1 százalé­kos csökkenést. ]|z nagyon szép eredmény. A nyersanyag helyes fdhasználása tette lehetővé, hogy a jelenlegi 113,4 százalékos tel­jesítéshez csjipáa 88,4 százalékos az anyagfelhasználás. A szövetkezét méretes cipők megrewddöi részére üzletet nyi­tott e hónap elején, amit igen szívesen keresnek: M a környéki és a helybeli Itfmf Eredetileg nyolc cipészt terveztek az üstét za­vartalan leto«ja1ít£sáho^, dig a na^y,.éÉd«klődés miatt 11 cfodgozá vesz részt a méretes cipők készítésében. Elért eredményeiken nem pihentek meg ban a jobboldali nézetek azért győzelmeire, válhattak veszélyessé, mert j (Megjelent a Szabad Nép áp­Nagy Imre elvtárs miniszterei- [ rilis 18-i számában). Az Orosházi Baromfifeldol­gozó Vállalat dolgozói a felsza­badulási verseny-felajánlásuk­ban a minőség 100 százalékos megjavítására és a selejtszáza­lék csökkentésére tettek ígére­tet. Kimagasló eredmények szü­lettek a tojáslámpázásnál: Var­ga Séndorné 0,38 százalék se­lejttel, 163 százalékos teljesít­ménnyel, továbbá Kiss Róza 0,48 százalékos selejttel, 142 százalé­kos teljesítménnyel dolgoztak. Mindketten sztahanovisták és április 4. óta a „Kiváló dol­gozó” jelvény tulajdonosai. Sztahanovista szintet ért ell a tojáslámpázásnál: Zombori Jenőné 0,33 százalékos selejt-' tel és 141 százalékos teljesít­ménnyel. Munkájukért a vál­lalat vezetősége személyen­ként 500 forinttal jutalmazta. A tojáscsomagolásnál: dol­gozóink vállalásukat 100 szá­zalékig teljesítették, mivel a törési selejt százalékot senki sem lépte túl. Kimagasló eredményeket értek el: Ka- luzsa Jánosné selejtmentes, Ludvig Andrásné és Hetényi Katalin 0,14 százalékos és Kovács Ernőné 0,29 százalé­kos selejttel. Ezért a vállalat vezetősége fejenként 300 fo­rint pénzjutalommal jutal­mazta. A ládagyár dolgozói a fel- szabadulás tiszteletére tett vállalásukat túlteljesítették. Szép eredményeket értek els Lovas Róza 180 százalék, Ba- gi Piros 160 százalék és Horváth Józsefné 140 száza­lékos teljesítménnyel és így a sztahanovista oklevél bir­tokosai Munkájuk elismeré­séért a vállalat vezetősége személyenként 300 forinttal jutalmazta a ládagyár szta­hanovistáit „Kiváló dolgozó“ jelvényt kaptak: Kővári Pál és Tóth János udvari rakodók, kik 6 hónapon át a 150 százalékot tartják. Sztahanovista oklevelet kaptak: Szabó Jánosné és Liiauszki Erzsébet baromfi- esomagolók, akiknek átlag­teljesítménye: 144 százalék. Sztahanovista szintet értek el: Kaluzsa János és Zsedényi Mik­lós hűtőraikodlőki, T44j százalékos1, továbbá Cseh Lajosné és Csík Jánosné baromfiültetőlt 145 százalékos átl agtiel jesítménnyel. A gépház karbantartó mű­hely dolgozói használt anyagok felhasználásával vállálásukat. 1500 forinttal túltel jesítették. Üzemünk dolgozói a felsza­badulási verseny után elért eredményeiken nem pihentek meg, hanem a felszabadulásra tett munkaverseny felajánlásu­kat május 1-re is tartják, to­vábbra is a minőség megjavítá­sát és a selejt csökkentését tűzték ki céhií. Hegedűs B la Orosháza, Barnevál

Next

/
Oldalképek
Tartalom