Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
1955 április 17., >asárnap UiUai&awli Vlípi 5 Növekedik életszínvonalunk A „kőszívű emberek“ Több szivattyú... Hangos kopácsolás, a vaslemezek csörömpölése fogadja a látogatóit a Gyulai Vasipari Szövetkezetben. itt lemezből köríveket szabnak le, amott hajlítják. A másik műhelybe már be sem léphetsz, csak szemüveggel, mert ott már hegesztik ezeket a munkadarabokat — szivattyúkat készítenek. A mezőgazdaság számára 10, 20 és 50 literes szivattyúk készülnek itt. A mostani helyiipari kiállításra is küldtek mintapéldányokat, hogy minél többen ismerkedjenek meg gyártmányaikkal. A felszabadulási versenyben a szövetkezet dolgozói igen jó eredményeket érték el, s ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetkezet 400-nál több szivattyút adjon át a kiskereskedelemnek. Nagyon nyugtalan emberek, mert állandóan, azon töprengenek, hogyan lehetne olcsóbbá tenni a szivattyúk elkészítését. Vidó, az egyik brigád vezetője egy újítást adott be, amelyet el is fogadtak és ezzel 18 ezer forinttal csökkentették a szivattyúk előálKíási költségét ebben az évben. Számos más ötlettel és újítással élérték, hogy a szivattyúk árát leszállíthatták. Ezért nagyobb a kereslet is. Olyan eredmények születnek, mint' Nádudvari Jánosé, aki 180 százalékot teljesít, vagy Abonyi György és Vidó György, akiknek teljesítménye mindenkor eléri a 170 százalékot. A dolgozók így járulnak hozzá, hogy a szövetkezet ebben a hónapban is tovább erősítse jóhírét a megye ksz-ei között. NepjuWjeípfik azonban hiánytalanul feladatukat, mert a lakosság közszükségleti cikkekkel valló1 ellátásában, a helyi szükséglet kielégítésében adósak. Csupán 3-4 százalék az, amit össztermelésükből a lakosságnak végeznek. Helyes lenne, ha a szövetke- -zttöi mihamarabb erő- site solatukat a helyi lakoMjükal zi legalább 20 százalékra felemelnék az össztermelésükhöz viszonyítva a helyi szolgál- I kályhák iránt és mezőgazdasági tatásukat. Nagy az érdeklődés a kisgépék iránt is. Ezeket például megyében a hordozható cserép-1 tudnának gyártani. Több bútor,,. j Bizony vannak ilyenek, | A Békéscsabai Faipari KSZ csaknem teljes egészében, közszükségletre termei. Az asztalosok és mázolok egyre csak azon versenyeznek, hogy minél több háló- szobabútort készítsenek el a lakosoknak, Ebben szép eredményeket értek el a felszabadulási versenyben. A szövetkezet jő munkájáról számolnak be azok a számok is, amelyek igazolják, mennyi bútort adtait át a kereskedelemnek. 45 hálószobabútor, 112 egyéb fényezett bútor, 455 ezer forint értékű kárpitozott bútor igazolja kiváló eredményeiket. De nemcsak magukkal törődnek a szövetkezet dolgozói, hanem másokat is támogatnak abban, hogy teljesítsék április havi tervüket. A mázoló-részleg vidéki kisipari szövetkezeteknek segít abban, hogy az ott gyártott bútorok serezését« elkészítsék. Így a jelenleg még gyengébb felkészültségű szövetkezeteknek szakmai segítséget nyújtanak. Példát mutatnak a segítésben és példát mutatnak a jó munkában is, mert munkájukkal kapcsolatban kifogás alig van. Egyetlen probléma csupán az, melynek megoldását a tanácstól várják: nagyobb helyiségre és Jjaktárra van szükségük. Jelenleg a szövetkezet két részlege a város különböző helyén van, amiért nehézkes a termelés megszervezése, az irányítás, ellenőrzés megvalósítása. Több ruha,.. Az Endrődi Szabó Szövetkezet megalakulásától kezdve jelentős j mennyiségű gyári hulladékot I hasznosított célszerű feldolgozással Ugyanakkor a rendelt | részleg« hozott anyagból a helybeli lakosoknak jő minőségű fér- j fi ruhákat készít. Ezenkívül a sa- ! ját üzletük részére is gyártanak ; különböző ruhákat, amit szívesen vásárolnak a környék lakói. Az elmúlt negyedévben a szövetkezet dolgozói egymással vetélkedtek abban, hogy minél több ruhát készítsenek. Ennek eredménye, hogy 173 férfiöltönyt, 3378 munkaruhát, 430 férfiinget, 227 női blúzt és szoknyát készítettek el. Ezz>el a szövetkezetek közötti versenyben az elsők közé küzdöt- ték magukat. Elősegítette a szövetkezet jó munkáját, hogy a vezetőség helyesen szervezi meg a munkát, a vezetőségi üléseken mindig a legfontosabb feladatokkal foglalkoznak. Viáa/tim&hle, ■epe Megkapta pénzét akik vajmi keveset törődnek a dolgozó emberek ügyes-bajos dolgaival, szívük elbírja például, hogy hónapokig nem válaszolnak a dolgozók leveleire. Az ilyen emberek elfeledkeztek arról, hogy a tömegekkel való szoros kapcsolat az alapja pártunk erősségének, szilárdságának, Ezt a kapcsolatot erősíti a dolgozóknak a párt, az államhatalom különböző szerveihez, s az újságokhoz küldött levelek is. Beszámolnak a levelek az emberek hangulatairól, véleményeiről, ki- sebb-nagyobb gondjaikról. Ezek a levelek a legnagyobb gondosságot, figyelmességet érdemlik meg. Minden egyes levél — szóljon bár magánügyről — egyben közügy is. A dolgozók panasza a ki- sebb-nagyobb fogyatékosságokat, vagy éppen a vezetők mulasztásait tárja fel. A levelek gondos elintézése, a levelekre adott gyors kielégítő válasz növeli a dolgozók bíróló-készségét, felelősségérzetét. Mindez a párt és népi demokratikus rendszerünk iránti bizalmat is mutatja. Sajnos, van olyan funkcionárius, aki csak egyszerű aktát lát ezekben a levelekben. A megválaszolásukat nyűgnek, tehernek tekinti, képtelen átérezni a levélíró gondját-baját. Nem érti meg — vagy nem akarja megérteni — a levélíró bírálatát, nem érzi a le- j vélből áradó bizalmat, amely ép- ; pen neki szól. Igen sok vezető a leveleket csak felületesen nézi j I meg, nem igyekszik tanulmányoz- ! ni annak tartalmát. 1 Megyénkben is 1 Március 4- ’n vonult be fér- j jem katonának — ír ja levelében ; j Orosházáról Szula Jánosné. Az- j előtt a szarvasi Vas és Fém Kisipari Termelőszövetkezetnél dől- j gozott. Négy napra járó fizetését nem kapta meg. Azóta vagy hatszor hitegették Szulánét, majd ekkor, majd akkor. Az Ígérgetéseket már megsokalta és szerkesztőségünkhöz fordult segltsé- [ gért. Levélben fordultunk a ksz-'iez, ahonnan arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy április 5-úi elküdték Szulánénak a négynapra járó pénzt. Azt is megírták, hogy az ő hanyagságuk miatt nem kapta meg pénzét Szula János, amikor bevonul* katonának. Szuláné hálás köszönetét fejezi ki levelében szerkesztőcégünknek, hogy ügyét elintéztük. van, sajnos, jóI néhány „kőszívű“ vezető, A Me- I gyei Tanács pénzügyi osztályához | még január 15-én megírtuk Dú- I bela Pál szarvasi lakos öregségi járadékkal kapcsolatos panaszát. Február 7-én szintén a pénzügyi osztályhoz küldtük el Bella Sándor orosházi kisiparos adóügyi kérelmét. A Megyei Tanács Mező- gazdasági Igazgatóságához február 2-án írtunk Szlancsik Pál csor- vási tsz-tag feleségének szülési segélye ügyében, választ azóta sem 1 kaptunk. A Békéscsabai Városi AZ ELSŐ (64, Irta: DÉR Ezen megnyugodva, valahogyan felkuporodtam a vázra, s a derék Balogh Imre fújtatva, lihegve, akár a kovács-bőrzsák, a „legnagyobb sebességgel“ robogott velem haza. Egyetlen egyszer próbált beszédbe elegyedni velem, de amikor azt tapasztalta, hogy szikrát se vagyok erre alkalmas, ő is nagyot hallgatott. Amint befutottunk falunk főutcájára, a járókelők kerekre meredt szemmel, csodálkozva néztek ránk. Tucáék házikójának eresze alatt kukoricacső-girlandok mutatták, hogy régen túl vannak a törésen. Persze, ez csak mellékesen fordult meg fáradt elmémben. Mikor a főútról lekanyarodtunk beljebb fekvő portánk felé, a tar- lőtt kert kusza, elsárgult giz-gaza közül édesanyám emelkedett fel. Szinte beleestem a karjába. 3. Anyám szeme ijedten rebbent, apám éktelen haragra lobbant, a- mikor töredezetten elmondtam hazaérkezésem okát. Ha Csepkó nem egy megyével odébb lakik, lehet, hogy apám első indulatában öklével szerzett volna elégtételt. PRÓBA ENDRE Persze, jobb, hogy nem így történt, mert nyilván könnyen börtönbe került volna. Pár napig aztán nem is esett szó köztünk arról, hogy mi is legyen velem. Szótlanul járkáltunk apámmal a Korhány partján, elhullott gallyat szedegettünk téli tüzelőnek. Kertünkben is megfűrészeltük az ősfákat, kicsit tán jobban is a kelleténél: nem annyira kertészeti munka volt ez, hanem ugyancsak tüzelőgyüjtés. Janiban volt a fő bizalmunk. Hol napszámba járt a falusi gazdákhoz, hol meg kontármódra pik- torkodott, Erősen nyomott bennünket a késő ősz télre áldozó komorsága, apám munkanélkülisége, meg az én bajom, mégsem mondhatnám, hogy mindig szomorúak lettünk volna. Lassan, csendesen én is felengedtem. Régi cimboráim meghallgatták inasélményeimet és ahányszor csak elbeszéltem a verekedés történetét, mindig könnyebbedéit a szívem. Kertaljai Pista úgy fellázadt, amikor oktalan megcsúfoltatásom- ról először hallott, hogy izmos karjával hatalmasat húzott a levegőbe: — így kellett volna neked is, komám! — Jó, jó, most már én is tudom, amit tudok. S elmondtam, hogy az igazi mégis csak az volt, amikor az egész műhely egyszerre állót: Csepkó elébe; akkor hirtelen megszelídült. Nem mernek ezek ütni, ha látják, hogy akit ütni akarnak, az nincs egyedül. Az ér valamit, ha összetartunk, inasok, segédek, napszámosok. Hisz any- nyi a szegény, meg aki másnak dolgozik, hogy ha csak egy kicsit is törődünk egymással, nem pocskondiázhat le bennünket a főjegyző se. Ilyen dolgokról elbeszélgettünk még néhányszor, s nőtt bennünk a barátság és fel-fellobbant szívünkben a bizalom, s a remény. Az én drága kis Tucám úgy megsajnált, amikor a patkájukon üldögélve elmondtam keserveimet, hogy potyogtak a könnyei. Aztán egy hatalmas karéj lekváros kenyeret hozott, talán, hogy megvigasztaljon. Meg azért is, mivel ő volt most otthon a gazd- asszony; az öregek szárvágni mentek ki az ugrai határrészbe. — Ugye, nem mész el többet tőlünk? Látod, itt senki se mer bántani, mert még én is nekimennék! Kicsit sértette e hang legény-önérzetemet és ez bizonyára meg is látszott az arcomon. Hogy, hegynem, csakhamar a nyári nagy diadalomról folyt a szó, amikor a jegyzőfi Kamarást alaposan helybenhagytam. — Úgy leráztad magadról, mint valami rossz macskakölyköt — j nevetett Tuca, s arcocskáján megjelent a két ennivaló kicsi gö- j dör. Aztán komolyra fordult a szó. í Bennem a szerelem, a nyári győzelmem és a közelmúlt nagy fájdalma hatalmas érzéssé olvadt össze. Felálltam a padkáról és j egész lelkem rezgett szavamban: — Tuca, én megfogadom, hogy soha senki nem üthet meg többet büntetlenül, és ha felnövök téged veszlek el feleségül! Ezen az éjszakán éjféltájt felrázott Jani a vackomról. Ekkor jöhetett Bazsáéktól. Félhangosan mondta: — öccse, van-e kedved belese- güeni a piktorkodásba? Gyorsan el szeretném végezni Tar Bertiék- nél a festést, hogy felvállalhassam a tiszteletesék lakását is. Majd megtudod, mire kell a pénz. Hirtelen felültem ágyamban e szavakra, magamhoz térve álmos bódultságomból: — Hogyne volna, nagyon szívesen! A bátyám még végigsímított a hajamon, s már csukta is óvatosan a nyikorgó ajtót. Ö jobbára hátul aludt a konyhában, kivált, ha munkába járt. (folytatjuk) Tanács lakáshivatal-vezetőjénél, Takács Sándor elvtársnál másfél hónapja ott van a Békési Nyomda személyzeti vezetőjének lakásügyével foglalkozó levele. A Megyei Tanács VKG osztályához múlt év december 30-án eredetiben elküldtük Varga Lajosné békési lakos panaszos levelét. A Mezőkovácsházi Járási Tanács pénzügyi osztályához még januái 20-án továbbítottuk Szekeres Ferenc dombegyházi lakos békekölcsönnel kapcsolatos kérését. A Békési Járási Tanács mezőgazda- sági osztályához február 23-án írtunk Hankó György kétsopronyi dolgozó ügyében. Választ még ma sem kaptunk. A MEDOSZ Területi Bizottságának január 20-án ugyancsak eredetiben küldtük el Kolozsi Ferenc gyulai lakos bérügyi panaszát, majd március 5-én újra írtunk a MEDOSZ-hoz, hogy a válasz megérkezését sürgessük. Sajnos, második levelünk sem talált meghallgatásra. A Békéscsabai Erőmű- és Karbantartó Vállalatnak február 11-én küldtük el Nagy Imréné békéscsabai lakos panaszát, a választ elfelejtették elküldeni. Keserű János elvtársnak a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatójának március 2-án írtunk levelet, Hasicza Istvánná ügyében. Választ még ma sem kaptunk. Ezek azok a „kőszívű emberek“, a- kik hónapokig még csak szóra sem érdemesítik a dolgozók leveleit. Az a vezető, aki ilyen .özömbösen és lelkiismeretlenül kezeli a dolgozók leveleit, megfeledkezik arról, hogy ő a dolgozó nép bizalmából van vezető beosztásban. Ideje volna, ha ezek az elvtársak elgondolkodnának, mi volna hasonló esetben a véleményük. Bízunk benne, szívük „rendbe jön“ hamarosan és az asztalfiók mélyére nyúlnak, előveszik az ottfelejtett leveleket. —Balkus— Elismerést érdemelnek Mi, orosháziak büszkék vagyunk arra, hogy a felszabadulás óta városunkban is létesítettek kórházat. Régen sokat kilincseltünk ezért és gyűjtöttünk pénzt a kórház felépítésére, kórház mégsem lett. Büszkék vagyunk a kórházra, ahol az orvosok, az egészségügyi személyzet lelkiismeretesen gyógyítja a betegeket. Jó munkát végez Lévai Lász- lóné, a mentőállomás vezetője, Papp István gépkocsivezető és Bakos József mentőáooló is. Ha az utcán rosszul Van valaki^ Bakos József mentő máris ott van és ápolja a beteget. A kórház. valamint a mentőállomás dolgozói megérdemlik az elismerést jó munkájukért, a köszönetét Fodor Bálintné, Orosháza, Kása-brigád as első A békési járásban a termelőszövetkezetek brigádjai között első a kamuti Rákóczi TSZ Kosa- brigádja. Az elsőséget jó munkájukkal szerezték meg. A brigád tagjai mindig pontosan megbeszélik brigádgyűléseken a tennivalókat. A brigád elvetett 20 hold borsót, 25 hold tavaszi árpát, 5 hold tavaszi búzát, 8 holdi cukorrépát. A kukorica földjét elkészítették már mag alá. A búzát, lucernát megfogásokét és fejtrágyázták. Már 400 mázsa ir- tállótrágyát is kihordtak a tavasszal.
